tg-ltatsthtetet-06-01

Szerdai ülésén a kormány jóváhagyta az útvámrendőrség beolvasztását a rendőrségbe. Korábban már írtunk a vasúti rendőrség áthelyezéséről a belügyminisztérium hatáskörébe. Azonban a vasúti rendőrséget a belügy nem úgy kapta meg, mint üveggolyót, hanem mint kindertojást: benne volt még egy rendőrség, az útvámrendőrség. WTF? – teheti fel joggal a kérdést a rendvédelem iránt kevésbé érdeklődő olvasó. Nos, az Egyesült Államoktól rendvédelmi soxínűségétől azért még messze vagyunk, de Szlovákiában is ötféle rendőrség működik:
1. állami rendőrség
2. települési (városi vagy falusi) rendőrség
3. vasúti rendőrség
3.1. útvámrendőrség
4. katonai rendőrség
Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezen felül hivatalból fegyvert foghat rád még a Szlovák Információs Szolgálat, a Vámhivatal, a büntetés-végrehajtás, a Katonai Hírszerzés (ebből kettő van), munkatársa, az erdőőr (lesná stráž), a mezőőr (poľná stráž), érdekes mód a halőr nem, de pl. az is megbilincselhet, vagy lefújhat könnygázzal. Persze, csak a törvények által szabályozott esetekben. (Az orvhalászok tán veszélytelenebbek, mint az orvvadászok...) Ha ezt összeszámoljuk, még kész szerencse, hogy élünk, és szabadon mozoghatunk.

Az átlagember leggyakrabban a zöld rendőrrel találkozik, azaz az állami rendőrség képviselőjével. Ők külön megérnének egy posztot, mert sok ember nincs tisztában azzal, hogy nekik mit szabad és mit nem, holott ehhez elég lenne elolvasni a rendőrségről szóló törvényt. (171/1993) Az ő jogköreik a legkiterjedtebbek.

A települési rendőrség (obecná vagy mestská polícia) is elég gyakori. Tagjai azonban nem az állam, hanem az önkormányzat alkalmazottai. Így jogköreik is lényegesen szűkebbek az állami rendőrségénél. A városi rendőrség például nem nyomoz. Joga van viszont felszólítani a törvényellenes tevékenység megszüntetésére, pénzbírságot kiszabni, igazoltatni, magyarázatot kérni, lakást feltörni, tárgyat lefoglalni, kényszerítő eszközt használni. A kényszerítő eszközök sorába nem tartozik bele a lőfegyver. Ezt a törvény egy külön pontja szabályozza, mely szerint az adott település dönti el, hogy a rendőr felfegyverzett legyen-e vagy sem. Ha igen, akkor sem hordhat sörétest, mint az amerikai serifek, csak pisztolyt. Ahol viszont találékony az önkormányzat, és pénz is van – mint például Zsolnán –, ott még városi rohamrendőrök is vannak.

A katonai rendőrséggel futunk össze a legritkábban. Ők katonák ellen és katonai területen jogosultak eljárni. Ha tehát nem vagy katona, vagy nem vagy katonai területen, akkor egy utadba kerülő katonai rendőrnek nyugodtan mondd a székely nyelvlecke X., Csaba királyfi szintjének első mondatát: Na menj a szemed világába innet! Ha viszont megkülönböztető jelzést használva halad közúton, ugyanúgy köteles vagy neki elsőbbséget adni, mint a rendőrnek.

Na, és ennyi fogalomtisztázás után jutottunk el mai bejegyzésünk tárgyához, a vasúti és az útvámrendőrséghez. Csehszlovákia megalakulása után a Československé dráhy létrehozta a saját biztonsági szolgálatát, de vasútirendőrség-szerű képződményről csak 1935-től beszélhetünk. A világháború és a jégtörő február után a látható rendőrségnek (tehát nem az ŠtB-nek), a Verejná bezpečnosťnak volt vasúti részlege, egészen 1964-ig, amikor a 46/1964-es törvény létrehozta a Vasutak Tűzvédelmi és Fegyveres Őrségét. Ebből vált ki a Vasutak Fegyveres Védelmi Testülete (Zboru ozbrojenej ochrany železníc).

Amikor az ország kettévált, újra becikkelyezték a vasúti rendőrséget, jelenleg pedig az 57/1998-as törvény szabályozza tevékenységüket.

A vasúti rendőr a vasút területén ténykedhet, tehát ha  vegzálni akar, szaladj el az állomásról...

A vasúti rendőrség eredetileg a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozott. 2009. április 1-jétől azonban a közlekedési tárcától a belügy irányítása alá került, igaz, szervezetei önállóságát megtartotta.

A vasúti rendőrnek kisebb a jogköre, mint az államinak, és több, mint az összes többinek. Ő például vehet ujjlenyomatot is; átvizsgálhat járművet, ha az vasúti területen van; adó- és pénzügyi bűncselekményekben is eljárhatnak, ha azok vasúti jellegűek; kérhet lehallgatást; használhat fedődokumentumokat, szal’ ez egy elég komoly szervezet.

Tavaly, 2008-ban, a 86-os számú törvény hívta életre az útvámrendőrséget, egészen pontosan az útvámrendőrségi szolgálatot. Ezek az egyenruhások az utakon tevékenykednek, a teremtett világon semmi közük a vasúthoz. De mivel a tárca hatáskörébe tartozó pénzt – sztrádadíjat – hajtanak be, valamint az autók súlyát ellenőrzik, hülyeség lett volna még egy külön rendőrséget létrehozni a közlekedési minisztérium alatt, így hozzácsapták őket a vasútiakhoz.

Tekintve, hogy a közlekedésrendészet és az útvámrendőrség feladatköre részben fedi egymást, az még némileg logikusnak is tekinthető, hogy az állami rendőrség irányítása alá helyezik őket.

Ezzel rendben is volnánk. Viszont megszokhattuk, hogy Robert Fico kormánya egy utolsó szemét geci kormány, melynek gyakori szokása, hogy a törvénymódosítások során megváltoztat még ezt-azt, ami kis dolognak tűnik, és a nagy csinnadrattával beharangozott főtétel mellett a híradás szempontjából elsikkad. Ez most is így van. A szerdán megtárgyalt törvénymódosításban legalább két olyan dolog rejtezik, amely mögött sanda szándékot sejthetünk.

Az egyik, melyet úgy kommunikálnak, hogy könnyebbé válik az átjárás a vasúti és az állami rendőrség között. Ha eddig a szürke zsandár zöld zsandár akart lenni, vagy fordítva, az elég bonyolult volt. Fel kellett mondani az egyik helyen, megszüntetni a szolgálati viszonyt, leadni a fegyvert, leszerelni, a másik testületnél leszerződni, felszerelni... Most a § 35a értelmében Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Železničnej polície z funkcie v Železničnej polícii na funkciu v Policajnom zbore; preložením sa príslušník Železničnej polície stáva príslušníkom Policajného zboru a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva. Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Policajného zboru z funkcie v Policajnom zbore na funkciu v Železničnej polícii; preložením sa príslušník Policajného zboru stáva príslušníkom Železničnej polície a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva.

Azaz, a rendőr írásbeli kérelme, vagy átszervezés okán az egyik rendőrségből a másikba helyezheti a rendőröket a belügyminiszter. Eddig nem volt tömeges átvándorlás a két testület között, és eztán sem lesz. Hogy megkönnyítik a dolgát annak a tucatnyi embernek, aki ezt a lehetőséget évente igénybe vette, az nagyon szép dolog. De ott kell látnunk mögötte azt is, hogy ez egy újabb lehetőség a vasúti rendőrség gyengítésére, s a következő ciklusban történő felszámolására (már ha ezek maradnak hatalmon). Lássuk meg, hogy a belügyminiszter 2010 márciusától, a törvény életbe lépésétől egy parancsra, átszerezésre hivatkozva akár a teljes szürke állományt átvezényelheti zöldbe, és akkor annyi volt a vasúti rendőrségnek. Lehetőséget ad erre a törvény? Hát persze.

A másik módosítás pedig, amivel a Fico-kormány az adóvevőket nagyon szerető, határozottnak látszó, ám a valós rendőrségi feladatok terén gyakran csődöt mondó pojáca országos rendőrfőkapitánya a létszámhiányt próbálja leplezni: a § 40 6. bekezdése, mely a következő mondattal egészül ki: „Policajt zaradený do zálohy podľa odseku 4 písm. b) sa po vyňatí z tejto zálohy môže ustanoviť do funkcie na útvare, ktorý určí minister, na určitý čas, najviac na 12 mesiacov.“. 

Emlékszünk még, mikor Kottlebáék elkezdték a cigányterror elleni tüntetéssorozatukat, Ján Packa azt mondta, a problémás közép- és kelet-szlovákiai területekre simán átvezényelnek párszáz rendőrt. A helybeliek megörültek, várták, várták az erősítést, de az nem jött. Persze. Hát honnan akasztottak volna le több száz rendőrt. S ha le is akasztottak volna, felmerül ilyen alapvető kérdés, hogy pl. az Érsekújváróból Szepescsütörtökbe vezényelt rendőr hol lakott volna stb.

Meg aztán a rendőrök nem is nagyon törték magukat a gettókba. Képzeljük el, hogy a bátorkeszi körzeti rendőrőrs törzszászlósának jött volna egy parancs, hogy pakoljon, és hétfőn jelentkezzen Podolinban, a gettórendészeten. Kb. még aznap felmondott volna, és másnap bármelyik környékbeli falusi vagy városi rendőrségben két kézzel kapnak utána, mert mégis volt állami rendőr, nem pedig elhelyezkedni képtelen magyartanár.

Így viszont hoztak egy törvényt, amely – nézzük csak meg, kire –, a tanulmányi tartalékállományban levő rendőrökre vonatkozik. Azaz a rendőrszakközép végzőseire. Ugye, rendőr úgy lesz valaki, hogy érettségi után elvégzi ezt az  iskolát (6 hónap alatt), az okosak pedig innen, vagy egyenesen a rendőrakadémiára mennek.  [Illetve tanulmányi tartalékban van az a rendőr, aki a bazini rendőriskolát elvégezte, lehúzott pár évet, és szeretne továbblépni. Ha főhadnagyi rangig szeretné vinni, erre a pozsonyi rendőr szakiskolában van esélye. Ez 3-6 hónapos nappali, vagy 12 hónapos levelező képzéseket kínál. Akit kivonnak a szolgálatból, hogy itt tanuljon fél évig, az tanulmányi tartalékban van (študijná záloha). A törvényjavaslat arra buzdítja a rendőrt, hogy ne tanuljon, mert akkor a nagykürtösi városi kapitányságon levő jó meleg helyéről átvezényelhetik az Eperjesi kerület valami kevésbé vidám romatelepére egy évre. Persze, társadalmi szempontból ez indokolt lenne, de munkája végzése során ki nézi a társadalmi szempontot? Na ugye. Miért éppen a rendőr nézze? Mert ő más? Dehogy más...]

Tehát mivel nem tudták megvalósítani azt, hogy az öreg, dörzsölt, évek-évtizedek óta az "utcán élő", a bűnnel nap mint nap találkozó rendőrök menjenek az igazán kemény helyekre, hoztak egy pótmegoldást: az iskolapadból kikerülő, nullához közeli tapasztalattal rendelkező, kezdő rendőrökből fogják kinevelni a gettórendészeket. Gratulálunk.

Autóbusz-állomás Pozsonyban. Szocializmus, szürkeség, szögletesség, rondaság. (Egyszer egy laptársunk meg is írta, hogy akár busszal, akár vonattal érkezik az idegen, ocsmány környezetbe csobban, a reptéren meg leveszik a hiénák.) Felbecsülhetetlen embertömeg cserélődik itt naponta. Az 5-8 óra közötti sávban szinte percenként állnak meg a buszok, kiokádva magukból a bolygóvárosokból, vagy éppen távolról a fővárosba hajtani jött éhes proletárt, aki átsuhan a csarnokon, s gyalog, vagy tömegközlekedéssel folytatja útját.

