tg-ltatsthtetet-06-01

Szerdai ülésén a kormány jóváhagyta az útvámrendőrség beolvasztását a rendőrségbe. Korábban már írtunk a vasúti rendőrség áthelyezéséről a belügyminisztérium hatáskörébe. Azonban a vasúti rendőrséget a belügy nem úgy kapta meg, mint üveggolyót, hanem mint kindertojást: benne volt még egy rendőrség, az útvámrendőrség. WTF? – teheti fel joggal a kérdést a rendvédelem iránt kevésbé érdeklődő olvasó. Nos, az Egyesült Államoktól rendvédelmi soxínűségétől azért még messze vagyunk, de Szlovákiában is ötféle rendőrség működik:
1. állami rendőrség
2. települési (városi vagy falusi) rendőrség
3. vasúti rendőrség
3.1. útvámrendőrség
4. katonai rendőrség
Zárójelben jegyezzük meg, hogy ezen felül hivatalból fegyvert foghat rád még a Szlovák Információs Szolgálat, a Vámhivatal, a büntetés-végrehajtás, a Katonai Hírszerzés (ebből kettő van), munkatársa, az erdőőr (lesná stráž), a mezőőr (poľná stráž), érdekes mód a halőr nem, de pl. az is megbilincselhet, vagy lefújhat könnygázzal. Persze, csak a törvények által szabályozott esetekben. (Az orvhalászok tán veszélytelenebbek, mint az orvvadászok...) Ha ezt összeszámoljuk, még kész szerencse, hogy élünk, és szabadon mozoghatunk.

Az átlagember leggyakrabban a zöld rendőrrel találkozik, azaz az állami rendőrség képviselőjével. Ők külön megérnének egy posztot, mert sok ember nincs tisztában azzal, hogy nekik mit szabad és mit nem, holott ehhez elég lenne elolvasni a rendőrségről szóló törvényt. (171/1993) Az ő jogköreik a legkiterjedtebbek.

A települési rendőrség (obecná vagy mestská polícia) is elég gyakori. Tagjai azonban nem az állam, hanem az önkormányzat alkalmazottai. Így jogköreik is lényegesen szűkebbek az állami rendőrségénél. A városi rendőrség például nem nyomoz. Joga van viszont felszólítani a törvényellenes tevékenység megszüntetésére, pénzbírságot kiszabni, igazoltatni, magyarázatot kérni, lakást feltörni, tárgyat lefoglalni, kényszerítő eszközt használni. A kényszerítő eszközök sorába nem tartozik bele a lőfegyver. Ezt a törvény egy külön pontja szabályozza, mely szerint az adott település dönti el, hogy a rendőr felfegyverzett legyen-e vagy sem. Ha igen, akkor sem hordhat sörétest, mint az amerikai serifek, csak pisztolyt. Ahol viszont találékony az önkormányzat, és pénz is van – mint például Zsolnán –, ott még városi rohamrendőrök is vannak.

A katonai rendőrséggel futunk össze a legritkábban. Ők katonák ellen és katonai területen jogosultak eljárni. Ha tehát nem vagy katona, vagy nem vagy katonai területen, akkor egy utadba kerülő katonai rendőrnek nyugodtan mondd a székely nyelvlecke X., Csaba királyfi szintjének első mondatát: Na menj a szemed világába innet! Ha viszont megkülönböztető jelzést használva halad közúton, ugyanúgy köteles vagy neki elsőbbséget adni, mint a rendőrnek.

Na, és ennyi fogalomtisztázás után jutottunk el mai bejegyzésünk tárgyához, a vasúti és az útvámrendőrséghez. Csehszlovákia megalakulása után a Československé dráhy létrehozta a saját biztonsági szolgálatát, de vasútirendőrség-szerű képződményről csak 1935-től beszélhetünk. A világháború és a jégtörő február után a látható rendőrségnek (tehát nem az ŠtB-nek), a Verejná bezpečnosťnak volt vasúti részlege, egészen 1964-ig, amikor a 46/1964-es törvény létrehozta a Vasutak Tűzvédelmi és Fegyveres Őrségét. Ebből vált ki a Vasutak Fegyveres Védelmi Testülete (Zboru ozbrojenej ochrany železníc).

Amikor az ország kettévált, újra becikkelyezték a vasúti rendőrséget, jelenleg pedig az 57/1998-as törvény szabályozza tevékenységüket.

A vasúti rendőr a vasút területén ténykedhet, tehát ha  vegzálni akar, szaladj el az állomásról...

A vasúti rendőrség eredetileg a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozott. 2009. április 1-jétől azonban a közlekedési tárcától a belügy irányítása alá került, igaz, szervezetei önállóságát megtartotta.

A vasúti rendőrnek kisebb a jogköre, mint az államinak, és több, mint az összes többinek. Ő például vehet ujjlenyomatot is; átvizsgálhat járművet, ha az vasúti területen van; adó- és pénzügyi bűncselekményekben is eljárhatnak, ha azok vasúti jellegűek; kérhet lehallgatást; használhat fedődokumentumokat, szal’ ez egy elég komoly szervezet.

Tavaly, 2008-ban, a 86-os számú törvény hívta életre az útvámrendőrséget, egészen pontosan az útvámrendőrségi szolgálatot. Ezek az egyenruhások az utakon tevékenykednek, a teremtett világon semmi közük a vasúthoz. De mivel a tárca hatáskörébe tartozó pénzt – sztrádadíjat – hajtanak be, valamint az autók súlyát ellenőrzik, hülyeség lett volna még egy külön rendőrséget létrehozni a közlekedési minisztérium alatt, így hozzácsapták őket a vasútiakhoz.

Tekintve, hogy a közlekedésrendészet és az útvámrendőrség feladatköre részben fedi egymást, az még némileg logikusnak is tekinthető, hogy az állami rendőrség irányítása alá helyezik őket.

Ezzel rendben is volnánk. Viszont megszokhattuk, hogy Robert Fico kormánya egy utolsó szemét geci kormány, melynek gyakori szokása, hogy a törvénymódosítások során megváltoztat még ezt-azt, ami kis dolognak tűnik, és a nagy csinnadrattával beharangozott főtétel mellett a híradás szempontjából elsikkad. Ez most is így van. A szerdán megtárgyalt törvénymódosításban legalább két olyan dolog rejtezik, amely mögött sanda szándékot sejthetünk.

Az egyik, melyet úgy kommunikálnak, hogy könnyebbé válik az átjárás a vasúti és az állami rendőrség között. Ha eddig a szürke zsandár zöld zsandár akart lenni, vagy fordítva, az elég bonyolult volt. Fel kellett mondani az egyik helyen, megszüntetni a szolgálati viszonyt, leadni a fegyvert, leszerelni, a másik testületnél leszerződni, felszerelni... Most a § 35a értelmében Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Železničnej polície z funkcie v Železničnej polícii na funkciu v Policajnom zbore; preložením sa príslušník Železničnej polície stáva príslušníkom Policajného zboru a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva. Minister môže na základe písomnej žiadosti alebo z dôvodu organizačnej zmeny preložiť príslušníka Policajného zboru z funkcie v Policajnom zbore na funkciu v Železničnej polícii; preložením sa príslušník Policajného zboru stáva príslušníkom Železničnej polície a jeho služobný pomer podľa tohto zákona sa zachováva.

Azaz, a rendőr írásbeli kérelme, vagy átszervezés okán az egyik rendőrségből a másikba helyezheti a rendőröket a belügyminiszter. Eddig nem volt tömeges átvándorlás a két testület között, és eztán sem lesz. Hogy megkönnyítik a dolgát annak a tucatnyi embernek, aki ezt a lehetőséget évente igénybe vette, az nagyon szép dolog. De ott kell látnunk mögötte azt is, hogy ez egy újabb lehetőség a vasúti rendőrség gyengítésére, s a következő ciklusban történő felszámolására (már ha ezek maradnak hatalmon). Lássuk meg, hogy a belügyminiszter 2010 márciusától, a törvény életbe lépésétől egy parancsra, átszerezésre hivatkozva akár a teljes szürke állományt átvezényelheti zöldbe, és akkor annyi volt a vasúti rendőrségnek. Lehetőséget ad erre a törvény? Hát persze.

A másik módosítás pedig, amivel a Fico-kormány az adóvevőket nagyon szerető, határozottnak látszó, ám a valós rendőrségi feladatok terén gyakran csődöt mondó pojáca országos rendőrfőkapitánya a létszámhiányt próbálja leplezni: a § 40 6. bekezdése, mely a következő mondattal egészül ki: „Policajt zaradený do zálohy podľa odseku 4 písm. b) sa po vyňatí z tejto zálohy môže ustanoviť do funkcie na útvare, ktorý určí minister, na určitý čas, najviac na 12 mesiacov.“. 

