Kíváncsi voltam, hány szlovák sajtótermék számolt be arról, hogy pénteken Komáromban Bósza Jánost a Smer parlamenti képviselője, Vladimír Matejička rángatta a földön. Mert ez nem szlovákkérdés vagy magyarkérdés, vagy szlovmagyar kérdés, ez nem Bószáról szól, hanem a hazai demokráciáról. Testi kényszert ugyanis csak a rendőrség alkalmazhat (illetve más szervezetek is, ez pontosan le van fektetve, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek), az is csak indokolt esetben. Matejička pedig nem rendőr; azzal, hogy hozzáért, taszigálta, vonszolta, egyértelműen korlátozta személyes szabadságát, mivel Bósza ezt láthatóan nem akarta, és meg is mondta (BTK 183§). Ha tehát a sajtó minden ittasan vezető képviselőn csámcsog, akkor legalább annyira indokolt, hogy erre is odafigyeljen. Mert hova jutna a világ, ha a 150 parlamenti képviselő azt vonszolhatna a földön, akit akar…
Nosza, beírtuk a gugliba hogy Matejička és Bósza. Zömmel magyar találatok jöttek ki, de ott volt a Markíza hírportálja, a tvnoviny.sk is. A videó azonban csalódást kelt. Ugrás a 36. másodperchez. Azt látjuk, hogy a smeres honatya fogdossa Bószát, de azt, hogy a földön rángatják őt, azt már nem. Holott ezen a videón, és sok hírportál fotóján napnál világosabban látszik, hogy ez történik.
Persze, a dolognak több magyarázata is lehetséges.
1. Az operatőrnek éppen akkor fogyott el a szalagja. Ez esetben azonban rúgják ki a picsába, mert arra még a lagzis videósok is figyelnek, hogy a gyűrűhúzáskor legyen elég hely a kazettán.
2. A szerkesztő nem tartotta fontosnak, hogy egy parlamenti képviselő egy állampolgárt rángat a földön. (Pedig mi hozna nézettséget - az egyenes adásban közvetített kivégzés mellett - ha nem ez?)
Ha a guglinál komolyabb mélyfúrásra vágyunk, és a médiafigyelő adatbázisba írjuk be az erőszakos képviselő nevét, akkor láthatjuk, hogy július 3-6. között 5x írták le ezt a nevet a szlovák sajtóban, de ebből egy sportoló. A dulakodásról pedig csak a Joj híradója számolt be, a tudósítások átirata szerint.
(És akkor most jöhet az, hogy ebben a régióban alig van tudósítója a szlovák sajtótermékeknek; meg hogy ha a magyar sajtó leír valamit, abból úgysem lesz semmi stb., de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne.)
2010. július 06. 13:00
Matejička vs. Bósza - ahogy a Markíza hírportálja látta(tja)
2010. máj 12. 19:49
44 MKP-s neve; Bugár köpönyegei; Elkezdődött
A múlt héten kézbesítették a parlamentiképviselő-jelöltek nevét tartalmazó jegyzéket. Tanulságos olvasmány, tegnap már írtunk róla, s nem tarthatjuk kizártnak, hogy június 12-ig még fogunk is. Megszámoltam, a hetes listán - melyet a Magyar Koalíció Pártjának dobott a gép március 23-án - 44 képviselőjelölt használja szlovákul a nevét. Az első mindjárt a 14. helyen. František. És ő még be is kerülhet.
∗∗∗∗∗
A hétfői HN interjút közöl Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével. Az interjúhoz három szakkommentár társul, Miroslav Kusýtól, Rafael Rafajtól, és Daniel Lipšictől. Kusý professzor negatívumként rója fel, hogy a jelenlegi már a harmadik pártja Bugárnak, így "köpönyegforgatónak tűnhet". Ok, az MKP-Híd váltás valóban annak tűnhet, bár nem vagyok azokkal, akik kivégzőosztagért kiáltanak, mert ez csak politika, na de drága professzor úr, minden tiszteletem mellett, az MKDM-MKP váltásra hogy lehet már köpönyegforgatásként tekinteni, hiszen azt 306 623 magyar szavazata legitimálta.
∗∗∗∗∗
Ezt ma kaptam a szerkesztőségi postafiókomba. Elkezdődött.
Hétfőtől, 2010. május 17-étől új hírigazgató irányítja a Magyar Televízió Hír Főszerkesztőségét. Élő Gábor, a televíziós-rádiós szakember hosszú köztévés múlt és rövid kereskedelmi televíziós kitérőt követően a Lánchíd Rádiótól igazolt át az MTV csapatához.
A Hír Főszerkesztőség első számú vezetője, Élő Gábor, akitől Medveczky Balázs ügyvezető alelnök azt várja, hogy a Magyar Televízió hír- és hírháttér műsorai a hiteles, gyors, pontos és pártatlan tájékoztatás mellett továbbra is segítsék az információk szabad áramlását.
Bednárik Imre hírigazgató 2010. május 14-én közös megegyezéssel távozik az MTV-ből. Medveczky Balázs ügyvezető alelnök döntött Élő Gábor kinevezéséről, megköszönve Bednárik Imre másfél éves hírigazgatói munkáját. Külön kiemelte azt a pártatlan, magas színvonalú szakmai tevékenységet, amelyet a hírterület a két választási kampányidőszakban végzett. A Magyar Televízió hírműsorai ellen egyetlen megalapozott panasz sem érkezett az ORTT-hez, az OVB-hez (Országos Választási Bizottság) vagy más hatósághoz, bírósághoz; így egyetlen elmarasztaló határozat sem született. Az Országos Rádió és Televízió Testület adatai szerint pedig a választás időszakában a köztelevízió hírműsorai voltak a leginkább kiegyensúlyozottak. Mindezt az ügyvezető alelnök Bednárik és az általa vezetett csapat fontos érdemének tartja.
Háttér: Élő Gábor a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. A Magyar Televíziónál kezdte pályáját, volt riporter, szerkesztő, műsorvezető, stúdióvezető, főszerkesztő-helyettes egyaránt. A pécsi szakember először a Körzeti Stúdió, majd Dél-Dunántúl tudósítóként a Híradó, később a Hét, a Ma Reggel műsorvezetője lett, miközben a Pécsi Körzeti Stúdiót is vezette. Ezt követően a Híradó, 2005 júliusáig pedig a Regionális Kisebbségi és Határon Túli Műsorok főszerkesztő-helyettese. Az Echo Tv hírigazgatója két év után a Lánchíd Rádióban szerkesztő-műsorvezetőként, ezután 2010 májusáig főszerkesztőként tevékenykedett. A harminckilenc éves Élő Gábor nős, négy gyermek édesapja.
2010. máj 06. 20:05
Mekkora féreg Csáky Pál avagy gondolatok a marokkói sajtószabadságról
Ma reggel olyat olvastam a Felvidék Mán, hogy kis híján a Macre öntöttem a kávét. Szűcs Dániel, a portál publicistája brutálisan elgyepálta Csáky Pált. A Magyar Koalíció Pártja elnöke azért kapott az arcára, mert visszafogottan nyilatkozott a kettős állampolgárságról. Mint tudjuk, azt kérte a magyar féltől, hogy június 12-ig ne nagyon erőltessék ezt a témát.
Ha nem tudnám, hogy egy konzervatív szerkesztőségről van szó, azt hinném, alaposan begombáztak előző este. Más nem magyarázhatja, hogy egy pártlap elfenekeli a pártelnököt. Ez példátlan.
Nem tudom, ki Szűcs Dániel, csak azt tudom, hogy gyáva. Azt gondolja Csákyról, hogy "mekkora féreg", ám ezt a mondatot ismerősei szájába adja. Nem meri azt írni, hogy "ez a Csáky mekkora féreg", hanem hogy "ismerősei mondták, mekkora féreg". Megjegyzem, még Barak László sem nevezte féregnek Csákyt, holott bármibe fogadnék, hogy CSP nincs ott BL 10 legkedvesebb politikusa között.
