tg-ltatsthtetet-06-01

A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, azt hiszem, senkinek se kell bemutatnom. (Akinek mégis be kéne, az nyugodtan hagyja el az oldalt, nem fogok megsértődni.)

A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.

Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)

"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.

A felmérés körülményei

A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."

A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt  - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.

A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).

Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).

A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.

A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."

Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.

Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?

1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.

2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll.  Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.

3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.

4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4  az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5  végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa

5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.

Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!

A nyomtatott lapoknál ténykedő újságíróknak a húsvét – az ünnephez illő egyházi diskurzus nyelvi regiszterében maradva - maga a mennyország. Csütörtökön már nem dolgoznak, mert pénteken nem jelenik meg lap. A szombati újság ünnepi ügyeletben készül, s aztán legközelebb keddre kell lapot készíteni. Így ha a tollnoknak szerencséje van, és az ügyelet nem pont rá jut, akkor csütörtöktől kimondhatatlan öt napon át szabadságol. Az internetes hírportáloknál azonban nem áll meg az élet. Azt hiszem, az ebben a szférában dolgozó újságírók számára borzalmasak voltak az elmúlt napok. Ha a moldovai futballhuligánok nem zavarogtak volna, akkor szinte semmi izgalmas nem került volna fel. Mert a hazai belpolitikai életben az egy Belousovová-nyilatkozatot leszámítva nem történt semmi. Ilyenkor rúghatnak labdába azok a hírek, melyeknek egyébként esélyük se lenne arra, hogy képernyőt kapjanak.

Ilyenkor szinte csak a hírügynökségekre támaszkodhatnak. Reggeltől estig. Ez a bejegyzés a reggel miatt született meg. Vegyünk egy olyan abszolút fokmérőt, mint az amerikai sporteredmények, egy olyan sajtószempontból teljesen halott napon, mint a húsvét vasárnap. A baseballt és a rögbit kevés portál teszi fel reggelente. Viszont az NHL és az NBA eredményeit csaknem mindegyiken ott olvashatjuk. Ezek közlése azonban kilenckor épp olyan értelmetlen, mint a közszolgálati TASR hírügynökség lapszemléje kilenc órakor. Olyankor már mi a tökömnek?

Nos, Amerikában az afroamerikai daliák jókat zsákolnak az NBA-ban, ill. az európai légiósok jókat hokiznak. A jégen, úgy értem. Nézzük, hogyan tud ebből profitálni a szlovákiai (magyar) olvasó.

Az NBA szombati eredményei - melyik hírügynökség hánykor adta ki
Reuters 7.10
ČTK 8.02
TASR 8.20
MTI 8.24
SITA 9.04
Az első és az utolsó közlés között 1 ó 56 perc van.


Az NHL szombati eredményei
ČTK 6.30
Reuters 6.57
TASR 8.13
MTI 8.37
SITA 8.57
Az első és az utolsó közlés között 2 ó 27 perc van.

A kérdés önkéntelenül adódik: a meccseknek ugyanakkor lett vége. Miért tudja az egyik brigád ennyi idővel hamarabb kiadni, és mit csináltak abban a hírgyárban, ahol ennyire lemaradtak az elsőtől?

Kedden jelenik meg a Seattle Post-Ingelligencer utolsó papíralapú kiadása, a 146 éves múltra tekintő napilap ezentúl csak interneten lesz elérhető. A P-I az első jelentősebb amerikai napilap, amely erre a lépésre kényszerült.

A döntést nagy figyelemmel követi a súlyos válságba került szektor. Az Egyesült Államok nyugati partján csak P-I-ként emlegetett lap a Hearst Corporation tulajdonában áll. Keddtől a korábbi 165 munkatárs helyett mindössze 20 marad a szerkesztőség állományában. Az internetes kiadás neves seattle-i lakosok írásait, kommentárokat, fotógalériákat és blogokat kínál az olvasóknak - áll a P-I honlapján.

A Seattle Post-Ingelligencer 14 millió dolláros veszteséggel zárta a tavalyi évet, ami januárban a lap eladására kényszerítette a Hearst csoportot. Mivel azonban nem találtak vevőt, március 10-én úgy döntöttek, hogy az internetre költöztetik az újságot.

Imigyen szól a Magyar Távirati Iroda híre egy amerikai helyi lap megszűnéséről. A hírrel egy sereg magyar portálon találkozhattunk. Konganak a vészharangok a nyomtatott sajtó felett. Pedig Seattle nagy város..., az újság példányszáma pedig 120 ezres volt. Mire gondoljon, akinek ennél százezerrel kevesebb...

Egy napilap fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából szervezett eseményen alkalmam nyílt beszélni a lap régebbi munkatársaival is. Egy főképp ifjúkori potenciája miatt legendás öregúr elmondta, annak idején - hogy mikor, az ebből nem derült ki - 100 körül dolgoztak a szerk.-ben, és még a Zväzarm (Honvédelmi Szövetség) dolgaira is tartottak egy embert. Akinek csak az volt a dolga, hogy csak erről a szervezetről írjon. Ez nyilván luxus, de a fenti hírben is azt olvashatjuk, hogy a 165 munkatársból 20-at tartottak meg. Régen az volt a tendencia, hogy sok ember írt kevés dolgot, most pedig az, hogy kevés ember ír kurvasokat. (Mert nyilván 20 ember nem fogja tudni 165 munkáját végezni.)

Az anyagok sokszor ezért felületesek, összecsapottak, nyelvileg is. Most nem általánosítunk, és nem mondjuk, hogy csak a csikkel teli hamutartók mellett, írógépen, kéziratpapírra írt, majd a boss által tintaceruzával okézott újságírás idején születtek értékes cikkek, ami meg ma van, az mind szar, csak jelezzük, hogy nyilván sokkal könnyebb volt George Orwellnek kora legnagyobb stilisztájává lenni úgy, hogy napi egy cikket írt. És persze, ma már nem Krúdyk, Kosztolányik, Ady Endrék írják az újságokat. Nincs Móra Ferenc-kaliberű haditudósító, csak egy Orosz Józsefre futja… Elmélyülés nélkül nem lehet jó cikket írni. Nehéz úgy míves jegyzetet, veretes kommentárt leadni a véleményrovatnak, ha utána még meg kell írnod egy interjút egy megyei politikussal, egy közbeszerzései sajtóról hazajövet.

Továbbá minden faszkalap, aki MTI-híreket pakol fel hírportálokra, azt hiszi magáról, hogy ő újságíró. Aki meg idegen nyelvű hírügynökségből fordítja, hírszerkesztőként tetszeleg. Holott az első tevékenységet egy fajtársainál némileg intelligensebb, 3-4 éves hegyi gorilla is könnyedén elsajátítaná.

Azáltal, hogy mindenkinek relatíve kevés pénze van, és alultáplálja a lap internetes kiadását, vagy eleve alultáplálja a csak online formában létező sajtóorgánumot, pont a portálok egyéni arculata veszik el. Mert ha 1-2-3 ügyeletessel próbálunk pótolni sportriportert, külpolitikai szakírót, tőzsdei elemzőt, recenzenst, blogadmint, képszerkesztőt, videószerkesztőt, bűnügyi és báli tudósítót stb., akkor az lesz, hogy mindenki ugyanahhoz nyúl: magához a hírügynökségekhez. Ami olyan, mint a magyar konyhát elsilányító szocialista borzalom, a generálszósz. És persze, egy monitor előtt ülő embernek sosem lesznek olyan infói, mint egy kijáró munkatársnak. Közzé lehet tenni a hírügynökségi beszámolót, de egy-egy politikai döntés megértése szempontjából sokkal fontosabb lehet, amit a folyosón elmond neked a frakcióvezető. Csakhogy a monitorban nincsenek folyosók.

