tg-ltatsthtetet-06-01

Múlt csütörtökön került sor az egyik legjobb szlovák újságíró, Štefan Hríb Lámpa című műsorára a Joj plus csatornán. Az élő adás vendége Bugár Béla, Ján Figeľ, Richard Sulík és Ivan Mikloš volt. Ez utóbbi a miniszterelnök asszony helyett jött, aki az adás idején a miniszterelnöki hivatalt vette át elődjétől. A műsor sokadszorra jött össze, de ennek az információnak nem szükséges birtokában lennünk.
Az adás rendkívül kedélyes volt, Hríb Bugárt Bélának, Figeľt Jankonak, Sulíkot Rišonak, Miklošt pedig Ivannak szólította, és természetesen tegezte.

A Lampa egy rendhagyó műsor, ahogy a Pod lampou is az volt. Hríb pedig régóta a pályán van, a .týždeň és a Joj plus pedig sokadik állomáshelye. Valszeg jól ismeri a politikusokat.

A politikusok nagy része pedig az x-edik beszélgetés után felajánlja a tegeződést az újságírónak, mikor a pán predsedázás/pán poslanecozás, ill. a pán redaktorozás kezd kínos vagy uncsi lenni, és különben is, van akivel az ember heti kapcsolatban áll, sőt, nagyobb szerkesztőségekben némelyik kollégával nem beszélgetnek annyit, mint egyes politikusokkal.

Visszagondolok, amikor első munkahelyemen nagy lelkesedéssel egy interjút készítettem, a főnököm nem engedte adásba, mert tegeztem az interjúalanyt. Azt mondta, mi közszolgálati intézmény vagyunk, és ennek nem arról kell szólnia, hogy a riporter és az alany bratyizik. H………! - gondoltam magamban, de azért megpróbálkoztam: de hát a kereskedelmi rádiók… Azok kereskedelmi rádiók! - mondta ő, és lezártnak tekintette a vitát. Na de hát mért játsszuk, hogy magázódunk, ha közben tegeződünk?! - vívódott gyermeki lelkem. A beszélgetés egy irodalmárral készült, akkoriban még nem nagyon ismertem politikusokat, vagy akiket igen, azokkal sem tegeződtünk. Pályakezdő voltam, no.

A nyomtatott és online sajtóban aztán már könnyebben ment a dolog, az interjúkat tegeződve készítettem, és magázó formában írtam le.

Na de az alapkérdés: miért magázódjunk kifelé, ha közben tegeződünk?

Talán mert a nézőt, olvasót kurvára nem érdekli, hogy úgy egyébként milyen személyes kapcsolatban vagyunk az adott politikussal. A magázás távolságtartóbbnak tűnik. Jankonak nevezni a negyedik legerősebb parlamenti párt elnökét és a kormány alelnökét már-már dehonesztáló, vagy humoros. Szal' én nem tudom, hogy jó ötlet-e egy politikai vitaműsorban vezető politikusokkal bratyizni a műsorvezetőknek. A csehszlovák viszonyban abszolút etalon Václav Moravec sem teszi, holott ő is biztosan sok politikust ismer. Inkább nem kéne. Vagy rosszul látom?

 

 

Kíváncsi voltam, hány szlovák sajtótermék számolt be arról, hogy pénteken Komáromban Bósza Jánost  a Smer parlamenti képviselője, Vladimír Matejička rángatta a földön. Mert ez nem szlovákkérdés vagy magyarkérdés, vagy szlovmagyar kérdés, ez nem Bószáról szól, hanem a hazai demokráciáról. Testi kényszert ugyanis csak a rendőrség alkalmazhat (illetve más szervezetek is, ez pontosan le van fektetve, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek), az is csak indokolt esetben. Matejička pedig nem rendőr; azzal, hogy hozzáért, taszigálta, vonszolta, egyértelműen korlátozta személyes szabadságát, mivel Bósza ezt láthatóan nem akarta, és meg is mondta (BTK 183§). Ha tehát a sajtó minden ittasan vezető képviselőn csámcsog, akkor legalább annyira indokolt, hogy erre is odafigyeljen. Mert hova jutna a világ, ha a 150 parlamenti képviselő azt vonszolhatna a földön, akit akar…

Nosza, beírtuk a gugliba hogy Matejička és Bósza. Zömmel magyar találatok jöttek ki, de ott volt a Markíza hírportálja, a tvnoviny.sk is. A videó azonban csalódást kelt.  Ugrás a 36. másodperchez. Azt látjuk, hogy a smeres honatya fogdossa Bószát, de azt, hogy a földön rángatják őt, azt már nem. Holott ezen a videón, és sok hírportál fotóján napnál világosabban látszik, hogy ez történik.
Persze, a dolognak több magyarázata is lehetséges.
1. Az operatőrnek éppen akkor fogyott el a szalagja. Ez esetben azonban rúgják ki a picsába, mert arra még a lagzis videósok is figyelnek, hogy a gyűrűhúzáskor legyen elég hely a kazettán.
2. A  szerkesztő nem tartotta fontosnak, hogy egy parlamenti képviselő egy állampolgárt rángat a földön. (Pedig mi hozna nézettséget - az egyenes adásban közvetített kivégzés mellett - ha nem ez?)

Ha a guglinál komolyabb mélyfúrásra vágyunk, és a médiafigyelő adatbázisba írjuk be az erőszakos képviselő nevét, akkor láthatjuk, hogy július 3-6. között 5x írták le ezt a nevet a szlovák sajtóban, de ebből egy sportoló. A dulakodásról pedig csak a Joj híradója számolt be, a tudósítások átirata szerint.

(És akkor most jöhet az, hogy ebben a régióban alig van tudósítója a szlovák sajtótermékeknek; meg hogy ha a magyar sajtó leír valamit, abból úgysem lesz semmi stb., de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne.)

Magyarországon a Fidesz-kormány lefejezte a teljes jobboldali sajtót, az újságírók, szerkesztők legjavát ültették  kormányzati kommunikációs funkciókba. Hamarosan nálunk is hasonló helyzet alakulhat ki, a jelenlegi szóvivők napjai meg vannak számlálva.

"Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy", írta Endre annak idején. Nézzük, ki megy, ki mehet, ki marad.

Remélem, a rendőrségi szóvivőket nem érinti a tisztogatás, mert ők nem jobbak és nem rosszabbak elődeiknél.

Remélem, Milan Vanga, a hadsereg szóvivője is marad, mert ő jó. Maradhatna Vladimír Gemela, a védelmi tárca szóvivője is, mivel ő is ügyes és korrekt, előtte ORFK szóvivő volt, és utolsó pillanatban léptették elő, hogy megkaphassa a funkciót. Szal vmi politikai hátszél van, ami fegyveres testületekben megengedhetetlen.

Karol Sorby volt titkosszolgálati szóvivő kiváló rádióriporter volt, azonban szóvivőként csődöt mondott. Igaz, mit is lehetne kommunikálni egy olyan cégről, amely az e blogon már sokat idézet szentencia szerint "úgy felel, hogy nem felel". Az utódja nem tudom, kicsoda.

Erik Tomáš belügyi szóvivő valamikor jó újságíró volt. Párszor voltunk közösen börtönben. A Miki Černákot elítélő illavai pernél dolgoztunk először együtt, akkor elmondta, hogy készült a hírhedt Mečiar-videó. A Raisz-fiúkat is vele, meg az akkor STV-s Ján Petrovičcsal vártuk. Aztán egy arrogáns, nagyképű alak lett belőle, akit nem fogunk megkönnyezni a belügyi szóvivői poszton, igaz, Boris Ažaltovič, Vladimír Palko szóvivője is kretén volt, de az másként, és az mindig felvette a telefont, decemberben, a két ünnep között is.

Jozef Bednár, a kulturális tárca szóvivője egy szar volt. Volt, hogy hetekig, hónapokig nem válaszolt. A rekordja, azt hiszem, negyed év volt.

Jana Kaplanová, a környezetvédelmi tárca szóvivője rendkívül arrogáns volt.

Silvia Glendová kormányszóvivő jól indult, kezdetben készségesen vette a telefonokat, de aztán elkurvult, és alig lehetett felhívni. Braňo Ondruš, a kormányzat kommunikációs igazgatója egy 0, nagy nullával.

