tg-ltatsthtetet-06-01

Daniel Lipšic belügyminiszter tegnap bejelentette: a rendőrautókat - elsőként a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal járműveit - üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel. A cél, hogy csökkentsék az üzemanyaggal való visszaélések számát.
Magyarul: hogy a rendőrök kevesebb benzint lopjanak. Na, szépen vagyunk...
Akit már hívott vissza irodai vezetékes telefonjáról köz- vagy államigazgatásban dolgozó ismerőse, hogy aztán korlátlanul cseveghessenek, mondván, ez ingyen van, tudja: az állami szférában a céges tulajdon saját célú használatát tekintve a versenyszféráétól némileg eltérő munkaerkölcs uralkodik. A társadalomtörténeti gyökerek feltárása terjedelmes tanulmányt igényelne, de az okokat valószínűleg a létező szocializmusban kell keresni, ahol a dolgozók úgy vélték, alacsony fizetésük kiegészítéseként jogosan kanyaríthatnak le ezt-azt az állami/közös tulajdonból. A kisebb irodai papír-, és a műhelybeli alkatrészlopások felett elnézően hunytak szemet, hiszen mindenki ezt csinálta, a rendszer is egy kollektív hazugságra épült. A társadalom az elmúlt két évtizedben bizonyos területeken továbblépett, a multiknál dolgozó elárusítónőket biztonsági őrök ellenőrzik, amikor távoznak a munkahelyükről, az állami szférában azonban - részben a perszonális kontinuitás miatt -vajmi kevés változott.

A hadsereg és a rendőrség a két legnagyobb állami erőszakszervezet, egyben saját törvényekkel bíró szubkultúra, mely jellege, és a rá vonatkozó törvényi szabályozás miatt jóval kevésbé nyitott az ellenőrző mechanizmusok előtt. Az ellenőrzést is belsőleg végzik, az ellenőrzők számára is komoly súllyal esik latba a mundér becsülete, ennek megfelelőek az eredmények is. A hadsereg az egyik legnagyobb üzemanyagfaló. E sorok írója egy harckocsizó egységgel szomszédos faluban töltötte gyermekkorát, ahol köztudott volt, hogy a katonáktól lehet olcsó gázolajat vásárolni.

Nemrégiben „tachométertekergető“ katonai rendőröket vittek el kommandósok, akik olyannyira pofátlanok voltak, hogy még Jaroslav Baška védelmi államtitkár (később miniszter) szolgálati útját is megtoldották pár kilométerrel, az üzemanyagot pedig értékesítették.

Tíz hónappal ezelőtt egy rendőr, aki 1991-től van állományban, tehát nem holmi lelkes zöldfülű - megérdemli, hogy leírjuk a nevét: Jozef Žaťko - megtörte a hallgatás falát, és elárulta: a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal elit rendőrei lopják a benzint. Az előző rendőri vezetés nem kezdett semmit az információval, sőt, Žaťkót büntette meg. Daniel Lipšic válaszként az egészpályás letámadást választotta: előbb a kritikus egység, majd a rendőrség, végül az államigazgatás járműveit üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel, hogy képet kapjanak a tényleges fogyasztásról. Egy szerkezet kiskereskedelmi ára 500 euró körül mozog, kezdhetünk számolgatni, mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, hogy ne lopjanak azok, akiknek a lopások ellen kell(ene) küzdeniük. A rendőrség 20 ezer fős szervezet, a becsületesen dolgozó többséget nem szabadna leírni az üzemanyagtolvaj kisebbség miatt.

Elméletileg az lenne a jó megoldás, ha rendőrnek csak talpig becsületes hölgyek és urak mennének. Gyakorlatilag meg ne csodálkozzunk, hogy ahol 150 képviselő között legalább hat hazug van, ott 20 ezer egyenruhás között is akad pár tolvaj. Nincs jó megoldás.

Somogyi Tibor (Új Szó) felvétele

 

Közeledünk a főügyészjelölt-állítás újabb határidejéhez. Az igazságügyi szféra e kulcsszereplőjének megválasztása az ideális állapottól eltérően sosem volt – sosem lehetett – apolitikus, hisz azt a képviselők választják. A főügyészválasztás nem olyan attraktív téma, mint a területi labdarúgó bajnokság, vagy a Megasztár/X-Faktor (a nem kívánt törlendő), ráadásul csak hétévente kerül rá sor, a kormánykoalíció csetlése-botlása miatt azonban hazánkban a közbeszéd részévé vált.

Azt persze a köz nem tudhatja, hogy a politikában megőszült Mikuláš Dzurinda presztízsizmozásának lehetünk-e szemtanúi, aki akár a koalíciós egység megrezegtetése árán is meg akarja mutatni, hogy ki osztja a lapokat, vagy egyéb, pragmatikus szempontja is van annak, hogy a saját jelöltjét szeretné látni ezen a poszton. Miközben az SDKÚ jelöltjének pozícióját erősíti annak a ténynek a lebegtetése is, hogy a párt egy része számára a jelenlegi főügyész, Dobroslav Trnka személye is elfogadható.

Tegnap, mikor mindenki a nemzeti ünnep koszorúzással teljes, bágyadt hírtelenségére számított, felperegtek az események főügyészfronton. Kiderült, a koalíció képviselői mégsem vasárnap, hanem már szombaton tárgyalnak a közös jelölt személyéről. Dobroslav Trnka nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a politikai életben folytatja pályafutását. Štefan Harabin miniszter-bíró hatalmi ágak közti szlalomját látva ezen már nem is lepődik meg senki, ám politikai pályára lépni csak abban a pártban lehet, ahol erre van fogadókészség. Őt pedig egyelőre egy párt vállalta fel hivatalosan: Robert Ficóé. S még mielőtt a koalíciós színfalak mögül kiszivárgott volna, hogy Szabó József is újra játékba kerülhet, Ondrej Dostál igyekezett oktatni a nagyokat. A Most-Híd frakciójában politizáló OKS-es honatya kifogásolta, hogy a koalíciós egyeztetésekről csak a sajtóból értesülnek, majd, miután megegyeztek, a nagyok automatikusan elvárják tőlük, hogy erre ők is rábólintsanak. Jozef Kandera nem az OKS jelöltje – tette hozzá Dostál vészjóslóan. Ezek után várhatjuk, mikor közli Igor Matovič, hogy az Egyszerű Embereké sem... Miközben a főügyészválasztás folyamatának kezdete óta az SaS, a KDH és a Most-Híd úgy húzza elő az újabb és újabb jelöltek nevét a kalapból, mint bűvész a nyulat.

A sok – vélt és valós – érdek között pedig elveszni látszik a legfontosabb szempont: az, hogy a főügyészi posztot alkalmas szakember tölthesse be.