A naplóírás
A naplóírás napi 24 órás szellemi készenlét. Nem engedi eltunyulni az embert. Egészségmegőrző szerepe van, mint a futásnak, úszásnak. Az ember úgy rója az életében egymás után a köröket, akár a alakpályán a futó, úgy veszi a fordulatokat napjai között, mint a medencében az úszó.
A naplóíró ugrásra kész vad. S a kiszemelt áldozat is ő maga.
Épp ebben rejlik a naplóírás minden szépsége és kéje.
És minden sorsszerű tragikuma is épp ebben.

/Tóth László: Egy öngyűjtő feljegyzései avagy eszmék, rögeszmék, toposzok. Esszék, futamok. Kalligram, Pozsony, 2009./

Hogy miért idézzük a 34 kötetes költő, író e sorait éppen ma? Ezért:
Dunaszerdahely. Hatvanadik születésnapját ünnepli ebben a hónapban József Attila-díjas költőnk, Tóth László. Pontosabban fogalmazva irodalmi „mindenes” ő, hiszen műhelyéből nem csupán verseskötetek, hanem mesekönyvek, interjúkötetek, műfordításkötetek, művelődés- és színháztörténeti munkák is kikerültek az eltelt évtizedekben. A kerek évforduló kapcsán mutatják be az Egy öngyűjtő feljegyzései és Ma Isten maga című kötetét szeptember 24-én 18 órától a Budapest Kávéházban.

Aki tud, menjen el, biztos jó lesz. Bár kicsit nyugtalanító, hogy az írótársaságtól kapott meghívóban nem foglaltatott benne, hogy ki fogja celebrálni.