Na, gondoltam, este, majd ha vége a munkámnak, megemlékezünk róla fmr értékű blogocskánkon. Délután szorongás kerített hatalmába. A nyomtatott sajtóban amit kiadnak, az ott van, örökre. De az online szférában egy kattintás csak visszacsinálni valamit. Mi van, ha átszóltak a pártközpontból, vagy öncenzúrát gyakoroltak? Így is lett, hűlt helyét találtam a "bátor, szókimondó" cikknek. Valszeg az történt, hogy Erzsók tekintetes asszony bement, megkérdezte, hogy Mi van Danika, elgurult a gyógyszered vazz?, adott neki két pofont, majd levette a cikket. Szűcs Dániel örülhet, hogy nem ásták el a Szaharában, ugyanis a Freedom House jelentése szerint Marokkóban nem szabad a sajtó (országjelentés itt).
Milyen szerencse, hogy a Google megőrizte nekünk (UPDATE: a teljes szöveg ott a kommentek közt). Ha beírjuk a 'csáky pál kettős állampolgárság mekkora féreg szűcs dániel jelző bugári mélységekben szalonképes' keresőkifejezéseket, akkor ezt dobja ki.
Ha azonban kattintani próbálunk, ezt látjuk.
Gratulálunk a bátor szerzőnek, és a bátor szerkesztőségnek.
2010. április 01. 16:31
Két nap, két lapbezárás - nem sok ez?
Beadta a kulcsot a nyomtatott PRESStige és a Felvidék Ma.
A PRESStige megszűnését a lap online - s immár egyedüli - változatában jelentette be Laczkó Sándor aka Sanya lapigazgató - 2 Mac jelenleg bizonyára boldogtalan birtokosa -, 2010. március 31-én. A gyászközlemény szerint a lap 3 év és 16 szám után szűnik meg.
Nekem is van itt pár szám az íróasztalom mellett, egészen pontosan 5 darab. Köztük az utolsó szám is. Alattuk egy Alma Mater. Nem szimbolika, csak ilyen sorrendben kerültek a zavaros könyv-, fénymásolat- és folyóirathalomba.
Egy hete egy civil fórumon arról beszéltem, hogy ingyenes ifjúsági lapot, ahol a szerkesztők a jól végzett munka örömén túl nem kapnak mást, és a vezetés kezében sincs olyan motivációs eszköz, mint a munkahelyszerűen működő lapoknál, a legnehezebb csinálni. Ha valakinél hibádzik a lelkesedés, vagy becsúszik egy fizetős meló, persze, hogy a nem fizetőst tolja hátrább. Igazából egy diáklap addig tartható fenn, amíg van egy lelkes gárda, amelyik nyomja. Az alapító atyák már kikopóban vannak az egyetemi struktúrából, a fiak nemzedéke pedig, úgy látszik, nem volt eléggé lelkes. A dolgok mélyebb miértjéről nem rendelkezem bővebb infókkal, a gyászközleményben feltüntetett "anyagi és perszonális okok" első része érthető, a második viszont sok mindent jelenthet.
Az egyetemi hírek koromnál fogva mérsékelten érdekelnek, viszont voltak benne jó könyvajánlók, és olykor a véleményrovat is kellően színes volt.
T. már többet nem fogja csillogó szemmel azt mondani, hogy hoztam neked egy PRESStige-t. Kár. Az pozitív, hogy legalább a weben megpróbálnak megmaradni, de az már nem ugyanaz...
**********
Más a helyzet a Felvidék Ma nevű marokkói hírportállal. Fejlécében már múlt hét óta kint virít: Portálunk áprilistól sajnálatos kényszerszünetet tart!
"Azt reméljük, a Felvidék Ma hiányára talán felfigyelnek azok, akik a portál további megjelenéséért tehetnek is.
Kérjük, keressenek meg bennünket, támogassák a portált működtető társulást."
Ez vajon kinek szól?
Tegnap pedig, utolsó cikként kikerült a Megkezdődött a kényszerszünet… című írás.
Tisztelettel értesítjük kedves látogatóinkat, hogy április 1-jén 0.00 órakor kényszerszünet kezdődött a Felvidék Ma hírportálon – annak a reményében, hogy tartalmi frissítéseink belátható időn belül újraindulnak. Tovább››
Bármit is írnék a portálról, ki ezért, ki azért mondhatná azt, hogy csak azért tettem, mert én egy másiknál dolgozom, és… Azt viszont a portál kőkemény rajongói sem tagadhatják, hogy a lap közelebb állt az MKP-hoz, mint ahogy az egy sajtóterméknél kívánatos lenne.
2009. november 08. 21:52
A hír és vidéke avagy mi kell ahhoz, hogy megtudjuk: kit vernek össze gumibottal
A klasszikus bűnügyi újságírás Szlovákiában jórészt haldokló, vagy legalábbis kiveszőfélben levő műfaj. Az elektronikus médiában már jórészt csak a Markíza Palbája mer belemenni a bűn határán levő esetekbe, a Reportéri post Kordam, és Nižňanskýval reménytelen. A Joj Krimi novinyje pedig javarészt közlekedési balesetekben és tilosban parkolásokban tobzódik, de hát Istenem, nem jut minden napra baltás gyilkosság.
A printben e műfajt pedig szinte kisajátította magának a bulvár. Az úgymond véleményformáló lapok mintha alantasnak éreznék a témát. (A nyomtatott sajtó hátránya, hogy a kiadó [a drága] mérvadó vizsgálatok híján nem tudja, hogy a nép valójában mit olvas az újságjában. Viszont a nyomtatott lapok internetes kiadásában nyomon követhető, hogy a bűnügyi cikkek ott is népszerűek. Bár kérdés, hogy a print és az online olvasótábora között mekkora az átfedés. Ezt megint csak kevesek tudják.)
Ennek persze számos oka van. A kumenizmusban nem volt bűnügyi (és általában tényfeltáró) újságírás, tekintve, hogy bűnözésről nem nagyon lehetett beszélni. A tradíció szempontjából így a világháború előtti újságíráshoz kellett volna visszanyúlni. (Persze, itt – a szociban – is voltak azért gyöngyszemek, mint pl. R. Kaliský Vádlott, álljon fel! című munkája, egyébként a tiszteletreméltó Koncsol László fordításában.)
Ám a gyökértelenségnél sokkal nagyobb súllyal esik latba, hogy a bűnügyi újságírás drága műfaj. Korábban értekeztünk arról, hogy az alkalmazott újságírók fizetése, ha nem is mindenhol alacsony, de annyira semmiképp nem motiváló, hogy egy országos napilap regionális tudósítója azt kezdje vizsgálni, hogy a DS-001NK rendszámú Hummer miért parkolhat bárhol Nagymegyeren, pedig az igazán csak a jéghegy csúcsa. (A rendszám természetesen fiktív.) A szabadúszókat pedig teljesítményre fizetik, így nekik jobban megéri három érdektelen, lepedőnyi faszdmeg faluriportot leadni, mint a Hummert lesni és fotózni. Hogy az utóbbi társadalmi szempontból hasznos lenne? Lásd a rendőrös poszt végét.
A bűnügyi újságíráshoz rendőrségi kapcsolatok kellenek. Rendőrségi kapcsolatai az embernek úgy lesznek, hogy amikor kiszáll egy késelés helyszínére, ad 50 koronát a körzeti megbízottnak, hogy legközelebb a mentők előtt őt hívja. Szlovákia szerintem jelenleg legjobb bűnügyi újságírója a Nový časnál dolgozik – persze a Plus 7 dníben is vannak szépen teljesítő kollégák, egyiknek már a házát is megpróbálták felgyújtani, tehát biztos nem CSEMADOK-évfordulóról tudósított –, és ő is így kezdte. A 90-es évek elején ráadásul még a húszas is elég volt. És az akkori járőrökből már sokan magasabb beosztásban vannak. Az ember, akinek Olympos diktafonján piros matrica van, sokszor hamarabb ér ki egy lövöldözés helyszínére, mint a Joj. Pedig ez utóbbi sem ki összegeket fektet abba, hogy a nézőknek a napi véradagot megadja. De hát a személyes kapcsolatok a pénz felett állnak. A véleményformáló napilapok e tekintetben bénák vagy restek. És nincs fekete kasszájuk. Az újságíró meg nem fog a maga kis pénzéből még a rendőrnek is adni. A bajszos ember sem a sajátjából adta. Aztán a ligetfalui PMJ-cska alhadnagyának adott ötvenes valahogy átalakult a könyvelésben.
