tg-ltatsthtetet-06-01

(Döglött oroszlán bajszát csavargatni kifejezetten csúnya dolog, de ezt a fejezetet le kell zárni. Folytatódik az ekézés.)

Vasárnap hajnalban Csáky Pál nagyon rosszul kommunikált. Ezen a blogon is többször megírtuk már, hogy az "úgy felelnek, hogy nem felelnek" csak az irodalomban szép, a politikai kommunikációban nem elfogadható stratégia.
Azt is sokszor megírtuk, hogy az MKP-nak hiányoznak a háttérintézményei. Nincs olyanja, amilyen az összes jobbos think-thank az SDKÚ-nak (volt a második kormánya alatt). Az MKP azt hiszi, hogy a kommunikáció az, hogy időnként a sajtóosztályuk küld egy sajtónyilatkozatot.
Csáky Pálnak vasárnap hajnalra két beszéddel kellett volna készülni, egy győzelmivel, és egy vesztessel. És ha a B helyzet áll fenn, akkor azt mondani a titkárnőjének: a B beszédemet kérem. Ez nemhogy nem így volt: nem elég, hogy a pártelnök semmilyen beszédet nem mondott, hanem Berényi Józsefet küldte le, hogy takarítson. Berényi József - minden tiszteletem mellett - elnökHELYETTES. Ez a helyzet pedig elnököt kívánt.

Ugyancsak nagyon fáradt és erőtlen volt a vasárnap délelőtti sajtótájékoztató is, melyen CSP bejelentette az elnökség lemondását. Tudom, hogy ha az embert hasbarúgják, nincs kedve keringőt táncolni, de ez is jelzi, hogy nem volt kommunikációs terv erre a szitura, és hogy az MKP-nak nincs beszédírója. Újra elkövették azt a hibát, amit már sokszor: azt üzenték, hogy majd ezt mi itten a párton belül elintézzük. Annyit kommunikáltak, hogy lemond az elnökség, összehívják az OT-t, aztán meg a kongresszust. Arról beszéltek, hogyan fogják a helyzetet menedzselni a párt struktúráin belül. A 10 ezer körüli(?) tagság, meg az a 110 ezer ember, aki az MKP-ra szavazott, joggal várná el, hogy válaszoljanak a bennük - szintén joggal - felmerülő: Most mi lesz, bazmeg? kérdésére. Megnyugtassanak, irányt mutassanak, vagy legalább csináljanak valamit. Mert egyelőre a válságkommunikáció pár CSP-kommentben merült ki a FB-n. Kevés, mint árvaházban a szülői értekezlet.

*****

A leköszönő pártelnök biztosan nem örvendeztette meg a tagságot azzal az interjúval, amely a hétfői Új Szó 5. oldalán jelent meg. Csáky Pál Veres István kérdésére - Nem tartanak attól, hogy a párt tagjai tömegesen kezdenek átlépnek a Hídba? - ezt a feleletet adta: Igen, ezt a lehetőséget sem lehet kizárni.
Valószínűleg a párttagok nem örülnek ennek a nyilatkozatnak. Persze, biztosan lesznek olyan polgármesterek, akik az őszi önkormányzati választásokra gyúrva - melyeket hagyományosan a parlamenti választások győztese szokott vinni -, pozíciójukat féltve/érdekből/számításból/meggyőződésből/csak (a nem kívánt törlendő) átlépnek a Most-Hídba, vagy kilépnek a pártból. Nem elég, hogy a párt vasárnap 10.30-tól hallgat, egy jó szót nem szóltak a választókhoz, leszámítva azt a két sort, amit feltettek az mkp.sk-ra, hanem a pártelnök még bele is rúg a tagságba, amely valszeg egyébként sem érzi jól magát.