Emlékszünk még, mikor Kottlebáék elkezdték a cigányterror elleni tüntetéssorozatukat, Ján Packa azt mondta, a problémás közép- és kelet-szlovákiai területekre simán átvezényelnek párszáz rendőrt. A helybeliek megörültek, várták, várták az erősítést, de az nem jött. Persze. Hát honnan akasztottak volna le több száz rendőrt. S ha le is akasztottak volna, felmerül ilyen alapvető kérdés, hogy pl. az Érsekújváróból Szepescsütörtökbe vezényelt rendőr hol lakott volna stb.

Meg aztán a rendőrök nem is nagyon törték magukat a gettókba. Képzeljük el, hogy a bátorkeszi körzeti rendőrőrs törzszászlósának jött volna egy parancs, hogy pakoljon, és hétfőn jelentkezzen Podolinban, a gettórendészeten. Kb. még aznap felmondott volna, és másnap bármelyik környékbeli falusi vagy városi rendőrségben két kézzel kapnak utána, mert mégis volt állami rendőr, nem pedig elhelyezkedni képtelen magyartanár.

Így viszont hoztak egy törvényt, amely – nézzük csak meg, kire –, a tanulmányi tartalékállományban levő rendőrökre vonatkozik. Azaz a rendőrszakközép végzőseire. Ugye, rendőr úgy lesz valaki, hogy érettségi után elvégzi ezt az  iskolát (6 hónap alatt), az okosak pedig innen, vagy egyenesen a rendőrakadémiára mennek.  [Illetve tanulmányi tartalékban van az a rendőr, aki a bazini rendőriskolát elvégezte, lehúzott pár évet, és szeretne továbblépni. Ha főhadnagyi rangig szeretné vinni, erre a pozsonyi rendőr szakiskolában van esélye. Ez 3-6 hónapos nappali, vagy 12 hónapos levelező képzéseket kínál. Akit kivonnak a szolgálatból, hogy itt tanuljon fél évig, az tanulmányi tartalékban van (študijná záloha). A törvényjavaslat arra buzdítja a rendőrt, hogy ne tanuljon, mert akkor a nagykürtösi városi kapitányságon levő jó meleg helyéről átvezényelhetik az Eperjesi kerület valami kevésbé vidám romatelepére egy évre. Persze, társadalmi szempontból ez indokolt lenne, de munkája végzése során ki nézi a társadalmi szempontot? Na ugye. Miért éppen a rendőr nézze? Mert ő más? Dehogy más...]

Tehát mivel nem tudták megvalósítani azt, hogy az öreg, dörzsölt, évek-évtizedek óta az "utcán élő", a bűnnel nap mint nap találkozó rendőrök menjenek az igazán kemény helyekre, hoztak egy pótmegoldást: az iskolapadból kikerülő, nullához közeli tapasztalattal rendelkező, kezdő rendőrökből fogják kinevelni a gettórendészeket. Gratulálunk.

Halloween vigíliáján hajoltak össze újfent a szlovmagy bloggerek. A tetthely ezúttal a fővárosi Budvar Pub volt.

A jelenlévők a kormány, a közállapotok, az MKP, a Híd, valamint a felvidéki magyar közéleti restség és hülyeség szidalmazása után a következőkben egyeztek meg:

1. Felvidéki magyarnak lenni cool. Tegyünk érte, hogy ezt mások is így lássák! Dolgozzunk a felvidéki és a regionális identitás kialakításán, mert ezek egyelőre hiánycikknek számítanak.

2. Arányaiban szemlélve kevés a szlovmagy polblog. Mivel a bloggergyártás - bár kellemes, de - nagyon időigényes folyamat, nem errefelé vezet az út. Írjon mindenki sok jó posztot! Kövessük figyelemmel a megyei választásokat is!

3. Kövessük Tizedes kollégát abban, ami neki már van, a többieknek meg még nincs!

4. Éljünk környezettudatosan, és használjunk szabad szoftvereket. Most jelent meg az Ubuntu Linux új verziója.

5. Igen a megbékélésre, nem az erről szóló pártmaszlagokra!

A tudatmódosító szerek fogyasztásával egybekötött rendezvény résztvevői a következő blogok szerzői voltak (az ülésrend szerint):

Philosophus Naplója, Komáromi blog, Tizedes, A hírlapíró és a halál, Körkép, Szótlan Szemtanú

Ma reggel a Szabadság és Szolidaritás elvesztett egy szavazót/szimpatizánst.

Az SaS nagyon szimpatikus párt volt számomra, a pártelnök, Richard Sulík pedig egy nagyon szimpatikus ember. Sulík az adóreform atyja, melynek áldásait a vállalkozók és az alkalmazottak egyaránt élvezik. Én is. Szimpatikus volt benne, hogy immár tar fővel, meló mellett beült az egyetemi padokba, s becsülettel koptatta azokat, szakdolgozatként pedig az adóreformot nyújtotta be, azt hiszem, a konzulense is csak lesett. És az United Colours of Olo szemetesautó-kampányt már akkor nagyon jónak tartottam, holott mikor futott, még azt se tudtam, hogy Sulík a világon van.

Végre egy párt, amelynek az élén egy tényleg okos ember áll.

Sulík nem megélhetési politikus, 100 ezer eurót fektetett a pártba. (Ehhez képest a hídas fiúk sehol sincsenek a feleségük költségvetéséről szóló, szánalmasra sikeredett dumájukkal.) Amiben az ember nem hisz, abba nem tesz bele 100 000 eurót... Nem azért kezdett politizálni, hogy fel tudjon építeni egy (újabb) házat stb., már volt neki. Ilyen értelemben nyugodt lennék, ha őt látnám valamilyen magas kormányzati pozícióban, mert biztos lennék benne, hogy ő (már) nem fog lopni.

Richard Sulík terjedelmes interjút adott az Új Szó című szlovmagy napilapnak, melyet az mai harmadik oldalán közöl. Az interjú rendkívül tanulságos, érdemes elolvasni. Most azonban fókuszáljunk csupán egy mondatára. "Másik oldalon azonban bíráltuk az MKP rimaszombati kongresszusát is, szerintünk nem kellett volna elhangzania a Felvidék szónak, mert ez fölösleges indulatszítás, mert ez annyira ingerlő szó, mind a magyarok, mind a szlovákok számára."

Hívő emberként nagyon elszomorítónak tartom, hogy a nyomokban ľudák elemeket is tartalmazó Szlovák Katolikus Püspöki Kar először (és inkább) szlovák, s csak aztán katolikus, törlésjel alá helyezve így a szó 'egyetemes' jelentését.

Azt 45 év alatt megtanultuk, hogy a (cseh)szlovák kommunista is előbb (cseh)szlovák, csak aztán kommunista, s így van ezt szociáldemokratává transzformálódott, a proletár internacionalizmusra a barnákkal lepaktálva fittyet hányó utódaikkal is.

Richard Sulík példája azt igazolja, hogy a szlovák liberális is először szlovák, és csak aztán liberális. Irritálja a Felvidék szó? Sulík úr, hát milyen liberális maga?

A Fórum Kisebbségkutató Intézetet, azt hiszem, senkinek se kell bemutatnom. (Akinek mégis be kéne, az nyugodtan hagyja el az oldalt, nem fogok megsértődni.)

A Fórum sok jó és hasznos dolgot csinál, ha nyomtatott helyre készíteném e szöveget, akkor nyugodt lélekkel írhatnám azt, hogy ezek felsorolásától terjedelmi okokból eltekintünk.

Magunk most egy utóbbi kutatásuk egyetlen szegmenséhez fűznénk pár kérdést. Az intézet "A szlovákiai magyarok politikai orientációja és értékrendje" címmel végzett egy kutatást, a Híd megalakulásának apropóján. (A kutatás eredményei, gondolom, a Fórum Társadalomtudományi Szemle hasábjain lesznek elérhetők, vagy egyéb szaklapokban, az Új Szó október 10-én, szombati Szalon mellékletében közölt egy duplaoldalas összefoglalót, az idézetek onnan származnak. Az összefoglaló szerzői Mrva Marianna és Szilvássy Tímea.)

"A Fórum Kisebbségkutató Intézet feladatának tekinti kutatni a szlovákiai magyarok politikai orientációját ebben az új helyzetben is, amely nem csak arról szól, hogy ki kire adja majd a voksát a választásokon.

A felmérés körülményei

A felmérést 2009 augusztusában a Fórum Kisebbségkutató Intézet megbízásából Mészáros Magdolna (kutatásvezető), Mrva Marianna, Szilvássy Tímea és Kelemen Zsófia szociológushallgatók Szlovákia magyarlakta vidékein, Pozsonytól Királyhelmecig végezték. A minta reprezentatív, tehát tükrözi Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának összetételét. 771 kitöltött kérdőív állt rendelkezésünkre, szociológiai szempontból az ilyen mennyiségű adat már megbízható képet nyújt a szlovákiai magyarok politikai orientációjáról, értékrendjéről."