A legegyszerűbb falusi késelés, vagy átlag autógyújtogatás (ilyen naponta több is van) mögött is van valami, amit meg kellene mutatni, amiből sztori lehet. (Mert posztmodern ide vagy oda, a nép bizony szeret történeteket olvasni, pláne, ha még nem is hosszúak.) Ám az olvasó jobbára úgy kap rendőrségi jellegű híreket, hogy a lapok a hírügynökségek vagy a rendőrség nyomán közlik azokat. Az Országos Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya, és az egyes kerületi főkapitányságok sajtóosztályai elkészítik a "zvodky"-t, amit aztán kibocsátanak a mediális térbe. A lapok meg leközlik, anélkül, hogy visszaellenőriznék. "Úgyis igaz, mer' a rendőrségtől van, nem?" (Ez a másik közkeletű tévedés az "úgyis igaz, mer' hírügynökségbe vót" mellett). Ám ezekbe nem az ügy real leírása kerül, hanem az, amit a zsandárok akarjanak, hogy tudjanak róla. Néha szándékosan színezett infók jönnek ki. Hisz jól is nézne ki a világ, ha Mariska néni otthon a faluban, vagy egy pozsonyi cégvezető éppen úgy ismerné egy sörétes puskás lövöldözés hátterét, ahogy az volt...
Hogy miért írtuk le mindezt? (Még a hírügynökségeknek is odabaszunk egyet.) A SITA ma 15:14-kor kiadott egy hírt. VEĽKÝ ŠARIŠ: Muža bili gumenými obuškami - ez a címe. Klasszikus bűnügyi hír: két ember gumibottal durván agyonvert egy 48 éves férfit, aki 8-10 héten belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A hírhez oda van írva, hogy az eperjesi rendőrségi szóvivő tájékoztatta őket. Azt nem írják oda, hogy a hírt ilyenkor még 50 másik címzett is megkapja, aki rajta van az egyébként nagyon kedves szóvivő nénik listáján. Ennyi a hír. Naponta van ilyen. Egy mínuszos.
A TASR-nél úgy tűnik, elaludtak, pedig Fečová néni listáján ők is szerepelnek. Ők csak 19:32-kor hozták a hírt. És mi kezdődik 19 órakor, gyerekek, hát persze, a Markíza híradó. A TASR-nél bizonyára bealudt a délutáni ügyeletes, hisz a hírt együtt kapták meg a másik hírügynökséggel, a Prešovský Korzárral stb., így csúnyán lenyúlták a legnézettebb kertévé hírét, a végére ui. odaírták, hogy "nem rendőrségi információk szerint egy magas beosztású adóhivatali tisztviselőről van szó". Ez az infó pedig a Markíza híradóban hangzott el, ami, tény és való, nem rendőrségi forrás. Mit tehet a SITA, hogy betegyen az ősi ellenségnek: kiadja monitorban, azaz sajtószemlében a Markíza-hírt, pár perccel a TASR után. Hadd lássák azok a gazdagok, akik mindkét ügynökséget előfizetik, hogy miről is van szó itt.
Erről, és persze a saját nyomorukról. A SITA, ami egy hír-ügynökség (szándékosan írtuk így, hogy mindkét szót hangsúlyozzuk), beérte azzal, hogy kiadta, amit feldolgozva, megemésztve megkapott a rendőrségi szóvivőtől. Mert egy szlovák újságírónak ilyesmivel nem is kell dolgoznia. Bebassza, úgy ahogy kapta, jobb esetben a hibákat kijavítja, és a végére odaírja, hogy erről XY tájékoztatott bennünket. A helyi tudósítójukat nem küldték ki a helyszínre, hogy Ferko, menjél, nézd mán’ meg, hogy ez az ember, akit két álarcos faszi agyonvert, az a helyi olajszőkítő-e, netán az adóhivatalnál valaki, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, vagy egy szexmasina, akit utolért egy féltékeny férj bosszúja. Mert kazánházi fűtőket és statisztikai hivatali matematikusokat a legritkább esetben bántalmaznak álarcos elkövetők gumibottal. A Markíza csak annyit csinált, ami minden tisztességes újságíró dolga: elmozdult az íróasztal mellől, kiszállt a helyszínre, és ott nézett utána a dolgoknak. Így lett a mínuszos hírből valami. Csak hát venni kellett a fáradságot. Jobb bele sem gondolni, hogy naponta hány sztori sikkad el hasonlóképpen.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek