tg-ltatsthtetet-06-01

Amikor ez a poszt megjelenik, még nem tudja a köz, hogy lesz-e kamionossztrájk hétfőn, vagy sem. E sorok írójának a teherfuvarozással mindössze annyi a kapcsolata, hogy két alkalommal volt olyan lakodalomban, ahol a vőlegény kamionsofőr volt, egyébként a nyerges vontatókat legfeljebb előzni szokta, így a világért sem szeretne az útdíj szakértőjeként tetszelegni, noha egy kommentárt már írt róla korábban.

A kamionos szubkultúrában részben látnunk kell a kicsik és a nagyok ellentétét. A szerelés által az útdíjból hasznot húzó, kormányseggnyaló Česmad, mely a nagyokat tömöríti, nyilván nem fogja támogatni a kicsiket tömörítő UNAS sztrjákját.

Nem érzelem, vagy vélemény, hanem egzakt, számokkal kifejezhető tény, hogy az útdíj alaposan meg fogja dobni a fuvarozók költségeit. Ők azzal rémisztik a logisztikához vajmi keveset konyító átlagpolgárt, hogy ez nagyon le fog ám csapódni a fuvarozott termékek árán. Szakértők szerint azonban nem olyan mértékben, ahogy ezt a kamionosok szeretnék, hogy higgyük.

Ám a közlekedési minisztérium hirdetményével, mely hétfőn lép életbe, alaposan kifogták a szelet a már-már utcákra készülődő kockásinges-bézbólsapkás emberek vitorlájából. Ugyebár a kormány csökkentette a gázolaj jövedéki adóját. Most meg jött ez a miniszteri rendelet, hogy az első osztályú utakon mégsem kell útdíjat fizetni egy ideig. Ha a szakállasok mégis lezárnák a Rožňavská utcát, akkor a kormányzati kommunikációs gépezet könnyen írhatna Ficónak egy olyan beszédet, hogy: mi mindent megteszünk, amit akartak, csökkentettük az adót, egyelőre nem kell fizetni az első osztályú utakért, ezek a szemetek meg mégis ott tolonganak az utakon, hát ezeknek semmi se elég? És a nép, legalábbis a mintegy 40 százaléknyi Smer-szavazók egy része tutira bekajálná ezt. Így meginogna a fuharosok eddig jobbára létező támogatottsága. Így kíváncsian várjuk, milyen döntés születik holnap.

Addig is pár közhely az útdíj kapcsán:
- az utak nem ingyen vannak, azokat építette valaki, és valaki karban is tartja
- mi csak azt gondoljuk, hogy az utak ingyen vannak, és kormánybuktató lehet, ha a személyautókra is bevezetik az útdíjat
- nem méltatlan dolog az, hogy ha valamit használunk, akkor a használatért fizessünk is, csak a posztszovjet térségben az állam nem a partnere vagy a barátja a polgárnak, hanem az ellensége, az adóinkat ellopják és szétosztják egymás közt stb. stb., az emberek nem szívesen adnának bármit is az államnak. Én sem.
- az útdíj nem az ördögtől való, más országokban is létezik. Csak nem így, ahogy nálunk.
- a 63-as Pozsonyból kivezető szakaszán akkora kátyúk vannak, hogy szerintem egy Polski Fiat kerekét komplett elnyelik. Lenne pofájuk ezért útdíjat kérni?
- ha a sztrádákkal és a gyorsforgalmi utakkal párhuzamos első osztályú utak nem lesznek díjkötelesek, akkor arra fognak dübörögni a kamionok, és az ott lakók fogják megszívni.
[UPDATE: a válasz itt]

... és holnap már mi is letöltjük valahonnan.

<

Nem titok, hogy e sorok írója szenvedélyes 24 rajongó. Decemberben (újra) megnéztem a 4. és az 5. évadot. (A 4. évadot köszönöm seboka nevű olvasómnak, akivel kapcsolatunk még jóval a blog előtti periódusra nyúlik vissza.) Lassan majd az elsőt is visszanézem, mivel arra már alig emlékszem, így szinte új lesz.

Nem szeretnék most arra kitérni, hogy a real time formátum micsoda forradalom volt a televíziós drámákban, meg hogy Kiefer Sutherland ott kezdődik, ahol Chuck Norris véget ér, csak egy kérdést tennék fel.(Innentől spoileres, aki nem nézi a sorozatot, ne olvassa.)
Az első évad úgy ér véget, hogy Teri meghal.
A második végén Palmer elnök fekszik el a 4. szériában visszaköszönő terrorista néni kézfogása által.
A harmadik végén Jack levágja Chase kezét egy tűzoltóbaltával, majd zokog a szolgálati Fordban, de vallatni hívják.
A negyedik után – operatőri remekmű – Ray Ben napszemüvegét feldobva a rendező-pályaudvaron elgyalogol a semmibe.
Az ötödik végén a gonosz kínaiak elrabolják.
Két év múlva olyformán tér vissza, mint Daniel Defoe regényhőse, s kapásból elharapja a csúnya terrorista bácsi nyaki artériáját. Majd, miután megint megmenti Amerikát, kiderül, hogy Audry elvesztette az emlékezetét, így Jack megint a kilátástalanságba sétál el.
A hetest még nem láttam. Arra gondoltam, mi lenne, ha egy évad úgy fejeződne be, hogy Jack, Tony, Bill és Curtis műszak után elmennének egy CTU-hoz közeli kiskocsmába, és meginnának egy sört?

Úgy alakult, hogy vonattal utaztam Dunaszerdahelyről Komáromba. 33 percig kellett várnom a váróteremben. Váróterem. Minőségjelzős összetétel, egy olyan terem, ahol várunk. Erre a szerdahelyi váróterem bizonyosan nem alkalmas. Hiába próbálja fűteni nyolc radiátor, valaki kiláncolta és lelakatolta a sarkig kitárt ajtót.

Úgy látszik, Dunaszerdahelyre nem hatolt el, hogy Koppenhágában klímacsúcs van. Ilyen primitív energiapazarlást ritkán lát az ember. A vágányokat fűtik. Valahol van egy kazán, ami azért éget el töménytelen energiát, mert egy barom kilakatolta a -4 fokra nyíló ajtót. Persze, nem gond, nem az ő pénze, majd a távoli pozsonyi központ, "a vállalat" kifizeti. Kíváncsi vagyok, hogy a dunaszerdahelyi vasutasok otthon is úgy szokták-e, hogy feltekerik csontig a fűtést, aztán pedig sarkig kitárják a lakásuk ajtaját. Ja, hogy otthon nem, mert ott ők fizetik a számlát. A közös, az meg le van hányva. A lelkekben élő kommunizmus.

Ez az, ami elvi síkon zavar, legalább annyira, mint amikor valaki úgy kompenzálja, hogy melege van, hogy kinyitja az ablakot, ahelyett, hogy letekerné a fűtést. A másik pedig, hogy nekem, a felhasználónak, aki fizetett azért, hogy igénybe veszi a cég szolgáltatásait, nem biztosítanak megfelelő körülményeket.

Egy kocsmában sem csak a nettó árpalét fizetem meg a sör árában, benne van a kulturált vécé, a pincérnő mosolya, a kényelmes szék stb. A vasúttól is elvárható lenne, hogy ne fagypont körüli hőmérsékletben kelljen várakoznom a vonatomra.

Ez ma nem sikerült. Gondolom DS-ről tömegek indulnak útnak. Valaki vihetne egy erővágót holnap...