Annyira logikus, hogy itt (meg a bevásárlóközpontokban) és nem a könyvesboltok arisztokratikus magányában van esély egy-egy könyvet rásózni az emberre. Már aki olvas még mai világunkban. (Ajánlott viselet: Tomcat Én még olvasok pólója.) Bár kedves Mihály, ha maga olykor még forog kerepesi sírjában, ne tegye, a világ biztos ment elébb a könyvek által.

Nem tudom, mióta áll ott, én tegnap figyeltem fel a könyvautomatára - vagy a bankomat szóképzést követve a könyvomatára. Egy üdítős és egy narancsléfacsarós automata között áll.

Elképzelem a kitételt követő napon az emberek megdöbbenését:
- Józsi, hozz egy kólát!
- Nincsen, csak Všetko alebo nič!
- Mondtam, hogy ne füvezz annyit vazze!

Egy könyv ára 6 euró automatából vásárolva, de a kedves antikvárius bácsi nem jön oda, hogy Jó napot, Lashee úr, a múltkor behoztak egy könyvet, félreraktam, mert az hiszem, magát érdekelné. Ilyen utoljára az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó délmagyarországi nagyvárosban volt. Steiner néni se mondja a maga brutkó életéhez képest derűs életvidámsággal, hogy megint kihalt egy pozsonyi magyar, és a gyerekei 1 az 1-ben eladták a könyvtárát.
Nem. Csak az van, amit a polcon látunk.

És tény, hogy nem a Bűn és bűnhődés próbálja leszorítani a polcról Heidegger Lét és időjét, na de egy autóbusz-állomáson ne várjunk csodákat.

Remélem, a könyvomata még soká ellesz az üdítős és a narancsfacsaró között, s idővel akadnak társai a város más pontján is. S ha pedig Szigeti, Győry, netán Dobos vagy Bödők könyvesguruk is fantáziát látnának egy ilyenben, és a szlovmagy településeken is lennének ilyenek, magyar könyvekkel, az meg már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen.

Egy ismerősöm minap a Privigyei Autóbusz-közlekedési Vállalat Komárom-Partizánske járatán utazott, 60 literes hátizsákjával egyetemben. A sofőr így a viteldíjon felül a minden túrázó életét megkeserítő poggyászdíjat is elkérte tőle. 50 eurócentet, ami 15 korona. A kibaszott SAD-sok az euróbevezetés jegyében 10-ről 15 koronára "kerekítették fel" a poggyászdíjat. 10 korona, az ugye 0,33 cent. Ne kelljen már szegény sofőrnek fillérezni - akarom mondani, centezni -, hát úgy gondolták, kerekítenek rajta egyet. De nem is negyvenre (12,05 Sk), hanem egyenesen ötvenre. Azt hiszem, az eset akár a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet figyelmére is érdemes.

Az imént elhagytam Szlovákia területét a komáromi határátkelőnél (ne aggódjatok, estére visszajövök). Gondoltam, ad notam: „Kiskereki betyárcsárda, zsandárokkal körülállva” kutyák, helikopter, szögesdrót, őrtorony stb. Magyar oldalon semmit se láttam, nyoma sem volt rendőri készenlétnek. Az egyedüli láthatósági mellényt viselő arcok az útkarbantartók voltak. A szlovák oldalon sem volt nyoma nagyobb készültségnek, de azért állt ott egy terepjáró, ami nem szokott, és kint a placcon 4 rendőr volt. (Persze, nem tudjuk, mit rejt az egykori vámépület.) Ez egyik fekete - tábori (poľná rovnošata) - egyenruhát viselt. Kétségbeesetten látom magam előtt a holnapi lapokat, melyek regionális tudósítói arról fognak írni, hogy kommandósok voltak ott. Lehet, hogy voltak, de a fekete barettes legények nem azok. (Erről bővebb infó, és letölthető dokuk azoknak, akiknek a fejében nincs rend a rendőregyenruhákkal kapcs. itt.) Szóval ne kommandósozzunk!