Alant egy különösen gusztustalan videót tekinthetünk meg. A zsolnai járási rendőrkapitány, és a közlekedésrendészet igazgatója arról számol be rajta, milyen sikeres akciót hajtottak végre. Mintegy csalétekként kiállítottak egy járőrt az útra. Amikor az autósok villogni kezdtek, azt levideózták, majd megvágták a villogó autósokat.
Nos, ha megnéztük a videót, láthatjuk, hogy a közlekedésrendészet igazgatója azzal indokolja e furcsa razziát - és most ne ítéljük el a kandi kamera használatát, mert a sajtó is beveti olykor, és akkor hogy örül neki a néző, akár politikai, akár szórakoztató műsorokban -, hogy a szabál az szabál kérem. Nem szabad villogni. És aki villog, azt megvágjuk. Mert a szabál, az szabál.
Ha átmegyünk egy országgal arrább, és ott megállít bennünket a labanc rendőr, be nem kapcsolt lámpával, akkor azt mondja, hogy uram, nincs bekapcsolva a lámpája, kérem, kapcsolja be. Ha viszont nálunk állítanak meg - e sorok írójával is történt ilyen, még a régi világban, március 13-én, két nappal a kötelező világítás vége előtt, és egy ezresbe került, rohadjanak meg -, azt mondják, hatvan euró. Be kell gyűjteni valahol a szociális kormány irdatlan kiadásait. És az autós jó alany erre, mert mindig kéznél van, és sok van belőle.
Villogó autósokat baszogatnak, miközben ők... soroljam? Malina Hedvig, DAC-meccs, Ernest Valko, kínaiak, Roman Červenka, kassai cigánygyerekek, nyitrai bevetés, hexogén a villanyszerelőnél, és ezek csak a legismertebbek. És még van pofájuk a szabályok betartásáról prédikálni.
Miért utáljuk a rendőröket?
Komáromi közlekedési kiskáté: ha Magyarországra mész, adj előnyt, ha Magyarországról jössz, előnyöd van
Lezárták a komáromi Kis-Duna-hidat, tájékoztatott a szlovákiai magyar sajtó. Ez azonban egy nyilvánvaló faszság, a Kis-Duna ugyanis Gútánál beleömlik a Vágba, így Komáromnál már nincs semmilyen hídja. Amit lezártak, az a hajógyári Duna-holtág felett átvezető útszakasz [kis Duna-híd, ha az Erzsébet-híd a nagy], mely nálunk a 64-es számot kapta, Magyarországon pedig 13-asként folytatódik. Szóval, ha eddig valaki Magyarországra akart menni – mondjuk Pozsony felől – akkor azt így tehette meg.
Ennek vége. A YouTube-ra is felkerült az a videó, amikor a hidat utolszor felnyitották. Ez május 5-én történt.
A felnyitást követően észlelték, hogy 4 centimétert megsüllyedt a konstrukció, ezért kitettek egy táblát, mely 15 km/h-ra lassítja a forgalmat. A héten pedig a gépjárműforgalom elől komplett lezárták a hidat, csak a gyalogosok és bringások kelhetnek át rajta. Az autósoknak a máskor 5 perces út csúcsidőben több mint 20 percig is eltart. A Kauflandnál levő körforgalomnál zsandárok irányítják a forgalmat, majd pedig ezen az úton mehetünk át az „anyaországba” (holnap lesz december 5. ötödik évfordulója:-).
A Platánfa sort nem kétirányú forgalomra tervezték, hanem arra, hogy Jókai andalogjon benne, majd hazatérve jó könyveket írjon. Mivel az út szűk, nem lehet a kétirányú forgalom biztonságos haladását szavatolni, a platánfák benőttek az útra, illetve felgyűrték az útpadkát. Ezért a közlekedésrendészet szabályozta a haladást, így: Magyarország irányába a B34 közlekedési táblát tették ki. Szembejövő forgalom elsőbbsége.
Azaz, akinek az útjában áll egy platán, annak le kell húzódni, és elengedni a szembejövőket.
Aki viszont Magyarországról jön, az a D7, elsőbbség a szembejövő forgalommal szemben közlekedési táblával találkozhat.
Ez azt jelenti, hogy akkor is neki van előnye, ha történetesen az ő útjában áll a platán, vagy az ő oldalán virtualizálódott az útpadka.
