Természetesen ma a főügyészválasztás, és Mečiar Bugárnál tett látogatása tűnt a parlament legérdekesebb eseményének, de a képviselői bérek csökkentéséről folytatott vita sem volt teljesen érdektelen. Egy momentumát emelnénk ki:
Dušan Čaplovič (Smer) és Dušan Jarjabek (Smer) azt fejtegették, hogy a képviselői bérek csökkentése csak azért került szóba, mert az újságírók ezt követelték, pedig – Jarjabek szerint – egyes újságírók sokkal többet keresnek, mint a parlamenti képviselők.
Nos, egy honatya bruttó 2009 eurót visz haza. A pozsonyiak ehhez 1406, a vidékiek 1607 euró átalányt kapnak. A parlament megdobja őket egy nagyon jó latpoppal, és fizeti a szállásukat, a képviselői irodájukat és asszisztensüket is. Aki tud olyan szerkesztőségről, ahol ennyit fizetnek, azonnal hívjon fel!
2010. november 03. 21:35
Honatyák és sajtómunkások a bérek tükrében
2009. április 09. 15:59
Mostan színes ceruzákról álmodom
Fábry Sanyi, a magyar humor ikonja és állócsillaga mondta egyszer a showderben, hogy egész gyermekkorában előző napi kenyeret ettek, mert az édesanyja azt mondta, hogy azt is meg kell enni. Egyszer kellett volna kidobni negyed kiló kenyeret, és akkor mindig frisset ehettünk volna - mondta a showman.
Én is valahogy így vagyok. Annyi mindent tolok magam előtt, amit meg kellene írni, hogy már most látom, a feléből nem lesz semmi. Legalább az vígasztal, hogy ettől nem nagyobbodik az ózonlyuk stb. Csütörtök van, és még nem írtam a szombati TANKCSAPDA koncertről, ami szenzációs volt, sem a táncháztalálkozóról és a lovi tavaszi szezonjának nyitányáról, ami szintén fantasztikus volt, két ügetőversennyel, egy gátversennyel, egy akadályversennyel és öt galoppal (eredmények). Választások utánra ideális.
A táncháztalálkozó kirakodóvásárjáról T. hozott nekem egy ceruzát, hogy sok cikket írjak vele. Hát, ha elnézzük a méreteit, nemcsak az írások elkészítésére, hanem a sajtószabadság elleni támadások fizikai kivédésére is kiválóan alkalmas. Ez az.
Összehasonlításként: mellette egy klasszikus plajbász, mellyel még nagyon-nagyon régen, valamikor a Horthy-korszakban, a gyakorlótanítás során javítottam a kedves kis gyermekek dolgozatait, hogy a piros szín ne stresszelje őket, mert az okosok szerint stresszeli; mellette pedig egy növendék szarvasmarhák letaglózására is kiválóan alkalmas cerka látható, melyet egy kedves dél-magyarországi családtól kaptam.
Hát, félő, hogy bizonyos típusú sajtórendezvényekre nem engednének be vele. De azért köszönöm, mint képviselőasszisztens a tévétudósítói állást.
2009. január 20. 10:00
Nem hiszünk a magyar makogásnak! (videó)
Albert Sándornak - minden vélt és valós hibája ellenére elévülhetetlen érdemei vannak a Selye Egyetem létbe beszélése és üzemeltetése terén.
Már megint lelepleztek egy emléktáblát, sőt, ma egyszerre kettőt. Ehhez értünk mi, szlovákiai magyarok. Jó, hogy egy kopjafát nem avattunk fel rögvest.
Ivan Gašparovič meglepően békülékeny hangnemű beszédet mondott. Mint ha nem az az ember állt volna ma az SJE pulpitusán, aki nem is olyan rég nem írta alá a közoktatási törvényt. Mintha nem is az az ember beszélt volna mézesmázosan, aki kb. két hete még azt böfögte: nincsenek magyar iskolák, csak szlovákok, ahol magyarul oktatnak. Ja, egy nemzet él itt, mi? Nem dőlünk be, seggfej!
