tg-ltatsthtetet-06-01

Ezen a héten még a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel figyeltem a parlamenti ülést. A 44. ülésszak ugyanis az utolsó, melyen még kötelezi a koalíciós szerződés a Smer–SNS–HZDS triumvirátust, így a jövő évi üléseken Pavol Paška bájmosolya és protokolláris nyilatkozata ellenére már semmi se biztos. A monitor előtt ülve nógattam-sürgettem a honatyákat: húzzatok bele, gyerünk, jussunk el még a héten a 72. tárgyalási pontig.

Nem így lett. Péntek 13 óra körül, az 50. pont táján hazamentek a legények. Így a Ján Slota és Rafael Rafaj által beterjesztett hazafias törvény vitája a jövő hétre maradt. Gondolom, minden önkormányzati képviselő és vidéki sportvezető izgatottan várja a döntést. A hazai és a magyarországi sajtó elsősorban a törvény iskolákra gyakorolt hatását emelte ki, nevezetesen, hogy az SNS-es jogalkotók teletömnék nemzeti jelképekkel az osztályokat, és akkor Lady Gaga vagy a Rammstein poszterét nem tudnák hova tenni a nebulók. A sovány, a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezése mellett eltörpülő, alig ötoldalas törvényjavaslatocska azonban nemcsak az iskolákat borítaná el fehér-kék-piros köddel. A tervezett jogszabály értelmében minden állampolgárnak kötelessége tisztelni az állami jelképeket, az államnyelvet és az államot, de még annak intézményeit is. Tehát Slotáéknak messze nem elég a fizetem az adókat és betartom a törvényeket liberális minimuma, ők tiszteletet követelnek.

Az államnak tett hűségesküt nemcsak a diákok tennék le, személyi igazolványuk átvételekor, hanem a parlamenti képviselők, az állami és közalkalmazottak, a polgármesterek, a helyi és a megyei képviselők is. A himnusz nemcsak a tanítási hét kezdetén csendülne fel, hanem az önkormányzati, parlamenti és kormányülések, a sportesemények, és minden önkormányzati rendezvény előtt is. Képzeljük el ennek valószerűségét egy csallóközi, vagy éppen bodrogközi falunapon... A Koalíciós Tanács ülésén a HZDS és a Smer jelezte, nem értenek egyet a jogszabállyal, de támogatni fogják második olvasatba utalását, melynek során azonban komoly változtatásokat várnak koalíciós partnerüktől. Azt egyikük se merte mondani, hogy „Jano, nem kell ez, októberben 12,5 százalékos volt a munkanélküliség, és tudod, Szabó Dezső is megírta Tisza Istvánnak, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni”, mert akkor az a szlovák választók szemében nem lett volna „jószlovák”. Éppen ezért a láthatóan túlzó törvényjavaslatot a szlovák ellenzék is csak szőrmentén bírálta. Hisz jövő nyáron választások lesznek, és a nemzeti öntudat még a gazdasági növekedésnél is több voksot hozó téma ebben az országunkban. Így izgatottan várjuk, melyik nap kerül sor e lényeges törvényjavaslat megvitatására.

Mégsem mondhatnánk, hogy unalmas malmozgatással töltötték idejüket a képviselők az ülésteremben, melyben egy véres leszámolásra is sor került. Igaz, a mečiari „parlamenti hosszú kések éjszakáját” nehéz felülmúlni, de Robert Fico nem is tör hasonló babérokra: ő fényes nappal fejezte le újra a Szlovák Földalap vezetését. A legújabb hazai botrányos telekügylet azok számára szolgálhat megerősítésként, akik eddig is úgy gondolták: a történelem ismétli önmagát. Egy Mečiar-közeli csapat már 2007-ben is megpróbált értékes tátraalji földeket szerezni, s ez akkor kis híján a koalíció bukásához vezetett. Akkor nem jött nekik össze, most viszont csont nélkül rátették a kezüket a kelet-szlovákiai nyugdíjasok által visszaigényelt földekre. A koalíció még csak meg se rezzent. Erre a kis időre már kár izmozni…

(két személyesebb)

XY egy pozsonyi áruház csomagmegőrzőjében felejtette a kézitáskáját vasárnap. Mivel ő hazament Komáromba, én pedig Pozsonyban voltam, megkért, hozzam el neki. A táska ma került vissza hozzá, így négy napig mobiltelefon nélkül volt kénytelen élni. És kibírta.

