Ma két blogos dologról. Az egyik.
A minap az i-do-web blogon olvastam a Veszélyes blogolás című bejegyzést, melynek egy bekezdése kitér a babablogokra. Nos, valóban: "mit fognak szólni a gyermekek ahhoz, amikor 10 év múlva szembesülnek azzal, hogy szüleik mit írtak róluk. Ráadásul az örökkévalóságnak." Szerintem nagy hiba írástudatlan gyermekünk helyett blogot vezetni, kb. akkora, mint magzatunk ultrahangképét regisztrálni egy közösségi portálon. Mert milyen alapon dönti el egy szülő, hogy gyermeke 18 évesen fogja-e akarni, hogy a wilághálón csupasz seggel bilin ülő felvételek jelenjenek meg róla, ha valaki beírja a nevét egy keresőbe? (Pláne, ha még viszi is valamire.) Melyikünk szerette, ha anyánk az itthoni bemutatásig eljutott barátnőinknek elkezdte mutogatni azt a fekete-fehér féynképpaksamétát, amely pelenkában stb. ábrázolt bennünket...

A másik téma,
mely most izgalomban tartja a magyar blogoszférát, az a blog.hu-n a reklámok kérdése. Gondolom, mindenki tudja, miről van szó, aki nem, azoknak egy összefoglalás itt . Vagy aki nem akarja végigolvasni: aki nem enged reklámot elhelyezni a blogjára, nem kerülhet ki az indexre.

A blog.hu kezelőfelülete nem jobb és nem rosszabb a freeblognál, az egyetlen pozitívum, amit a kicsit unalmas, ritkán frissülő, és a freebloggereken kívül mások által nemigen látogatott freeblogos címlappal szemben kínálni tudtak, az az index címlapjára való kikerülés. S bár a szerkesztők a főoldali blogok egy részét egy szűk körből válogatták, a "kisblogoknak" is volt esélyük a maguk 15 perc hírnevére, s egy-egy ilyen kikerülés után lehet, hogy valaki 
beletette őket a gugliríderébe, vagy alkalmanként visszajárt. Ezért volt csábítóbb a blog.hu-n blogolni azoknak, akik kifejezetten arra mennek, hogy minél többen olvassák őket.

Namost itt ez a reklámdolog. A blogger sztem alapvetően azt gondolja, hogy az én blogom az enyém, ne tegyen rá senki semmit. Igen ám, de freeblog/blog.hu anyánktól ingyen kapjuk a lehetőségét a blogolásra. Nem kerül semmibe.

Akinek borsódzik a háta a gondolattól, hogy egy új szerelmet megéneklő blogbejegyzése felett egy akciós vécétisztító hirdetés fog megjelenni, esetleg egy  méretes vibrátor, az nyugodtan regisztrálhat saját domainnevet, vagy kereshet olyan szolgáltatót, amely (még) reklámmentes. Van ilyen.  (Persze nagy kérdés, hogy a politikai hirdetésekkel mi van, mert abban a pillanatban költöznék, ha egy SNS-hirdetés megjelenne a blogomon.)
S ne feledjük a Tankcsapda intelmét: Semmit nem adnak ingyen, akinek semmije nincs, mi a faszban higgyen. Az index nem = a karitásszal, a netes szolgáltatásnak pedig bizony ára van.