tg-ltatsthtetet-06-01

Ezen a héten két "fegyveres" dolog is történt, de a sűrű hét miatt nem tudtunk vele foglalkozni. Az egyik azt példázza, hogy egy szóval hogyan lehet megváltoztatni egy intézmény életét - beszédtettelmélet, ugyebár -, még akkor is, ha ez a szó nem a megszüntetem, eltörlöm, megtiltom, betiltom, feloszlatom, hanem a belügy. Igen, a vasúti rendőrségről szeretnék írni.

Mennyire ártatlannak tűnik egy olyan törvénymódosítás - és milyen könnyen átvihető, főként azok után, hogy a Markíza-híradóban láthattuk, a képviselőknek fingjuk nem volt arról, miről szavaztak - mely azt mondja ki: ezekben és ezekben a bekezdésekben a közlekedési postaügyi és telekommunikációügyi szót a belügy szóra cseréljük. Még az sincs ott, hogy minisztérium. Itt van az ominózus dokumentum maga, ill. a szavazás róla.

Hogy mit is mond ki az új jogszabály: a vasúti rendőrség április 1-jétől a közlekedésitől a belügyi tárcához kerül. A lófasz Lubomír Vážny közlekedési miniszter még azt is mondja, hogy a közlekedési minisztérium nem alkalmas arra, hogy egy fegyveres testületet irányítson. Akkor 1935-től eddig hogy működött, bazmeg? A szintén teljesen civil igazságügyi minisztérium hogyan tud irányítani egy fegyveres testületet, melynek saját kommandósai is vannak? A teljesen civil, aktakukac pénzügyminisztérium hogyan tud irányítani egy testületet, melynek egyen- és civil ruhás tagjai és kommandósai egyaránt vannak?

Csehországban is beolvasztották a rendőrségbe, majd megszűnt, Magyarországon nem is volt, a biztonsági őri - és nem rendőri - jogkörökkel rendelkező MÁV Vasútőr Kft. biztosítja a vonatok védelmét.

A vasúti rendőrség egy jól működő fegyveres testület, a vonatokon és állomásokon látható (nem csuka:)szürke egyenruhásaik mellett vannak civilben dolgozó tagjai, kutyás szolgálata, rohamrendőrei a szurkolói vonatokra, és operatív tevékenységi központja.
A vasúti rendőrség hatáskörébe tartozik az ún. útvámrendőrség (mýtna polícia, nem autópálya-rendőrség, az a Kobra 11:-), nálunk olyan nincs), mely papíron már létezik, de tagjai egyelőre csak képződnek, bár autóik már vannak. Mindezt azért, mert sorozatosan elbaszták az útvámtendert. A parlament az útvámrendőrség 100 tagját most jogosította fel fegyverhasználati joggal, arra az esetre, ha az igazoltatni kívánt autó nem akarna megállni. Ezzel a rendőrségben levő rendőrséggel együtt kerültek át a vasútiak Robert Kaliňák - illetve a mindenkori belügyminiszter - keze alá. Így utoljára az ötvenes évek idején, a vasúti rendőrség világháború utáni újjászervezésekor volt.

Öröm az ürömben, hogy a vasúti rendőrség nem olvad be a rendőrség kötelékébe, hanem megtartja önállóságát.

Az ellenzék eléggé rácuppant a dologra, bírálták a hatalmi koncentrációt. Tény, hogy a Fico-kormányban van egy hatalomkoncentrációra irányuló törekvés. Éppen ezért lehet okunk némi fanyalgásra. A vasúti rendőrség egy fontos szervezet. Vonaton utazók százezrei sínylenék meg, ha a csehországi modellt követnénk.

*****

Más. Nagyon jó bejegyzés a Bonszájmacska blogban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről..

A szlovákiai magyarság vitathatatlanul Ivan Gašparovič államfőtől kapta a leginkább figyelemre méltó karácsonyi ajándékot. Az autóversenyzői szenvedélyét sosem titkoló köztársasági elnök az ajándékokkal érkező Jézuskát/Télapót/Santa Claust (a nem kívánt törlendő) szélsőjobbról némileg beelőzve piszkított oda az iskolaköteles korú gyermeke(ke)t nevelő szlovákiai magyar családok karácsonyfájának tövébe, amikor nem írta alá az oktatási törvény módosítását.

