1938 óta nem lehet csak úgy belovagolni Komáromba. A szerdaihoz hasonló médiaérdeklődés mellett utoljára Horthy Miklós lovagolt be a városba, aztán abból is mi lett… Ha valaki lovon érkezik a „Duna Gibraltárjába“, annak politikai üzenete van.
Akkor is, ha szőrén üli meg a (szlovák) nemzetiszín szalaggal felpántlikázott lovat. Aki ezt farmerben teszi, annak a súrlódó mozgás könnyen kidörzsölheti azokat az érzékeny testrészeit, melyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a nyereg helyével. De hát a „jó öreg kocsmáros“ csak a tiszti pavilon mellett pattant paripájára, onnan ment az évek óta kihasználatlanul álló egykori rendelőintézet mellett felállított pulpitushoz. Míg az admirális a korabeli filmhíradó tanúsága szerint ügetve érkezett, a zászlórabló lovát vezették. Ezek szerint ő nem kimondottan egy huszár típus. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a „közlekedési eszközt“, mert saját kancáját szeretné felajánlani azért a fehér lóért, amelyért Svätopluk eladta földjét a honfoglaló magyaroknak. A lovak a fűégető korábbi demonstrációja során is felbukkantak már, amikor Marián Janušek régiófejlesztési miniszter méregdrága logója ellen tiltakozott: Akkor egy hintóra és egy szekérre tett két tiltakozó táblát, és a kocsisok azzal kerülték meg a régiófejlesztési minisztérium épületét, jelezvén: míg Slota barátainak állami milliók jutnak, addig másoknak csak a paripák egy testrésze, melyet véleményoldalon nem ildomos nevén nevezni. A környezetvédelmi tárca furcsa légszennyezésikvóta-eladási gyakorlata ellen pedig azzal tiltakozott, hogy felgyújtotta a száraz füvet a Szlovák Televízió épülete előtt, amikor Robert Fico kormányfő ott vendégeskedett. Tevékenységének non plus ultrája az volt, amikor méretes lajtorját támasztva a Šafárik tér egy bizonyos erkélyéhez, leemelte onnan a Szlovák Nemzeti Párt zászlaját. A katonaviselt olvasók még bizonyosan tudják, amelyik alakulatnak nincs zászlója, az megszűnt létezni. Alojz Hlina, a főváros sétálóutcája egyik legnépszerűbb kocsmájának tulajdonosa. Néptribunus? Provokátor? Don Quijote? Nemzetének lelkiismerete? Hlina azért jött Komáromba, hogy bocsánatot kérjen a magyaroktól Ján Slota otromba kijelentései miatt, és időt a szlovákoknak ahhoz, hogy maguk számolhassanak le a mosdatlan szájú fatuskóval. Hlinának nem kell bocsánatot kérnie Slota helyett, ő ugyanis nem Slota. Mégis bizonyosan sokan értékelték gesztusát. S bár nem lenne jó, ha tömegek követnék őt - elfogynának a létrák a boltokból, előbb-utóbb felgyulladna az STV épülete, a sok ló meg teleszarná az Apollo Business Center környékét -, de legalább egy ilyen - remélhetőleg őszinte szándékú - csodabogárra mindig szükség van, aki látványosan felhívja a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok.
A nemzeti vezér tankpáncél vastagságú arcbőréről persze minden bírálat lepereg, a „komáromi lovaglás“ napján arról vizionált, hogy a magyar elem miatt háborús konfliktus fog kirobbanni a térségben. De hát kutyák ugatása nem hallik az égig…
Akkor is, ha szőrén üli meg a (szlovák) nemzetiszín szalaggal felpántlikázott lovat. Aki ezt farmerben teszi, annak a súrlódó mozgás könnyen kidörzsölheti azokat az érzékeny testrészeit, melyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a nyereg helyével. De hát a „jó öreg kocsmáros“ csak a tiszti pavilon mellett pattant paripájára, onnan ment az évek óta kihasználatlanul álló egykori rendelőintézet mellett felállított pulpitushoz. Míg az admirális a korabeli filmhíradó tanúsága szerint ügetve érkezett, a zászlórabló lovát vezették. Ezek szerint ő nem kimondottan egy huszár típus. Saját bevallása szerint azért választotta ezt a „közlekedési eszközt“, mert saját kancáját szeretné felajánlani azért a fehér lóért, amelyért Svätopluk eladta földjét a honfoglaló magyaroknak. A lovak a fűégető korábbi demonstrációja során is felbukkantak már, amikor Marián Janušek régiófejlesztési miniszter méregdrága logója ellen tiltakozott: Akkor egy hintóra és egy szekérre tett két tiltakozó táblát, és a kocsisok azzal kerülték meg a régiófejlesztési minisztérium épületét, jelezvén: míg Slota barátainak állami milliók jutnak, addig másoknak csak a paripák egy testrésze, melyet véleményoldalon nem ildomos nevén nevezni. A környezetvédelmi tárca furcsa légszennyezésikvóta-eladási gyakorlata ellen pedig azzal tiltakozott, hogy felgyújtotta a száraz füvet a Szlovák Televízió épülete előtt, amikor Robert Fico kormányfő ott vendégeskedett. Tevékenységének non plus ultrája az volt, amikor méretes lajtorját támasztva a Šafárik tér egy bizonyos erkélyéhez, leemelte onnan a Szlovák Nemzeti Párt zászlaját. A katonaviselt olvasók még bizonyosan tudják, amelyik alakulatnak nincs zászlója, az megszűnt létezni. Alojz Hlina, a főváros sétálóutcája egyik legnépszerűbb kocsmájának tulajdonosa. Néptribunus? Provokátor? Don Quijote? Nemzetének lelkiismerete? Hlina azért jött Komáromba, hogy bocsánatot kérjen a magyaroktól Ján Slota otromba kijelentései miatt, és időt a szlovákoknak ahhoz, hogy maguk számolhassanak le a mosdatlan szájú fatuskóval. Hlinának nem kell bocsánatot kérnie Slota helyett, ő ugyanis nem Slota. Mégis bizonyosan sokan értékelték gesztusát. S bár nem lenne jó, ha tömegek követnék őt - elfogynának a létrák a boltokból, előbb-utóbb felgyulladna az STV épülete, a sok ló meg teleszarná az Apollo Business Center környékét -, de legalább egy ilyen - remélhetőleg őszinte szándékú - csodabogárra mindig szükség van, aki látványosan felhívja a figyelmet arra, hogy nem mennek rendben a dolgok.
A nemzeti vezér tankpáncél vastagságú arcbőréről persze minden bírálat lepereg, a „komáromi lovaglás“ napján arról vizionált, hogy a magyar elem miatt háborús konfliktus fog kirobbanni a térségben. De hát kutyák ugatása nem hallik az égig…
Utolsó kommentek