tg-ltatsthtetet-06-01

Megnéztem a tévében a Szvatopluk-szoboráttadót. (A kormány sajtóosztálya küldött meghívót is. Az volt benne, hogy szervezési okokból az újságírók jelenlenek meg 19.45-re. Az avatás 21 órakor kezdődött. Hát mit akartak szegény kollégákkal 1 és negyed órán át csinálni? Ennyi idő alatt még egy belső motozás is belefér.)

Az átadás egy Smer-kampányrendezvény volt. Az STV állami prostitúcióra kényszerítése olyan szintet ért el, hogy innen már nincs nagyon tovább. A kampányrendezvényhez az elnök is asszisztált. De hát ebben sincs semmi új. A hármaknak két ószlovák harcos ministrált. Humoros volt.

A végén a kamera közelről mutatta a szobrot. Az ószlovák király - ez van a talapzatra írva - ágaskodó lova fogatlan.

(Arról meg senki nem beszélt, hogy honnan lett meg a szoborállításhoz szükséges pénz másik fele.)

Eddig sem Robert Fico miniszterelnök, sem Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmilyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komáromban Trianon-emléktáblát avathasson.

Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhető, hogy Ficóéknak gyorsított eljárásban sikerül engedélyt szerezniük – gyorsított eljárásban erősek... –, ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a parlament elnöke, és a miniszterelnök – egy parlamenti párt elnöke és jó pár parlamenti képviselő társaságában – törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az helyezzen el engedély nélkül tetszőleges közterületen egy Trianon-emléktáblát (majd számoljon be tapasztalatairól olvasói levélben...).

Megmosolyogtató  volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, amikor azt mondta: azért nem folyamodik kettős állampolgárságért, mert nem szeretne rossz példával elöljárni. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekintenek az állampolgárok, még akkor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elborult agyú legfőbb közjogi méltóságok készülnek, a nemzeti falka – tán’ nem csak a nemzeti érzéstől megittasodott vezérének – csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Ficóék részéről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térképen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami ennél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szánalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvények felett állnak. „Meg akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megszabni, mit tehetünk egy szlovák városban” – hörögte Slota kedden, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerjedelem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet nevében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni.

Így fest, amikor a kormányzati szintre emelt butaság behatol az élelmiszeriparba:

A hazafiak és a Smer-szavazók csak ezt vásárolják!

Radovan Slobodník egyre jobban diszkreditálja magát - persze, ha lehet ezt még fokozni. Ha szerinte nem normális az, ami az általa vezetett műsorban/ral történik, akkor mondjon fel. Ha pedig szerinte normális, akkor mélyen szomorú vagyok.

Ma újfent Robert Fico osztotta az észt az én üzembentartási díjaimból is fenntartott KÖZSZOLGÁLATI Szlovák Televízió Öt perc múlva tizenkettő című műsorában. A produkció visszanézhető a tévé honlapján. A miniszterelnök egyebek mellett újra kitért a szlovmagyok, ill. a potenciális kettős állampolgárok identitására. (Nem mintha ehhez bármi köze lenne, a kormányfő személyétől függetlenül ne akarja már az állam megszabni, hogy egy törvényeket betartó, és az adót befizető embernek milyen identitása van.) Szóval, a szél innen fúj: "Akiknek kettős állampolgárságuk van, azok kitűzhetnék házaikra a magyar zászlót, és a magyar himnuszt hallgathatnánk, és úgy viselkednének, mint akik Magyarország állampolgárai, nem pedig, mint akik Szlovákiáéi."

☆☆☆☆☆

És mivel ez egy hétvégi poszt: törzsolvasóim emlékezhetnek Csicsóka, az elárvult macskakölyök történetére, akit az eredeti szándéktól eltérően végül nem adtunk senkinek. Időközben Csicsókának már kölykei is születtek, amelyeken sikerült túladni, egyet - Obit - megtartottunk. Azonban a sufni használaton kívüli mosdójába a múlt héten valahogy belekerült ez a három állatka:

(Mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvételek, ráadásul mozgott a macska...)
Szal' ha valakinek kell egy, 5 hét múlva viheti.

Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Pozsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkor valószínűleg a hét második felében minden mértékadó lap a görögöknek folyósítandó pénzügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parlamenti ülésről értekezett volna. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-információja nincs erről. De a kettős állampolgárság is ilyen.

Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök – vagy a hazai politikai spektrum tetszőleges szereplőjének – szavait – boldog-boldogtalan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért –, ugyanúgy nem ismerik a szlovák–magyar kapcsolatok e legújabb botránykövéül szolgáló jogszabály betűit, mint az azt vehemensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Országgyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják beterjeszteni, csütörtökön és pénteken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, amilyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthattak volna sajtótájékoztatót a szlovák pártok, azokat is annyian látták, mint a kettős állampolgárságról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is kiválóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik juttatandó, Szlovákia pénzügyi lehetőségeit tekintve lécrezgető csomagról elmaradt rendkívüli parlamenti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak.

A trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a magyarkártyát az idei választási hadjárat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választások mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állampolgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül játszó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyar iskolába jártam, magyarul használom a nevemet, életem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás magyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve arról, hogy a kettős állampolgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus – ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni Robert Fico miniszterelnökkel –, mintegy jóvátétel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel a jelenlegi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttatni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozitívabban fogunk tekinteni, mint elutasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk döntés lesz, mint a népszavazás eredménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a témával megvárni a szlovákiai választások eredményét. Ha a sajtónak így nyilatkoztak, feltételezhetjük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt véleményük „mérsékelten érdekelte”. A Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt már nem is problematizálta, Bugárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a politikai csatározások során.

A kettős állampolgárság témájában meglódultak az internetes fórumok is. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügyminiszter szerint a kettős állampolgárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt írta: „Akkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrappánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszközökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mielőtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh–szlovák, amerikai–szlovák stb.–szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magyarok. És ez az igazi gond.