*****

Anyám, a számok nem hazudnak, mondhatnánk Petőfi Sándor után szabadon. Vessünk egy pillantást arra, az egyes választási körzetekben mennyi szavazatot kapott az MKP, és mennyit a Most-Híd.

hely    MKP    MOST-HÍD
Pozsony    1606    20 291
Malacka    10    810
Bazin    24    924
Szenc    1563    5671
Pozsony megye 3203    27 696  

Dunaszerdahely    21 262    32 909
Galánta    6621    13730
Pöstyén    8    669
Szenic    14    627
Nagyszombat    29    1455
Nagyszombat megye    27 934    49 390

Bán    5    147
Vágújhely    14    583
Vágbeszterce    12    555
Privigye    32    1130
Trencsén    12    1724
Trencsén megye    75    4139

Komárom    17 817    19 409
Léva    7618    9965
Nyitra    1728    5611
Érsekújvár    5952    11 265
Vágsellye    3952    6660
Párkány    7412    6275
Nagytapolcsány    3 322
Nyitra megye    44 482    59 498

Csaca    4    380
Alsókubin    9    347
Liptószentmiklós    13    580
Turócszentmárton    21    910
Námesztó    6    361
Rózsahegy    12    421
Zsolna 22    1634
Zsolna megye    87    4633

Besztercebánya    35    1483
Berznóbánya    12    398
Losonc    3894    5359
Rimaszombat 8808    9273
Nagykürtös    3578    3124
Zólyom    42    1274
Garamszentkereszt    29    842
Besztercebánya megye    16 398    21 275

Bártfa    19    429
Homonna    14    746
Késmárk    18    310
Poprád    38    1083
Eperjes    56    1930
Ólubló    11    161
Sztropkó    11    105
Felsővízköz    10    173
Varannó    9    523
Eperjes megye    186    5460

Kassa    1553    8897
Kassa-vidék    3539    7988
Nagymihály    2662    3541
Rozsnyó    3214    6100
Igló    30
Tőketerebes    6275    5301
Kassa megye    17 273    32 970

Országosan    109 638    205 538
városok    33 935    100 216
falvak    75 703    105 322

Forrás: volbysr.sk
Lehet elemezni.

(Azok kedvéért, akik nem ismernek, és a bajszuk alatt most azt mormolják, hogy ez is biztos valami genya hídas blogja, egy disclaimer a végére: e sorok írója az összes eddigi parlamenti választáson az MKP-ra szavazott.)

A fotós kolléga iPhone-ján nézzük az új szerverre költöztetett, az olvasók rohamát becsülettel, ufófejmentesen álló Új Szó Online-t. Egy-két érdeklődő is rá-ránéz a kijelzőre. Ez még csak 4 százalékos eredmény, ez semmi - mondják. Aztán 25, 50, 56, 60, 75, 90, teljes feldolgozottság, már otthon a Mac előtt, de bizony a magyar párt neve mellett a szám nem emelkedik magasabbra 4,33-nál. Azért nem, mert elkúrták - mondhatnák némileg leegyszerűsítő módon, de azért nézzük meg, hogy kik és hogyan.

Az idei parlamenti választás legnagyobb vesztesége az a 110 ezer magyar szavazat, amely elveszett.

Az MKP nem vett róla tudomást, hogy
a, attól, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
b, attól, hogy ők azt mondták, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
c, attól, hogy kimondják, hogy ők a magyar párt, és a másik, az nem az - mert BB tényleg ezt mondta -
a népek még azt fogják gondolni, hogy: de, az. Lebo Bugár! Értem, amit mond, magyarul beszél. El tudom olvasni a plakátját.

Az MKP úgy vélte, hogy a szlovákok nem fognak egy magyar pártra szavazni. Ez logikusnak tűnő, és hihető megállapítás. A felvidéki magyarok jó része egyetértene vele. És valóban, Gyetván és Csacán nem tépték ki egymás kezéből a szavazók a 18-as listákat, de ha belepillantunk a kerületek és járások szerinti bontásba, akkor bizony láthatjuk, hogy a Most-Híd ott is kapott, ahol az MKP nem, vagy alig. Pl. a Bazini járásban a M-H 924 szavazatot kapott, az MKP meg annyit, mint Jack Bauer kedvenc száma: 24-et. Ez azért csak 900 szavazatnyi különbség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a M-H még Dunaszerdahelyen is rányomott laza 12 ezret az MKP-ra Galántán kétszer annyit ért el stb. stb. stb., szal' ha így végignézzük az egész tabellát, akkor láthatjuk, hogy a megyei választási Bukásban még kiparodizált szlovák szavazatok is hozzájárultak ahhoz, hogy annak, aki most kívülről fogja nézni az Alexander Dubeček téri épületet, 109 638, míg annak, akinek bent 14 képviselője lesz, 206 538 szavazata lett. Sok kicsi sokra megy.

Az emberek megették a szlusnoszty, meg a szeressük egymást gyerekek maszlagot. Amivel nincs gond, mert - mint korábban írtuk, még akkor is, ha az emberek nem érdemlik meg - szabad választójog van. Elméletileg a választó képes rá, hogy eldöntse, mi a jó neki. Persze, a gyakorlat azt mutatja, hogy egy Smer-SNS-HZDS annyira nem jó a választónak, sem rövid, sem hosszú távon, itt bukik meg az elmélet...

Szőcs Gézának van egy drámája, Ki cserélte el a népet? Ez a címe. Sántha Attila-szemináriumon egyetemi éveimben elemeztük, természetesen poétikai szempontok alapján, de a népet nem lehet lecserélni. Mi baja hát a népnek, hogy így bemutatott az "egy igaz magyar pártnak"?

A szlovák és magyar sajtóban és blogoszférában egyaránt van egy olyan erős vonulat, mely szerint az MKP a kettős állampolgárságra, a Trianon-törvényre, a választás napja előtti Orbán-találkozóra, a Fidesz exkluzív figyelmére baszott rá. A korombeli vagy idősebb olvasók emlékezhetnek rá, mikor Duray Miklós azt mondta a Fidesz-nagygyűlésen Viktornak, hogy a Felvidék veled van, mekkora böfögés lett belőle idehaza, hogy nem, nincs vele, vagy messze nem az egész. Ez most beigazolódni látszik. A kettős állampolgárságot, miértjét, hogyanját, értelmét, úgy tűnik, a nép egy része felé nem kommunikálták le kellő alapossággal, mert nagyon rágörcsöltek. A túlzott Magyarország felé való fordulás visszaütött, az emberek inkább hittek annak a Bugárnak, aki a választások előtti napon megjelentetett fizetett hirdetésében azt írta, a kettős állampolgárság fontos, de problémáinkat itt kell megoldani.

Nem egy MKP-s képviselőjelölttől hallottam, hogy ők nem a szlovák pártok, hanem a Most-Híd ellen küzdenek. Hiba volt.

Azt, hogy gyenge volt az MKP kampánya, nem mondhatnánk. Voltak nagy, monstre akciók, melyekre sok ember elment. És biztosan jól érezte magát. De hát azok közül, akik Csepregi Éva végett elmentek egy Híddal rendezvényre, sem mindenki szavazott rájuk. Az internetes jelenléttel azonban továbbra is voltak gondok.

Az MKP a kampányt túlzottan a 40+ korosztályra, a stabil, megbízható, fegyelmezett választókra építette. Ugyanakkor – ezt több MKP-s képviselő-jelöltnek többször mondtam, sőt, már abban az időben, mikor BB volt az MKP elnöke, írtam róla - az MKP alig tett valamit, hogy megszólítsa a fiatalokat. A M-H meg igen. Honnan van itt ennyi jó nő? – veti fel a kérdést az Új Szó azon munkatársa, M-H rendezvényéről tudósított. l Az MKP-s tudósításban nem olvastam ilyent.

Persze, amellett, hogy elmondjuk, mit tett rosszul szerintünk az MKP, elmondhatnánk, hogy mit csinált jól a Most-Híd, ez azonban nem érdekel bennünket. Azt kétségkívül el kell ismerni, hogy az OKS bevásárlása ragyogó húzásnak bizonyult, hisz olyan szürkeállományt sikerült venni, amely nekik nem volt. Šebej a szlovák külpolitikai publicisztika csúcsán tanyázik, Dostált nem kell bemutatni, Peter Zajac az egyik legjegyzettebb irodalomtudós, Peter Osusky pedig rektorhelyettes. Azért a magyar névsorban messze nincsenek ilyen kaliberek.

Az MKP kibukása több kérdést is felvet. Mi lesz a politikából élő emberek tömegével, parlamenti képviselőkkel, akik most döbbentek rá, hogy biz a parlamenti szék nincs hozzájuk ragasztva, asszisztensekkel, pártmunkásokkal. Egy részük biztosan nem tud visszatérni az eredeti foglalkozásához, tehát ez most számukra komoly egzisztenciális válság is lehet. A párt ugyanis messze nem fog tudni mindenkit elhelyezni, mindenkiről gondoskodni, hisz neki is elég lesz a baja. Egy parlamenten kívüli pártnak akkora apparátusra sincs szüksége.

És – mivel a politika jórészt a pénzről szól –: hogyan fogja befolyásolni a szlovmagy pénzelosztó mechanizmusokat a M-H győzelme. Vajon fognak-e zsét juttatni a köztudottan MKP-közeli kulturális- és civil szervezeteknek? Avagy, tágabban, úgy is feltehetnénk a kérdés, fogják-e azokat is képviselni, akik nem rájuk szavaztak? Például engem, vagy Kövesdi kollégát?

Mi lesz a magyar-magyar kapcsolatokkal, hisz Budapest kegyeltjei egyértelműen nem ők voltak.

Újságírói és blogger szempontból érdekes periódus elé nézünk.

És ne feledjük, nemcsak 7 hídász magyar képviselő van, hanem az SaS listáján bejutott Somogyi Szilárd is, aki szintén magyar gyerek. Bízzunk benne, hogy ő is a szlovákiai magyarság érdekeit fogja képviselni.

(Ja, és az MKP mellett a választás másik nagy vesztese a közvélemény-kutató szakma egy szegmense. Az eredmények ismeretében most már tudjuk, ki az aki összevissza mér. Győztesei pedig a M-H mellett a reklámszakma lovagjai, akik akkorát szakítottak, mint már régen…)

(Ez az írás nem vizsgálja, a Most-Híd létrejöttének körülményeit.)

Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Pozsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkor valószínűleg a hét második felében minden mértékadó lap a görögöknek folyósítandó pénzügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parlamenti ülésről értekezett volna. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-információja nincs erről. De a kettős állampolgárság is ilyen.

Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök – vagy a hazai politikai spektrum tetszőleges szereplőjének – szavait – boldog-boldogtalan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért –, ugyanúgy nem ismerik a szlovák–magyar kapcsolatok e legújabb botránykövéül szolgáló jogszabály betűit, mint az azt vehemensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Országgyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják beterjeszteni, csütörtökön és pénteken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, amilyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthattak volna sajtótájékoztatót a szlovák pártok, azokat is annyian látták, mint a kettős állampolgárságról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is kiválóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik juttatandó, Szlovákia pénzügyi lehetőségeit tekintve lécrezgető csomagról elmaradt rendkívüli parlamenti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak.

A trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a magyarkártyát az idei választási hadjárat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választások mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állampolgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül játszó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyar iskolába jártam, magyarul használom a nevemet, életem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás magyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve arról, hogy a kettős állampolgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus – ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni Robert Fico miniszterelnökkel –, mintegy jóvátétel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel a jelenlegi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttatni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozitívabban fogunk tekinteni, mint elutasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk döntés lesz, mint a népszavazás eredménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a témával megvárni a szlovákiai választások eredményét. Ha a sajtónak így nyilatkoztak, feltételezhetjük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt véleményük „mérsékelten érdekelte”. A Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt már nem is problematizálta, Bugárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a politikai csatározások során.

A kettős állampolgárság témájában meglódultak az internetes fórumok is. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügyminiszter szerint a kettős állampolgárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt írta: „Akkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrappánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszközökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mielőtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh–szlovák, amerikai–szlovák stb.–szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magyarok. És ez az igazi gond.

A múlt héten kézbesítették a parlamentiképviselő-jelöltek nevét tartalmazó jegyzéket. Tanulságos olvasmány, tegnap már írtunk róla, s nem tarthatjuk kizártnak, hogy június 12-ig még fogunk is. Megszámoltam, a hetes listán - melyet a Magyar Koalíció Pártjának dobott a gép március 23-án - 44 képviselőjelölt használja szlovákul a nevét. Az első mindjárt a 14. helyen. František. És ő még be is kerülhet.

∗∗∗∗∗

A hétfői HN interjút közöl Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével. Az interjúhoz három szakkommentár társul, Miroslav Kusýtól, Rafael Rafajtól, és Daniel Lipšictől. Kusý professzor negatívumként rója fel, hogy a jelenlegi már a harmadik pártja Bugárnak, így "köpönyegforgatónak tűnhet". Ok, az MKP-Híd váltás valóban annak tűnhet, bár nem vagyok azokkal, akik kivégzőosztagért kiáltanak, mert ez csak politika, na de drága professzor úr, minden tiszteletem mellett, az MKDM-MKP váltásra hogy lehet már köpönyegforgatásként tekinteni, hiszen azt 306 623 magyar szavazata legitimálta.

∗∗∗∗∗
Ezt ma kaptam a szerkesztőségi postafiókomba. Elkezdődött.

Hétfőtől, 2010. május 17-étől új hírigazgató irányítja a Magyar Televízió Hír Főszerkesztőségét. Élő Gábor, a televíziós-rádiós szakember hosszú köztévés múlt és rövid kereskedelmi televíziós kitérőt követően a Lánchíd Rádiótól igazolt át az MTV csapatához.

A Hír Főszerkesztőség első számú vezetője, Élő Gábor, akitől Medveczky Balázs ügyvezető alelnök azt várja, hogy a Magyar Televízió hír- és hírháttér műsorai a hiteles, gyors, pontos és pártatlan tájékoztatás mellett továbbra is segítsék az információk szabad áramlását.

Bednárik Imre hírigazgató 2010. május 14-én közös megegyezéssel távozik az MTV-ből. Medveczky Balázs ügyvezető alelnök döntött Élő Gábor kinevezéséről, megköszönve Bednárik Imre másfél éves hírigazgatói munkáját. Külön kiemelte azt a pártatlan, magas színvonalú szakmai tevékenységet, amelyet a hírterület a két választási kampányidőszakban végzett. A Magyar Televízió hírműsorai ellen egyetlen megalapozott panasz sem érkezett az ORTT-hez, az OVB-hez (Országos Választási Bizottság) vagy más hatósághoz, bírósághoz; így egyetlen elmarasztaló határozat sem született. Az Országos Rádió és Televízió Testület adatai szerint pedig a választás időszakában a köztelevízió hírműsorai voltak a leginkább kiegyensúlyozottak. Mindezt az ügyvezető alelnök Bednárik és az általa vezetett csapat fontos érdemének tartja.

Háttér: Élő Gábor a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. A Magyar Televíziónál kezdte pályáját, volt riporter, szerkesztő, műsorvezető, stúdióvezető, főszerkesztő-helyettes egyaránt. A pécsi szakember először a Körzeti Stúdió, majd Dél-Dunántúl tudósítóként a Híradó, később a Hét, a Ma Reggel műsorvezetője lett, miközben a Pécsi Körzeti Stúdiót is vezette. Ezt követően a Híradó, 2005 júliusáig pedig a Regionális Kisebbségi és Határon Túli Műsorok főszerkesztő-helyettese. Az Echo Tv hírigazgatója két év után a Lánchíd Rádióban szerkesztő-műsorvezetőként, ezután 2010 májusáig főszerkesztőként tevékenykedett. A harminckilenc éves Élő Gábor nős, négy gyermek édesapja.

A minap Dunaszerdahelyen járva lettem figyelmes a Most-Híd jelöltje, Nagy József választási plakátjaira, melyeken a honlapja szerint 42 éves, nős, négygyermekes családapa autópályát igényel a Csallóköznek.

Tisztelt Nagy Úr! Ön valszeg újonc a politikai életben, mert eddig nem nagyon hallottam Önről. Valszeg nem fog bejutni a parlamentbe most sem, mert a Híd listáján a 29. hely nem túl sanszos. Nagy Úr, azok az emberek, akikkel Ön most együtt politizál - nem tudom, szóltak-e róla - nyolc évig kormányon voltak, mégsem építettek egy cm autópályát sem a Csallóközbe, de még gyorsforgalmi utat sem. Miért higgyem el, hogy Ön majd építene, ugyan József, ne szívassuk egymást. Az meg kifejezetten irritáló, hogy az autópályás plakátjai közül egy a gyógyhatású - az utazók epe-, vese- stb. köveit kirázó - légi út elejére került.
Mindazonáltal tiszteletreméltó, hogy Ön feltehetőleg nem közpénzeket fordít kampányolásra, hanem saját forrásait, ritkaság ma az ilyesmi.
Tudja József, a pálya széléről könnyű kiabálni. További politikai sikereket kívánva búcsúzom!

Lashee