Eddigi ténykedése során az államférfiúi nagyság töredékének produkálására is képtelen, minden belső tartalmat nélkülöző autóversenyző, DJ, jégkorongrajongó ezzel a döntésével a szélsőjobb felé kacsintott. Oda, ahol a legnemtelenebb magyarfaló indulatok tenyésznek, az ország első emberének szerepkörét (esetében méltóságról nem beszélhetünk) kampánytényezővé silányítva, s e sorok írója talán nincs egyedül, amikor azt mondja: Elnök (az urat erős túlzásnak érzem az ön esetében), minden megvetésem az öné. S bár a közvélemény-kutatások egyelőre az ön győzelmét jósolják, őszintén remélem, hogy még egyszer nem lesz a Grassalkovich-palota lakója. S ezt ne vegye személyeskedésnek, nem annak szánom. De tudja, maga egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy Szlovákia minden állampolgárának a köztársasági elnöke legyen.

Az e válságos időkben oly drága nyomdafestéket nem is szerettem volna tovább pazarolni erre a fószerra, de nem mehetünk el észrevétlenül amellett, hogy a harcsabajszú Ján Slota szavazói után Ficóéinak, s magának a miniszterelnöknek is csontig benyalt, mikor az egyik hírügynökségnek adott évértékelő nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a jelenlegi kormány mennyi jót tett a lakosságért. A két néptribunus tábora már talán elegendő a győzelemhez, így az államfő egyelőre nem kényszerül arra, hogy a szövetségesből lett ősellenség, Vladimír Mečiar táborának is ánuszába dugja őszülő fejét némi voksért, vagy legalább Vladóék elektrabeli karácsonyfáját megdicsérje egy kicsit. De nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ha szükséges volna, ezt is megtenné.

Terjedelmi korlátok miatt a teljesség igénye nélkül tekintsük át nyomokban, mit hozott a szlovákiai magyaroknak 2008. Folyamatos fenyegetettségérzetet a Szlovák Nemzeti Párt korifeusai részéről. A nemzetiek 2008 januárjában sajtónyilatkozatot adtak ki, melyben kijelölték prioritásaikat: ezeket pedig a nemzeti tudat és a nemzeti büszkeség elmélyítése képezte. Ján Mikolaj oktatási miniszter azzal kezdte az évet, hogy megpendítette: szlovák nyelvvizsgához kötné a pedagógusi munkakör gyakorlását azok számára, akik nem szlovák nyelven végezték az egyetemet. Slota arról beszélt, több szlovákot kellene oktatni a magyar iskolákban. Júniusban Mikolaj kiadta hírhedtté vált ukázát a tankönyvkiadóknak, hogy a magyar könyvekben írják szlovákul a földrajzi neveket. A részeredményt ismerjük, végeredmény még nincs.

Ján Slota felpörgette önnön frekvenciáját – már nem havonta, hanem szinte hetente-kéthetente mondott olyat, amivel bekerülhetett a hírekbe. Lovas bohóc, kócos asszonyság – ez utóbbi, némi ribizlibor hatása alatt októberben a nagy sikerre való tekintettel megismételve, hogy csak a legemlékezetesebbeket idézzük fel. De Slota sokat gárdázott, fasisztázott, honvédségezett, nemzeti őrseregezett, orbánviktorozott is. Amióta neki is van díszcigánya Ladislav Fízik személyében, a romák kontójára visszafogottabban nyilatkozik, így több tere marad a magyarokra. A kettőskereszt- állító akcióit ne soroljuk a félelemkeltők közé, legalább lesz hol megpihenniük a vándorló turuloknak. Slota azt is mondta, hogy Malina Hedvig ügyét a magyar titkosszolgálat menedzselte.

Ezt változatlan formában ugyan nem mondta ki a hallatlanul népszerű miniszterelnök, de továbbra is fenntartja abbéli meggyőződését, hogy valakik kormánybuktató célzattal rendezték meg 2006 augusztusában a támadást, melynek végére még mindig nem sikerült pontot tenni a főügyészségnek. Sőt, jogi vélekedésük is megváltozott. Amikor a támadást követően Roman Kvasnica kérte, vessék alá ügyfelét poligráfos vizsgálatnak, vehemens elutasítással találkozott. Most meg Dobroslav Trnka ajánlgatja a hazugságvizsgálatot. Az a Dobroslav Trnka, akinek a felesége munkakapcsolatban állt Peter Gabura független parlamenti képviselővel, akinek egy másik asszisztense volt Malina Hedvig egyik feljelentője. S láss csodát: a hazugságvizsgálat mindkét állítólagos támadó számára pozitív eredménnyel végződött. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, az eset hamarabb fog elévülni, mint hogy a szlovák hatóságok pontot tesznek a végére.

Lehet ennél rosszabb? – tehetjük fel a kérdést, amely részben retorikai, ugyanis tudjuk, hogy tértől és időtől függetlenül a nacionalizmust állami doktrínává emelő országokban bármi megtörténhet. Így 2009-ben, Szlovákiában is.