tg-ltatsthtetet-06-01

Eddig sem Robert Fico miniszterelnök, sem Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmilyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komáromban Trianon-emléktáblát avathasson.

Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhető, hogy Ficóéknak gyorsított eljárásban sikerül engedélyt szerezniük – gyorsított eljárásban erősek... –, ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a parlament elnöke, és a miniszterelnök – egy parlamenti párt elnöke és jó pár parlamenti képviselő társaságában – törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az helyezzen el engedély nélkül tetszőleges közterületen egy Trianon-emléktáblát (majd számoljon be tapasztalatairól olvasói levélben...).

Megmosolyogtató  volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, amikor azt mondta: azért nem folyamodik kettős állampolgárságért, mert nem szeretne rossz példával elöljárni. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekintenek az állampolgárok, még akkor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elborult agyú legfőbb közjogi méltóságok készülnek, a nemzeti falka – tán’ nem csak a nemzeti érzéstől megittasodott vezérének – csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Ficóék részéről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térképen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami ennél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szánalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvények felett állnak. „Meg akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megszabni, mit tehetünk egy szlovák városban” – hörögte Slota kedden, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerjedelem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet nevében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni.

Ján Mikolaj egy balfasz. Ezt eddig is tudtuk, de akinek ezzel kapcsolatban akár szemernyi kétsége is akadt, azt a tegnapi, érettségi hír kapcsán bizonyosan eloszlott. Na ja. Mikolaj úr, én is jobban tudok magyarul, mint szlovákul, ez van.
A dologban nem a fasisztoid párt politikusának a butasága a legégbekiáltóbb, hanem hogy ebben az országban lassan odáig jutunk, hogy az állam nemcsak abba akar beleszólni, hogy milyen identitásunk van, hanem abba is, hogyan gondolkodunk. Nem baj, Jano, 4 hét, azt még bírd ki valahogy, aztán mehetsz vissza Zsolnára.

∗∗∗∗∗

A tegnap híre számomra azonban nem ez volt, hanem az, hogy igazságügyi eljárás akadályozása miatt őrizetbe vették az embert, aki időben távozott a Fontánából. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly, mikor szintén bevitték, akkor, mire a rendőrség sajtósai kiadták az erről szóló hírt, már újra kint volt. Most javasolták vizsgálati fogságba helyezését. Kíváncsi vagyok, a Dunaszerdahelyi Járásbíróság (muhaha) mit fog lépni.

∗∗∗∗∗

Míg Jozef Hrdlička, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke a közszolgálati Szlovák Rádióban szónokolt, ismeretlen tettesek feltörték a KSS szolgálati kocsiját, mely az épület előtt parkolt. Ez a blog erősen rendpárti, így elítél minden törvényellenes cselekedetet, a gépkocsifeltöréstől az állam kifosztásáig terjedően. A tolvajt valszeg nem vezérelték ideológiai okok, de ha azokat a cuccokat akarnánk összehordani egy helyre, amit a kommunisták loptak el az emberektől, nemhogy a Szlovák Rádió, Pozsony összes parkolója nem volna elég.

Azt, hogy mi történt ma kettős állampolgárság ügyben, feltételezem, még a csecsemők is tudják, ill. a szlovmagy hírportálokon visszaolvasható - szegény politikai iránt nem érdeklődő olvasók, ti ma nem kaptok semmit -, így az összefoglalás felesleges lenne.

Csak három vonatkozását emelnénk ki. Az egyik egy technikai. A baloldali Smer jobbról előzi a szélsőjobb SNS-t. A hírügynökségek minden nap kiadják a napi várhatót, ill. előző nap a következő napit. Ezzel segítik a szerkesztőségek munkáját. Aki nincs benne a "prehľadban", az nincs. A tegnapiban sem a Fico-, sem az SNS-sajtótájékoztató nincs benne. Valszeg, amikor kiderült, hogy Fico már 9-kor sajtózik, akkor eszméltek Slopáék. Nehogymá' ezt a jó kis témát ne tudják meglovagolni ők is. Sajtótitkáruk 3/4 10 körül alarmírozta a médiát, hogy ők is, ők is, ők is.

A másik megfontolásra érdemes dolog pedig, amely Fico száját elhagyta, az volt, amikor a szlovmagyok identitásáról beszélt. (Itt megnézhető teljes terjedelmében.) Azt fejtegette e nagy államférfi, hogy most akkor mi lesz, ha a szlovmagyoknak kettős állampolgárságuk lesz. Mi lesz az identitásukkal? Valaki mondja már meg neki, hogy a szlovákiai magyarok az elmúlt négy évben nem nagyon szerették Szlovákiát, van, aki előtte sem. Persze, szeretni nem kell, elég a törvényeket betartani, és az adót befizetni. Azt, hogy kit szeret, hadd döntse el az állampolgár.

A harmadik. Elvtársak! Mi történt ma a görögökkel. Ja, hogy semmi? Hogy nem volt parlamenti ülés, mert a smeresek nem mentek be? Magyar ködfüggöny.

A cigányos plakátot - mely egy nap alatt meg is oldódott, a reklámcég bejelentette, hogy átragasztja - értem. A határosat is. De ezzel vajon mit akart mondani a szerző?

Mi ellen küzdenek? A könnyek ellen?

(Somogyi Tibor felvétele, az Új Szó Online-ról loptam)

Nagyhétre visszavonulót fújtak a hazai politikusok, mivel a nyomtatott sajtó ünnepi üzemmódba kapcsol, a húsvétra extrahosszú hétvégeként tekintő választópolgárok kirándulnak, a nagyheti templomi szertartások egy része pedig a tévéhíradókkal esik egy időre, így jóval kevesebb embert tudnának elérni, kár feszedezni.

Enyhe, erőtlen próbálkozások akadtak persze, ilyen például a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, és a hazai politikai élet másik veterán matadora, Vladimír Mečiar nyilatkozatháborúja. Slota valószínűleg a közelgő húsvét csodájától mámorosodott meg. A kereszténység legnagyobb ünnepének középpontjában a megváltás műve, a halált követő feltámadás áll. Így megüzente Mečiarnak, ő is foglalkozhatna már a halála utáni időszakkal. A jókívánságokhoz enyhe családozás is társult, a nemzeti vezető azt javallotta a háromszoros exminiszterelnöknek, ha tolvajokat keres, azt ne az SNS háza táján tegye, hanem nézzen a vejére és a lányára. A megnyilvánulás Slota általánosnak mondható, szuterénközeli szellemi színvonalát tükrözi, és kb. annyira veszélyes, mint két szarvasbika találkozása a National Geographic Channelen – kicsit méregetik egymást, összeakasztják a szarvukat, majd távoznak –, így a HZDS is hasonló eréllyel lőtt vissza. Az a párt, melynek uralkodása alatt a legtöbb politikai indíttatású bűncselekmény történt Szlovákiában, nyilatkozatban ítélte el az erőszak, mint politikaformáló eszköz használatát. Mentségére szolgáljon, hogy a nyilatkozat április elsején kelt.

Egy nappal korábban a Felvidék jelképes visszahódítására indult a Jobbik európai parlamenti képviselője, Morvai Krisztina, és Gaudi-Nagy Tamás, a párt igazságügyiminiszter-jelöltje. A két politikus, az egykor a homoszexuálisok jogaiért is küzdő Morvai, és az egykor a legismertebb magyar pólóárust, Tomcatet is védő Gaudi-Nagy az Erzsébet-híd komáromi hídfőjénél tartott lakossági fórumot, természetesen a járda menetirány szerinti jobbik oldalán, bár pár szimpatizáns a bal oldalra szorult. Ezután híveik kíséretében elindultak, hogy virágcsokrot helyezzenek el Szent István komáromi szobránál. Az összejövetel deklarált célja a szlovákiai magyarellenes politika és a magyargyűlölet elleni tiltakozás volt. Ebből azonban vajmi kevés jött át. Sokkal inkább arról volt szó, hogy az államfőjelölt Morvai meg akarta mutatni, ő megteszi, amibe Sólyom László bicskája beletört 2009. augusztus 21-én. Sólyom Lászlót az országos rendőrfőkapitány várta (volna) a határon, Morvainak egy körzeti parancsnok jutott, az is csak a híd tövében. A séta célja nyilvánvalóan nem az volt, hogy bármit is tegyenek a magyar–szlovák viszony rendezése érdekében, elsősorban saját szavazótáboruknak és felvidéki szimpatizánsaiknak szólt a körmenet. Kampánycélokra mindig jól jön a kisebbség, a határ mindkét oldalán. A séta egyébként a szlovák hatalom bugyraiban is bepillantást engedett, mire a menet a Klapka térre ért, a civil ruhás rendőrök által csaknem kétszeresére nőtt a létszám. Ugyanaz a rendőrségi fotós, aki az egyetemisták nyelvtörvény elleni tüntetésén aktív portrékészítő munkásságot folytatott, most is alaposan dokumentálta, ki volt ott. A rendőrök az újságírókat is zaklatták.

Természetesen, a reakció nem sokat váratott magára, Robert Fico miniszterelnök másnap egy jóízűt jobbikozott, nagyon veszélyesnek nevezte az ilyen megnyilvánulásokat. „Mintha valaki azt akarná a tudtunkra adni, hogy ez itt egy olyan terület, amely mindig is Magyarországhoz tartozott” – mondta. A nemzeti húrokat pengető erőknek a Duna két oldalán olyan szükségük van egymásra, mint egy falat kenyérre.