Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Politikai násztáncok

Barack Obamának nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta az idei Nobel-békedíjat, nyilatkozta az amerikai elnök tanácsadója. Ez a Nobel-békedíj már akkor sem volt kóser, amikor Jasszer Arafatnak ítélték oda. Akkor is bírálatözön zúdult a bizottság nyakába a civil szféra egy részétől, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapta, 2005-ben. Még jó, hogy a mi Mečiarunknak nem ítélték oda.

A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.

S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…

Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.

S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.


0 Tovább

Halottbúcsúztató csoportok versenye

Korábban többször említettük, hogy az újságírót a kezén átmenő sok drasztikus hír érzéketlenné teszi. (De hát Istenem, Gyula bácsi, a sírásó sem gyászolja meg az összes ügyfelét...) Olvas az ember egy 15 éves rablóról; fejéhez kap, hogy hova jut a világ, ha 13 éves kis ribik pattannak le a faszijukhoz iskola helyett, anyuka meg a rendőrökkel keresteti őt, ahelyett, hogy adna neki két pofont; erre jön egy hír egy 16 éves gyilkosról. Nem is beszélve a bombamerényletekről, melyekből naponta tucatnyi van. Csak a töredéke jut ki az olvasóhoz, mert lassan ő is úgy van vele, hogy kit érdekel.

Vannak azonban vicces vidám, hírek is. A céges sajtóhírek tábora meg kész röhej, melyhez gyakran csatolják a vezérigazgató nyomdai minőségű képét is. Erről a területről most nem szemezgetünk - ha a jelenleginél lényegesen több szabadidőnk lenne, ilyesmiből havonta összeállíthatnánk egy csokorra valót -, azonban beszámolunk a világ - szerintünk – leghülyébb/legfurcsább/legbizarrabb/leghátborzongatóbb (a nem kívánt törlendő) versenyéről: ez pedig a halottbúcsúztató csoportok vetélkedője. (Aki azt hinné, hogy Szótlan Szemtanú kolléga babérjaira török az álhírgyártásban, csalódni fog, ilyen tényleg van.)

A nemes vetélkedésre Trencsénszaniszlón (Trenčianske Stankovce) került sor. A nem egyházi siratókórusokat hivatalosan Zbor pre občianske záležitostinak (ZPOZ) nevezik - Polgári Események Kara (kommentben várok jobb nyelvi megoldásokat), és stílszerűen a helyi halottasházban csaptak össze. "Már az idei versen témája - Leeresztett szárnyak - jelzi, hogy szomorú és nehéz témát választottunk. A polgári gyászszertartása legnehezebb polgári szertartások közé tartozik. Némely más, vidám szertartástól eltérően a verseny nem csúcsosodik ki országos seregszemlében, hanem csak kerületi szinten" - mondta Ján Mikláš, a Polgári Események Kara Trencsén Megyei Tanácsának elnöke. Még jó. Elképzelem, ahogy az országos fordulóban a Pasieky sportcsarnokban koporsóemelésben versenyez Východ és Záchod, akarom mondani Západ.

Nos, nézzük a témákat. 6x20 perces seregszemlét láthatott a zsűri. A trencséntepliciek egy fiatal diáklány temetését mutatták be. A felsőbotfalui csoport (Bzince pod Javorinou) stílszerűen egy halottak napi ökumenikus szertartást prezentált, (most ezt nem értem, ezek nem polgári izék, tessék mondani?). A puhóiak előadásában egy férfi temetését láthatták, a trencséniek az urna szakszerű elhelyezését mutatták be. A kakukktojás a felsőzárosi (Záriečie) csoport volt, amelyik egy evangélikus lelkész temetését adta elő, a nagytarajosiak (Chocholná - Velčice) pedig egy falusi funkcionárius temetését játszották el.

Ján Mikláš elmondta, noha versenyszerű seregszemléről van szó, a zsűri nem fog sorrendet felállítani, hanem elemezni fogja a bemutatókat, rámutatva a pozitívumokra és a negatívumokra. Az elnök szerint a csoportok komolyan vették a felkészülést.

A versenyt a Polgári Események Kara Trencsén Megyei Tanácsa szervezte, a Trencséni Népművelési Központtal, és a helyi önkormányzattal együttműködve. Már csak az a panelmondat hiányzik a végére, hogy a nagy tömegeket vonzó rendezvény vidám hangulatban telt el…

Most már csak arra lennék kíváncsi, a halott szerepére nehéz-e jelentkezőt találni.

 

0 Tovább

A magyar és a szlovák ovisok még nem utálják egymást

Fát ültetni cool, mi több: indokolt. Faültetésre pénzt adni közösségeknek nemes, altruista cselekedet. A faültetésről faszságokat írva beszámolni butaság. Ennyit szűrhetünk le egy "hír" kapcsán.

Az Ekopolis Alapítványnál pénzre lehet pályázni faültetésre. Az udvardi óvoda 635 eurót nyert erre a célra. 500 euróval megdobták őket a szülők és a helyi vállalkozók - ne feledjük, a falu mezőgazdasági minisztert is adott hazánknak, nem nagy gond ott összekalapozni egy ötszázast -, ebből fákat vettek, és kiültették a kisdedóvó kertjébe. Szuper. Kiscímes egy regionális lapban, mínuszos egy országosban, ha aznap nem volt baltás gyilkosság, és a rendőrségi hírek alatt még maradt hely. Alapjában véve az érintetteken kívül keveseket érdekel.

De amikor a pénzadó alapítvány részéről valaki ezt nemzetiségi örömködésnek állítja be, az meglehetős butaság.

"Malí škôlkari, ich pani učiteľky, rodičia a všetci, ktorí sa na projekte podieľali, v praxi ukázali, ako dokážu dve národnosti spolupracovať. Malý projekt posiela na Slovensko veľký odkaz," skonštatovala Magdaléna Dobišová zo spoločnosti Skanska.

"A kis ovisok, tanító nénijeik, szüleik, és mindenki, aki bekapcsolódott a projektbe, a gyakorlatban mutatta meg, hogyan tud a két nemzetiség együttműködni. A kis projektnek nagy üzenetet küld Szlovákiába" - mondta Magdalána Dobišová a Skanska társaságtól.

Kedves Magdaléna, szívesen elmondanám önnek, hogy az udvardi magyarok és szlovákok valószínűleg nem utálják egymást, mint ahogy én sem utálom szlovák szomszédomat. Szoktunk köszönni egymásnak, és beszélgetünk a liftben. Az udvardi magyarok és szlovákok a volt JRD-ben - most a Becík-birtokon -, a Jednotában, a helyi Avanti benzinkúton stb. valszeg nagyon hosszú ideje együtt dolgoznak, és ez az ég adta világon semmilyen üzenetet nem jelent Szlovákia számára, mert ez így normális. Ha lejött volna tíz gyetvai szlovák, hogy fát ültessen a magyar ovisoknak, nem mondom, az hír, de ez...

Az pedig, hogy az ovisok megmutatták, hogy a két nemzetiség hogyan tud együttműködni, a legnagyobb faszság(ok egyike), amit valaha hallottam. A 3-5 éves gyereke (még) egyáltalán nem utálják egymást. Ez az iskolában kezdődik.


0 Tovább

A magyar és a szlovák ovisok még nem utálják egymást

Fát ültetni cool, mi több: indokolt. Faültetésre pénzt adni közösségeknek nemes, altruista cselekedet. A faültetésről faszságokat írva beszámolni butaság. Ennyit szűrhetünk le egy "hír" kapcsán.

Az Ekopolis Alapítványnál pénzre lehet pályázni faültetésre. Az udvardi óvoda 635 eurót nyert erre a célra. 500 euróval megdobták őket a szülők és a helyi vállalkozók - ne feledjük, a falu mezőgazdasági minisztert is adott hazánknak, nem nagy gond ott összekalapozni egy ötszázast -, ebből fákat vettek, és kiültették a kisdedóvó kertjébe. Szuper. Kiscímes egy regionális lapban, mínuszos egy országosban, ha aznap nem volt baltás gyilkosság, és a rendőrségi hírek alatt még maradt hely. Alapjában véve az érintetteken kívül keveseket érdekel.

De amikor a pénzadó alapítvány részéről valaki ezt nemzetiségi örömködésnek állítja be, az meglehetős butaság.

"Malí škôlkari, ich pani učiteľky, rodičia a všetci, ktorí sa na projekte podieľali, v praxi ukázali, ako dokážu dve národnosti spolupracovať. Malý projekt posiela na Slovensko veľký odkaz," skonštatovala Magdaléna Dobišová zo spoločnosti Skanska.

"A kis ovisok, tanító nénijeik, szüleik, és mindenki, aki bekapcsolódott a projektbe, a gyakorlatban mutatta meg, hogyan tud a két nemzetiség együttműködni. A kis projektnek nagy üzenetet küld Szlovákiába" - mondta Magdalána Dobišová a Skanska társaságtól.

Kedves Magdaléna, szívesen elmondanám önnek, hogy az udvardi magyarok és szlovákok valószínűleg nem utálják egymást, mint ahogy én sem utálom szlovák szomszédomat. Szoktunk köszönni egymásnak, és beszélgetünk a liftben. Az udvardi magyarok és szlovákok a volt JRD-ben - most a Becík-birtokon -, a Jednotában, a helyi Avanti benzinkúton stb. valszeg nagyon hosszú ideje együtt dolgoznak, és ez az ég adta világon semmilyen üzenetet nem jelent Szlovákia számára, mert ez így normális. Ha lejött volna tíz gyetvai szlovák, hogy fát ültessen a magyar ovisoknak, nem mondom, az hír, de ez...

Az pedig, hogy az ovisok megmutatták, hogy a két nemzetiség hogyan tud együttműködni, a legnagyobb faszság(ok egyike), amit valaha hallottam. A 3-5 éves gyereke (még) egyáltalán nem utálják egymást. Ez az iskolában kezdődik.


0 Tovább

Öreg rocker nem vén rocker

Van az úgy, hogy a dolgok együttállása szerencsés. Így például az előző posztban jelzett esemény előestéje egybeesett a Mr. Big budapesti koncertjével.

A Mr. Biget még abból az időből ismerem, mikor nem a jelenleg elnök nélküli MTV-t néztem gyakran, hanem azt a másikat. 2002-ben, mikor feloszlottak, krokodilkönnyeket ugyan nem hullattam, de annak a ténynek, hogy újra összeálltak, megörültem.

A nem Michael Jackson-i összeállás öröme felett rendezett turné budapesti állomására a Diesel klubban került sor. Az ajtón Minden jegy elkelt felirat fogadta azokat, akik nem elővételben vásároltak jegyet. (Szeptemberig 6900, szeptembertől 7900) Hacsak nem árul itt kint valaki jegyet - mondta a kidobó egy hoppon maradt rajongónak. OK, hogy a Petőfi Csarnokot nem töltötték volna meg, de itt a Dieselben elég szűken voltunk. 1500-2000 embert mondanék (bár az egyik lapot, ahol dolgozom, gyakran vádolják azzal, hogy rosszul becsüli fel a létszámot a pártrendezvényeken, nem akarok ebbe a hibába esni). A nézőtéren erősen képviseltette magát korosztályom, akik akkor voltak fiatalok, mikor az együttes a csúcson volt; voltak fiatalok, akik apuka kazettájáról vagy bakelitjéről, vagy a YouTube-ról ismerték meg az együttest; voltak családi felállások, amilyeneket Tankcsapda vagy Rómeó Vérzik koncerten lát az ember; és szép számmal voltak negyvenesek-ötvenesek: de hát nincs mit meglepődni azon, hogy egy negyven-ötven éves tagokból álló együttesnek 40-50 éves rajongói (is) vannak.

A legények ujján ott villogott a karikagyűrű, Paul Gilbert és Billy Sheehan konszol fekete inget viselt, Pat Torpey az új turnépólóban ütötte a dobokat, és a még 48 évesen is kölyökképű, bár már nem (olyan) hosszú hajú Eric Martin végig egy zöld pólóban, és egy – tessék megkapaszkodni – mellényben nyomta. Nem farmerben, nem bőrben, nem szegecsesben, hanem amolyan öltönyhöz valóban. Azt is akkurátusan begombolva viselte, Móricz bármelyik dzsentri témájú regényébe beillett volna.

Sajnos, olyanokat nem tudunk írni, hogy pl. az Addicted To That Rush az eredeti stúdiófelvételhez képest hogyan hangzott, vagy hogy a To Be With Youban milyen volt Gilbert ujjtechnikája, mert ehhez nem értünk. De a show az nagyon ütős volt. Leginkább azok a yuppie típusú fiatalemberek estek orcára, akik azt gondolták, hogy a Mr. Big a közismert alsónadrágmárkán túl a nyálas fiú bandája, akit elhagyott a csaja, és azt akarja, hogy menjen vissza hozzá. Hát nem. A kötelező, kb. a kétórás koncert 2/3-ához időzített Wild World-ön, és az evidens módon a ráadásra tartogatott To Be With Youn kívül csupa zúzós számot játszottak – gondolhatná az, aki számára ez a banda csak a rádióbarát slágereket jelenti. Aki meg egyébként is tudja, hogy kik az öreglegények a színpadon, az nem lepődött meg.

Billy Sheehan basszus-atyaisten eszméletlen brutális dolgokat művelt a hangszerével. Nem véletlenül tartják a világ egyik legjobb basszusgitárosának. Olykor szólózott, olykor meg Gilberttel gitárpárbajoztak. Torpey is kapott kibontakozási lehetőséget. Az egész koncert olyan „demokratikus” volt, nem az énekes uralta színpadot, hanem mindenki villanthatott.

A második ráadásban egy Deep Purple számot adtak elő, de úgy, hogy hangszereket cseréltek. Nos, a dobos legalább olyan jól énekel, amilyen jól dobol a szólógitáros. T.-nek is tetszett.

Jó kis koncert volt, Bp.-hez képest barátságos, 420 forintos sörárral. A bécsi Rammsteinon biztos nem ússzuk meg ennyivel.


0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek