Ezen a héten még a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel figyeltem a parlamenti ülést. A 44. ülésszak ugyanis az utolsó, melyen még kötelezi a koalíciós szerződés a Smer–SNS–HZDS triumvirátust, így a jövő évi üléseken Pavol Paška bájmosolya és protokolláris nyilatkozata ellenére már semmi se biztos. A monitor előtt ülve nógattam-sürgettem a honatyákat: húzzatok bele, gyerünk, jussunk el még a héten a 72. tárgyalási pontig.
Nem így lett. Péntek 13 óra körül, az 50. pont táján hazamentek a legények. Így a Ján Slota és Rafael Rafaj által beterjesztett hazafias törvény vitája a jövő hétre maradt. Gondolom, minden önkormányzati képviselő és vidéki sportvezető izgatottan várja a döntést. A hazai és a magyarországi sajtó elsősorban a törvény iskolákra gyakorolt hatását emelte ki, nevezetesen, hogy az SNS-es jogalkotók teletömnék nemzeti jelképekkel az osztályokat, és akkor Lady Gaga vagy a Rammstein poszterét nem tudnák hova tenni a nebulók. A sovány, a nyelvtörvény végrehajtó rendelkezése mellett eltörpülő, alig ötoldalas törvényjavaslatocska azonban nemcsak az iskolákat borítaná el fehér-kék-piros köddel. A tervezett jogszabály értelmében minden állampolgárnak kötelessége tisztelni az állami jelképeket, az államnyelvet és az államot, de még annak intézményeit is. Tehát Slotáéknak messze nem elég a fizetem az adókat és betartom a törvényeket liberális minimuma, ők tiszteletet követelnek.
Az államnak tett hűségesküt nemcsak a diákok tennék le, személyi igazolványuk átvételekor, hanem a parlamenti képviselők, az állami és közalkalmazottak, a polgármesterek, a helyi és a megyei képviselők is. A himnusz nemcsak a tanítási hét kezdetén csendülne fel, hanem az önkormányzati, parlamenti és kormányülések, a sportesemények, és minden önkormányzati rendezvény előtt is. Képzeljük el ennek valószerűségét egy csallóközi, vagy éppen bodrogközi falunapon... A Koalíciós Tanács ülésén a HZDS és a Smer jelezte, nem értenek egyet a jogszabállyal, de támogatni fogják második olvasatba utalását, melynek során azonban komoly változtatásokat várnak koalíciós partnerüktől. Azt egyikük se merte mondani, hogy „Jano, nem kell ez, októberben 12,5 százalékos volt a munkanélküliség, és tudod, Szabó Dezső is megírta Tisza Istvánnak, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni”, mert akkor az a szlovák választók szemében nem lett volna „jószlovák”. Éppen ezért a láthatóan túlzó törvényjavaslatot a szlovák ellenzék is csak szőrmentén bírálta. Hisz jövő nyáron választások lesznek, és a nemzeti öntudat még a gazdasági növekedésnél is több voksot hozó téma ebben az országunkban. Így izgatottan várjuk, melyik nap kerül sor e lényeges törvényjavaslat megvitatására.
Mégsem mondhatnánk, hogy unalmas malmozgatással töltötték idejüket a képviselők az ülésteremben, melyben egy véres leszámolásra is sor került. Igaz, a mečiari „parlamenti hosszú kések éjszakáját” nehéz felülmúlni, de Robert Fico nem is tör hasonló babérokra: ő fényes nappal fejezte le újra a Szlovák Földalap vezetését. A legújabb hazai botrányos telekügylet azok számára szolgálhat megerősítésként, akik eddig is úgy gondolták: a történelem ismétli önmagát. Egy Mečiar-közeli csapat már 2007-ben is megpróbált értékes tátraalji földeket szerezni, s ez akkor kis híján a koalíció bukásához vezetett. Akkor nem jött nekik össze, most viszont csont nélkül rátették a kezüket a kelet-szlovákiai nyugdíjasok által visszaigényelt földekre. A koalíció még csak meg se rezzent. Erre a kis időre már kár izmozni…
Ki a "jószlovák"?
Öt éve történt...
Így is lehetett volna:
De így sikerült:
Akkoriban ezt írtuk róla. Most mondhatnánk ilyeneket, hogy Nem feledünk!, meg hasonlók, de én legfeljebb egy Emlékezzünk!-et tudnék kipréselni magamból ez ötödik évforduló alkalmából. Nem lettem sem magyarabb, sem kevésbé magyar attól, hogy nincs kettős állampolgárságom – amit tkp. nem is akartam –, és ők sem lettek azok. Nem öltök ma fekete ruhát, nem gyújtok gyertyát stb. Viszont az MSZP-SZDSZ-kampányt 5 év távlatából is rendkívül visszataszítónak tartom. Ennyi.
telefon, taxi/950
(két személyesebb)
XY egy pozsonyi áruház csomagmegőrzőjében felejtette a kézitáskáját vasárnap. Mivel ő hazament Komáromba, én pedig Pozsonyban voltam, megkért, hozzam el neki. A táska ma került vissza hozzá, így négy napig mobiltelefon nélkül volt kénytelen élni. És kibírta.
A kilencvenes évekig családunknak még vezetékes telefonja se volt. És mégis felnőttem. Szüleim a munkahelyükről hívták fel a rokonokat, akik nagy részének szintén csak a munkahelyén volt telefonja. Az akkori csajomat egy közeli telefonfülkéből hívogattam.
Mo.-on aztán végigjártam mindhárom szolgáltatót, a Pannonnál kezdtem, a Vodánál folytattam, és amikor végleg eljöttem Mo.-ról, az átmeneti periódusra még volt egy Westelem. S amikor tanulmányaim során rövid időre Pozsonyba kerültem, az Átriárky egyik fülkéjéből lehetett húszforintos érmével telefonálni. A gép tízkoronásként ismerte fel, tehát nagyon megérte.
Amikor A VÖLGY-ben vagyok, és 12 napig nincs mobil, azt nemhogy kibírom, de semmiféle traumát nem okoz számomra. Talán az én generációm egésze így van ezzel, s talán még a késő húszasok is… És akkor most jön az a mondat, hogy bezzeg a mai fiatalok. Trolin, buszon, villamoson, megállóban, utcán, plázákban hallom, mennyire lényegtelen dolgokat mondanak a telefonba. Beszélgetnek a beszélgetésért. Verbálisan kurkásszák egymást, mint a majmok. És nincsenek barátaik, csak a Facebookon.
Persze kell mobil, ez nem vitás, s már rég nem bunkofon, mint hajdan volt. Mindössze egy dologra emlékeztetnénk. A telelfontalan világban, ha megegyeztünk valamiben, akkor az úgy volt. Ma pedig legfeljebb rácsörgünk a barátainkra, hogy nem, mégsem megyünk sörre, mert…
********************
Én nem tudom, hogy van-e válság a személyszállításban. Ma voltam fogorvosnál egy ismert blogger rokonánál, akinek rendelője mellé egy taxis cég költözött. Miközben ott várakoztam, átlag 3 percenként csörgött valamelyik a két mobil és a vezetékes telefonok közül, a diszpécser néni pedig szüntelen mondta az URH-ba, hogy hova kell a „fuharosoknak” menni. Szal’ lófasz van itt, nem válság.
A taxik egy jelentős részét a Sirály kollégiumhoz rendelték. Most vagy nagyon olcsó manapság taxizni, vagy kollégiumot nemcsak a szociális rászorultság alapján lehet szerezni. (Persze, az is tény, hogy kurva messze van az a kollégium az iskolától. Na de hát az Öthalmi út sem volt közel…)
********************
Kiváló interjú Váncsa Istvánnal a Comment:com-on.
És egy friss munkatapasztalat a végére: úgy tűnik, minden politikus faszkalap, az is, akiről eddig azt gondoltuk, hogy nem.
(Ez a Hírlapíró és a halál blog 950. bejegyzése. Az ezredik már csak 2010-ben fog összejönni:-)
Hogy is van ez a Thália bezárásával?
