tg-ltatsthtetet-06-01

Holnap talán a nyelvtörvényről írunk, de mai bejegyzésünk (nem)csak egy szám:

5

Húzós hetet fejezünk be, ez az itteni abszenciánkban is manifesztálódott. A felkészülések voltak nehéz pontjai is, a siker nagyon relatív fogalom, a folyamat pedig sosem fejeződik be. K. Tibor budapesti lakos találóan rögzíti a szituációt.



----------

Meglepődtem, mikor egy közösségi portálon azt láttam, hogy egy barátom linkjéhez hozzászólt egy ember, akit ugyanúgy hívnak, mint engem. A Szabó Bélák és  Kovács Józsefek ebben nyilván nem találnak semmi különöset, de nekem sikerült az elmúlt három évtizedet úgy leélnem, hogy apámon kívül nem találkoztam a homonímia ezen formájával.

----------

Ma T.-től kaptam egy ilyent.  Szakít, mi?

Egy hete ilyenkor nyitottak a szavazóhelyiségek, hogy aztán a tervezett, 22 órai zárás helyett az áramszünet miatt 22.30-kor zárjanak, földrengést hozva.

Az első kézből kapott reakciók mindig fontosak, tekintsünk hát vissza az első, a témában megjelent kommentárokra.

Új Szó: Molnár Norbert, Sidó Árpád

Sme: Peter Schutz, Lukáš Fila, Peter Morvay, Luboš Palata

Pravda: Márius Kopcsay, Peter Javůrek

Hospodárske noviny: Dag Daniš

Többen, többféleképpen magyarázzák az MKP kudarcát, ill. a Most-Híd sikerét, és a szlovmagy párbeszéd további lehetőségeit (egyébként téma az egész héten, de hát mindent nem linkelhetünk, tessék megdolgozni érte).

De - ahogy Szőcs Gézával mondtuk korábban - Ki cserélte el a népet? Alaposan a számok mögé kellene nézni. Mert ha elhinnénk azt, hogy egyik napról a másikra a szlovákiai társadalom egy nagy jobbra átot csinált, csattantak a bokák, és a nackósok eltűntek, egyik pillanatról a másikra az összes szlovák demokrata lett, és keblére ölelte az első szembejövő magyart, akkor nagyot tévednénk. (ugyanez, megváltoztatva a megváltoztatandókat, elmondható a magyarokról is, de ők a kisebbség, velük kell jó fejnek lennie a többségnek.)

----------

Nemsokára összeül a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa. Kíváncsi vagyok, miben fognak megegyezni... Egyrészt jogosan tarthatunk attól, hogy a régi gárda egy részében erős lesz a vágy pozícióik konzerválására, és igyekezni fognak stabilizálni saját pozícióikat, elkenve a számonkérést. Az pedig nem lehet, hogy a kialakult helyzetért csak Bugár Béla  okolható, az ő oldalukon pedig senki sem hibázott. A kudarcnak vannak objektív okai, ezeket meg kell nevezni. Vajon fognak-e bármiféle elemzésekre támaszkodni a vita során, vagy csak azt fogják mondani, ami gondolnak.

Másrészt azt sem lenne jó, ha a fenenagy számonkérési vágyban teljesen legyalulnának mindent, és a fürdővízzel a gyereket is kiöntenék. Vannak még EP-képviselők, megyei képviselők, polgármesterek, és az a 110 ezer szavazat is kötelez(ne). Tessék abbahagyni a csetlést-botlást, és végre központi kommunikációba kezdeni.
(Frissítve: képek itt.)
----------

A mindkettőnk számára fontos civil szervezettel egy nem várt dolog történt a héten. T. is javasolt egy megoldást, és én is. Az eszmecserét végül T. így zárta le: úgy lesz, ahogy én gondolom, mert én úgy ítélem meg a helyzetet, mint egy normális ember, te pedig, mint egy újságíró. Hát..., van ilyen...

Radovan Slobodník egyre jobban diszkreditálja magát - persze, ha lehet ezt még fokozni. Ha szerinte nem normális az, ami az általa vezetett műsorban/ral történik, akkor mondjon fel. Ha pedig szerinte normális, akkor mélyen szomorú vagyok.