Az elmúlt kormányzati időszak egyik legnagyobb csalódása Michal Jurči volt. Michal előtte a TASR-nél dolgozott. Mivel a cég, ahol …-ban dolgoztam, nem biztosított szolgálati járművet, és a villamosjegyet sem fizette ki, párszor elhozott sajtókról kocsival. Ő a TASR-ben dolgozott, így az ORFK-tól és a védelmitől is útba estem neki. Aztán a balfasz Harabin szóvivője lett. Mišo, nem gondoltam volna, hogy te HZDS-es vagy, basszad szájba, olyan rendes gyereknek tűntél…

Nézzük a pártszóvivőket. Az elmúlt ciklus legjobb pártszóvivője Jana Benková, a Szlovák Nemzeti Párt sajtótitkára volt - a párt szóvivője egyébként Rafael Rafaj Ján Slota íródeákja. Benková mindig készséggel állt a rendelkezésemre, akár kamerával mentünk, akár megerősítésért hívtam. A nevem is magyar, az általam képviselt sajtótermékeké is, mégis, soha nem éreztette velem, hogy egy szélsőjobbos párt szóvivőjével beszélek. Nagyon korrekt volt. Ha valamit nem tudott, azt mondta, megtudom, szerkesztő úr, és visszahívom. És vissza is hívott. Általában geci kérdéseket tettem fel neki, mert mit kérdezzen egy magyar újságíró az SNS szóvivőjétől, ennek ellenére sosem borult ki, mindig kedvesen válaszolt, az interjú végén megkérdezte, hogy miben segíthet még, és további szép napot kívánva búcsúzott.
Dušan Štraus, a jelenlegi szóvivő viszont egy fasz, bután felel, és leteszi a telefont.

Katarína Kližanová Rysová, a Smer szóvivője előtte az AFP tudósítója, és Boris Zala asszisztense volt. Nagy hülyeségeket tudott mondani, és viccesen hangsúlyozott. Általában elérhető volt. Mivel a Smernek az elköv. négy évben nem fog kelleni kormányszóvivő, Katkát kirúgták, és Glendová kapja vissza a posztot, így nem maradt más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk neki most kezdődő életében.

Hogy a HZDS szóvivője ki volt, nem tudnám megmondani, mert gyakran változtak, és ritkán kerültem kapcsolatban velük, mivel az engemet foglalkoztató sajtótermékek ritkán kértek HZDS-es anyagot, és az ember meg hobbiból nem fog egy HZDS szóvivőt felhívni.

Az SDKÚ és a KDH szóvivője, Martin Maťko és Martin Krajčovič egyaránt porbafingó. Az előbbi ritkán veszi fel a telefont, akkor sem tud semmit. Megígéri, hogy megtudja, hívhatod később, aztán meg nem veszi. Halovány legények. Remélem, kormányzati kommunikációs posztot egyik sem kap.

Az MKP kommunikációjáról már sokat írtunk ezen a blogon, gyakran érintve a pártszóvivő teljesítményét is, véleményünk pedig a korábban leírtakhoz képest nem változott.

Nézzük az újoncokat. Az SaS szóvivője Tatiana Tóthová, azelőtt a Joj szóvivője volt, miután Tóth Lalit, alias Ľudovíth Tóthot lapátra tették. (Vele a szlovák Való Világ bevezetésekor kerültem kapcsolatba, most a Danube Wingsnél tolja, azt hiszem.) Tapasztalatokról még nem tudok beszámolni, még nem kerültünk kapcsolatba, de Tóthovának komoly szakmai előmenetele volt, szal ő még jó is lehet.

A Most-Híd szóvivőjének, Czuczor Nórának eddig nem sok feladata akadt, parlamenten kívüli erő szóvivőjeként olykor kiküldött egy-két hírt, nyilatkozatot, aztán szevasz. Az igazi megpróbáltatások most jönnek. Amit eddig mutatott az okés, korrekt, reméljük, ez így is marad. A pártnak két minisztere lesz. Solymos László a szóvivőkérdést akár házon belül is megoldhatná, ugyanis a reggeli kávét - már ha iszik, miniszter úr, ha nem ,akkor elnézést - a volt MKP szóvivő főzi neki (aki egykor az Irodalmi Szemlét is szerkesztette egy rövid ideig, ha emlékeim nem csalnak. A Szemlék otthon vannak, így hic et nunc nem tudom visszaellenőrizni). De ez nyilván nem így lesz. Mindenesetre kommunikációs tanácsért nem kell a szomszédba mennie. [UPDATE: a mai Új Szó 3. oldalán arról olvashatunk, hogy ne olyan tuti ez a Solymos-jelöltség, ahogy azt a sajtó egy hete írja. Meglátjuk.]
Simon Zsoltnak is fog kelleni egy szóvivő. Itt most szívesen elsütnék egy tréfát, de objektív okokból nem teszem.

Szóval, kíváncsian várjuk, kik vesznek el legjobbjaink közül, hogy a kormányzati kommunikációban folytassák.

T.: Min nevetsz?
Én: Egy bírósági ítéletet hallgatok.
T.: És az ilyen vicces?

Hát, nem tudom, ítélje meg a kedves olvasó:

 

Az emasa.hu-n találtam ezt a rendkívül humoros írást.

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, amiért a Népszabadságban két éve azt írta a Tokaj Kereskedőház olcsó boráról, hogy: szar. A TASZ a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.
Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet – olvasható a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján.

Uj Péter még 2008. január 2-án írt egy glosszát a Népszabadságban, melyben szarnak minősítette egyik borukat. A Tokaj Kereskedőház feljelentést tett: első körben dr. Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az olcsó bor leszarozása „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.”

A másodfokú bíróság ezek után becsületsértéssé minősítette a szarozást. „A megalapozott tényállásból azonban helytelen következtetést vont le az első fokú bíróság arra, hogy Uj Péter vádlott cselekménye a Btk. 179. § (1) bekezdése szerinti rágalmazás vétségét valósítja meg.”

Ezt követően dr. Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. A bíróság szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a „becsületérzést sértő kijelentés”.

A felülvizsgálati eljárásban dr. Édes Tamás tanácsa mást nem tett, mint megismételte a másodfok indokolását.

A TASZ elítéli a bíróság gyakorlatát, mely szerint „ma Magyarországon nem lehet egy termékre azt mondani, hogy szar. Legalábbis nagy nyilvánosság előtt. Mostantól a Gálvölgyi show-t sem lehet leszarozni, a szar meló és a szar a DJ is felejtős. Kicsit bizonytalanok vagyunk az elválik a szar a májtól használatával. Az Avatárról kijövet pedig csak halkan suttogjuk a másik fülébe, hogy szar film volt. Pedig tényleg az.”

Az ügyben a szervezet a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

Szóval akkor a végeredmény az, hogy ha egy terméket leszarozunk, akkor az jóval túlmegy az újságírói szabadság és kritika határain. Úgy látszik, a sajtó és a bíróságok viszonya nem csak Szlovákiában különös.

Ma reggel olyat olvastam a Felvidék Mán, hogy kis híján a Macre öntöttem a kávét. Szűcs Dániel, a portál publicistája brutálisan elgyepálta Csáky Pált. A Magyar Koalíció Pártja elnöke azért kapott az arcára, mert visszafogottan nyilatkozott a kettős állampolgárságról. Mint tudjuk, azt kérte a magyar féltől, hogy június 12-ig ne nagyon erőltessék ezt a témát.
Ha nem tudnám, hogy egy konzervatív szerkesztőségről van szó, azt hinném, alaposan begombáztak előző este. Más nem magyarázhatja, hogy egy pártlap elfenekeli a pártelnököt. Ez példátlan.

Nem tudom, ki Szűcs Dániel, csak azt tudom, hogy gyáva. Azt gondolja Csákyról, hogy "mekkora féreg", ám ezt a mondatot ismerősei szájába adja. Nem meri azt írni, hogy "ez a Csáky mekkora féreg", hanem hogy "ismerősei mondták, mekkora féreg". Megjegyzem, még Barak László sem nevezte féregnek Csákyt, holott bármibe fogadnék, hogy CSP nincs ott BL 10 legkedvesebb politikusa között.

Na, gondoltam, este, majd ha vége a munkámnak, megemlékezünk róla fmr értékű blogocskánkon. Délután szorongás kerített hatalmába. A nyomtatott sajtóban amit kiadnak, az ott van, örökre. De az online szférában egy kattintás csak visszacsinálni valamit. Mi van, ha átszóltak a pártközpontból, vagy öncenzúrát gyakoroltak? Így is lett, hűlt helyét találtam a "bátor, szókimondó" cikknek. Valszeg az történt, hogy Erzsók tekintetes asszony bement, megkérdezte, hogy Mi van Danika, elgurult a gyógyszered vazz?, adott neki két pofont, majd levette a cikket. Szűcs Dániel örülhet, hogy nem ásták el a Szaharában, ugyanis a Freedom House jelentése szerint Marokkóban nem szabad a sajtó (országjelentés itt).

Milyen szerencse, hogy a Google megőrizte nekünk (UPDATE: a teljes szöveg ott a kommentek közt). Ha beírjuk a 'csáky pál kettős állampolgárság mekkora féreg szűcs dániel jelző bugári mélységekben szalonképes' keresőkifejezéseket, akkor ezt dobja ki.

Ha azonban kattintani próbálunk, ezt látjuk.

Gratulálunk a bátor szerzőnek, és a bátor szerkesztőségnek.