És nincs tuti recept arra sem, hogy az onlineból hogyan lehet pénzt csinálni. Ha megnézzük a valóban nagy napilapok nagy onlányait, és a mögöttük álló számokat, ami az asztal mellett újságírók sorsáról döntő nem újságírók számára az alany-állítmány egyeztetésénél is fontosabb, az online a nyomtatott töredékét hozza bevételként. Az olvasó megszokta az ingyentartalmat, és valszeg nem lenne hajlandó fizetni a webes tartalomért, akkor sem, ha az jobb lenne, mint az ingyenesen kapható – leszámítva persze most néhány nagyon szűk üzleti/ipari stb. szakterületet. Pedig a portált is fenn kell valahogy tartani, és fizetni az embereket. Különben elmennek strážca v oblekunak. Az olvasók azt hiszik, hogy a hír, az úgy valahonnan van, oszt’ jó. Pedig azért, hogy egy gázai övezeti hír megszülessen, lehet, hogy valaki az életét kockáztatta, persze, ha nem a közeli szálloda tévéjében nézte a háborút, mint az a magyar haditudósító. Vagy – békésebb, és köreinkben valószerűbb példáknál maradva – órákat ácsorgott zárt ajtós parlamenti bizottsági ülések előtt, és a hugyozni menő képviselőket zaklatta, mivel soká tárgyaltak, nem tudta a barátnőjét elvinni moziba aznap este, és megint csak azzal tudott takarózni, hogy bocsezamunkám; ötvenszer felhívott egy szóvivőt, mire az felvette; egy parkoló Skoda Fabiában 4 órát ült a börtön előtt, hogy kijöjjön a Pápay-gyilkosság vádlottja, aki csak annyit mondott, ártatlan vagyok, majd beült egy Mercedesbe. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen írni, 4-kor el kellett indulni Pozsonyból. Ha az illető alkalmazott, akkor majd ennek a kiadásait megpróbálják fedezni a reklámbevételekből, ha vannak; ha szabadúszó, akkor eleve vagy nem is fog bele ilyenekbe, vagy úgy tesz, mint Józsi bácsi, aki petróleumlámpát akasztott a faszára, hogy éjjel is tudjon aratni: készít fotót, videót mindent, és eladja több helyre.

És fordítsunk figyelmet a hír egy másik passzusára is: Az internetes kiadás neves seattle-i lakosok írásait, kommentárokat, fotógalériákat és blogokat kínál az olvasóknak - áll a P-I honlapján.
Megnéztem az újság honlapját (seattlepi.com), és így első ránézésre nem tűnt rosszabbnak a magyar megyei portáloknál. Nálunk a regionális sajtónak nincs olyan kultusza, mint mondjuk Német- vagy Olaszországban, esetleg az USA-ban – ott elsősorban a lépték mássága miatt –, de most megpróbálom elképzelni ugyanezt hazai viszonyok között…

Kommentárokat és blogokat kínál az olvasóknak. De bassza meg, a bloggeráj nem újságírás, még ha van, aki úgy is gondolja. És ami a legnagyobb gond: véleményeket kínálnak az olvasónak tények helyett. A Rimaszombati járásban 30%-os a munkanélküliség. Most elképzelem, hogy egy neves rimaszombati lakos erről ír egy kommentárt. De a kommentár alapvetően hírmagyarázat. Tessék mondani, hír nem lesz?
Meg nagyon könnyű egy tízsoros blogbejegyzést odabaszni bármiről, különösebb felelősség nélkül, de próbálj meg korrekt hírt vagy tudósítást írni, mondjuk a Komáromi Vízművekről, a szerdahelyi távfűtésről, a királyhelmeci önkormányzatról, a nemesócsai polgármesterről, úgy, hogy valóban minden adatot megerősíttetsz két független forrásból. Nem tényfeltáró írást a Raisz-fivérek eltűnéséről, betonbaöntést kockáztatva. Csak egy jó, harmincsoros hírt, ami megfelel a műfaji követelményeknek. Sokkal nehezebb lesz, és fél napig tart. Ha a tények elfogynak, maradnak a vélemények. És az emberek azt hiszik majd, hogy akkor is újságot olvasnak, ha a Kaufland reklámújságját lapozgatják, azért, mert a végében van két, cikknek látszó betűhalmaz.

