Ha egy pillanatra elvonatkoztatunk Ivan Gašparovičtól, némi pátosszal azt mondhatjuk, hogy a köztársaságielnök-választást az internet nyerte. Vidékünkön még soha nem volt ilyen élénk, a hivatalos információs csatornákon túlmenő társadalmi aktivitás politikai kérdésekben. Volt itt támogató polgári kampány, rajongói csoportok a Facebookon, megszámlálhatatlan mennyiségű kommentár, és végtelen viták minden sarkon. Az elmúlt napok leglényegesebb témája a személyes álláspontok kinyilvánítása volt, ezért a szlovák netet blogtömegek borították el. A sme.sk-n szinte lapáttal pakolták őket, és a könnyebb tájékozódás végett többször készítettek reprezentatív válogatást a véleménytömegből.
Ha visszatekintünk erre az internetes véleményoffenzívára, adódik a kérdés: meglátszott-e ennek eredménye a választásokon? Az empirikus adatok itt valószínűleg nem segítenek. A választási részvétel volt már magasabb az internet (h)őskorában is, és a közösségi hálózatokon az egyes jelölteket támogatók számának összevetése a ténylegesen leadott szavazatokkal sem vezet sehova.
A válasz keresése során Gabriel Šípoš médiaelemző véleményével is inspirálódhatunk, aki a második választási éjszakán a provokatív: "Az újságírók befolyásolták a választást! Szerencsére" címmel közölt cikket. Šípoš itt tárgyilagos és pragmatikus elméletet ad elő az újságírói "befolyásolásról". Tekintve, hogy a politikai ma kizárólag a médiákban történik, az általuk való tájékozódás nemhogy negatívum, de szükségszerűség. Továbbá a sajtó feladata nemcsak az, hogy lefilmezze a nyakkendőket, hanem annak megállapítása is, hogy a jelöltek mikor hazudnak, mikor vezetnek félre, és mikor állítanak féligazságokat. Ebben áll az elvárt újságírói "befolyás", amellyel az újságírók köztársaságielnök-választás során is éltek.
És éppen ez az a pont, ahol a népes bloggermenet határai húzódnak. Az internetes hobbiírók közül az elmúlt hetekben senki sem járt sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, és nem dugott mikrofont a politikusok orra alá, kellemetlen kérdésekkel. Egy blogger sem keresett és tanulmányozott bizonyító érvényű anyagokat, és nem keresett egyenetlenségeket az elnöki megnyilvánulásokban. Ez továbbra is kizárólag újságírói terep, amelyen a szabadidős szómestereknek nincs idejük futkosni.
A polgári újságírók a sajtóműfajok palettájáról kizárólag a véleményműfajokat tették magukévá. A legtöbb blogger ex post glosszaíró, aki nem állít elő új információt, ellenkezőleg, az elérhető médiatartalmat használja fel ugródeszkaként a saját következtetések levonásához. Ahogy Geert Lovink médiaelelmző állítja, a bloggerek nem dolgoznak aktívan a nap témáján, csak nézik azt. Lovink gyűlölködés és az olcsó botránykeltés szándéka nélkül tárja fel a blogolás nihilista vonásait. Véleménye szerint ez épp a klasszikus médiával való konfrontáció során jelenik meg. Míg a nagy médiák az általános témákra hívják fel a publikum figyelmét, a blogoszféra szétveri a közösségi platformot, és az egyéni hangok káoszába veszik.
A bloggerek faszgyarekek. Fel tudják turbózni a vitákat, küzdenek a véleményükért, és új horizontokat tárnak fel. Néha ékesszólóbb módon fejezik ki magukat, mint hivatásos kollégáik. Gond akkor lesz, ha a gondolati hátteret biztosító újságírók nem fogják győzni a munkát. Ez a félelem hatja át Šípoš szövegét is, amelyben a szerző arra panaszkodik, hogy a választások előestéjén a sajtó nem érdeklődött erről meg erről meg erről, s így a nyilvánosság nem tudott meg lényeges dolgokat. Ami a mi viszonyaik között a következetlenség eredményének hathat, az az óceánon túl egyértelmű sztori. Minden héten legalább egy lap lehúzza a rolót, a szerencsésebb kiadók csak a leépítés mellett döntenek.
A növekvő bloggerközösség bizonyára örömmel tölti el az amerikaiakat is, de sovány vigasz, ha az elvérző sajtóra tekintünk. Azt, hogy kiknek van befolyása a közélet dolgaira, Paul Star sokat kommentelt "Goodbye to the Age of Newspapers (Hello to a New Era of Corruption)" című cikke is jelzi. Nem kell lefordítani a címet, sem alaposabban tanulmányozni a kilencoldalas értekezést ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljon, miről is van szó. A bloggerek élesre fent billentyűzetű, milliós hadserege, és az internet szuperdemokratikus vitatere sem ingatta meg a szerző abbéli meggyőződését, hogy az újságok háttérbe szorulásával egy pótolhatatlan ellenőrzési mechanizmus veszik el.
A Princentoni Egyetem kutató sem számoltak a bloggerek és az internetes viták lehetséges befolyásával, mikor azt tanulmányozták, hogyan fog hatni az újságok megszűnése a politikai öntudatra és az állampolgárok elkötelezettségére. Tanulmányukból kiderül, hogy Cincinnatiben a helyi napilap megszűnése után csökkent a választók száma, és a hivatalban levőkkel szemben kevesebb ellenjelölt indult. Ez végső soron növelte a hivatalban levők esélyét funkciójuk megtartására.
Hogy mindez milyen mértékben felel meg a szlovákiai valóságnak, és hogyan fog hatni az egy év múlva esedékes parlamenti választások, és a következő köztársaságielnök-választás során, az további cikkek témája lesz. Remélhetőleg valamikor megírja egy újságíró. A bloggereknek nem lesz rá idejük.
--------------------------------------------------------------------
Ezt a cikket nem én írtam, hanem Patrik Garaj, a www.medialne.sk munkatársa. Köszönöm, hogy hozzájárult a lefordításához és a blogomon való közzétételéhez. Az eredeti cikk itt olvasható: http://medialne.etrend.sk/internet/clanok.php?clanok=7348.
Utolsó kommentek