tg-ltatsthtetet-06-01

A hétvégén került sor Budapesten az V. Oldtimer Expóra. A Vasúttörténeti Parkban álomszép veteránok voltak. Ilyenek:

További - lényegesen jobb minőségű - képek a hivatalos honlapon.

Az alábbi töredékek nem alkotnak rendszer. Egy nemrégiben történt budapesti hétvége mentális maradványai. Politika- és szervezettbűnözés-kedvelő olvasóim semmi érdekeset nem fognak találni benne.

- Hello, welcome in our hotel!
- Jó napot kívánok.
....................
- Maguk szlovákok?
....................
- Apuka, nézzük meg a hot-dogost!
- Jó, csak előtte még sétálunk egy kicsit.
- Apuka, már sétáltunk, megnézzük a hot-dogost?
- Igen, csak még megnézzük Savoyai Jenő szobrát.
- Apuka, már megnéztük a szavójenő szobrát, most már megnézzük a hot-dogost?
....................
Első randi a labirintusban.
Fiú: Mi történne, ha a huzat elfújná a petróleumlámpát?
Lány: Jé, ez petróleumlámpa?
....................
Az angol turisták nem értik, miről szól a Sziklakórház. Idegesítően vihognak, faszságokkal kommentálják az idegenvezető - írjuk ide a nevét, megérdemli: Nagy Tímea - egyébként nagyon alapos és érdekfeszítő kísérőszövegét. Először akkor komolyodnak el, amikor a kitörés áldozatairól beszél a német harcállásponton. Waddaffak, twenty thousand? - dörmögi egy metroszexuális orvostanhallgató.
....................
Az is Cseh Tamást dúdol, aki naponta az Ostrom utcán jár?
....................
Véreim, magyarok, ugyan melyik első kerületi polgár jár a Kapisztrán térre egy rozsdás UAZ 452-vel?

Minden kedves olvasómnak áldott, boldog karácsonyt kívánok! Az AP hírügynökség képe a betlehemi Születés templomában készült.

(Boldog karácsonyt kívánok továbbá a Szlovák Postának is, amelynek 3 munkanap nem volt elegendő, hogy 87 kilométerre célba juttasson egy karácsonyi képeslapot. Eredetileg étkezésre szerettem volna felkínálni nekik a lipicai ménes egy konkrétan meghatározható részét, de hát ilyenkor illik meghatódni...

A bejegyzést természetesen az időgép publikálja, a szerző a karácsonyi asztalnál ül.)

Vasárnap volt. Tunéziai harmadik műszak után ültem a Mac előtt, üres aggyal meredtem a képernyőre. Vasárnapi hírtelenség, a polműsorok már lementek a tévében, este még a focieredmények, aztán ennek a napnak is vége. Megint egy átlag mínusz ügyelet.

Családi idill, mellettem Toshibáján T. dolgozott, valami iskolai szart írt, közben a Mac megosztott wifijén netezett. Egyszer csak a kommunikációs helyzetből egyáltalán nem következő módon azt mondta: “Nem érzed úgy, hogy mostanában szar a blogod? Unalmasak az írásaid.”

T. minden írásomat elolvassa, azokat is, amelyek nem érdeklik őt - a többség ilyen. Nagyon szigorú kritikusom, egyáltalán nem elfogult, egy Németh Zoltánba oltott Bán Zoltán András kutya f@sza lenne hozzá képest. Ha tehát ő ad visszajelzést, nem árt komolyan venni.

Mi egy blog “jóságának” vagy “szarságának” fokmérője? A látogatottság? Azt - Networked Blogs, Facebook, Twitter, Iwiw, bármi nélkül - 12 ezer egyedivel sikerült emelni. Tavaly 29 725 volt, idén eddig 42 304. Pontos számok az év végi összegzésben. De valszeg nem itt kell keresnünk.

Én is érzem, hogy - főként az utóbbi hónapokban - a blog nem olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen. Hogy analógiával éljek, egy nőgyógyász sem szokott pornóoldalakat nézegetni szabadidejében. Ha az ember hivatalból ír, lehet, hogy szabadidejében inkább horgászni kellene, ahogy Vályi Pista javasolta, egy autószerelésről szóló beszélgetés során...

A válasz keresése a 2011-es év to do listjén szerepel.

Szombaton, hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Madi Géza. Bár írhatnám, hogy személyében a szlovmagy újságírás nagy öregje ment el, de Géza még csak 46 éves volt.

Szar anyagot sosem tett a lapba.

A rossz kéziratokkal is alázatosan dolgozott.

Akkor is számíthattam rá, amikor…

Kézbesítőként kezdte, és felelős szerkesztőként végezte, végigjárta a szerkesztőségi szamárlétrát.

Az összes rendfokozat, autóalkatrész és kitüntetés nevét tudta helyesen magyarul.

Mindig kihúzta azt, hogy tegnapról mára virradóra. Virradhat mára máskorról? - kérdezte olyankor.

Nagyon sokat tanultam tőle.

Nyugodjék békében!