Ehhez képest, mikor Mo.-ról jöttem, az előttem haladó fehér, IVC 745 forgalmi rendszámú Nissan folyamatosan fékezett, és adott előnyt a szembejövőknek, holott neki volt előnye. Ha nem lett volna tábla, akkor tiszta sor: akinek az útjába belenőtt a platán, az ad előnyt. A táblákkal viszont nagyban leegyszerűsödött a dolog: ha Magyarországra mész, adj előnyt, ha Magyarországról jössz, előnyöd van. Végig a Platánfa soron, és a holtág medrének végén húzódó útszakaszon is – ennyire egyszerű ez, köcsögök
Aki ettől eltérően közlekedik, azt figyelmeztesd a hibájára, dudáld le, mutass be neki, szidd az anyját. A nem kívánt törlendő.
Igazságszolgáltatási anomáliák
A múlt héten jogerősen kétévi, letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Besztercebányai Kerületi Bíróság azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt gyalogosátkelőn gázolt el két 16 éves lányt – az egyikük a kórházban belehalt sérüléseibe, a másik három hónapon belül gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A sofőrt öt évre a vezetéstől is eltiltották.
Nem jelent meg a Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt e héten kedden Karim B., aki 2008 januárjában a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén részegen, jogosítvány nélkül felhajtott a járdára, ott elgázolt egy komplett családot, a babakocsit gyerekestül felkente egy betonfalra, a csecsemőnek esélye sem volt a túlélésre, az anya súlyos, az apa és a nagybácsi könnyebb sérüléseket szenvedett. A korábban háromszor büntetett Karim B. vádalkut kötött az ügyésszel: négyévi szabadságvesztésben, és azt követően hatévi vezetéstől való eltiltásban állapodtak meg, ezt kellett volna jóváhagynia a bíróságnak.
Két aktuális „halálos” közlekedési hír. Talán mindenki megértené, ha a halott gyermekek szülei a tett súlyához képest nevetséges büntetések helyett az elkövetők halálát kívánnák. Ám a Mózes II. könyve 21. részének 24. versében lefektetett „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” jogfelfogás már jó ideje a múlté. A 2005-től hatályos Büntető Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a gondatlanságból elkövetett emberölésért három év szabható ki, mely minősített esetben – ha a cselekményt foglalkozás körében, vagy gépjármű vezetőjeként, egyéb súlyosbító körülmények között követik el – akár tíz évig is felkúszhat. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor, sőt, a gázolók leggyakrabban megússzák felfüggesztettel, vagy jelképes büntetéssel.
Gyerek, mikor beszállsz az autóba, fél lábbal a börtönben vagy, fél lábbal meg a temetőben – ezek voltak autósiskolai oktatóm (kellően motiváló) bevezető szavai első, már nem tanpályás vezetésem előtt, még gimnazista koromban. Az autó fegyver – tanultam meg később kezdő újságíróként a rendőrségi sajtótájékoztatókon. A kérdés: milyen mértékben kell kriminalizálni a halálos közlekedési balesetek okozóit. Hisz a legtöbbjüknek ez az első bűncselekménye, nem tipikus bűnöző típusok, sőt az esetek túlnyomó többségében tisztességes adófizető állampolgárok, akik rendezett életvitelt folytatnak, csak egyszer rosszkor néztek félre. A lelkifurdaláson túl nem elég büntetés-e egy gázoló Linux-rendszergazda, netán hegesztő számára az, hogy ilyen előélettel erőszakos bűncselekmények erőszakos elkövetőivel zárják őket össze, akármilyen rövid időre is, és a szomszédjuk életük végéig sandán néz rájuk, mondván: börtöntöltelék?
