tg-ltatsthtetet-06-01

Tegnap az egyik pozsonyi alapiskolában – stílszerűen – a vuvuzela hangjaira fejezték be az iskolaévet. A diákoknak és a tanároknak megkezdődött a jól megérdemelt két hónapos pihenés. Szokás pedig, hogy félévkor és az év végén az oktatási miniszter megkönnyíti egy-egy osztályfőnök dolgát, és a kiválasztott iskolákban kiosztja a bizonyítványokat.

E szokásnak megközelítőleg annyi értelme van, mint annak, hogy az amerikai elnök hálaadáskor megkegyelmez egy pulykának – egy kisdiák vélhetően nem látja át a kormányzati struktúrát, s benne az oktatási miniszter helyét és szerepét, így ez a gesztus leginkább a mindenkori tárcavezető láttatását szolgálja, de legalább nem kártékony, és a költségvetést sem terheli meg. Ján Mikolaj, az oktatási tárca Szlovák Nemzeti Párt által delegált vezetője tegnap – rövid távon bizonyosan, hosszú távon is remélhetőleg – utolszor osztott bizonyítványokat. A bizonyítványosztás kapcsán elmondta, a minisztériumot konszolidált formában adja át utódának, a kormányprogram oktatással kapcsolatos fejezetét sikerült teljesíteni. Ha a tanulók teljesítményéhez hasonlóan a miniszterét is osztályozni kellene, nem állna bukásra, sőt, kis jóindulattal akár egy erős közepessel is kihúzhatná, hiszen részben sikerült módosítania a felsőoktatási törvényt, sikerült nyélbe ütnie a felsőoktatási intézmények besorolását, elfogadtatni a pedagógusok jogállásáról szóló törvényt, és – ami a legfontosabb – elfogadtatni az új közoktatási törvényt. Igaz, ez utóbbi fejetlenül, kaotikusan történt, a reformtankönyvek éveket késtek, a pedagógustársadalmat nem készítették fel ilyen átfogó változásra, és a "nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" elvét követve a tankönyvpiac ostoba és antidemokratikus centralizációjával egyben korlátozták is a tanárok lehetőségeit. Így itt feltétlenül "utómunka" vár a következő tárcavezetőre, tovább fokozva a bizonytalanságot abban az ágazatban, mely közvetve és közvetlenül érinti az egész társadalmat, hisz gyereke/unokája/pedagógus ismerőse a lakosság többségének van.

De nem ez Ján Mikolaj főbűne, hanem az, hogy – miként pártbeli elődje, Eva Slavkovská Vladimír Mečiar harmadik, és feltehetően utolsó kormányában – az oktatási minisztériumot a magyar kisebbség identitása elleni szisztematikus harc fegyverként kezelte. Szlovák földrajzi neveket íratott a magyar gyerekek tankönyveibe, folyamatosan a szlovákórák számának emelésével riogatott, egyfajta új alternatív oktatási modell rémképével. A magyar iskolákat az Állami Tanfelügyelettel akarta csicskáztatni, egy-egy Tesztelés 9 vagy érettségi értékelése kapcsán soha nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a magyar iskolákba. Megszólalásait nem egyszer a legteljesebb abszurditás jellemezte, egy alkalommal azért kárhoztatta a magyar diákokat, mert azok nem szlovákul gondolkodnak. Így vélhetően sem a szülők, sem a pedagógusok nem fognak bánkódni amiatt, hogy június 12-én a választók kibuktatták őt az oktatási minisztériumból. Ez esetben azonban – szerencsére – a bukást nem követi évismétlés.

Megnéztem a tévében a Szvatopluk-szoboráttadót. (A kormány sajtóosztálya küldött meghívót is. Az volt benne, hogy szervezési okokból az újságírók jelenlenek meg 19.45-re. Az avatás 21 órakor kezdődött. Hát mit akartak szegény kollégákkal 1 és negyed órán át csinálni? Ennyi idő alatt még egy belső motozás is belefér.)

Az átadás egy Smer-kampányrendezvény volt. Az STV állami prostitúcióra kényszerítése olyan szintet ért el, hogy innen már nincs nagyon tovább. A kampányrendezvényhez az elnök is asszisztált. De hát ebben sincs semmi új. A hármaknak két ószlovák harcos ministrált. Humoros volt.

A végén a kamera közelről mutatta a szobrot. Az ószlovák király - ez van a talapzatra írva - ágaskodó lova fogatlan.

(Arról meg senki nem beszélt, hogy honnan lett meg a szoborállításhoz szükséges pénz másik fele.)

Radovan Slobodník egyre jobban diszkreditálja magát - persze, ha lehet ezt még fokozni. Ha szerinte nem normális az, ami az általa vezetett műsorban/ral történik, akkor mondjon fel. Ha pedig szerinte normális, akkor mélyen szomorú vagyok.

Ma újfent Robert Fico osztotta az észt az én üzembentartási díjaimból is fenntartott KÖZSZOLGÁLATI Szlovák Televízió Öt perc múlva tizenkettő című műsorában. A produkció visszanézhető a tévé honlapján. A miniszterelnök egyebek mellett újra kitért a szlovmagyok, ill. a potenciális kettős állampolgárok identitására. (Nem mintha ehhez bármi köze lenne, a kormányfő személyétől függetlenül ne akarja már az állam megszabni, hogy egy törvényeket betartó, és az adót befizető embernek milyen identitása van.) Szóval, a szél innen fúj: "Akiknek kettős állampolgárságuk van, azok kitűzhetnék házaikra a magyar zászlót, és a magyar himnuszt hallgathatnánk, és úgy viselkednének, mint akik Magyarország állampolgárai, nem pedig, mint akik Szlovákiáéi."

☆☆☆☆☆

És mivel ez egy hétvégi poszt: törzsolvasóim emlékezhetnek Csicsóka, az elárvult macskakölyök történetére, akit az eredeti szándéktól eltérően végül nem adtunk senkinek. Időközben Csicsókának már kölykei is születtek, amelyeken sikerült túladni, egyet - Obit - megtartottunk. Azonban a sufni használaton kívüli mosdójába a múlt héten valahogy belekerült ez a három állatka:

(Mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvételek, ráadásul mozgott a macska...)
Szal' ha valakinek kell egy, 5 hét múlva viheti.

A múlt héten kézbesítették a parlamentiképviselő-jelöltek nevét tartalmazó jegyzéket. Tanulságos olvasmány, tegnap már írtunk róla, s nem tarthatjuk kizártnak, hogy június 12-ig még fogunk is. Megszámoltam, a hetes listán - melyet a Magyar Koalíció Pártjának dobott a gép március 23-án - 44 képviselőjelölt használja szlovákul a nevét. Az első mindjárt a 14. helyen. František. És ő még be is kerülhet.

∗∗∗∗∗

A hétfői HN interjút közöl Bugár Bélával, a Most-Híd elnökével. Az interjúhoz három szakkommentár társul, Miroslav Kusýtól, Rafael Rafajtól, és Daniel Lipšictől. Kusý professzor negatívumként rója fel, hogy a jelenlegi már a harmadik pártja Bugárnak, így "köpönyegforgatónak tűnhet". Ok, az MKP-Híd váltás valóban annak tűnhet, bár nem vagyok azokkal, akik kivégzőosztagért kiáltanak, mert ez csak politika, na de drága professzor úr, minden tiszteletem mellett, az MKDM-MKP váltásra hogy lehet már köpönyegforgatásként tekinteni, hiszen azt 306 623 magyar szavazata legitimálta.

∗∗∗∗∗
Ezt ma kaptam a szerkesztőségi postafiókomba. Elkezdődött.

Hétfőtől, 2010. május 17-étől új hírigazgató irányítja a Magyar Televízió Hír Főszerkesztőségét. Élő Gábor, a televíziós-rádiós szakember hosszú köztévés múlt és rövid kereskedelmi televíziós kitérőt követően a Lánchíd Rádiótól igazolt át az MTV csapatához.

A Hír Főszerkesztőség első számú vezetője, Élő Gábor, akitől Medveczky Balázs ügyvezető alelnök azt várja, hogy a Magyar Televízió hír- és hírháttér műsorai a hiteles, gyors, pontos és pártatlan tájékoztatás mellett továbbra is segítsék az információk szabad áramlását.

Bednárik Imre hírigazgató 2010. május 14-én közös megegyezéssel távozik az MTV-ből. Medveczky Balázs ügyvezető alelnök döntött Élő Gábor kinevezéséről, megköszönve Bednárik Imre másfél éves hírigazgatói munkáját. Külön kiemelte azt a pártatlan, magas színvonalú szakmai tevékenységet, amelyet a hírterület a két választási kampányidőszakban végzett. A Magyar Televízió hírműsorai ellen egyetlen megalapozott panasz sem érkezett az ORTT-hez, az OVB-hez (Országos Választási Bizottság) vagy más hatósághoz, bírósághoz; így egyetlen elmarasztaló határozat sem született. Az Országos Rádió és Televízió Testület adatai szerint pedig a választás időszakában a köztelevízió hírműsorai voltak a leginkább kiegyensúlyozottak. Mindezt az ügyvezető alelnök Bednárik és az általa vezetett csapat fontos érdemének tartja.

