Úgy alakult, hogy vonattal utaztam Dunaszerdahelyről Komáromba. 33 percig kellett várnom a váróteremben. Váróterem. Minőségjelzős összetétel, egy olyan terem, ahol várunk. Erre a szerdahelyi váróterem bizonyosan nem alkalmas. Hiába próbálja fűteni nyolc radiátor, valaki kiláncolta és lelakatolta a sarkig kitárt ajtót.

Úgy látszik, Dunaszerdahelyre nem hatolt el, hogy Koppenhágában klímacsúcs van. Ilyen primitív energiapazarlást ritkán lát az ember. A vágányokat fűtik. Valahol van egy kazán, ami azért éget el töménytelen energiát, mert egy barom kilakatolta a -4 fokra nyíló ajtót. Persze, nem gond, nem az ő pénze, majd a távoli pozsonyi központ, "a vállalat" kifizeti. Kíváncsi vagyok, hogy a dunaszerdahelyi vasutasok otthon is úgy szokták-e, hogy feltekerik csontig a fűtést, aztán pedig sarkig kitárják a lakásuk ajtaját. Ja, hogy otthon nem, mert ott ők fizetik a számlát. A közös, az meg le van hányva. A lelkekben élő kommunizmus.

Ez az, ami elvi síkon zavar, legalább annyira, mint amikor valaki úgy kompenzálja, hogy melege van, hogy kinyitja az ablakot, ahelyett, hogy letekerné a fűtést. A másik pedig, hogy nekem, a felhasználónak, aki fizetett azért, hogy igénybe veszi a cég szolgáltatásait, nem biztosítanak megfelelő körülményeket.

Egy kocsmában sem csak a nettó árpalét fizetem meg a sör árában, benne van a kulturált vécé, a pincérnő mosolya, a kényelmes szék stb. A vasúttól is elvárható lenne, hogy ne fagypont körüli hőmérsékletben kelljen várakoznom a vonatomra.

Ez ma nem sikerült. Gondolom DS-ről tömegek indulnak útnak. Valaki vihetne egy erővágót holnap...