tg-ltatsthtetet-06-01

E sorok írója nagy 24 rajongó, végiggyűrte az összes évadot. Az első és a második évadot valszeg sosem sikerült meghaladni az alkotóknak, és némelyik széria, például az 5. vagy a 7. kimondottan gyenge volt. Innentől nagyon spoileresek leszünk, aki még nem látta a 7-8. évadot, az távozzon, aki látta, az jelölje ki a fehérséget. A 7-ben annyira valószínűtlen, hogy egy afrikai banánköztársaság katonái elfoglalják a Fehér Házat, mint az ötösben a geciemberekkel telefonálgató elnök: kopasznak is hajmeresztő. A gyengécske széria után egy jobbat vártunk. Nem jött össze.

Régóta készülök már, hogy leírjam, mi a bajom az új évaddal. Ugyebár a 14. résznél járunk - odaát tegnap vetítették a 15-et -, így ez a katalógus még bővülhet, illetve felülíródhatnak egyes állításai. (Lásd még: nyugtával dicsérd a napot.) Addig is:

- Az első 6-8 részig minden kínosan kiszámítható a sorozat logikáját ismerve. A néző csak szenved a monitor előtt, valószínűsíthető, hogy ki mire mit fog lépni. Jack egy percre sem kerül olyan helyzetbe, ahol komoly veszély fenyegetné. Minden olyan megszokott. Aztán a 11. táján kezd felperegni, majd visszaesik a dinamikája. A politikai szál (Taylor és Hassan elnök békemegállapodása) valszeg nem köti le az amerikai nézőt, hisz, ha kell akármikor lebombáznák Kamisztánt.

- Összeesküvő héják a Fehér Ház vezetésében, akik nem, vagy nem úgy hajtják végre az elnök utasítását, összeesküvés a Fehér Házban. Ilyen már Mike Novick idejében is volt, nem tud felvillanyozni, uncsi.

- René Walker. Emlékszünk, az előző évadban mekkora jellemfejlődésen kellett átmennie, hogy elzárja egy haldokló oxigéncsapját. Ezek után elhisszük, hogy korábban beépített ügynökként dolgozott az orosz maffiában?

- Dana Walsh. Sixx apánk is megírta, rühellik őt a nézők. A Facebookon is van I hate Dana Walsh csoport, egyelőre csak 92 taggal (de nehogy már ez szempont legyen). A rosszarcú, szintén irritáló próbaidős felügyelő muki megfojtásáig semmi sem mutat arra, hogy ő is terrorista lenne, így az egész olyan motiválatlanul, előkészítetlenül hat. A Cole-lal való kavarása mérsékelten érdekes, a múltból felbukkant, majd lekillált régi faszival kapcs. pedig még mindig nem tudjuk, hogy mi történt, mivel, amikor elkezdi mesélni Cole-nak, akkor vágás van, és más helyszínre ugrunk, s csak a magyarázat után láthatjuk őket újra. De már nem is érdekel.

- CTU. Amíg volt - mert ugye, a hetedik részben Jack az FBI kötelékében ténykedik, a sok gigakiharapás miatt felszámolták a szervezetet -, addig változatlan volt, egy teljesen soha be nem világított, sok fémelemet tartalmazó, félhomályos, rideg, hideg ipari tér volt. Egy olyan iroda, ahol az ember kurvára nem szeretne dolgozni, akkor sem, ha mindenhol iMacek vannak. És akkor most van ez a csillivilli üvegizé, ahol olyan tyéchnyika balsája van, hogy az első részekben kifog Chloe O'Brienen, az amerikai sorozatirodalom élenjáró geekasszonyán.
A kedvencem, amikor az impulzusbomba robbanása után Hastings jelentést kér az embereitől. Ekkor valamelyik azt mondja neki: Nem tudunk jelentést készíteni, uram, mert minden kiégett. Mire Hastings: akkor használjanak tollat és jegyzetfüzetet.

- Gond van a karakterekkel. Sok az új arc, az egész CTU-csapat, az adminisztráció a Fehér Házban, Hassan elnök és népi zenekara (és akkor a mellékszereplőkről még nem szóltunk). Az eddigi gyakorlatnál lényegesen kevesebb szereplőt hoztak át az előző évadból (bár ez már a hetesnél is gond volt, de nem ennyire). Nem ismerjük őket, és az írók nem is nagyon törekednek rá, hogy megismerjük vagy megszeressük vagy megutáljuk vagy … őket. Az előtérbe helyezett karakterek (Brian Hastings, Cole Ortiz, Arlo Glass) gyengék, erőtlenek. Hastings a beszari bürokrata, fehér házi fedéssel, Arlo az aktuális irritáló csávó, Ortiz a hős típus - mindegyik rémlik más néven az előző évadokból.