Az emberben vegyes érzelmek kavaroghatnak a Thália Színház megmentéséért kiírt gyűjtés kapcsán. Megható volt, hogy mo.-i kisnyugdíjasok 500-1500 forinttal, heti csirkefarhát-pénzecskéjükkel adakoztak a felvidéki teátrum megmentéséért. De tényleg ekkora lenne a baj? Ez hamarosan kiderül, e reggeli gyors posztban csak egy dologra fókuszálnánk. A Magyar Távirati Iroda hírének egy részlete, mely tegnap jelent meg az Új Szó Online-on:
Közös nyilatkozatban határolódott el Kassa megye elnöke és a kassai Thália Színház igazgatója azoktól a Duna Televízióban elhangzott kijelentésektől, miszerint ha a színház által augusztusban indított gyűjtés során nem sikerül többletforrásokat találni a Thália működtetésére, a szlovák hatóságok megpróbálják megszüntetni a kulturális intézményt.
"Kassa megye és a Thália Színház elhatárolódik azoktól a politikai és nemzetiségi reagálásoktól, amelyek a gyűjtés bejelentését követően hangzottak el" - áll a közös nyilatkozatban, amelyet Zdenko Trebuľa és Kolár Péter írt alá kedden.
A nyilatkozat szerint Kassa megyének mint a Thália Színház gazdájának - "nincs semmi oka a színház megszüntetésére". (A teljes cikk itt)
Trebula úr magyarul nem tud, de szlovákul igen, és biztos vagyok benne, hogy a megyei hivatal járatja a Korzár c. regionális lapot, így ott elolvashatta az cikket, melyből kiemeltünk egy részletet. Kedves Kolár úr, hisz az alant idézett két cikk szerint éppen ön mondta, hogy meg akarják szüntetni a színházat. Gondolom, valamelyik HTM tudósító előkotorta ezeket a cikkében, és a magyar sajtóba, vmint az emberek tudatába már olyan felhanggal került be, hogy "a kurva szlovákok be akarják zárni szegény felvidéki magyarok színházát". Így aztán lépni kellett valamit. Kolár Péter, a nemzet televíziójának újsütetű sztárja elhatárolódott önmagától.
"A to sme pritom na základe zákona museli zvýšiť platy zamestnancov. Aj tu však stojíme len na 70-percentnejhranici slovenského priemeru, pretože na osobu je to necelých 500 eur," vysvetľuje riaditeľ Peter Kolár, ktorý sa nechce zmieriť so situáciou spejúcou k zatvoreniu divadla. "Vychádzamez toho, že divadlo je zvláštna inštitúcia, ktorá nemôže vynechať jeden rok, lebo keď ho vynechá, tak nemá premiéry a potom nebude mať predstavenia a zákonite ani návštevníkov. Potom je veľmi ťažké dosiahnuť znovuzaloženie. Môže sa to vyhrotiť do toho, že keď nič nepodnikneme, tak bude naša inštitúcia zrušená. Nie preto, že by na tom niekto mal záujem, ale preto, že keďže nebude rok pracovať, stane sa zbytočnou."
ANDREA NITKULINCOVÁ: Bojuje o prežitie, vyhlásilo zbierku. Korzár, 2009. 8. 27.
A gazdasági válság negatív hatásai miatt bevezetett megszorító intézkedések a Thália színházat is komolyan érintik. Idén 54 000 euróval (1,6 millió korona) kevesebb jut a megyei önkormányzat kasszájából a Thália fenntartására. „Csak a bérek kifizetésére 25 ezer euró (753 ezer korona) fog hiányozni“ - nyilatkozott Kolár Péter, a színház igazgatója. A helyzet megoldása érdekében az 1993-ban alakult Thália Színházi Társulás a belügyminisztériumtól kért engedélyt pénzadományok gyűjtésére. „A színház vezetőségével karöltve úgy döntöttünk, gyűjtést szervezünk“ - nyilatkozott Pólos Árpád színész, a Thália Színházi Társulás elnöke.
„Ha megnyerjük a köz támogatását, úgy az intézmény a 2009/2010-es színházi évad terveit mindannyiunk örömére megvalósíthatja. Ha nem, akkor bemutató előadások és nézők hiányában ürügyet szolgáltathatunk színházunk leépítésére“ - olvasható az intézmény és a színházi társulás közleményében.
MARSOVSZKY MIKLÓS: Új évad - régi gondok a Tháliában. Új Szó, 2009. 8. 27.
Nem irigylem azt a pénzt, amit a Duna összekalapozott a Tháliának, és nyilván minden szlovmagy blogger - különös tekintettel a keletiekre, mint részben e sorok írója is, vagy mondjuk Tizedes, vagy Körkép Akatika, akik real keletiek - tiltakozna, ha bántanák a színházat, de ez, hogy vmit bedobok a kommunikációs térbe, s mikor kiderül, hogy könnyen úgy járhatok, mint az egyszeri gyerek, aki nagyobbat akart fingani, mint az apja, s beszart, akkor meg elhatárolódom önmagamtól, ez több mint gáz.