Ma újfent Robert Fico osztotta az észt az én üzembentartási díjaimból is fenntartott KÖZSZOLGÁLATI Szlovák Televízió Öt perc múlva tizenkettő című műsorában. A produkció visszanézhető a tévé honlapján. A miniszterelnök egyebek mellett újra kitért a szlovmagyok, ill. a potenciális kettős állampolgárok identitására. (Nem mintha ehhez bármi köze lenne, a kormányfő személyétől függetlenül ne akarja már az állam megszabni, hogy egy törvényeket betartó, és az adót befizető embernek milyen identitása van.) Szóval, a szél innen fúj: "Akiknek kettős állampolgárságuk van, azok kitűzhetnék házaikra a magyar zászlót, és a magyar himnuszt hallgathatnánk, és úgy viselkednének, mint akik Magyarország állampolgárai, nem pedig, mint akik Szlovákiáéi."

☆☆☆☆☆

És mivel ez egy hétvégi poszt: törzsolvasóim emlékezhetnek Csicsóka, az elárvult macskakölyök történetére, akit az eredeti szándéktól eltérően végül nem adtunk senkinek. Időközben Csicsókának már kölykei is születtek, amelyeken sikerült túladni, egyet - Obit - megtartottunk. Azonban a sufni használaton kívüli mosdójába a múlt héten valahogy belekerült ez a három állatka:

(Mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvételek, ráadásul mozgott a macska...)
Szal' ha valakinek kell egy, 5 hét múlva viheti.

Olvasom a Vitorlázás Magazin legutóbbi számában Bakos Tamás izgalmas, olvasmányos, a szerző mély hozzáértéséről és témaismeretéről árulkodó összefoglalóját a 33. Amerika Kupáról, melyet végül a BMWO nyert. A hazai sportsajtó kicsit alulreprezentálta a sporteseményt, igaz, nem hoki, és nem foci, a parasztnak meg az kell.

Befejezem az olvasást, és valahogy kedvtelenség vesz erőt rajtam. Aki még soha nem lovagolt, az azt hiszi, hogy az csak a lónak sport, ő csak ül a hátán. Aztán amikor az első lovardai óra után remegő lábakkal, a karámba kapaszkodva próbál az öltözőbe támolyogni, akkor rájön, hogy nem így van.

Aki csak a Balatonon vitorlázott, Gyula bá klipperében, akkor azt gondolhatja, hogy ülünk a hajótestben, visz a szél, oszt jó. Valójában a versenyvitorlázás olyan, mint a Formai-1, lassan a szélnek lesz benne a legkisebb szerepe. Érzékeltetésképp egy részlet arról, milyen technikák segítették győzelemre a csapatot.

A HUD (Head Up Display, azaz ‚fel a fejjel' kijelző): A kifejezés először a harci repülőknél tûnt fel. Azt jelenti, hogy nem kell az embernek elfordítania a fejét az akciótól, hogy a mûszereit lássa. Nézhet akármerre, a rendszerben szereplő adatokat ugyanis a sisakellenző (pilótáknál) vagy a napszemüveg (USA-17) belsejére vetítik. Korai képeken láthattuk, hogy a kormányosplatform mellett ült egy ember egy laptoppal, és ő szolgáltatta az adatokat Spithillnek. Ezt az embert, a laptopot és kábelezést váltották ki a HUD-dal. James Spithill napszemüvegéhez egy kis kábel vezetett a hátán lévő hátizsákból, amelyben egy kis számítógép és akkumulátor rejtőzött.  A kis számítógép wireless kapcsolatban állt a hajó központi gépével, és így Spithill rendelkezésére állt bármilyen adat. Ugyanúgy lapokat nézegethetett, mint mi a mûszereinken: Wind Page, Start Page, Wing Page, stb. Egy lapon például látta a rajtvonalat, és a hajó helyét a rajtvonalhoz képest. A lapokat nem ő lapozza, hanem a navigátor, ő csak jelezte, melyik lapot kéri a szeme elé…

(A szélmérő ára egyébként 145 900 dollár.)

Asszem, én továbbra is maradok Gyula bá klippere mellett.

Egyébként most hétvégén van a Boat Show Budapesten, aki arra jár, nézzen be.