A forgatókönyvírók elkúrták. Ilyenformán talán nem is kár, hogy vége a sorozatnak.

Hétfő hírínséges nap volt, ilyenkor mindennek örül az ember. Bár e sorok írója a felméréseket óvatos távolságtartással kezeli, egy gyenge napon ez is belefér. A felmérést minden szlovmagy hírportál közölte - látszik, hogy mindenkinek szar napja volt -, én az Új Szó Online-ról idézem.
Hogyaszongya: Az emberek az idei választások után bal-jobbos kormányt szeretnének. Ez derül ki a Polis Slovakia telefonos felméréséből, amely során március 13-16-a között 1280 embert kérdeztek meg.

Hát, már ez önmagában furcsa. Nagykoalícióra vágynának az emberek? Vagy WTF?

Azt a választ, hogy bal-jobbos kormányt szeretnének, a megkérdezettek 38 százaléka adta.

A felmérés további részéből azonban feltárul a magyarázat is. Azért alakult ki ez az eredmény, mert az emberek túlnyomó részének fingja sincs, mi az a jobboldal vagy baloldal. Aki nem hiszi, kérdezze meg a mellette ülő kollégáját: te Feri, foglald már össze nekem pár mondatban a politikai jobb- és baloldal közti különbséget. Vagy menjen le a hozzá legközelebb eső buszmegállóba, és ott vizsgálódjon.

A fejekben levő kuszaság egyébként a felmérésből is kitetszik.

A szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Pártot 8,5 százalék tartja jobboldalinak, és 8,7 baloldalinak. 5,8 százalék szerint a Smer jobboldali. A liberális SaS-t 15 százalék jobboldalinak tartja. A csont jobboldali SDKÚ a megkérdezettek 2,6 százaléka szerint baloldali.

Persze, mára már részben átjárhatóvá váltak a klasszikus jobb-bal határok, de az ilyen felmérésekre hagyatkozva azért ne rohanjunk jobb-bal kormányt alakítani.

Vasárnap fejeződött be a Discovery-n Ross Kemp afganisztáni dokumentumfilm-sorozata, a nagy darab tar angol  színész és újságíró hazajött az országból, melybe hazája és a szovjet birodalom bicskája is beletört korábban. És most a NATO-é is töröget.
Ross a harcmezőről tudósított. Persze, mindig voltak kétségeim, hogy az operatőt hogyan, milyen kamerával veszi fel mindezt. Ezzel együtt jó kis sorozat volt, azoknak, akik a Rambo III.-nál többre kíváncsiak Afganisztánból. És tán azok számára is, akiket nem annyira érdekel Afganisztán. Jól nyúlt a témához. (A vasárnapi részben egy katona a harc hevében azt mondta, hogy fuck, a cseh szinkronban így hangzott: do prdele.)

*****
Amikor a hírügynökségek fotókínálatát böngésztem, láttam, hogy Phil Harrisról, a világ legismertebb rákhalászáról is kiadtak egy képet. Aztán amikor elolvastam a képaláírást, nagyon szomorú lettem. Meghalt. Nem hullámsírba süllyedt hajóstul-rákostul, hanem agyvérzést kapott. Amikor azt mondta, hogy fuck, kitakarták a száját. Nyugodjék békében!

*****
A képviselők ma sem szavazták meg a mentelmi jog szűkítését. Daniel Lipšic (KDH) szerette volna elérni, hogy ha egy képviselőt bűncselekmény elkövetése során tetten érnek, akkor ne kelljen a parlament jóváhagyása ahhoz, hogy a büntető eljárást megindíthassák ellene. A képviselők viszont nem akarták ugyanezt. Itt lehet megnézni, ki hogyan szavazott.

*****
A Vasúttársaság ma bejelentette, hogy biztonsági őröket fog alkalmazni a vasúti kocsik őrzésére. Tessék mondani, a vasúti rendőrséget mi a tökömnek tartja ez az állam?

*****
És ha tegnap bemutattuk a falevő dinoszauruszt, hát van neki egy testvére, mely jéggel táplálkozik. Nem olyan látványos, de azért… Olykor előtör a bennem élő elnyomott nehézgépkezelő.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha a kézirat leadása és a lapzárta között eltelő időben nem csatolják vissza a Felvidéket Magyarországhoz, akkor a hét legjelentősebb eseménye hétfőn történt, a kora esti órákban: elvérzett a vén matador, a szemünk előtt megszürkült Mikuláš Dzurinda nem bírta már harcát vitézül.

Tömegek léptek 1990-ben politikai pályára, egy ismeretlen vasutas is ott sündörgött a Kereszténydemokrata Mozgalom megalapításakor, majd egy évtized múltán kis híján szétverte a pártot. A jelenlegi kabineten magyarellenességben és aljasságban némileg túltevő harmadik Mečiar-kormány ellenzéki képviselőjeként kezdett rakétaként felívelni politikai pályája, amikor létrejött a Szlovák Demokratikus Koalíció. Dzurinda szóvivőből elnökké dolgozta fel magát. Hogy ez nekem hogy nem sikerült? – pödörhetett egyet akkoriban bajszán Bárdos Gyula, akinek hasonló rajtpozícióból „csak” alelnökségig sikerült jutnia. E terjedelem csekély ahhoz, hogy mérlegre tegyünk egy (eddig) két évtizedes politikai pályát, melyből nyolc év a miniszterelnöki székben telt el, de hiba lenne, ha bedőlnénk annak, amit a miniszterelnök sugallni szeretne: ők is szemetek, mert ők is loptak. Azt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció lopott, Robert Ficónak nem különösebben kell bizonygatnia, azt mindenki tudja. Hisz alig alakult meg a kormány, a sajtó attól volt hangos, hogy a fél Magas-Tátrát Mečiar-közeli cégek nyúlták le, a védelmi minisztert sebtében le kellett cserélni a takarítási tender miatt. A nemzetiek uralta környezetvédelmi minisztériumban, úgy látszik, komolyan vették a reciklációt, és a tárcavezetők is erre a sorsra jutottak. A régiófejlesztési minisztériumban jószerivel csak a faliújságot nem lopták el… És ezek csak a legzajosabb botrányok. Ám Fico populizmusra éhes választóit ezek vajmi keveset zavarják. A jobboldali választó meg ilyen finnyás lenne? A büntetőjogi, az adó-, a közigazgatási, a nyugdíj- és az egészségügyi reform levezényléséért nem hunyhatunk szemet valami nehezen átlátható múltbéli pártfinanszírozás felett?Nem. Ez a csontváz most kiesett a szekrényből.

Igaz, a pártvezető könnyebb helyzetben lenne, ha a nyilvánosság elé kiállva azt tudná mondani, egy szó sem igaz az egészből. Mondani ugyan mondhatja, de bizonyíték is kellene, mert a sajtó felkapta Fico témáját, s viszi, mint csibe a taknyot, egyik-másik sajtótermék szinte a görög istenek családfájához hasonlatos ágrajzokat közöl az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatokról, londoni postaládákról, bankszámlákról. És ha ezek között egy pártpénztáros az összekötő kapocs, az felettébb kellemetlen, mint ahogy az is, ha erre a pártelnök csak annyit tud mondani, hogy időközben lecserélték a könyvelőnőt. Mindenesetre Dzurindát még korai volna temetni, bár parlamenten kívüliként ritkábban lesz reflektorfényben, de pártelnökként bizonyosan megőrzi befolyását, és hatással lesz a közéletre. Pedig két ciklus után politikai nyugdíjba menni nem ciki.

Kedden, miközben az ország a Fico–Dzurinda adok-kapokot figyelte, a rendőrök gyorsan felmorzsolták a kamionosok ellenállását. Rendőrállam! – kiabálták a kormányhivatal előtt tiltakozó fuvarozók, akiket a rendőrség már nemhogy kamionokkal, de személyautókkal sem engedett a fővárosba, hivatalos indoklás szerint azért, hogy megóvja Pozsony közlekedését az összeomlástól. Kora este úgyis naponta összeomlás tapasztalható a főváros közlekedésében, így arra hivatkozva megakadályozni pár gépkocsit a behajtásban ugyancsak álságos indok, hisz akkor kitilthatnák a forgalmat a városból, amivel garantáltan megelőznék a közlekedés összeomlását. A mai, nehéz gazdasági helyzetben mindenki félti az állását, s ha egy rendőr bevonja egy kamionos jogosítványát, máris munkanélkülit csinált belőle. Így a tekintélyes súly ellenére a kamionosok könnyű prédának számítanak. A hatalom most odavágott nekik. Egyelőre 1:0 a rendőrök javára. Ez a két, kiterjedt társadalmi csoport eddig sem szívelte egymást, különösen a kamionosok a rendőröket. A kettejük közötti szakadék most tovább mélyült.