A bűncselekményért igazságos bírósági eljárás során mindenkinek meg kell kapnia az igazságos büntetését. A hazai igazságszolgáltatás azonban a jogsértések szenvedő alanyainak jó ideje nem képes ezt biztosítani. E két, viszonylag könnyű, a bizonyítás szempontjából nem különösebben igényes per példáján is láthatjuk, az elsőben egy, a másodikban közel két év telt el a cselekmény és a büntetés (várható) kiszabása között. De hogy mi tart egy gyermektartási díj megítélésén 5-10 évig – ilyen esetekről tucatjával tud az ombudsman, nem beszélve azokról az alacsony jogtudatú pereskedőkről, akik nem kérik az emberjogi biztos segítségét –, nehezen fogható fel. Mintha a hazai igazságszolgáltatási rendszer fogaskerekei közé valaki lapáttal szórná a homokot. Talán minden olvasó emlékszik a maga nemében egyedülálló, szeptemberi rihnói tömegverekedésre, melybe összesen 150 ember kapcsolódott be. A tömegverekedés kirobbantója korábban baltával megölte az apját, és egy csehországi fegyveres rablásért is elítélték. Azt gondolhatnánk, hogy már-már nyugdíjkorhatár-közeli elkövetőről van szó, aki letöltött két súlyos börtönbüntetést két súlyos bűncselekményért. Nem így van: ez a személy még csak 25 éves. És már szabadlábon van. Ehhez képest a besztercebányai gázolót szinte gályarabságra ítélték. Ha az ilyen anomáliákat kiküszöbölnék, az állampolgárok talán elhinnék, hogy igazságszolgáltatás is van az országban. Amit jelenleg láthatunk, azt legfeljebb lassú jogszolgáltatásnak nevezhetjük.
Három közlekedési glossza
Közlekedünk, közlekedünk?
Az Új Szó archívumában böngészve találtam ezt az írást a közlekedési törvényről. Gondoltam, közreadom én is.
Hatodik napja van érvényben a régi toldozott-foldozottat felváltó, a koalíciós torzsalkodásokon egyszer már elbukott, de vitathatatlanul szükséges új közlekedési törvény. Sűrűn volánhoz ülő emberként ez alatt a hat nap alatt már arra is rájöttem, az államháztartás mellett kik lesznek az új jogszabály fő haszonélvezői: a féklámpaégő-gyártók és -importálók. Az ötven kilométer/órás megengedett sebességre való lassításkor ugyanis a helységnévtábláknál a padlófékezések miatt olyan intenzív piros villogást láthatunk, mely egy gyengébb falusi kultúrház Zámbó Jimmy-emlékműsorának fénydíszleteként is elmenne.
Ez pedig bizonyosan az égők gyorsabb elhasználódásához fog vezetni. Ugyanakkor izgatottan várom a minden pénteken kiadott rendőrségi statisztikát a balesetek számának alakulásáról. A hatóságok nagyon derűlátóak, már vasárnap megjelentettek egy közleményt arról, hogy múlt vasárnap – a törvény hatályba lépésének napján – kevesebb baleset történt, mint más vasárnapokon. De egyrészt nem eszik olyan forrón a kását, másrészt a vasárnap a baleseti mutatók szempontjából atipikus: ebédig kevesen mozdulnak ki otthonról, templomba pedig jobbára gyalog járnak, legalábbis vidéken.
A minap Dunaszerdahelyre kellett mennem. Elhatároztam, hogy időben indulok, és mindenközlekedési szabályt betartva jutok el a Komáromtól 55 kilométerre levő városba. Ez nem sikerült: mivel a kocsim még nincs hozzászokva az új közlekedési törvényhez, csak lakott területen sikerült rávennem, hogy ötvennel menjen… Nem mondom, hogy mátrixos érzés fogadott, de kicsit olyan betépetten lelassult fílingje volt a vezetésnek. Ötvennél mintha állna az autó. Vagy mintha egy területi bajnokságban játszó focicsapat a téli szinten tartó kondiedzés keretében futva tolná. Lehet, hogy ez részben azoknak a rutinsofőröknek is köszönhető, akik nem regisztrálták, hogy Alistálon, Albáron és Hegyétén leszerelték a negyvenes táblákat – a középsőként említett településen nagy hevükben a szlovák helységnévtáblát is elvitték, csak nehogy Slotáék megtudják –, és megszokásból vezetve soroltak alacsonyabb sebességfokozatba.
Azt mondják a hozzáértők, a 10 km/h-val alacsonyabb sebesség 9 méterrel rövidebb fékutat jelent. Ha ezen (is) múlik, hogy évente ne tűnjön el egy kisebb falunyi ember, ám legyen. De akkor a hummerosok is tartsák be!
Utolsó kommentek