UPDATE
A DTV a következő közleményt adta ki:
„Sajnálom, hogy a szlovákiai belpolitikai villongások miatt, a Duna Televízió jó szándéka ellenére negatív színben tűnt fel”
- Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója cáfolja a Duna Televíziót ért vádakat-
Valótlan hírt közölt kedden a szlovákiai pozsonyi hírügynökség a Duna Televízió által indított „Mentsük meg a kassai Thália Színházat! című jótékonysági felhívásról. A kassai Thália Színház direktora, Kolár Péter felháborodását fejezte ki a megjelent hír kapcsán, és azonnali helyreigazítást kért. A teátrumot fenntartó Kassai Megyei Önkormányzat is cáfolta a hírt. A TASR szerint - melyet aztán az MTI is átvett - „közös nyilatkozatban határolódott el Kassa megye elöljárója és a kassai Thália Színház igazgatója azoktól a Duna Televízióban elhangzott kijelentésektől, miszerint ha a színház által augusztusban indított gyűjtés során nem sikerül többletforrásokat találni a Thália működtetésére, a szlovák hatóságok megpróbálják megszüntetni a kulturális intézményt.” A Thália Színház igazgatója megdöbbenését fejezte ki a hír hallatán. Elmondta: „az eredeti, nevével fémjelzett nyilatkozat egy szóval sem említi a Duna Televíziót”. A Kassai Megyei Önkormányzat alelnöke, Szőllős János és Zuzana Bobríková szóvivő is sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Duna Televízió gyűjtését politikai felhangok kísérik.
Kolár Péter direktor a kedden megjelent téves hír kapcsán azonnali helyreigazítást kért, mellékelve az eredeti, a Kassai Megyei Önkormányzat és a Thália Színház közös nyilatkozatát, melyet ő személyesen és Zdenko Trebuľa, a Kassai Megyei Önkormányzat elnöke jegyez. „Sajnálom, hogy a Kassai Megyei Önkormányzat és a kassai Thália Színház által kiadott közös közleményünk félreértésre ad okot, hiszen a pozsonyi szlovák hírügynökség, a TASR tévesen adta hírül, hogy elhatárolódtunk a Duna Televízió jótékonysági akcióján elhangzottaktól” – tájékoztatott Kolár Péter igazgató. Ebben a nyilatkozatban ugyanis egyetlen szó sem esik a Duna Televízióról és a műsoraikban elhangzottakról. Az eredeti nyilatkozatban Kolár Péter és Zdenko Trebul’a úgy fogalmaznak: „A Kassai Megyei Önkormányzat és a Thália Színház egyaránt elhatárolódnak a gyűjtés ténye által kiváltott politikai és nemzetiségi reagálásoktól.” Kolár Péter hangsúlyozta: „A közös nyilatkozattal tehát épphogy a nemes gyűjtést kívántuk megvédeni az aktuális politikai polémiáktól és felhangoktól. Ebben egy szóval sem említettük a Duna Televíziót, hanem a gyűjtés ténye által kiváltott politikai és nemzetiségi reagálásoktól határolódtunk el.”
Zuzana Bobríková, a Kassai Megyei Önkormányzat szóvivője hangsúlyozta: „A gyűjtés teljesen legitim volt, amiért kizárólag köszönettel tartozunk a Duna Televíziónak”. Hozzátette: „Nagyon örülünk annak, hogy a Duna Tv így viszonyult a Thália színházhoz. Jó lenne, ha a többi intézményünk is hasonló segítségben részesülhetne. A Duna Televízió felhívása példaként szolgál.”
A Kassai Megyei Önkormányzat alelnöke, Szőllős János úgy fogalmazott: „sajnálom, hogy a Duna Televízió által indított felhívást politikai felhangok kísérik”.
Kolár Péter igazgató még szeptemberben kereste fel a Duna Televízió elnökét, Cselényi Lászlót. „Elnök urat azért kerestem meg, hogy segítségét kérjem fennmaradásunk érdekében. Tájékoztattam arról, ha teátrumunk harmadik éve is veszteségesen működik, akkor a színházunk elveszítheti függetlenségét, önállóságát” – fogalmazott a direktor. Külön sajnálatát fejezet ki amiatt, hogy a gyűjtés és a jótékonysági tematikus műsorok kapcsán negatív színben is felmerült a közszolgálati adó neve. „Sajnálom, hogy a szlovákiai belpolitikai villongások miatt a Duna Televízió jó szándéka ellenére negatív színben tűnt fel. A Duna Tv nem gerjesztett semmiféle politikai és etnikai feszültséget, hanem a Thália Színház működésének ellehetetlenülését akadályozta meg gyűjtésével” – reagált a vádaskodásokra a Thália direktora. „ A gyűjtést, a felhívás közzétételét ezúton is köszönöm elnök úrnak, a Duna Televíziónak, a nézőknek, a világ magyarságának” – mondta Kolár Péter. A társulat egyébként a hétvégén tartott jubileumi gálaműsorán, valamint saját honlapján is háláját fejezte ki a Duna Televíziónak és nézőinek az akcióért.
A Duna Televízióban meghirdetett jótékonysági felhívás sikerre járt: mindössze három nap leforgása alatt 24 164 925 forintot ajánlott fel a világ magyarsága a kassai Thália Színház megmentéséért.
Kolár Péter igazgató ma este élőben vendégünk lesz a Közbeszédben (20:00). Szőllős János alelnök (Kassai Megyei Önkormányzat) és Zuzana Bobríková szóvivő (Kassai Megyei Önkormányzat) nyilatkozatát a Duna Televízió ma esti Híradójában (18:00) és Közbeszéd (20:00) című műsorában láthatják nézőink.
HÁTTÉR:
Negyven évvel ezelőtt a szlovákiai magyarság önfeláldozásának és anyagi támogatásának köszönhetően alakulhatott meg az ország második magyar színháza, a Thália. Szlovákiában azóta is csak két magyar ajkú színház létezik. A kassai Thália Színház fenntartó szerve a világgazdasági válságra hivatkozva 2009-ben olyan mértékben csökkentette az intézmény költségvetési támogatását, amely nem teszi lehetővé egyetlen előadás bemutatását sem a 2009/2010-es színházi évadban. „Ha egy ilyen intézmény megszűnik, az óriási veszteséget jelentene nemcsak a szlovákiai, hanem az egész világ magyarságának is” – hangsúlyozta Kolár Péter direktor. A Nemzet Televíziója elsőként állt a teátrum mellé. November 27-28-29-én tematikus összeállításokkal, színházi közvetítésekkel, dokumentumfilmekkel és adományvonal létrehozásával buzdított adakozásra, hogy megmeneküljön a fennállása 40. évfordulóját ünneplő felvidéki teátrum. Az összefogás példás volt: a Duna Televízió három napon át tartó felhívására nem kevesebb, mint 24 164 925 forintnyi felajánlás gyűlt össze. A nézők lehetőségükhöz mérten próbáltak segíteni: 500 forinttól egészen milliós nagyságrendekig adakoztak a nemes célra. A világ minden tájáról érkeztek felajánlások, Magyarország mellett, többek között Szlovákiából, Csehországból, Romániából, Szlovéniából, Szerbiából, Ausztriából, Svájcból, Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából, Olaszországból, Spanyolországból, Németországból, Svédországból, Norvégiából, Finnországból, Angliából, Törökországból, Izraelből, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából is.
A kassai Thália Színház számlaszámára befolyt adományok végösszegéről - a banki átfutási időt is figyelembe véve - hamarosan bővebb tájékoztatást ad a Duna Televízió (www.dunatv.hu/kassa).
Igazságszolgáltatási anomáliák
A múlt héten jogerősen kétévi, letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Besztercebányai Kerületi Bíróság azt a férfit, aki egy évvel ezelőtt gyalogosátkelőn gázolt el két 16 éves lányt – az egyikük a kórházban belehalt sérüléseibe, a másik három hónapon belül gyógyuló, súlyos sérüléseket szenvedett. A sofőrt öt évre a vezetéstől is eltiltották.
Nem jelent meg a Nyitrai Járásbíróság büntetőtanácsa előtt e héten kedden Karim B., aki 2008 januárjában a megyeszékhely legnagyobb lakótelepén részegen, jogosítvány nélkül felhajtott a járdára, ott elgázolt egy komplett családot, a babakocsit gyerekestül felkente egy betonfalra, a csecsemőnek esélye sem volt a túlélésre, az anya súlyos, az apa és a nagybácsi könnyebb sérüléseket szenvedett. A korábban háromszor büntetett Karim B. vádalkut kötött az ügyésszel: négyévi szabadságvesztésben, és azt követően hatévi vezetéstől való eltiltásban állapodtak meg, ezt kellett volna jóváhagynia a bíróságnak.
Két aktuális „halálos” közlekedési hír. Talán mindenki megértené, ha a halott gyermekek szülei a tett súlyához képest nevetséges büntetések helyett az elkövetők halálát kívánnák. Ám a Mózes II. könyve 21. részének 24. versében lefektetett „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért” jogfelfogás már jó ideje a múlté. A 2005-től hatályos Büntető Törvénykönyv 149. paragrafusa szerint a gondatlanságból elkövetett emberölésért három év szabható ki, mely minősített esetben – ha a cselekményt foglalkozás körében, vagy gépjármű vezetőjeként, egyéb súlyosbító körülmények között követik el – akár tíz évig is felkúszhat. Azonban erre nagyon ritkán kerül sor, sőt, a gázolók leggyakrabban megússzák felfüggesztettel, vagy jelképes büntetéssel.
Gyerek, mikor beszállsz az autóba, fél lábbal a börtönben vagy, fél lábbal meg a temetőben – ezek voltak autósiskolai oktatóm (kellően motiváló) bevezető szavai első, már nem tanpályás vezetésem előtt, még gimnazista koromban. Az autó fegyver – tanultam meg később kezdő újságíróként a rendőrségi sajtótájékoztatókon. A kérdés: milyen mértékben kell kriminalizálni a halálos közlekedési balesetek okozóit. Hisz a legtöbbjüknek ez az első bűncselekménye, nem tipikus bűnöző típusok, sőt az esetek túlnyomó többségében tisztességes adófizető állampolgárok, akik rendezett életvitelt folytatnak, csak egyszer rosszkor néztek félre. A lelkifurdaláson túl nem elég büntetés-e egy gázoló Linux-rendszergazda, netán hegesztő számára az, hogy ilyen előélettel erőszakos bűncselekmények erőszakos elkövetőivel zárják őket össze, akármilyen rövid időre is, és a szomszédjuk életük végéig sandán néz rájuk, mondván: börtöntöltelék?
A bűncselekményért igazságos bírósági eljárás során mindenkinek meg kell kapnia az igazságos büntetését. A hazai igazságszolgáltatás azonban a jogsértések szenvedő alanyainak jó ideje nem képes ezt biztosítani. E két, viszonylag könnyű, a bizonyítás szempontjából nem különösebben igényes per példáján is láthatjuk, az elsőben egy, a másodikban közel két év telt el a cselekmény és a büntetés (várható) kiszabása között. De hogy mi tart egy gyermektartási díj megítélésén 5-10 évig – ilyen esetekről tucatjával tud az ombudsman, nem beszélve azokról az alacsony jogtudatú pereskedőkről, akik nem kérik az emberjogi biztos segítségét –, nehezen fogható fel. Mintha a hazai igazságszolgáltatási rendszer fogaskerekei közé valaki lapáttal szórná a homokot. Talán minden olvasó emlékszik a maga nemében egyedülálló, szeptemberi rihnói tömegverekedésre, melybe összesen 150 ember kapcsolódott be. A tömegverekedés kirobbantója korábban baltával megölte az apját, és egy csehországi fegyveres rablásért is elítélték. Azt gondolhatnánk, hogy már-már nyugdíjkorhatár-közeli elkövetőről van szó, aki letöltött két súlyos börtönbüntetést két súlyos bűncselekményért. Nem így van: ez a személy még csak 25 éves. És már szabadlábon van. Ehhez képest a besztercebányai gázolót szinte gályarabságra ítélték. Ha az ilyen anomáliákat kiküszöbölnék, az állampolgárok talán elhinnék, hogy igazságszolgáltatás is van az országban. Amit jelenleg láthatunk, azt legfeljebb lassú jogszolgáltatásnak nevezhetjük.
Utolsó kommentek