Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nem hiszünk a magyar makogásnak! (videó)

Tegnap a Selye Egyetemen jártunk. Nem tudósítani akarunk az oktatási intézmény ötéves fennállása alkalmából szervezett rendezvényről, az már lement a híradóban, aki pedig nem látta, elolvashatja az Új Szóban, vagy éppen a bummon  (maga a főszerkesztő képviselte a portált). E helyen - szokás szerint - csak pár fragmentumra szorítkoznánk.

Albert Sándornak - minden vélt és valós hibája ellenére elévülhetetlen érdemei vannak a Selye Egyetem létbe beszélése és üzemeltetése terén.

Már megint lelepleztek egy emléktáblát, sőt, ma egyszerre kettőt. Ehhez értünk mi, szlovákiai magyarok. Jó, hogy egy kopjafát nem avattunk fel rögvest.

Ivan Gašparovič meglepően békülékeny hangnemű beszédet mondott. Mint ha nem az az ember állt volna ma az SJE pulpitusán, aki nem is olyan rég nem írta alá a közoktatási törvényt. Mintha nem is az az ember beszélt volna mézesmázosan, aki kb. két hete még azt böfögte: nincsenek magyar iskolák, csak szlovákok, ahol magyarul oktatnak. Ja, egy nemzet él itt, mi? Nem dőlünk be, seggfej!

A legmeglepőbb pedig Dušan Čaplovič volt, aki beszélye végén egy magyar mondattal próbálkozott. Nem mondom, aranyos gesztus, de: a pápa jobban beszél magyarul, pedig az nem él velünk egy országban... Másrészt meg, Dušan bácsi, hát nem maga mondta, hogy 50:50 százalékban kell magyarul/szlovákul oktatni a magyar iskolákban? Akkor meg mit bohóckodik itten? (Nem mindegy, hogy valamit elmondunk olyan helyen, ahol nincs ott a Markíza és a TA3, túlsúlyban van a magyar sajtó, akit csak az érdekel, mit mond Sólyom, megy max. egy miniinterjú a rektorral; viszonylag szűk körben, pár lelkes érdeklődőnek, vagy hogy valamivel telebasszuk a hírügynökségeket és mind a 4 tévét.)

Az egész ünnepség egyébként végtelenül protokolláris volt, és rendkívül unalmas. Mint általában az ilyen ünnepségek.
Öt év egy egyetem életében semmi. Mert a híres egyetemek nem ötévesek. De nyilván a Harvard is volt ötéves valamikor... Nem az a kérdés, hogy milyen volt ez az öt év, hanem hogy lesz-e következő ötven, száz.
Hogy sikerül-e az intézménynek levetkőzni az olcsó diplomagyári hírnevét.
Hogy megszűnik-e az az állapot, amikor két gimnazista így beszélget a Krusóban: ide, meg ide megy ide akarok menni, de ha nem vennének fel, azért beadtam a Selyére is.
Hogy el fog-e merni menni magyar szakra felvételizni olyan deák, aki a tollbamondás szövegét, mely szerint "báró Mednyászky Alajos", így értelmezi: "báró Mednyánszky, a Lajos".

És itt most egy hosszas fejtegetésnek kellene következni arról, hogy amikor Radnóti Miklós járt magyar-francia szakra, akkor négyen alkották az egész évfolyamot, 1996-ban pedig negyvenen. És hogy ne hasonlítgassuk magunkat a diplomák száma terén az USA-val, mert ott a két éves rendőrképző is felsőfokú végzettségnek minősül, míg nálunk a neve rendőr szakközép..., de ezt most nem írjuk meg.

Itt egy videó is az aktusról, az elején reklám van.
-----------------------

Más. Nem akarok emiatt külön posztot. Nézem tegnap este a Kék fényt, Olajos Gergő kérdez Bencze József országos rendőrfőkapitánytól. A kérdés így kezdődik: Ha jól tudom...
Hát bazmeg, ha te kiállsz élő adásba, akkor ne úgy kérdezz, hogy "ha jól tudom", hanem tudd jól. Minden második héten visszasírom M. Kisst.
0 Tovább

Csákyval manipulál a SITA? Ez nem szép dolog!

Figyelmes lettem ma egy hírre. Egy slotásra. Slota bármikor, bármilyen mennyiségben eladható Magyarországra, mert beleillik az ottani külpolitikai sztereotípiákba. Ráadásul a hír tipikus slotás volt.  Egy böfögés - Csáky fejében össze vannak kavarodva a dolgok -, majd a hozzá tartozó primitív, demagóg magyarázat a reciprocitásról.

Ami ugye nem helyénvaló, mert míg Szlovákiában és 10 százalék körüli magyar, addig Magyarországon van 18 ezer körüli szlovák. Aki ezeket a számokat látva reciprocitásról beszél, és azt mondja, hogy 18 ezer embernek ugyanolyan feltétel- és intézményrendszert kell adni, mint (egykor/majdnem) félmilliónak, az nem gondolkodik reálisan. Természeteseten a jogaikat tiszteletben kell tartani, és támogatni kell őket. Költségvetésből. Úgy, hogy fenntartani és fejleszteni tudják intézményrendszerüket. De azt követelni, hogy félmillió ember ugyanazt kapja, mint 18 ezer, vegytiszta demagógia. Na de nem ez a téma.

Először olvassuk el az alaphírt, mondjuk itt. Mi az első dolog, minden újságot olvasó (esetleg újságot író) embernek feltűnik? Csáky Pál magyar püspökről beszélt? Hát hol? Mikor? Hogyhogy nem láttuk? Keressük a céges integrált hírügynökségi rendszerben. Nincs. Keressük a TASR honlapján, nincs. Keressük a SITA honlapján. Nincs. Keressük magyar honlapokon, hírkereső, hírlista. Nincs.

Végső kétségbeesésünkben felhívjuk Csáky Pált, ugyan mondja már meg, hol beszélt a magyar püspökségről. Kiderült, hogy a SITÁ-nak adott évértékelő interjúban egy mondat erejéig érintették ezt a kérdést. Mivel ekkor már nagyon tele volt a tököm a kereséssel, a SITA keresőjébe beírtam, hogy dobjon ki minden olyan hírt, amiben a biskup, a Pál és a Csáky szavak előfordulnak.  Az eredményt PrintScreeneltük.
Azaz: a SITA hírügynökség nem adott ki olyan hírt december 1. és január 4. között, amelyben ezek a szavak együtt szerepelnek. Vagy rossz a keresőjük, és akkor szégyelljék magukat.

Viszont a ki nem adott hírre reagáltatták Ján Slotát. Ez olyan manipulációszagú.

[Ha valakinek mégis meglenne a SITÁ-s hír, írja meg kommentben, hamut hintek a fejemre, és törlöm ezt a bejegyzést.]
[UPDATE:hétfőn, azaz egy nappal a slotás reakció után, 9. 09-kor adták ki az alaphírt. Akkor azt hiszem, most már joggal mondhatjuk: elkúrták.]
0 Tovább

Nagy koalícióközeli telekügyletek 2008-ban

Mint már korábban jeleztük, az évvég az összefoglalók ideje. A körképen pl. jobbnál jobb összefoglalók láttak napvilágot a napokban, de összefoglal Párkányer is. És bár ma a három faszkalapnak köszönhetően azért nem maradtunk valós hírek nélkül (itt, itt és itt)- basszák meg - , azért minden lapban mennek az összefoglalók, vastagon. Az egyik magyarországi napilapban találtam én is egy összefoglalót a szlovákiai telekbizniszekről. Hátránya, hogy felületes, előnye, hogy tömör.


