Csak a kisebbségi kompromisszum a jó kompromisszum – a Koalíciós Tanács keddi ülését követően biztosak lehetünk benne, hogy ezt még a koalíciós „jószlovákok” is így gondolják. Első körben a Kereszténydemokrata Mozgalom ellenállásán elbukott a Most-Híd javaslata a hivatalos nyelvhasználati küszöb 20-ról 10 százalékra való csökkentését illetően.

A Szabadság és Szolidaritás álláspontja – mint magyarkérdésekben korábban is – nem egyértelmű, az opportunista Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig valószínűleg örül, hogy a kereszténydemokraták elviszik a balhét, és még legalább a hétvégéig várhatnak azzal, hogy terítsék lapjaikat; mindenesetre, ha Bugár Béla pártelnöknek tárgyalnia kell velük a javaslat támogatásáról, ez azt jelzi, ők sem lelkesednek feltétlenül koalíciós partnerük ötletéért. És jelenleg ők jelentik az alternatívát Ficóval, Slotával (Mečiarral?) szemben...
A Most-Híd egyelőre bizakodó, a törvényhozás márciusi ülésén már tárgyalni szeretnének a kisebbségi nyelvtörvényről, kérdés, hogy lesz-e hozzá politikai akarat. Mint a nyelvtörvény módosítása kapcsán az álláspontját négyszer megváltoztató párt elnökétől, Bugár Bélától megtudtuk, akkor nem volt; s az elért eredményt igyekeztek sikerként kommunikálni, feledve a választások előtti-körüli legényes hetykeségüket, mely szerint csak a bírságok eltörlése az elfogadható megoldás. Végül – a Nemzeti Színház előadásának szünetében – nekik kellett visszakozniuk, az egyeztetés, a kompromisszumkészség, így a demokrácia diadalaként prezentálva a megegyezést, és a bírságokat.
A (rendszerváltás óta hozott számtalan) kisebbségi kompromisszum után most többségi kompromisszumra lenne szükség, ráadásul egy szimbolikus jelentőségű törvény esetében, mellyel a szlovákok nem vesztenének semmit. A nyelvhasználati küszöb persze jó, hogy van, ami a hivatali írásbeli érintkezést, az utcanévtáblákat, az önkormányzati ülések nyelvét stb. illeti, ugyanakkor tipikus szlovákiai félmegoldás, mert az erről szóló törvény egy más helyen azt is kimondja, hogy az állam- vagy közigazgatási dolgozó nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet, és nem úgy tűnik, hogy ezen változtatni kívánnának. Azaz a kisebbséginek vagy szerencséje van, és olyan hivatalnokra akad, aki ismeri a kisebbségi nyelvet, vagy – küszöb ide vagy oda – beszélhet szlovákul.
A Most-Híd kisebbségi kérdésekben eddig elért eredményeit látva jogosan lehetnek kétségeink Rudolf Chmel kétoldalú tárgyalásainak sikerét illetően. Félő, hogy a koalíciós „jószlovákok” sem fogják (akarni) megérteni, miről szól a nyelvhasználati küszöb intézménye, vagy ha igen, akkor sem fogják támogatni, azt gondolva: kompromisszumot kötni a kisebbségeknek kell.