Ma megint egy olyan sajtótermékről szeretnék írni, amely gátlástalanul lopja mások híreit. Korábban már rámutattunk arra, hogy a Magyar Távirati Iroda előző tudósítója sajátosan dolgozott fel egy témát , arra is rámutattunk, mikor a jelenlegi, meglátásunk szerint egy nem saját hírt - ráadásul kurvára jelentéktelent -  tüntetett fel sajátként.

A nyomtatott Új Szó gyakran, majdhogynem napi szinten visszaköszön a napilap online változatának két kisebb konkurensénél, a Paraméternél, és az egyébként nagyon decens dizájnra váltott Bummnál. E két portál - hogy pénzért-e, vagy magyar állami támogatásból, nem tudom, de témánk szempontjából ez nem is lényeges - hozzáfér az MTI-hez.

Az MTI, ha van benne vmi húzósabb téma, szemlézi az Új Szót, de ha a szemlét kiadja, akkor az már nem Új Szó-s anyag, hanem MTI-hír. És az azt megkapók vagy megvásárlók számára jogszerűen felhasználható anyag. Ezzel az ég adta világon minden rendben van. Ez a hírcirkuláció egyik bevett módja. Hiszem millió más lapot szemléznek, pl. most olyan bolíviai lapokat, melyek létezéséről Eduardo halála előtt senkinek tudomása sem volt. És milyen jól teszik, mert így én is el tudom olvasni, különben pedig fel kellene hívnom Bartyik Istvánt, akit pedig...

Aztán van, hogy a hírek nem egy közvetítő médium - hírügynökség, licences gyűjtő (pl. a cseh Newton IT, Mo.-on Observer) - által, hanem egy sima Ctrl C - Ctrl V billentyűkombinációnak köszönhetően tűnnek fel más hírportálokon. Ezt kurvára utálom. A hír nagyon romlékony és drága műfaj. Erről már többször értekeztünk alant. Ezért vagy ki kell termelni, és erre saját embert kell fenntartani, aki jobb esetben szabadúszó, és csak a cikkeit kell kifizetni, rosszabb esetben alkalmazott, és akkor irodát, számítógépet, telefont, diktafont, fényképezőgépet, kamerát, szolgálati kocsit, naptárt, füzetet, írószerszámot, szociális juttatásokat, uszodabérletet, koncertjegyeket, 13. havi fizetést stb.  kell neki adni, fizetni az adóját és járulékait. 

Vagy meg kell venni, hírügynökségektől. Ami szintén nem kis pénz, ha olyan hírfolyamot akar az ember, hogy abból jusson a sportrovatba, a gazdaságba stb. stb. stb. Ha meg több hírügynökséget akar a médiatulajdonos, akkor jó mélyen a zsebébe kell nyúlnia.

Elterjedt tévhit, hogy ha a forrás megjelölésével lopom el az anyagot, az nem lopás. Menjünk be az ékszerboltba, lopjunk el egy Szent Korona másolatot (csak az értékhatár miatt:-), majd tűzzünk bele kis zászlót: ezt a Győzelem utcai ékszerboltból loptam. Akkor a körzeti megbízott majd barackot nyom a fejünkre...

Köszönöm azon olvasóimnak, akik eddig kitartottak, most már leleplezünk. Az Északhírnök nevű hírportál az, amely arcátlanul lemásolja az Új Szó Online híreit.  Félig bodrogköziként kíváncsiságból megnéztem, hogy a bodrogközi folyami hajózásról szóló anyagot hány magyarországi hírportál közölte az MTI nyomán. Igen ám, de látom, hogy az Északhírnökön levő anyag kísértetiesen megegyezik az Új Szó Online-on találhatóval. De betűre.

Érdekes mód az ÚSZ Régió rovatában vezető hírként szereplő kassai emberrablásról szóló anyag is felbukkant, ez már a forrás megjelölésével, de nem aktív linkhivatkozással.

Mivel mindegyik szlovmagy hírportál rendszeres olvasója vagyok, érdeklődésem intenzívebb lett, és átböngésztem több rovatot is. Pár anyagot Print Sreeneltem.

 

 

Ezek a cikkek mind az Új Szó Online-ról származnak, volt még pár, de mutatványnak, asszem, ennyi is elég. Ha esetleg valaki talál Bumm, Felvidék Ma vagy Para cikkeket, írja meg a blogjában, belinkelem.

Az Északhírnöknek meg Anti bácsi szavaival üzenem: lopni, hát az nem szép dolog.

***

És emiatt nem akarok külön posztot írni: a szép reményekkel indult, de egy bejegyzés után hamvába holt Horná Zem blog után újabb polblogger próbálkozik, a Felvidéki Napló. (A Fónod Zoltán féle szlovmagy irodalmi lexikon nem ismeri, de volt ilyen című újság is.) Neki több kitartást kívánunk, mit amennyi Horná Zembe szorult. Annyi biztos, hogy nem "bugaras" a fiatalember (vagy öreg vagy nő). Virágozzék minden virág.