A legmeglepőbb pedig Dušan Čaplovič volt, aki beszélye végén egy magyar mondattal próbálkozott. Nem mondom, aranyos gesztus, de: a pápa jobban beszél magyarul, pedig az nem él velünk egy országban... Másrészt meg, Dušan bácsi, hát nem maga mondta, hogy 50:50 százalékban kell magyarul/szlovákul oktatni a magyar iskolákban? Akkor meg mit bohóckodik itten? (Nem mindegy, hogy valamit elmondunk olyan helyen, ahol nincs ott a Markíza és a TA3, túlsúlyban van a magyar sajtó, akit csak az érdekel, mit mond Sólyom, megy max. egy miniinterjú a rektorral; viszonylag szűk körben, pár lelkes érdeklődőnek, vagy hogy valamivel telebasszuk a hírügynökségeket és mind a 4 tévét.)
Az egész ünnepség egyébként végtelenül protokolláris volt, és rendkívül unalmas. Mint általában az ilyen ünnepségek.
Öt év egy egyetem életében semmi. Mert a híres egyetemek nem ötévesek. De nyilván a Harvard is volt ötéves valamikor... Nem az a kérdés, hogy milyen volt ez az öt év, hanem hogy lesz-e következő ötven, száz.
Hogy sikerül-e az intézménynek levetkőzni az olcsó diplomagyári hírnevét.
Hogy megszűnik-e az az állapot, amikor két gimnazista így beszélget a Krusóban: ide, meg ide megy ide akarok menni, de ha nem vennének fel, azért beadtam a Selyére is.
Hogy el fog-e merni menni magyar szakra felvételizni olyan deák, aki a tollbamondás szövegét, mely szerint "báró Mednyászky Alajos", így értelmezi: "báró Mednyánszky, a Lajos".
És itt most egy hosszas fejtegetésnek kellene következni arról, hogy amikor Radnóti Miklós járt magyar-francia szakra, akkor négyen alkották az egész évfolyamot, 1996-ban pedig negyvenen. És hogy ne hasonlítgassuk magunkat a diplomák száma terén az USA-val, mert ott a két éves rendőrképző is felsőfokú végzettségnek minősül, míg nálunk a neve rendőr szakközép..., de ezt most nem írjuk meg.
Itt egy videó is az aktusról, az elején reklám van.
Más. Nem akarok emiatt külön posztot. Nézem tegnap este a Kék fényt, Olajos Gergő kérdez Bencze József országos rendőrfőkapitánytól. A kérdés így kezdődik: Ha jól tudom...
Hát bazmeg, ha te kiállsz élő adásba, akkor ne úgy kérdezz, hogy "ha jól tudom", hanem tudd jól. Minden második héten visszasírom M. Kisst.
2008. november 29. 12:49
Slotáék a tankönyvekről, Čaplovič a fasizmusról? És még csak 13 óra van...
És arra is jó lenne, ha felfigyelne a magyar média, hogy az elmebeteg Dušan Čaplovič arról beszélt Kisinyovban/Chisinauban, hogy a magyar társadalom a fasizmus befolyása alá kerül. Nos, hó elején írtunk egy Ivan Gašparovič egy fasz című posztot, azt hiszem, a titulust a jeles nemzeti történésznek is kiutalhatjuk, mert ő sem kisebb.
2008. október 13. 06:00
Találkozás egy legendával
Kifelé mentünk szombaton a loviról a Kincem Parkban, amikor egy jól öltözött, idősebb úr - aki már akkor ott sertepertélt a kapuban, amikor befelé mentünk - leszólított, azt kérdezte, sikerült-e nyernünk. Mondtuk, hogy nem fogadtunk. Szó szót követett, és megkérdezte, hogy van-e öt percünk. Behívott a lakásába, ahol az ütő megállt bennem: Imperiál hatalmas képe volt az ajtó felett. Kiderült, hogy a bácsi Németh Ferenc, a Kincsem utáni második legeredményesebb versenyló egykori legendás zsokéja., aki 270 verseny nyert - abból 10-et Imperiál nyergében -, háromszoros derbigyőztes. Megbeszéltük, hogy szarban a mai lóversenyzés, majd megköszönve a szíves invitálást T-vel elsétáltunk az egykori lóversenypálya helyén épült plázába.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek