tg-ltatsthtetet-06-01

A múlt héten jogerősen kétévi, letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Besztercebányai Kerületi Bíróság azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt gyalogosátkelőn gázolt el két 16 éves lányt – az egyikük a kórházban belehalt sérüléseibe, a másik három hónapon belül gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A sofőrt öt évre a vezetéstől is eltiltották.

Nem jelent meg a Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt e héten kedden Karim B., aki 2008 januárjában a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén részegen, jogosítvány nélkül felhajtott a járdára, ott elgázolt egy komplett családot, a babakocsit gyerekestül felkente egy betonfalra, a csecsemőnek esélye sem volt a túlélésre, az anya súlyos, az apa és a nagybácsi könnyebb sérüléseket szenvedett. A korábban háromszor büntetett Karim B. vádalkut kötött az ügyésszel: négyévi szabadságvesztésben, és azt követően hatévi vezetéstől való eltiltásban állapodtak meg, ezt kellett volna jóváhagynia a bíróságnak.

Két aktuális „halálos” közlekedési hír. Talán mindenki megértené, ha a halott gyermekek szülei a tett súlyához képest nevetséges büntetések helyett az elkövetők halálát kívánnák. Ám a Mózes II. könyve 21. részének 24. versében lefektetett „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” jogfelfogás már jó ideje a múlté. A 2005-től hatályos Büntető Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a gondatlanságból elkövetett emberölésért három év szabható ki, mely minősített esetben – ha a cselekményt foglalkozás körében, vagy gépjármű vezetőjeként, egyéb súlyosbító körülmények között követik el – akár tíz évig is felkúszhat. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor, sőt, a gázolók leggyakrabban megússzák felfüggesztettel, vagy jelképes büntetéssel.

Gyerek, mikor beszállsz az autóba, fél lábbal a börtönben vagy, fél lábbal meg a temetőben – ezek voltak autósiskolai oktatóm (kellően motiváló) bevezető szavai első, már nem tanpályás vezetésem előtt, még gimnazista koromban. Az autó fegyver – tanultam meg később kezdő újságíróként a rendőrségi sajtótájékoztatókon. A kérdés: milyen mértékben kell kriminalizálni a halálos közlekedési balesetek okozóit. Hisz a legtöbbjüknek ez az első bűncselekménye, nem tipikus bűnöző típusok, sőt az esetek túlnyomó többségében tisztességes adófizető állampolgárok, akik rendezett életvitelt folytatnak, csak egyszer rosszkor néztek félre. A lelkifurdaláson túl nem elég büntetés-e egy gázoló Linux-rendszergazda, netán hegesztő számára az, hogy ilyen előélettel erőszakos bűncselekmények erőszakos elkövetőivel zárják őket össze, akármilyen rövid időre is, és a szomszédjuk életük végéig sandán néz rájuk, mondván: börtöntöltelék?

A bűncselekményért igazságos bírósági eljárás során mindenkinek meg kell kapnia az igazságos büntetését. A hazai igazságszolgáltatás azonban a jogsértések szenvedő alanyainak jó ideje nem képes ezt biztosítani. E két, viszonylag könnyű, a bizonyítás szempontjából nem különösebben igényes per példáján is láthatjuk, az elsőben egy, a másodikban közel két év telt el a cselekmény és a büntetés (várható) kiszabása között. De hogy mi tart egy gyermektartási díj megítélésén 5-10 évig – ilyen esetekről tucatjával tud az ombudsman, nem beszélve azokról az alacsony jogtudatú pereskedőkről, akik nem kérik az emberjogi biztos segítségét –, nehezen fogható fel. Mintha a hazai igazságszolgáltatási rendszer fogaskerekei közé valaki lapáttal szórná a homokot. Talán minden olvasó emlékszik a maga nemében egyedülálló, szeptemberi rihnói tömegverekedésre, melybe összesen 150 ember kapcsolódott be. A tömegverekedés kirobbantója korábban baltával megölte az apját, és egy csehországi fegyveres rablásért is elítélték. Azt gondolhatnánk, hogy már-már nyugdíjkorhatár-közeli elkövetőről van szó, aki letöltött két súlyos börtönbüntetést két súlyos bűncselekményért. Nem így van: ez a személy még csak 25 éves. És már szabadlábon van. Ehhez képest a besztercebányai gázolót szinte gályarabságra ítélték. Ha az ilyen anomáliákat kiküszöbölnék, az állampolgárok talán elhinnék, hogy igazságszolgáltatás is van az országban. Amit jelenleg láthatunk, azt legfeljebb lassú jogszolgáltatásnak nevezhetjük.

Az 572-es út, közismertebb nevén a régi vagy felső-csallóközi út elég szar hely reggelente, hisz az a régió - a szoftvermérnököktől a kőművesekig -, amely nem a 63-ason támadja a fővárost délről, innen áramlik be. Erre csatlakozik az 510-es út, mely a Szenci járás nem sztrádán bemenő forgalmát nyeli el. Amikor Dunahidason (és nem Pozsonyhidason, kedves kollégák egy bizonyos portálnál) rá akarsz térni az 572-re, balra kell nézned, hogy előnyt adj. Nagy hiba, jobbra ugyanis egy kibaszott nagy kátyú van, amit a legtöbb autós nem vesz észre, és ezerrel belehajt.

Ha tovább autózunk a belváros felé, és nem Püspökinek, hanem Vereknyének tartunk, és átkelünk a sok kellemes emléket idéző Kis-Duna felett, legyünk óvatosak. A képen jelzett kereszteződésben ugyanis viszonylag sok teherautó fordul balra, mivel elég sok az építkezés a belső utcákban. Mi több, a kiskertövezetben akkora villák nőnek ki a földből, hogy azok mellett még Szabó "Selyealapítvány" Zoltán házikója is csak szerszámos bódé. (Holott ott elvben  csak kerti lakokat lehetne emelni, de hát az építési törvényt a területileg illetékes hivatalnokok láthatóan szabadon értelmezik.) A teherautó-sofőr azonban egy különös állatfaj, tudja, hogy nincs ellenség, főleg, ha pótkocsija van. A héten csak azért nem lettem ezen a helyen koccanássorozat részese, mert vidéki vagyok, és ismerem a követési távolság fogalmát.

A 63-as útról már sokszor sokat írtunk ebben a blogban. Ezúttal Tany községben végeznek földmunkákat, Pozsony felé haladva az út jobb oldalán. A földmunkás szakaszon 30 km/h-s sebességkorlátozást elrendelő tábla van. Ám a munkások gondolom, 3-kor letették  a lapátokat, a markológépből kivették a kulcsot, a helyi krimóban megálltak egy sörre, majd hazabicikliztek. A kurva 30-as tábla meg ott maradt. Erről a témáról már korábban is írtunk, de úgy látszik, a zsandárok nem olvasnak blogot. Szlovákiában a munkaidő 8 órás, így 16 órán át feleslegesen lassítják a forgalmat.

Hatodik napja van érvényben a régi toldozott-foldozottat felváltó, a koalíciós torzsalkodásokon egyszer már elbukott, de vitathatatlanul szükséges új közlekedési törvény. Sűrűn volánhoz ülő emberként ez alatt a hat nap alatt már arra is rájöttem, az államháztartás mellett kik lesznek az új jogszabály fő haszonélvezői: a féklámpaégő-gyártók és -importálók. Az ötven kilométer/órás megengedett sebességre való lassításkor ugyanis a helységnévtábláknál a padlófékezések miatt olyan intenzív piros villogást láthatunk, mely egy gyengébb falusi kultúrház Zámbó Jimmy-emlékműsorának fénydíszleteként is elmenne.

Ez pedig bizonyosan az égők gyorsabb elhasználódásához fog vezetni. Ugyanakkor izgatottan várom a minden pénteken kiadott rendőrségi statisztikát a balesetek számának alakulásáról. A hatóságok nagyon derűlátóak, már vasárnap megjelentettek egy közleményt arról, hogy múlt vasárnap – a törvény hatályba lépésének napján – kevesebb baleset történt, mint más vasárnapokon. De egyrészt nem eszik olyan forrón a kását, másrészt a vasárnap a baleseti mutatók szempontjából atipikus: ebédig kevesen mozdulnak ki otthonról, templomba pedig jobbára gyalog járnak, legalábbis vidéken.

A minap Dunaszerdahelyre kellett mennem. Elhatároztam, hogy időben indulok, és mindenközlekedési szabályt betartva jutok el a Komáromtól 55 kilométerre levő városba. Ez nem sikerült: mivel a kocsim még nincs hozzászokva az új közlekedési törvényhez, csak lakott területen sikerült rávennem, hogy ötvennel menjen… Nem mondom, hogy mátrixos érzés fogadott, de kicsit olyan betépetten lelassult fílingje volt a vezetésnek. Ötvennél mintha állna az autó. Vagy mintha egy területi bajnokságban játszó focicsapat a téli szinten tartó kondiedzés keretében futva tolná. Lehet, hogy ez részben azoknak a rutinsofőröknek is köszönhető, akik nem regisztrálták, hogy Alistálon, Albáron és Hegyétén leszerelték a negyvenes táblákat – a középsőként említett településen nagy hevükben a szlovák helységnévtáblát is elvitték, csak nehogy Slotáék megtudják –, és megszokásból vezetve soroltak alacsonyabb sebességfokozatba.

Azt mondják a hozzáértők, a 10 km/h-val alacsonyabb sebesség 9 méterrel rövidebb fékutat jelent. Ha ezen (is) múlik, hogy évente ne tűnjön el egy kisebb falunyi ember, ám legyen. De akkor a hummerosok is tartsák be!