tg-ltatsthtetet-06-01

Egy korábbi posztban értekeztem arról, hogy a napi szinten jelenlevő halál – melynek fontosságát e blog szerzője a címbe emeléssel is hangsúlyozta, K. Gyula (1878-1933) budapesti lakos nyomán – kicsit érzéketlenné teszi az embert, azonban ez a tegnapi nap ilyen szempontból is (túl) erős volt. Egy 8 és egy 11 éves gyerek halt meg az utakon. Az alábbi híreket az Új Szóban találtam. Ez mind hétfői baleset, amelyet kedden adnak ki a rendőrségi szóvivők. Az alamuszibbak szerdán, így lehet, hogy a statisztika még nőni fog. Mindenképpen durva hétnek nézünk elébe, ha hétfőn négy halálos közlekedési balesettel indítunk. Szlovákia egész biztos, hogy nem fogja tudni teljesíteni a halálos közúti közlekedési balesetek csökkentésével kapcsolatban megfogalmazott EU-s vállalását. Íme négy mínuszos hír, mögötte négy tragédia.

11 éves kislány halt meg egy hétfő esti közlekedési balesetben Kassán. Az áldozat kiszaladt az úttestre, ahol egy Opel Astra 41 éves sofőrje elgázolta. A kislány a kórházban életét vesztette. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Nyolcéves kisfiút gázoltak halálra Albáron (Dunaszerdahelyi járás) hétfő este. A gyermek az út jobb oldalán haladt társaival, amikor egy Seat 23 éves vezetője elsodorta. A többi gyerek a baleset után elszaladt. Az áldozat kórházba szállítás közben vesztette életét. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Nem élte túl az érsekújvári járásbeli Nagysurány és Komjáti között a furgonnal való ütközést egy kerékpáros. A 47 éves férfit az ütközés az árokba lökte, a mögötte haladó felesége is súlyos sérüléseket szenvedett. A férfi kórházba szállítás közben meghalt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

Tragikus közlekedési baleset történt a varannói járásbeli Tapolybeszterce községben. Egy 87 éves nyugdíjast elütött az autóbusz. Az áldozat a helyszínen életét vesztette. A sofőr nem fogyasztott alkoholt. A baleset körülményeit a rendőrség vizsgálja. (SITA)

A hétfői baleseteknek lehet egy objektív oka, ez pedig a köd. És persze az, amiről már számtalanszor írtunk, hogy ma már minden fasz kaphat jogosítványt – vagy, írjuk szlovákiai magyar regionális köznyelvben, mert hála a Belgának, már Magyarországon is ismerik, noha nem mindenki tudja, hogy jogosítványt jelent, így jelen poszttal népművelést is végzünk: hajtásit. Valamint a sofőrök felkészületlensége, arroganciája. Ma – azt hittem, rosszul látok – szemtanúja voltam, hogy nem a prérin, hanem a belvárosban, a Földművelésügyi Minisztérium mögötti utcában egy kocsi állt üresen, vészvillogóval egy kanyarban. Az emberek dudáltak, szentségeltek, mutogattak, de a kocsihoz tartozó sofőr csaknem akart előkerülni. Így aztán dühösen továbbmentek, mivel csak a Daewo Ticók, és a Smartok tudtak mellette elmenni. De mivel a következő utca útkarbantartás és gázvezeték-javítás miatt le volt zárva, tovább kényszerültek a Safárik térre, ahonnan jóval problematikusabb kihajtani, nemcsak a délutáni csúcsban. Napalmot az ilyen sofőröknek. És ez csak egy példa.

 

Szóval ma ott tartunk, hogy nemhogy autóba ülni veszélyes, de lassan már az utcára kilépni is, mert elbasznak a járdán vagy az útpadkán.

Nizzában született 1940. április 13-án egy Mauritius szigetére emigrált breton család leszármazottjaként. Első könyvét hétévesen írta a tengerről, amikor elkísérte édesanyját Nigériába, az ott dolgozó orvos apjához. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban tanult, katonai szakszolgálatát Thaiföldön végezte, de onnan hamar kiutasították, mert elítélte a gyermekprostitúciót, így Mexikóba vezényelték. A mexikói indián történelem és mitológia annyira megragadta, hogy e témából írta történészi disszertációját.