Amíg a Smer az SDKÚ-val, a kamionosok a kormánnyal voltak elfoglalva, csendben megkezdte utolsó előtti rendes ülését a törvényhozás. Pavol Paška ugyan márciusban még összetrombitálja a képviselőket, de akkor fejben már mindenki a pódiumokon lesz, kampánylázban égve. Nap mint nap feszült figyelemmel követtem a programot, mikor kezdődik már a hazafiassági törvény vitája. Kíváncsian várom, valaki beveszi-e még e hazában, hogy a nemzet nevében és nevével próbálja elfedni üzelmeit a nemzeti párt. Így erős kezdet után hátralevő részében is tartogat számunkra meglepetéseket a február.

2004 januárja vagy februárja volt. A ružinovi kultúrházban levő SDKÚ-pártközpontban valami sajtó volt. Egy germó, beugratós kérdésre Mikuláš Dzurinda azt válaszolta az akkor még Rádio Expreses kollégának (jelenleg Markíza), hogy M. úr, tudom, hogy maga tapasztalt szerkesztő, így abból, amit mondtam, tudnia kell a választ a kérdésére. Nem tudtam eldönteni, hogy valóban tapasztaltnak tartja-e a kollégát, vagy csak benyalva akar kitérni a válasz elől. Mikuláš Dzurinda.

A szemünk láttára szürkült meg ez az ember. Emlékszem, 1998-ban lelkesen vonatoztam haza az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyvárosból, hogy szavazzak. Tán' akkor szavaztam utoljára lelkesen... Akkoriban tán mintha fekete lett volna a haja. Most meg egérszürke.

Dzurindának volt két sikeres kormánya. Mindkettőben vályúközelben voltak a magyarok. Hogy mit sikerült elérniük, az vitatható, tán nem vagyunk igazságtalanok, ha a semminél némileg többet kvantumában állapodunk meg. Dzurinda nem feltétlenül szerette a magyarokat. Nem is utálta. Használta őket. És nem korlátozta. Az első kormányában kénytelen volt megtűrni a büdös, talpas, nackós SDL-bőrbe bújt komenistákat, akik legalább annyira utálták a magyarokat, mint Mečiar. Ebben a pártban volt egy Fico nevű arc is.  Alelnök volt 99-ig. Második kormányában a standard pártok mellett az ANO nevű médiapárttal is osztozott, holott Pavol Rusko maga nyilatkozta, hogy tárgyalt szervezett bűnözői csoportokkal a televíziója megmentése érdekében.

Dzurinda bevitte az euroatlanti struktúrákba az országot, reformjai pedig talpra állították azt. Csak hát ez a finanszírozás. Robert Fico - közpénzeken, kormányhivatalnokok mozgatásával - elővette ezt a dolgot, a sajtó meg felkapta, mint csibe a taknyot.

Körültekintő módon meg kell vizsgálni ezt a dolgot, De az nem lehet, hogy a jelenlegi kormány elsikkasztott eurómillióiról egy 10 évvel ezelőtti finanszírozási ügy elterelje a figyelmet. Mert a koalíció botrányai attól még ott vannak. Különösebben nem zokogok amiatt, hogy Dzurinda nem lesz listavezető, egyrészt mert egy arrogáns fasz, aki csak most mantrázza, hogy alázatosan és türelmesen fog felelni a sajtó kérdéseire, másrészt már hamarabb is vehette volna a kalapját a pártja érdekében. Érdemei elismerése mellett.

*****

És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de a napokban annak lehetünk tanúi, hogy két, meglehetősen széles társadalmi csoport között a viszonyok meglehetősen elmérgesedtek. Az országban van vagy 25 ezer rendőr, és nem tudom, mennyi kamionos, de a szám nagyobb vagy egyenlő. Ezek eddig sem különösen szívlelték egymást, a történtek után azonban a szimpátiaszakadék egyre mélyülni fog. Ha egy kamionosnak elveszik a jogosítványát, akkor az munkanélküli lesz.