tg-ltatsthtetet-06-01

Így legyen ötösöm a lottón! Robbanékony helyzetek című írásunkban ez állt:

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot…

És akkor a Hospodárske novinyban olvasom, hogy a belügyi államtitkár asszisztense lett. Ok, világos, van egy becsületben megőszült rendőrtiszt, ha egyszer hibázik, nem kell azonnal agyonlőni, legyen egy járási bűnügyi osztályvezető. Ehelyett...

- Hány szlovák rendőr kell ahhoz, hogy robbanóanyagot juttassanak fel egy repülőgép fedélzetére?
- Kettő: az egyik elrejti, a másik nem találja meg.
2010 vízkeresztje nemcsak a keresztények, hanem a folklórkutatók számára is jelentős mérföldkő: az Írországba küldött hexogén miatt a rendőrviccek a reneszánszukat élik.

Az átlagpolgárok többségének a TNT-ről sem a robbanóanyag, hanem a kicsi gesztenye jut eszébe, a hexogén létezéséről pedig a szakmabelieken túl legfeljebb azok a felnőttek tudtak, akik vagy a kémiai olimpiászon próbálkoztak tanulóéveik során, vagy valamelyik akciófilm-sorozat megrögzött rajongói. Ma pedig már az is köpi, hogy e plasztik robbanóanyag összegképlete C3H6N6O6, aki azt sem tudja, ki az a Jack Bauer. Egy biztos: a poprádi repülőtéren szolgálatot teljesítő határrendészek ellen nem fegyelmi eljárást kellene indítani, hanem az országimázs alakítására szánt pénzből egy nagyobb összeget átutalni a helyi őrs számlájára, az ebnek - amely egyébként nem hibázott - pedig egy nagyobb fajta csontot venni: a csapatnak, kijelenthetjük, bizonyosan sikerült elérnie, hogy Szlovákiát soha többé ne keverjék össze Szlovéniával. Szlovéniának tengere van, Szlovákiának pedig plasztik robbanóanyaga.

A botrány kirobbanása óta eltelt alig négy nap során a történtek - részben a webkettőnek köszönhetően - olyan szinten folklorizálódtak, hogy tán' nem is él ember e hazában, aki ez addig elhangzottakból ne tudná kikövetkeztetni, hogy e sorok írója az egy héttel ezelőtti poprádi történésekre próbált utalni, amikor egy aktivációs gyakorlat során -nem a 49 éves villanyszerelő hátizsákjába, hanem a csomagok közé - elrejtett harcászati robbanóanyag szerencsés módon Írországban landolt. (Csak tudnám, hogy ha nem ismerték a konkrét batyut, akkor honnan tudták, hogy a villanyszerelő fog kirobbanó jókedvvel megérkezni Szent Patrik és James Joyce országába?) Tibor Mako, a határ- és idegenrendészet igazgatója a helyi parancsnokkal együtt hosszú, kínos sajtóértekezletet tartott, melyen csak úgy záporoztak rá a kérdések, és most nem volt olyan helyzetben, hogy azt mondhassa: itten most én vagyok a rendőr, én kérdezek. A nagyközönség és a sajtó pedig máig kétségek közt vergődhet, ki kit mikor (nem) értesített, faxon, nem faxon. Az ünnepi reagálások vérlázítóak voltak, már-már úgy tűnt, hogy a végén csak a kutyát fogják megrugdosni, másnak a haja szála se görbül. Szlovákia belügyminiszterét a jelen írás kéziratának leadásakor is Robert Kaliňáknak, országos rendőrfőkapitányát továbbra is Ján Packának hívják. Egyedül Mako mondott le, ő is csak a történtek másnapján.

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot… A világ pedig Szlovákián röhög, bár igazából félnie kellene tőle: ha akaratukon kívül képesek robbanóanyagot juttatni egy repülőgép fedélzetére, a világszerte egyre szigorodó ellenőrzések ellenére, mi lesz, ha akarni is fogják. Oszama bin Laden szervezetének lenne mit tanulnia rendőreinktől.

Aki a történtek után azt mondja, soha többet nem utazik repülőgéppel, az menjen vonattal vagy hajóval, mert nem biztos, hogy autóval vagy busszal messzire jut a napokban. Sőt, az is előfordulhat, hogy a szerző, a szerkesztő és a nyomdászok minden igyekezete ellenére sem jutnak el önökhöz ezek a sorok, mert a kamionok, amelyek szállítanák, éppen egy blokád elemei valahol, vagy csak nem tudnak átkelni azon. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter szerint az útdíj bevezetése ha nem is pazarul, de nagyon jól sikerült. Ez a kijelentés talán a globális értékválság fokmérője is lehetne, immár ennyire devalválódott a jó fogalma. A fuvarozók a minisztériumra mutogatnak, a minisztérium a fuvarosokra. Kétségtelen, hogy akik idejében regisztráltak a rendszerben, azoknak nem kell a határon várakozniuk, de erős túlzás a tárcavezető részéről azt állítani, hogy csak azok a kamionosok feszedeznek, akik elaludtak a regisztrációval. A bézbólspakás, kockás inges embereknek valószínűleg az összeg nagyságával, és a rendszer hibáival van bajuk.

Világos, hogy a legszociálisabb kormány kiadásait és válságellenes intézkedéseit fedezni kell valamiből, de miért éppen mi legyünk azok - vethetik fel a kérdést a „fuharosok“. Valószínűleg azért, mert ők nem egy multinacionális vállalat, amely, ha nem tetszenek neki az adott ország feltételei, akkor továbbáll, oszt' jó napot. A közúti fuvarozás a kerék feltalálásával egyidős elfoglaltság, művelői jól körülhatárolhatók, és tanyasi földutakon nem lehet eljutni mindenhova. Az rendben van, hogy az autópályák és a gyorsforgalmi utak használatáért fizetni kell, de hogy egy olyan út, mint a pl. az örökké zsúfolt, csúcsidőben járhatatlan 63-as használatáért kilométeralapon pénzt kérjenek, a pofátlansággal határos. Talán ezért hördültek fel a sofőrök. Az internetes fórumokon számos drukkerük akad, bár olyanok is sokan vannak, akik nem értik, miért nekik kell szívni amiatt, hogy egy csoport elérhesse a követeléseit. És igazuk van. Az a(z egyik) baj ezzel az országgal, hogy ha valaki valamit el szeretne érni, kénytelen ilyen eszközökhöz nyúlni. Ha egy negyventonnás konténerszállítót valaki ottfelejt egy kereszteződésben, netán százat egy utcán, abból mindenki ért. De a szintén nehéz helyzetben levő levéltárosok, egészségügyi nővérek, pedagógusok stb. mit tegyenek az utcára, hogy rájuk is figyeljen a hatalom?

Ha azt mondom, hexogén, az a háziasszony/kiégett humánpolitikai menedzser/nyugalmazott latintanár/december után depressziós pontyárus is tudni fogja, hogy az egy harcászati robbanóanyag, aki életében nem látott egy részt sem a 24-ből, a világsajtót bejárta poprádi bombahír, így a hír szintjén nem is írunk semmit arról, hogy a fatökű szlovák rendőrök gyakorlatozás közben robbanószert hagytak egy utas hátizsákjában.

Inkább egy elmaradt eseményről teszünk rövid említést. Ma lett volna a napja, hogy 11 órakor Robert Kaliňák belügyminiszter, és Ján Packa országos rendőrfőkapitány értékelte volna a közúti közlekedési törvény hozadékát. Ám a belügy kommunikációs osztályától ma kaptam egy levelet (persze nem exkluzíve, egy vagyok az 50 ezer címzett között).

Ebben azt írják, elmarad a sajtótájékoztató, mert: a 2009-es év közlekedési statisztikáinak kiértékelése több időt vesz igénybe. Hát érti ezt valaki? Egy adóinkból élő intézmény meghirdeti, hogy beszámol a közlekedési statisztikákról, aztán – mit tesz Isten? – kiderül, hogy a saját maga által felállított határidőn belül nem tudja elkészíteni a statisztikát. Hát ki látott már ilyent? Egy magáncégnél ezért úgy vágnák ki az alkalmazottat, mint a macskát szarni.

Nem arról van szó, hogy tudják: a kutyát nem érdekli a közlekedési törvény, és mindenki a plasztikról kérdezne... Meg arról, hogy nem akarnak-e lemondani, ami minimum elvárható lenne.

Érdekes mód, 2006. szeptember 12-én nemcsak e két férfiú, de még Robert Fico is talált időt arra, hogy nyomozói és vérbírói szerepben páváskodjon. De azon a lányon kívül ki emlékszik már erre?

Nehéz lenne eldönteni, hogy a szarpofozás vagy a fingfűrészelés szavak jelentésmezeje fedi-e le jobban mindazt, ami tegnap a régi parlament épületében történt.

Az ellenzék azon kíván dolgozni, hogy alternatívát tudjanak felkínálni a jelenlegi kormányzattal szemben.

Arról, hogy ezt politikai szempontból hogyan képzelik el, a jövő év elején kezdenek tárgyalni.

A Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), a Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Most-Híd, a Polgári Konzervatív Párt (OKS), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), és a Zöldpárt (SZS) kedden ült tárgyalóasztalhoz. Az ülést Mikuláš Dzurinda kezdeményezte, azzal a szándékkal, hogy köszönetet mondjon a pártoknak Pavol Frešo, az SDKÚ megyeielnök-jelöltje támogatásáért a megyei választások során. A Budapesten tárgyaló Csáky Pál helyett Bárdos Gyula frakcióvezető képviselte az MKP-t.

Bárdos Gyula elmondta, a választások előtt nem lenne jó légvárakat építeni. Mivel a tanácskozást nem tartja politikai jellegűnek, ezért az ellenzéki pártok közti együttműködésről még a magyar párt elnökségének is kell tárgyalnia. "Nem szeretnénk valamiféle nemzeti front kialakítására törekedni" - fogalmazott a frakcióvezető, aki szerint, ha az ellenzéki pártok egyértelműen tudják definiálni, mi a céljuk, akkor annak is meg kell találni a módját, hogy a választóik által leadott voksok ne vesszenek kárba.

Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke szerint az ellenzék számára legalább három olyan terület kínálkozik, ahol együtt tudnának működni. "Össze kell hangolnunk a programjainkat, határozottan állást foglalni a jelenlegi kormányzattal szemben, és úgy kell rendezni a kapcsolataikat, hogy a demokratikusan gondolkodó emberek szavazatai ne vesszenek kárba.

A Kereszténydemokrata Mozgalom sem híve a választási szövetségnek. A párt joggal tart Dzurinda egységesítő törekvéseiből, az exminiszterelnök maga is KDH-s volt, s a pártból kiválva alapította meg az SDKÚ-t.

Az SaS és az OKS számára elfogadható lenne a választási szövetség, az OKS azonban még sosem került be a parlamentbe, az SaS támogatottsága pedig nem biztos, hogy elegendő a parlamentbe jutási küszöb átlépéséhez. Dzurinda így valószínűleg 2010 júniusában nem fog tudni az ellenzék egyesítőjének és vezérének szerepében tetszelegni.

A Hídember, Bugár Béla szerint félre kell tenni a személyes és a pártos önzést. Na, ezt legalább olyan furcsa tőle hallani, mint amikor Sándor azt mondja, hogy a megfogalmazással vannak problémái.

Az ellenzék számára csak egyetlen stratégia létezik, az együttműködés - mondta Miroslav Kusý politológus az ellenzéki pártok tanácskozására reagálva. Az elemző szerint az ellenzék legfőbb problémája az, hogy nem tudnak megegyezni a közös stratégia kialakításában. "Az már a találkozó előtt várható volt, hogy ez csak egy ismerkedési est lesz, egy kötetlen flörtölés" - fogalmazott Kusý, aki szerint már késő egy közös stratégia kialakítására.

Az ellenzéki együttműködésnek ilyenformán erősen elkúrtam-látszata kezd kialakulni. Olyannyira, hogy a Pravda kommentárja már hétfőn megelőlegezte a találkozó kudarcát. Eddig úgy tűnik, a Smer fog kormányt alakítani

******

Az ellenzék csetléséről-botlásáról 2006 óta Szemtanú kolléga blogjában olvashattok tanulságos bejegyzéseket.

******

És olvassunk a hétköznapok hőséről is, aki jóllehet a "rendes" médiába is bejáratos, az alternatív médiának kötelessége felkarolni az ilyen kezdeményezéseket, hiszen alulról jönnek, akár a blogok.

Adott egy marcelházi legény - karácsony közeledvén idézhetnénk az ismert passzust a Bibliából, mely szerint "„...te, Betlehem-Efrata, bár a legkisebb vagy Júdea nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett" (Mikeás 5,1); lám Marcelháza, fóliásaid miatt emlegettek a létező szocializmusban, de a szellem is virágzik ott, mivel két nagy bloggert is adtál a felvidéki magyarságnak -, aki elhatározta, hogy erejéhez képest változtat a csángók irigylésreméltónak nem nevezhető helyzetén. A Körkép interjúja Lengyel Zoltánnal.

Ezen a héten még a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel figyeltem a parlamenti ülést. A 44. ülésszak ugyanis az utolsó, melyen még kötelezi a koalíciós szerződés a Smer–SNS–HZDS triumvirátust, így a jövő évi üléseken Pavol Paška bájmosolya és protokolláris nyilatkozata ellenére már semmi se biztos. A monitor előtt ülve nógattam-sürgettem a honatyákat: húzzatok bele, gyerünk, jussunk el még a héten a 72. tárgyalási pontig.

Nem így lett. Péntek 13 óra körül, az 50. pont táján hazamentek a legények. Így a Ján Slota és Rafael Rafaj által beterjesztett hazafias törvény vitája a jövő hétre maradt. Gondolom, minden önkormányzati képviselő és vidéki sportvezető izgatottan várja a döntést. A hazai és a magyarországi sajtó elsősorban a törvény iskolákra gyakorolt hatását emelte ki, nevezetesen, hogy az SNS-es jogalkotók teletömnék nemzeti jelképekkel az osztályokat, és akkor Lady Gaga vagy a Rammstein poszterét nem tudnák hova tenni a nebulók. A sovány, a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezése mellett eltörpülő, alig ötoldalas törvényjavaslatocska azonban nemcsak az iskolákat borítaná el fehér-kék-piros köddel. A tervezett jogszabály értelmében minden állampolgárnak kötelessége tisztelni az állami jelképeket, az államnyelvet és az államot, de még annak intézményeit is. Tehát Slotáéknak messze nem elég a fizetem az adókat és betartom a törvényeket liberális minimuma, ők tiszteletet követelnek.

Az államnak tett hűségesküt nemcsak a diákok tennék le, személyi igazolványuk átvételekor, hanem a parlamenti képviselők, az állami és közalkalmazottak, a polgármesterek, a helyi és a megyei képviselők is. A himnusz nemcsak a tanítási hét kezdetén csendülne fel, hanem az önkormányzati, parlamenti és kormányülések, a sportesemények, és minden önkormányzati rendezvény előtt is. Képzeljük el ennek valószerűségét egy csallóközi, vagy éppen bodrogközi falunapon... A Koalíciós Tanács ülésén a HZDS és a Smer jelezte, nem értenek egyet a jogszabállyal, de támogatni fogják második olvasatba utalását, melynek során azonban komoly változtatásokat várnak koalíciós partnerüktől. Azt egyikük se merte mondani, hogy „Jano, nem kell ez, októberben 12,5 százalékos volt a munkanélküliség, és tudod, Szabó Dezső is megírta Tisza Istvánnak, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni”, mert akkor az a szlovák választók szemében nem lett volna „jószlovák”. Éppen ezért a láthatóan túlzó törvényjavaslatot a szlovák ellenzék is csak szőrmentén bírálta. Hisz jövő nyáron választások lesznek, és a nemzeti öntudat még a gazdasági növekedésnél is több voksot hozó téma ebben az országunkban. Így izgatottan várjuk, melyik nap kerül sor e lényeges törvényjavaslat megvitatására.

Mégsem mondhatnánk, hogy unalmas malmozgatással töltötték idejüket a képviselők az ülésteremben, melyben egy véres leszámolásra is sor került. Igaz, a mečiari „parlamenti hosszú kések éjszakáját” nehéz felülmúlni, de Robert Fico nem is tör hasonló babérokra: ő fényes nappal fejezte le újra a Szlovák Földalap vezetését. A legújabb hazai botrányos telekügylet azok számára szolgálhat megerősítésként, akik eddig is úgy gondolták: a történelem ismétli önmagát. Egy Mečiar-közeli csapat már 2007-ben is megpróbált értékes tátraalji földeket szerezni, s ez akkor kis híján a koalíció bukásához vezetett. Akkor nem jött nekik össze, most viszont csont nélkül rátették a kezüket a kelet-szlovákiai nyugdíjasok által visszaigényelt földekre. A koalíció még csak meg se rezzent. Erre a kis időre már kár izmozni…