Addigra azonban már elismert író volt hazájában: mindössze 23 évesen jelent meg a Jegyzőkönyv (Le procés-verbal) című regénye, egy marginális fiatalember története, amelyért Renaudot-díjjal tüntették ki. 1967-ben jelent meg a Terra Amata című, laza szerkezetű, szabad asszociációktól burjánzó könyve, a bizonytalan jövő előtt álló, de mégis szeretettel, bizakodással teli emberiség "önéletrajza", amelyet számos nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. A francia irodalom egyik megújítójaként tartották számon pályája első szakaszában.

Az 1970-es évektől már higgadtabb, letisztultabb stílusban születtek J.M.G. Le Clézio művei, irodalmi prózájában, esszéiben a gyermekkor, az utazás, a kisebbségek sorsa, a környezetvédelem maradt visszatérő téma. 1980-ban nagy áttörést jelentett a Sivatag (Désert) című regénye, amely az észak-afrikai elveszett kultúrák és Európa kontrasztját mutatja be nem szeretett bevándorlók szemszögéből. Ettől kezdve a nagyközönség is kegyeibe fogadta. 1994-ben őt választották meg a legnagyobb francia nyelvű írónak. Legújabb magyarul megjelent munkája a 2003-ban született Körforgás (Révolutions) című regény. (MTI)

 

Amikor elolvastam a hírt, és tudatosult bennem, hogy én ettől a szerzőtől biz eddig még egy sort sem olvastam, nagyon kellemetlenül kezdtem magam érezni. Aztán  - vezetés közben - felhívott egy színházi rendező, és elmondta, hogy ő sem. Mindjárt jobb volt. De pótoljuk!

Petra Kolevská - Vančíková, a közszolgálati Szlovák Televízió hétfőn távozott programigazgatóját mai sajtónyilatkozata szerint kirúgták állásából. A köztévé szóvivője tegnap pársoros sajtóhírben tudatta, hogy Kolevskával közös megegyezéssel szerződést bontott Štefan Nižňanský vezérigazgató.

Ám Kolevská nyilatkozata szerint "semmi esetre sem én kezdeményeztem a szerződésbontást". Kolevská ezt nem várta, nem tudott arról, hogy komolyabb kifogások merültek volna fel a munkájával kapcsolatban.

"Amikor bejöttem a munkahelyemre, két meglepetés várt: blokkolták a hozzáférésemet a munkahelyi számítógéphez, és azonnali hatállyal elbocsátottak". Azonban a felmondás indoklását megalapozatlannak, jogosulatlannak találta, ezért a másik lehetőséget választotta, ami a szerződésbontás volt. Véleménye szerint " nem lehet olyan légkörben dolgozni, melyet kölcsönös bizalmatlanság jellemez, és felelősséget vállalni olyan döntésekért, amelyeket a programigazgatóság helyett a Juraj Dobiš vezette gyártási igazgatóság hoz meg." (SITA)

A napokban e helyen írtunk  Petra Kolevská, a közszolgálati Szlovák Televízió programigazgatójának csetléséről-botlásáról egy új, szlovák, saját gyártású sorozattal kapcsolatban.

Úgy tűnik, akkor faszság már a kormánynyaller köztévében sem maradhat megtorolatlanul. Kirúgták. Politikailag korrekt módon: közös megegyezéssel a mai nappal távozott.

(Az STV sajtóhíre: Generálny riaditeľ Slovenskej televízie Mgr. Štefan Nižňanský dnes s okamžitou platnosťou odvolal z funkcie vedúcu Útvaru kontrolingu Ing. Elenu Šrámkovú. Po vzájomnej dohode ukončila k dnešnému dátumu pracovný pomer programová riaditeľka Mgr. Petronela Kolevská – Vančíková.

Za správnosť:

Ing. Želmíra Habánová
hovorkyňa STV)