A kilencvenes évekig családunknak még vezetékes telefonja se volt. És mégis felnőttem. Szüleim a munkahelyükről hívták fel a rokonokat, akik nagy részének szintén csak a munkahelyén volt telefonja. Az akkori csajomat egy közeli telefonfülkéből hívogattam.

Mo.-on aztán végigjártam mindhárom szolgáltatót, a Pannonnál kezdtem, a Vodánál folytattam, és amikor végleg eljöttem Mo.-ról, az átmeneti periódusra még volt egy Westelem. S amikor tanulmányaim során rövid időre Pozsonyba kerültem, az Átriárky egyik fülkéjéből lehetett húszforintos érmével telefonálni. A gép tízkoronásként ismerte fel, tehát nagyon megérte.

Amikor A VÖLGY-ben vagyok, és 12 napig nincs mobil, azt nemhogy kibírom, de semmiféle traumát nem okoz számomra. Talán az én generációm egésze így van ezzel, s talán még a késő húszasok is… És akkor most jön az a mondat, hogy bezzeg a mai fiatalok. Trolin, buszon, villamoson, megállóban, utcán, plázákban hallom, mennyire lényegtelen dolgokat mondanak a telefonba. Beszélgetnek a beszélgetésért. Verbálisan kurkásszák egymást, mint a majmok. És nincsenek barátaik, csak a Facebookon.

Persze kell mobil, ez nem vitás, s már rég nem bunkofon, mint hajdan volt. Mindössze egy dologra emlékeztetnénk. A telelfontalan világban, ha megegyeztünk valamiben, akkor az úgy volt. Ma pedig legfeljebb rácsörgünk a barátainkra, hogy nem, mégsem megyünk sörre, mert…

********************

Én nem tudom, hogy van-e válság a személyszállításban. Ma voltam fogorvosnál egy ismert blogger rokonánál, akinek rendelője mellé egy taxis cég költözött. Miközben ott várakoztam, átlag 3 percenként csörgött valamelyik a két mobil és a vezetékes telefonok közül, a diszpécser néni pedig szüntelen mondta az URH-ba, hogy hova kell a „fuharosoknak” menni. Szal’ lófasz van itt, nem válság.

A taxik egy jelentős részét a Sirály kollégiumhoz rendelték. Most vagy nagyon olcsó manapság taxizni, vagy kollégiumot nemcsak a szociális rászorultság alapján lehet szerezni. (Persze, az is tény, hogy kurva messze van az a kollégium az iskolától. Na de hát az Öthalmi út sem volt közel…)

********************

Kiváló interjú Váncsa Istvánnal a Comment:com-on.

És egy friss munkatapasztalat a végére: úgy tűnik, minden politikus faszkalap, az is, akiről eddig azt gondoltuk, hogy nem.

(Ez a Hírlapíró és a halál blog 950. bejegyzése. Az ezredik már csak 2010-ben fog összejönni:-)

Kutyák ugatása soxor nem hallik az égig, de van, hogy igen.

A fanfárok elmaradnak, mivel az lett volna a normális, ha az erről szóló posztnak meg sem kell születnie, mert eleve ott a magyar felirat.

A fotóért köszönet Méla Béla blogger kollégának. (Aki tudja, melyik nap került ki, írja meg kommentbe. Egy biztos: ez szerda 13 óra után történt, mert akkor jártam arra, és még nem volt kint.)