A felmérésben vizsgálták a szlovákiai magyarok médiafogyasztását is. Az erről szóló részt  - az Új Szóból, mivel csak az áll rendelkezésemre - idemásolom:
"Véleményformáló média
A politikai eseményekről a legfrissebb információkkal a média szolgál. Arra voltunk kíváncsiak, melyek a legnépszerűbbek, hogy melyek azok a hírforrások, amelyekből válaszadóink értesülnek az őket, szlovákiai magyarokat érintő politikai eseményekről.

A megkérdezettek 60%-a olvassa a szlovákiai magyar nyomtatott sajtót, körükben a legnépszerűbb az Új Szó (90,3%).

Az internetes hírportálok a válaszadók 18%-a körében népszerűek, ennyien nyilatkozták, hogy a politikai eseményekről innen (is) szereznek tudomást.
Köztük a legnépszerűbb a Bumm (39,1%), a Felvidék Ma (30,4%), a Paraméter (14,4%), a szlovák hírportálok közül pedig a Zoznam (9,4%).

A legnépszerűbbek a tévécsatornák. A válaszadók 70%-ának szolgálnak információforrásként többek között a politikai helyzetről is. A legtöbben, a tévénézők fele a Markízából tájékozódik, 40%-a a szlovák állami televíziók valamelyikéből, harmaduk pedig a magyar televízió csatornáit nézi. Népszerűek továbbá a magyar kereskedelmi televíziók.

A rádióállomások kevésbé népszerűek, mint a tévé vagy a nyomtatott sajtó. A megkérdezettek 36%-a válaszolta, hogy rádiócsatornákból értesül a politikai eseményekről. Ők leggyakrabban a Pátriát (68%), a Kossuth Rádiót (22%) és a szlovák kereskedelmi rádiók (15%) valamelyikét kapcsolják be."

Az egész felmérés, és annak a médiáról szóló része is rendkívül tanulságos és hasznos, ám gondolom, mindenki kitalálta már, hogy csak a félkövérrel szedett bekezdéssel kívánunk foglalkozni.

Hogyaszongya' a bummról tájékozódnak a legtöbben, majd a felvidék.má-ról (ami nem is értem, hogy kerülhetett a mintába, hisz az egy marokkói weboldal, tessék mondani a http://www.lejournaldetanger.com-ról hányan tájékozódnak:-)), és 14,4 százalékuk a Paráról. Legalább olyan őszintén gratulálunk Keszegh, Oriskó és Barak kollégáknak, mint több tízezren a litván pedofilgyilkosnak a Facebookon. Egy kérdés azonban nem hagy nyugodni bennünket: kedves nénik ott Fórum Intézetben, az Új Szó Online-t senki nem olvassa, tessék mondani?

1. Ha szupermodell szeretnék lenni, ellenben egy 160 cm-s, és ugyanennyi kilós nő vagyok, s a tükör előtt állva nem Heidi Klum néz vissza rám, mondhatom, hogy hülye a tükör. Csáky Pál is így tesz: azt mondja, hogy a közvélemény-kutatások manipuláltak vagy megvettek. Lehet, hogy egyik-másik az, na de hogy mindegyik? Így tehát munkahipotézisként vessük el, hogy Béla megvette kilóra a felmérést.

2. 39,1+30,4+14,4=83,9. Lehet, hogy az Új Szó Online-ból csak a maradék 16,1% tájékozódik, és ők csak a top hármat közölték. Azonban a szlovákiai weboldalak látogatottságát mérő AIMmonitor adatai szerint az ujszo.com a szlovmagy weboldalak közül a leglátogatottabb. A TOP100-ban a 88. helyen áll.  Ez nem valami híres eredmény, ráadásul a Lazaretská utcában nem dőlhetnek nyugodtan hanyatt, hisz a sarkukban, hangyaf@..nyira lemaradva ott liheg a Paraméter, a 91. helyen. A felvidek.ma és a bumm.sk nem szerepel az aim-ban. Akkor most ez hogy van? Ennyire szarul mérnének? Mert ha igen, akkor kellene szólni a nagy szlovák cégeknek, hogy ne fizessenek nekik, mert amit csinálnak, az nem jó. De tartok tőle, hogy nem így van.

3. Módszertani hiba, zárt végű volt a kérdés, és nem szerepelt a lehetőségek között az Új Szó Online.

4. Nyílt végű volt a kérdés, de:
4.1. az Új Szó Online annyira szar, hogy ugyan a leglátogatottabb, de senki se tájékozódik onnan
4.2. az Új Szó Online-t csupa szlovák és külföldi olvassa, ők pedig nem voltak a felmérés alanyai
4.3. az egész felvidéki magyarság számára ciki bevallani, hogy az Új Szó Online-ról tájékozódik
4.4  az Új Szó Online-nak annyira rossz a marketingje, hogy az emberek még nem fedezték fel
4.5  végre kiderült az igazság, az Új Szó Online manipulálja a Google Analytics-t és az AIMmonitort, és valójában senki nem olvassa

5. A fentebb felsorolt lehetőségek közül egyik sem, hanem valami olyasmi, amit beszűkült elménkkel elgondolni se tudunk.

Van esetleg valaki, aki fel tudná oldani e kínzó kérdést? Kommenteljen!

Pang a szlovmagy blogoszféra. A nyár után jött egy "neoboom", tele volt a Google Readerem, októberben viszont némi visszaesés jött, egyedül a Körkép, azon is nyomkereső igyekezett tartani a frontot, respect neki. Még a hivatásszerűen űzött Barak blog is alulteljesített az előző hónapokhoz képest. Tegnap erről (is) értekeztem  Szótlan Szemtanú kollégával. Te miért hallgatsz? - kérdezte. Mert baszott sok a munkám - mondtam. Lehet, hogy más is így van ezzel.


A Technorati megkezdte a blogoszféra állásáról szóló tanulmánya közlését. A dolog itt olvasható.  mondjuk, a jövedelemről szóló részeknél csak lestem..., ne feledjük, hogy a mintavétel jellemzően amerikai.


A Technorati felmérést magyarul ismerteti a Blogvilág blog.
Ugyanitt tanulságos bejegyzés arról, hogyan tartsuk meg az olvasókat.


Bugár Béla akkor is embert ölne, (egészen pontosan ezt mondta: nabiju zbraň a půjdu na lov. Persze, lehet, hogy csak vidravasakat rakna le, mert az is vadászatnak minősül.) ha megvernék a lányát.  Amikor ezt téma volt, gondoltam írok róla, de aug vége/szept eleje nagyon sűrű volt... A dolog annyira durva, hogy még a Híd-ellenesnek rosszindulattal sem nevezhető Paraméter is megszidta Bugárt az interjú utolsó mondatáért.
Nos, ezek után kérdezem, mit tenne bárki, ha  3 éves lánygyermekét nem megverné, hanem megbaszná három pedofil állat, és a bíróság azt mondaná: á, nem is így volt. Drasius Kedys története a magyar sajtótérben asszem, a subbán tűnt fel először.  A pedofilvadásznak honlapja is van, itt.   Az önbíráskodás bűncselekmény, az emberek többsége mégsem tud ferde szemmel nézni a litván apára. Az oldalán akadnak magyar kommentek is, és a szavazás szerint a látogatók 90 százaléka gondolja úgy, hogy a volt szőrmekereskedő egy hős. De gondoljunk bele, mi lenne, ha egy neki nem tetsző bírósági ítélet után mindenki fegyvert ragadna. (A Szent Korona Rádió egyenesen a nemzetközi zsidó pedofilmaffiát vizionálja a háttérbe...)


E poszt publikálásakor még szerepelt az MKP honlapján  Keszegh Béla, holott tudjuk, hogy a Bumm-főszerkesztő az EP-választások után kilépett. Vagy nem? Gyakrabban kellene aktualizálni a honlapot...


Remélem, ennél több is van a Most-Híd kampányguruinak raktárában, mert ez egyelőre harmatgyenge. És már csak 22 nap mínusz a kampánycsend.


Egy ismerősöm karitatív rendezvényt szervez egy civil szervezet javára. Már hónapok óta ezzel foglalatoskodik, időt és energiát nem kímélve. A helyi polgármester 2x megígérte, hogy ingyen megkapja az eksönhöz a kultúrházat. Aztán tegnap, a rendezvény előtt egy nappal közölte, hogy mégsem. A helyi polgármester nyilván egy fasz. (Ez nem egy pártos bejegyzés, független jelöltről van szó. Nem kell MKP-snak vagy Hidasnak lenni ahhoz, hogy egy közszereplő fasz legyen.)