tg-ltatsthtetet-06-01

Nem is tudom, milyen jelző illenék leginkább a www.s-corp.sk oldal projektjére. Tegnap egy fővárosi villamosmegállóban lettem figyelmes egy falragaszra: Fotky revizorov: www.S-Corp.sk Ennyi volt rajta. És tényleg.

Nos, a teljes adatbázist esélyük sincs ezzel a formával begyűjteni, és ebben a „szakmában“ nagy a fluktuáció, így könnyen meglehet, hogy aki ott díszeleg ellenőrként, az egy hónap múlva már a Tesco rekeszraktárában ténykedik.

Amúgy meg mindenki vegyen jegyet.

Az imént elhagytam Szlovákia területét a komáromi határátkelőnél (ne aggódjatok, estére visszajövök). Gondoltam, ad notam: „Kiskereki betyárcsárda, zsandárokkal körülállva” kutyák, helikopter, szögesdrót, őrtorony stb. Magyar oldalon semmit se láttam, nyoma sem volt rendőri készenlétnek. Az egyedüli láthatósági mellényt viselő arcok az útkarbantartók voltak. A szlovák oldalon sem volt nyoma nagyobb készültségnek, de azért állt ott egy terepjáró, ami nem szokott, és kint a placcon 4 rendőr volt. (Persze, nem tudjuk, mit rejt az egykori vámépület.) Ez egyik fekete - tábori (poľná rovnošata) - egyenruhát viselt. Kétségbeesetten látom magam előtt a holnapi lapokat, melyek regionális tudósítói arról fognak írni, hogy kommandósok voltak ott. Lehet, hogy voltak, de a fekete barettes legények nem azok. (Erről bővebb infó, és letölthető dokuk azoknak, akiknek a fejében nincs rend a rendőregyenruhákkal kapcs. itt.) Szóval ne kommandósozzunk!

Amióta van Roháč-ügy, a következő keresőkifejezések száma nőtt meg ugrásszerűen a blogon: jozef rohac, Róbert Remiáš, Jozef Rohác, oskar fegyveres, Jozef Roháč, miroslav sýkora, Rohac, josef rohac, madarský denní o Roháčovi, Imrich Oláh a Jozef Roháč, výbuch v budapešti Roháč, papayovci mafia na slovensku, ludovit sator maffiavezér - csökkenő sorrendben. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy Jozef Roháč lenyomta István Habodászt, a múlt héten még a szavalót keresték itt rendszeresen. A GM49 együttes száma jut eszembe, mely szerint Bélát itt már ne keressék, mert elköltözött.

Na de hogy a sok vérszomjas olvasó ma se maradjon Roháč nélkül, álljon itt ma is egy összefoglaló a témában. Mert Nekünk Roháč kell!

 

Bírálja a szlovák sajtó a hatóságokat a Roháč-ügy miatt. Vasárnap véletlenül akadt fenn egy közúti ellenőrzésen Prágában a szlovák alvilág a – a jelenleg börtönbüntetését töltő „Lojzo, a takarító” mellett - leghírhedtebb bérgyilkosa, akit hazájában nem is köröztek, így a Magyarország által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján vették őt őrizetbe. A baloldali Pravda című napilap kommentárja szerint a szlovák rendőrség és a bűnüldöző szervek számára a Roháč-ügy az év leégése. "Valóban hihetetlen, ahogy a szlovák rendőrség szinte büntetendő módon elvetette a Roháč-ügyet. És eltolta." A Nový čas című bulvárlap munkatársa, Szlovákia egyik legelismertebb bűnügyi riportere, Vladimír Donner is felteszi a kérdést: kinek árthat a legtöbbet, ha Roháč elkezd beszélni. Véleménye szerint az ügy hullámai elérhetnek olyan politikusokat is, akik a mai napig ott állnak bizonyos felderítetlen ügyek hátterében.

Vladimír Mečiar bukása után derült fény arra, hogy állítólag az Ivan Lexa vezette Szlovák Információs Szolgálat szervezett bűnözői csoportokkal együttműködve próbált káoszt és bizonytalanságot előidézni Magyarországon. Bomba robbant a kisgazda Torgyán József, és a fideszes Szájer József háza előtt. Szlovákiában pedig 1995-ben elrabolták a köztársasági elnök fiát. A SIS egyik ügynöke, Oskar Fegyveres vallomást tette, melyben elmondta, az ügy mögött a SIS áll. Vallomása után azonnal külföldre ment, összekötője barátja, a rendőrként dolgozó Róbert Remiáš volt. Őt intenzíven követte egy nyitrai szervezett bűnözői csoport. Vladimír Mečiar kormányfő a 26 éves rendőr meggyilkolása - autójában robbantották fel Pozsony külvárosában - után gyakran hangoztatta: Remiáš kapcsolatban állt alvilági figurákkal, ezt azonban bizonyítania nem sikerült. Egyébként a rendőrség egy jól irányzott akcióval két nagyhalat is foghatott volna, Luba Lesná oknyomozó újságíró szerint ugyanis a merénylet helyszínének környékén "véletlenül" ott járt a pozsonyi éjszakában meghatározó Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. A gyilkossággal Jozef Roháčot és Imrih Oláhot gyanúsították, azonban 2006-ban ejtették a vádat. A sajtóban megjelent információk szerint Ivan Lexán keresztül az akkor a szlovák alvilág fejének tartott Miroslav Sýkora rendelte meg a gyilkosságot, melyért Roháč kétmillió koronát kapott. Lexát ugyan gyanúsították a gyilkosság megrendelésével, de vádemelésre nem került sor. Egyébként Lexát szlovák bíróság nem ítélte el semmilyen „titkosszolgálati” ügyben, Sýkora pedig már soha nem fogja megmondani, hogy kitől jött a megbízás. Halott. 1997-ben, egy pozsonyi szálloda előtt terítette le egy géppisztolysorozat.

A kilencvenes évek második felében a szlovákiai alvilágban számottevő átrendeződésnek lehettek tanúi Szlovákia polgárai. Kelet-Szlovákiában a Borža-klán próbálta magához ragadni a hatalmat, de Róbert Holub csoportja is kért egy szeletet a tortából. Őt a szomszéd ház tetejéről, egy bérgyilkos kórházi ágyán ölte meg, ahova egy sikertelen merénylet után szállították. Közép-Szlovákiát a jelenleg is az állam vendégszeretetét élvező, emberrablással és gyilkossággal gyanúsított, ám jogerősen "csak" zsarolás miatt elítélt Mikulás Černák uralta. A breznóbányai autószerelőből lett, panziójában tigriseket tartó besztercebányai keresztapa minden valószínűség nélkül nem nélkülözte a politikai hátszelet sem, a Mečiar-kormány belügyminisztere, Gustáv Krajči kedélyesen pózolt vele egy alapkőletétel során, később a tárca hivatalnokai azt állították, nem tudták, ki áll az építkezési vállalat mögött. A Remiáš-ügyhöz neki is köze van, áttételesen: őt gyanúsítják Imrich Oláh meggyilkolásával.

Pozsony ilyen szempontból problematikusabb volt, a főváros piacát több csoport szerette volna az ellenőrzése alá vonni. Ezt a harcot a mai napig sem tekinthetjük lezártnak, bár a módszerek már nem olyan durvák, mint Jozef Roháč fénykorában. A fővárosi alvilág erős emberei Fratisek Sýkora és Eduard Dinič voltak. Emellett meg kell említeni a magyar kisebbség képviseletét is a szervezett bűnözésben: itt két meghatározó csoportot tartottak számon, Sátor Lajosét, és Pápay Tiborét, mindkettő dunaszerdahelyi kötődésű, sajtóinformációk szerint Roháč mindkettőjükkel kapcsolatban állt. Mint tudjuk, Sátor bizonyult erősebbnek. Azóta ő is ismeretlen helyen bujkál. A bekezdésben említett többi szereplő pedig halott.

Roháčot és Imrich Oláhot a Karcsi néven ismert Karol Szatmáry vallomása alapján vádolták meg. Besorolták őt a tanúvédelmi programba, azonban később visszavonta vallomását. Ezt egy másik védett tanú is megerősítette. Szatmáry azt vallotta: Oláh 1997-ben beszélt neki a Remiáš-gyilkosságról. Azonban ezt nem tehette, akkoriban ugyanis már halott volt, állítólag Mikulás Černák ölte meg. A tanúvédelmi programot önként elhagyó egykori koronatanú Szatmáry eltűnt, tetemét 2006-ban emelték ki a Vágból. Az ügy tehát minimum szövevényesnek nevezhető. Jozef Roháč azonban új megvilágításba helyezhetné a történteket.

Azonban a Prágai Városi Bíróság szóvivője Peter Kulawiak azt nyilatkozta: korai találgatásokba bocsátkozni arról, kinek adják ki Roháčot. A legfőbb ügyészség szóvivője, Svetlana Močková viszont úgy nyilatkozott a Pravdának: "Az elfogás Magyarország kérésére történt, Csehországnak teljesítenie kell a nemzetközi kötelezettségeit, így csaknem biztosra vehető, hogy Magyarországnak fogják kiadni."

Hogy mik vannak... Meghalt egy ember, ez még nem ügy, egy hétmilliárdos bolygón naponta többen tesznek hasonlóképpen, ilyen vagy olyan okokból. De ez a szerencsétlen CSICSÓKA községben halt meg. Nem volt nála hajtási... Mint tudjuk, T. így nevezte el a macskát, amelyet végül nem adtunk senkinek. Nálunk maradt. eredeti méretének kb. 2,5xösére nőtt, és jól érzi magát.

Nagyobb térképre váltás

Nem szeretem a szülős posztokat, de a büdös kurva anyját annak, aki felelős ezért a helyzetért, melynek csütörtökön részese voltam. Eddig nem sűrűn jártam a komáromi NAY elektrodomban, mert általában a pozsonyiba járok, de nyomtatópatront akartam venni a komáromi nyomtatómba (nem nyomdámba, kedves szlovákiai magyar regionális köznyelvet beszélő testvéreim: az a híd alatt van, és sokan dolgoznak benne), és történetesen Komáromban voltam, így teljesen logikusnak tűnt, hogy a NAY-ba menjek.

 

Elindultam hát a város felől (a NAY-on túl csak a lakosság elhanyagolható töredéke lakik), igen ám, de a NAY-nál nem lehet balra kanyarodni, dupla folytonos, ill. folytonos vonal van. Azon pedig csak akkor lehet átmenni, ha közúton kívüli helyre térünk le, legalábbis ezt mondta a céges éves autós fejtágításon a pacák. No, gondoltam, sebaj, majd letérek a Hyper felé, és a Family Center mögött áthajtok a NAY parkolójába. Ebben viszont az akadályozott meg, hogy valaki odatette ezeket az oszlopokat (mobiltelefonnal készített, alacsony minőségű felvétel). Inkább feldughatta volna magának, mind az ötöt (a képen az ötödiknek csak az árnyéka látszik). Így aztán leálltam a Family parkolójában, átmentem, megvettem a patront, majd a táskámba tettem. De ha mondjuk valaki egy hűtőládát vesz, és nem tankkal megy érte vagy Hummerral, hogy áthajthasson az oszlopokon, hanem szabályosan szeretné megoldani a közlekedési helyzetet, akkor
a, lehajt a Hyper parkolójába, megfordul, visszamegy
b, a 63-as főúton bárhol megfordul, ami pedig bizonyos napszakokban nemhogy lehetetlen, de egyenesen életveszélyes.
Észbontó.