És még sok mindent kellene ide írni.

A héten beszélgettem az egyik szlovmagy portál munkatársával. Kérdtem' hogy régen írt blogot, tán kirándult? Mondta, hogy nem, csak nagyon sok dolga volt. Azért, mert az újságírót egy-egy orgánum nem tudja/akarja megfizetni kellőképpen, ezért minden szart kell még mellette csinálnia - tette hozzá. Ebben igaza volt. A héten engem is lefoglalt sokminden, így egy blogger kolléga  megelőzött, és megírta azt, amit én is akartam, a veszprémi késelés kapcsán. Jelesül, hogy Pápay Tibor és népi zenekara éppen olyan magyar gyerek volt, mint én, aki ezeket a sorokat magyarul írom, vagy te, aki ugyanezt magyarul olvasod. És ha beírjuk a magyar Observerhez hasonló Newton sajtóadatbankba a "magyarok gyilkoltak" kifejezés különböző ragozott alakjait, bizony ezt dobja ki. A szlovák sajtóban senki sem írta le azt, hogy Dunaszedahely környékén magyarok szedtek védelmi pénzt. Erről van szó.

A másik dolog meg: jó, hogy a jobbosnak mondható blogok is rámutattak: a Bayer-publicisztika tele van önellentmondással.

Az utójátékról pediglen álljon itt két hír, az MTI-től.

Ezt mondta az egyik blogger kolléga által már korábban anyjába küldött  Daróczi Dávid kormányszóvivő:
Helyes döntés volt a Magyar Hírlap elleni bojkott - mondta Daróczi Dávid kormányszóvivő pénteken a Parlamentben újságíróknak, miközben a Kossuth téren mintegy két és fél ezren tüntettek a napilap bojkottja ellen és a sajtószabadság mellett.
A megmozdulás hangneme, az, ahogyan az ott jelenlévők beszéltek a magyar közállapotokról, azt támasztja alá, hogy helyes volt a Magyar Hírlap ellen ezt a döntést meghozni - fogalmazott.

Mint mondta, azoknak az írásoknak az ismeretében, amelyek ezt a döntést kiváltották, a miniszterelnök úgy gondolja, hogy éppen az lenne a furcsa, ha a szélsőjobb nem demonstrálna a döntés ellen.

Az MTI kérdésére közölte: eddig nem érkezett olyan jelzés, hogy bármelyik állami cég vezetője kifogásolta volna a miniszterelnök azon kérését, hogy szüntessék meg a lap előfizetését. Mindenki egyetértett ezzel a döntéssel - közölte Daróczi Dávid.
A bojkott kezdeményezésére reagálva a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (MÖOSZ) pénteken arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdése egyrészt kimondja: "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra", másrészt azt is hangsúlyozza: "a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát".

Mint megjegyezték: ennek kinyilvánításával az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a sajtószabadság elleni "nyílt, durva miniszterelnöki támadásra".
A MÖOSZ ehhez azt is hozzátette, hogy közleményükkel nem a bojkottot kiváltó publicisztika "igazságtartalmát" vagy "esetleges sértő" jellegét kívánják vitatni, hanem a sajtó szabadságának védelmében kívánnak szót emelni.

A Magyar Hírlap hétfőn közölte Bayer Zsolt hosszú írását a veszprémi kézilabdásokat ért gyilkos támadásról "Betelt a pohár" címmel. A publicisztikában a szerző "gyilkos állatoknak" nevezi az elkövetőket. "Ezek pedig nem emberek. Hanem állatok. És a vesztünkre törnek" - írta, megtoldva ezt azzal, hogy "sajnos a cigány etnikum rengeteg tagja felmondta az együttélést, és felmondta az emberséget".

Másnap a kormányszóvivő közleményben tudatta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését. Az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.

A miniszterelnök utasította a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai vagy jogi eljárást a Betelt a pohár című írással kapcsolatban.

Ez pedig egy hír a tüntetésről:
Mintegy két és fél ezren tüntettek a Magyar Hírlap bojkottja ellen és a sajtószabadság mellett pénteken Budapesten, a Kossuth téren.

A felszólalók többsége a miniszterelnök kemény bírálata mellett külön köszönetet is mondott Gyurcsány Ferencnek azért, hogy a lehető legjobb ingyenreklámot biztosította a lapnak.
Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa az összegyűltek előtt azt hangoztatta: Gyurcsány Ferenc alkalmatlan miniszterelnöknek, nagyobb károkozóként fog a történelembe bevonulni, mint Rákosi Mátyás. Farkas Félix a Lungo Drom képviseletében arról beszélt, hogy Bayer Zsolt írása nem sértő a cigányság számára. Szerinte Gyurcsány Ferenc a cigányság mögé bújva sértette meg a sajtó- és véleményszabadságot azáltal, hogy bojkottot hirdetett a Magyar Hírlap ellen. A Lungo Drom nevében lemondásra szólította fel a miniszterelnököt és kormányát.

Morvai Krisztina, a Jobbik európai választási listavezetője "hibbant Nérónak" nevezte Gyurcsány Ferencet. Ő azt köszönte a miniszterelnöknek, hogy lépésével ismét összehozta az embereket.

Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője arról beszélt, hogy Gyurcsány Ferenc átlépett egy határt: a rákosi-kádári időket idézve akarják "befogni a lap száját".

Bayer Zsolt közíró beszédében úgy vélte, hogy Magyarországon a bajok akkor kezdődtek, amikor kitalálták azt, hogy a tolvajokat nem tolvajoknak, hanem megélhetési bűnözőknek kell hívni. Azt hangoztatta, Magyarországon már 700 éve cigánynak nevezik a cigányt, ennek így is kell maradni, "ők a barátaink". Ugyanakkor a tanárokra támadókat, a gyilkosokat, a rablókat, a tolvajokat, akik adott esetben cigányok, cigányoknak is kell nevezni.
Széles Gábor és Bayer Zsolt többekkel együtt egy Ikarus-busszal érkezett a helyszínre, ahol tapssal fogadták őket. Több tüntető árpádsávos és nemzeti színű lobogót tartott a kezében. Többen azt skandálták: "Gyurcsány, takarodj!" A megmozdulást Széles Gábor televíziója, az Echo TV egyenesben közvetítette. A kamerák egy pillanatra mutatták azt is, hogy a tömegben néhányan összeverekedtek.

A rendőrség lezárta a Kossuth tér egy részét az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium előtt, a 2-es villamos a tüntetés ideje alatt nem járt. A tüntetést követően az emberek többsége a Kossuth téri metróállomásra özönlött be, ezért rendőri irányításra volt szükség a mozgólépcsőknél.
A Magyar Hírlap hétfőn közölte Bayer Zsolt hosszú írását a veszprémi kézilabdásokat ért gyilkos támadásról "Betelt a pohár" címmel. Másnap a kormányszóvivő közleményben tudatta: Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kéri valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a lap előfizetését.

Az illetékes vagyonkezelő szervezeten keresztül a kormányfő arra utasítja az érinte
tt állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a Magyar Hírlapban.
A miniszterelnök utasította a rendészeti és igazságügyi minisztert, hogy készítse elő a megfelelő sajtóetikai vagy jogi eljárást a Betelt a pohár című írással kapcsolatban.