Háttér: Élő Gábor a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. A Magyar Televíziónál kezdte pályáját, volt riporter, szerkesztő, műsorvezető, stúdióvezető, főszerkesztő-helyettes egyaránt. A pécsi szakember először a Körzeti Stúdió, majd Dél-Dunántúl tudósítóként a Híradó, később a Hét, a Ma Reggel műsorvezetője lett, miközben a Pécsi Körzeti Stúdiót is vezette. Ezt követően a Híradó, 2005 júliusáig pedig a Regionális Kisebbségi és Határon Túli Műsorok főszerkesztő-helyettese. Az Echo Tv hírigazgatója két év után a Lánchíd Rádióban szerkesztő-műsorvezetőként, ezután 2010 májusáig főszerkesztőként tevékenykedett. A harminckilenc éves Élő Gábor nős, négy gyermek édesapja.

1. A Freedom House közreadta szokásos éves jelentését a sajtószabadság alakulásáról. A helyzet nem túl jó. Jelenleg a világ 35 százalékában szabad, 33 százalékában részben szabad, 32 százalékában pedig nem szabad a sajtó. A jelentés szerint Fekete-Afrikában, Latin-Amerikában, és a Közel-Keleten rossz a helyzet. A  jelentés itt olvasható.  A Kelet-Közép-Európáról szóló részt teljes terjedelmében idézném: "In 2009, the region overall underwent a modest decline, with most countries showing little or no change. In the non-Baltic former Soviet Union, where media freedoms are severely restricted, Russia remained among the world’s more repressive and most dangerous media environments. Kyrgyzstan’s score fell, continuing a multiyear negative trend. Ukraine, Armenia, and Moldova registered slight improvements. Apart from the former Soviet Union, modest declines were seen in Latvia and Lithuania, with even smaller negative movements in Estonia, Hungary, and Croatia."
Érdekes mód, a magyar rádiófrekvencia-elosztásra felfigyelnek, arról, hogy Szlovákiában milliós perekkel szopatja szét a sajtót a Legfelsőbb Bíróság elnöke, nem írnak.

2. Nemrégiben írtunk a Nyílt Társadalom Alapítvány Újságírói Díjáról. A héten - kedden - az Irodalmi Alap is kiosztotta éves sajtódíjait. Tanácstalanul nézem az eredményeket. Publicisztika és híradás kategóriában a nyomtatott sajtóban nem osztottak ki díjat. Valóban ennyire rossz lenne a helyzet? Kétlem. Nézzük, kik kaptak díjat ettől a finnyás testülettől.

3. Egy kedves kommentezőm is felhívta a figyelmet arra, amit ma a Hospodárske noviny honlapján olvashattunk: Dag Daniš, a Pravda magyarellenes nézeteiről ismert kommentátora a Hospodárske novinybe tart. Májustól nem a Pravdában olvashatjuk fehér-kék-piros téntába mártott tollal írt kommentárjait. "A lapoknak ma világos nézettel rendelkező emberekre van szükségük. Dag Daniš személyében ilyen embert szereztünk" - indokolta a vásárlást Peter Vavro, a HN főszerkesztője.  A HN gazdasági kérdésekben piacvezető, ez elvitathatatlan, Beerősítettek Robert Kotiannal, és a Žurnál megszűnése után Peter Javůrekkel is. Mindketten jó kommentátorok. A lap mégsem tudott olyan karakteres véleményoldalt kialakítani, mint konkurenseik. Daniš HN-be menetele annyira nem villanyoz fel, mert Pravdát gyakrabban veszek a kezembe, mint HN-t. Kérdés azonban, hogy a lap törzsolvasóira - a gazdasági döntéshozókra - milyen hatással lesz e baloldali fasiszta.

4. Ma, mivel Komáromban voltam, elmentem Vujity Tvrtkóra. Utoljára Szegeden hallottam őt egyetemi éveimben. Korrekt, érdekes, olykor humoros, másfél órás stand upot nyomott.