Valóságos 21. századi földéhség uralta el Szlovákiát 2008-ban, legalábbis erre következtethetünk a számtalan napvilágra került botrányos állami kötődésű, kétes telekügyletből.
Törvénytervezetet dolgozott ki januárban a szlovák Mezőgazdasági Minisztérium, amelynek értelmében előnyös feltételekkel vásárolhatták volna meg a termőföldeket a mezőgazdasági területek aktuális bérlői. A javaslat hátterét vizsgálva azonban kiderült, hogy azok a cégek, ahol a Szlovák Földalap smeres igazgatója, Miloslav Sebek tulajdonos vagy részvényes, több mint tizenkét és fél millió négyzetméter földet bérelnek, s egy négyzetméterért kevesebb mint négy fillért fizetnek csupán.

A Szlovák Földalap igazgató- és felügyelőtanácsát január 16-i ülésén váltotta le a kormány, az igazgatóhelyettes, Branislav Bríza – a HZDS jelöltje – már tavaly lemondásra kényszerült több, kétes restitúciós döntés miatt, amelyet ő írt alá. Ez a tranzakció korábban Miroslav Jurena miniszteri székébe került. Velky Slavkovban, egy tátrai településen, egy Vladimír Meciarhoz közelinek mondott cég jutott jóval a piaci ár alatt nagy értékű földterületekhez, s Branislav Bríza ellen a rendőrség még februárban eljárást indított.

A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.

0 Tovább

Lehet rosszabb? Lehet!

A szlovákiai magyarság vitathatatlanul Ivan Gašparovič államfőtől kapta a leginkább figyelemre méltó karácsonyi ajándékot. Az autóversenyzői szenvedélyét sosem titkoló köztársasági elnök az ajándékokkal érkező Jézuskát/Télapót/Santa Claust (a nem kívánt törlendő) szélsőjobbról némileg beelőzve piszkított oda az iskolaköteles korú gyermeke(ke)t nevelő szlovákiai magyar családok karácsonyfájának tövébe, amikor nem írta alá az oktatási törvény módosítását.

Eddigi ténykedése során az államférfiúi nagyság töredékének produkálására is képtelen, minden belső tartalmat nélkülöző autóversenyző, DJ, jégkorongrajongó ezzel a döntésével a szélsőjobb felé kacsintott. Oda, ahol a legnemtelenebb magyarfaló indulatok tenyésznek, az ország első emberének szerepkörét (esetében méltóságról nem beszélhetünk) kampánytényezővé silányítva, s e sorok írója talán nincs egyedül, amikor azt mondja: Elnök (az urat erős túlzásnak érzem az ön esetében), minden megvetésem az öné. S bár a közvélemény-kutatások egyelőre az ön győzelmét jósolják, őszintén remélem, hogy még egyszer nem lesz a Grassalkovich-palota lakója. S ezt ne vegye személyeskedésnek, nem annak szánom. De tudja, maga egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy Szlovákia minden állampolgárának a köztársasági elnöke legyen.


Az e válságos időkben oly drága nyomdafestéket nem is szerettem volna tovább pazarolni erre a fószerra, de nem mehetünk el észrevétlenül amellett, hogy a harcsabajszú Ján Slota szavazói után Ficóéinak, s magának a miniszterelnöknek is csontig benyalt, mikor az egyik hírügynökségnek adott évértékelő nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a jelenlegi kormány mennyi jót tett a lakosságért. A két néptribunus tábora már talán elegendő a győzelemhez, így az államfő egyelőre nem kényszerül arra, hogy a szövetségesből lett ősellenség, Vladimír Mečiar táborának is ánuszába dugja őszülő fejét némi voksért, vagy legalább Vladóék elektrabeli karácsonyfáját megdicsérje egy kicsit. De nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ha szükséges volna, ezt is megtenné.

Terjedelmi korlátok miatt a teljesség igénye nélkül tekintsük át nyomokban, mit hozott a szlovákiai magyaroknak 2008. Folyamatos fenyegetettségérzetet a Szlovák Nemzeti Párt korifeusai részéről. A nemzetiek 2008 januárjában sajtónyilatkozatot adtak ki, melyben kijelölték prioritásaikat: ezeket pedig a nemzeti tudat és a nemzeti büszkeség elmélyítése képezte. Ján Mikolaj oktatási miniszter azzal kezdte az évet, hogy megpendítette: szlovák nyelvvizsgához kötné a pedagógusi munkakör gyakorlását azok számára, akik nem szlovák nyelven végezték az egyetemet. Slota arról beszélt, több szlovákot kellene oktatni a magyar iskolákban. Júniusban Mikolaj kiadta hírhedtté vált ukázát a tankönyvkiadóknak, hogy a magyar könyvekben írják szlovákul a földrajzi neveket. A részeredményt ismerjük, végeredmény még nincs.

Ján Slota felpörgette önnön frekvenciáját – már nem havonta, hanem szinte hetente-kéthetente mondott olyat, amivel bekerülhetett a hírekbe. Lovas bohóc, kócos asszonyság – ez utóbbi, némi ribizlibor hatása alatt októberben a nagy sikerre való tekintettel megismételve, hogy csak a legemlékezetesebbeket idézzük fel. De Slota sokat gárdázott, fasisztázott, honvédségezett, nemzeti őrseregezett, orbánviktorozott is. Amióta neki is van díszcigánya Ladislav Fízik személyében, a romák kontójára visszafogottabban nyilatkozik, így több tere marad a magyarokra. A kettőskereszt- állító akcióit ne soroljuk a félelemkeltők közé, legalább lesz hol megpihenniük a vándorló turuloknak. Slota azt is mondta, hogy Malina Hedvig ügyét a magyar titkosszolgálat menedzselte.

Ezt változatlan formában ugyan nem mondta ki a hallatlanul népszerű miniszterelnök, de továbbra is fenntartja abbéli meggyőződését, hogy valakik kormánybuktató célzattal rendezték meg 2006 augusztusában a támadást, melynek végére még mindig nem sikerült pontot tenni a főügyészségnek. Sőt, jogi vélekedésük is megváltozott. Amikor a támadást követően Roman Kvasnica kérte, vessék alá ügyfelét poligráfos vizsgálatnak, vehemens elutasítással találkozott. Most meg Dobroslav Trnka ajánlgatja a hazugságvizsgálatot. Az a Dobroslav Trnka, akinek a felesége munkakapcsolatban állt Peter Gabura független parlamenti képviselővel, akinek egy másik asszisztense volt Malina Hedvig egyik feljelentője. S láss csodát: a hazugságvizsgálat mindkét állítólagos támadó számára pozitív eredménnyel végződött. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, az eset hamarabb fog elévülni, mint hogy a szlovák hatóságok pontot tesznek a végére.


Lehet ennél rosszabb? – tehetjük fel a kérdést, amely részben retorikai, ugyanis tudjuk, hogy tértől és időtől függetlenül a nacionalizmust állami doktrínává emelő országokban bármi megtörténhet. Így 2009-ben, Szlovákiában is.

0 Tovább

Jánosík szülőfalujában jártam

Az elmúlt napokban offline voltam, csak az időzítő publikált helyettem. Terhelyen, Juraj Jánosík, szülőfalujában jártam. Mint tudjuk, ő a Fico-kormány egyik példaképe. Voltunk a Jánosík Múzeumban is, ahol készült pár videó, majd ha készítőjük feltöltötte őket, akkor beépítünk pár sikerültebbet. A település egyébként szép. Amíg elérhetővé válnak a videók, álljon itt egy izgalmas kisfilm arról, hogy flottánk egyik autója hogyan megy Terchováról Vrátnába. Időközben felkerültek a videók, párat  beépítünk ide, népművelő jelleggel, elősegítendő a szlovmagy kulturális közeledést.











Én pedig hazafelé jövet lefilmeztem egy közlekedési balesetet a Toshiba kamerámmal. Ha majd lesz időm, én is feltöltöm.
0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek