tg-ltatsthtetet-06-01

Egy éve ezen a napon gázolta le a japán bálnavadász flotta egyik hajója, a Shonan Maru No. 2 a Sea Shepherd Ady Gil nevű háromtestű, futurisztikus küllemű, gyorsjáratú őrhajóját. A hajó kettétört, a legénységet sikerült kimenteni.

Nézd meg az erről készült videót.


Ha teheted, támogasd a “Tengeri Pásztorok” (szó szerint juhászok, de ez már mekkora baromság lenne) munkáját. Persze, nem kell mindjárt a Déli-óceánig úszni, néha az is elég, ha lakókörnyezetedben tiltakozol, mondjuk egy erőműépítés ellen.

Idén 189 bejegyzésre futotta (összesen pedig 1153 poszt van itt). Ez már jobban környékezi a korábbi években bevált 200-at, de továbbra is, minden szinten tartjuk magunkat Berzsenyihez, mely szerint “Nem sokaság, hanem lélek...”

Idén, az év végére némi kétség is megfogalmazódott önnön tevékenységünkkel kapcsolatban. (Előfordult már korábban is, volt, hogy nem adtunk neki hangot, volt, hogy nagyon is radikálisan. Hasonlóra most nem készülünk.)

Itt fontos megismételnünk egy állítást a tavalyi blogértékelőből,  mely változatlan formában elmondható az idei évről is: Panaszkodni nem szeretnék, mert a leggyakrabban az történt, hogy a munka vitte el a blogolásra fordítható időt, és egyelőre nem blogból élünk, hanem az egyéb tevékenységekből, a családra és a civil szférára fordított időt pedig nem akartuk tovább csökkenteni a blog javára. Most ennyire futotta. A civil szektorban is jóval több munka akadt, egy nagy projekt miatt.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, miért blogol az ember (ha nem politikus vagy termékmenedzser), annál, hogy “csak”, nagyon nehezen tudnánk bármi jobbat mondani. Valszeg azért, mert grafomán, vagy legalább grafomán light. Továbbra is tisztelet illeti a világ boldogtalanabb részén (Kína, Kuba stb.) író bloggereket, ahol az egy személy által vezetett blog továbbra is politikai tett, nem hiszem azonban, hogy térségünkben a blog mint intézmény hasonló funkcióval bírna, a sajtóban ma minden vélemény hangot kaphat. Talán azért blogolunk/ok, mert blogolni jó. Az egykor dicsőn indult, utóbb beszart Blogvilág összefoglalta a blogfüggőség 7 biztos jelét.  Ha ezeket észleled magadon...

És akkor jöjjenek a statisztikák, adatok stb.

A freeblogon 43 009 egyedi látogatónk volt, akik az év során 223 461     elérést produkáltak.
A 3 leglátogatottabb hónap november (4070, huh, ez kísértetiesen hasonlít egy telefonszámra:), március (4056), július (4010) - ezek az egyedi látogatók, nem mismásolunk. Láthatjuk, hogy még a legerősebb hónap számai is olyan alacsonyak, mint mondjuk a szlovmagy újság webjének látogatottsága egy harmatgyenge, ünnepek körülölelte vasárnapon.

A 189 bejegyzéshez írt kommentek száma 385.

A keresővel idetalálók nagy részét (88,81%) a Google hozta, 2. a Google Images 10,79%, 3. a Yahoo 0,37.

A TOP 10 keresőkifejezés 2010-ben:
sátor lajos    
Phil Harris    
markecolás    
drasius kedys    
phil harris halála    
varga flóra    
dunaszerdahelyi maffia    
jelszó feltörő program letöltése ingyen    
elmű levél    
fikusz    
---------------------------
11. Pápay Tibor

A tíz leggyakoribb hivatkozó url:
http://www.bumm.sk/    
http://korkep.sk/    
http://lashee.freeblog.hu/archives/2008/09/09/Ki_kokotina555/    
http://www.bumm.sk/40358/miert-nem-jo-otlet-morvai-krisztina-komaromi-setaja.html    
http://www.bumm.sk/politika/    
http://lashee.freeblog.hu/    
http://www.bumm.sk/37753/csoportszex-a-madach-kavezoban-avagy-szlovmagy-beugro.html        
http://www.bumm.sk/nezopont/    
http://www.bumm.sk/49082/kiuteses-marek-gyozelem-komaromban.html    
http://lashee.freeblog.hu/archives/2010/04/22/Nem_csak_kivulrol_nezzuk/
----------------------------------
11. http://lashee.freeblog.hu/archives/2010/03/04/Bugar_Bela_blogirasba_fogott/

Látogatók országok szerint TOP 10
USA    
Ismeretlen    
Szlovákia    
Magyarország    
Németország    
Nagy-Britannia    
Kína    
Csehország    
Ausztria    
Franciaország

(Az USA nyilván a gugli miatt van az első helyen, nem azért, mert velünk kel és fekszik az ammagy kisebbség.)

Köszöntöm továbbá marokkói, libanoni, ceyloni, izlandi, kirgizisztáni, jordániai, mexikói, új-zélandi, ománi, elefántcsontparti, benini, andorrai, antiguai, bosznia-hercegovinai, szenegáli, ugandai, venezuelai és jemeni olvasóimat is, ezekből az országokból egy-egy látogatónk volt. Gondolom, a helyi magyar kisebbség tagjai:)

Sajnos, a freeblog statgépe nem listázza a legolvasottabb posztokat, de azt tudjuk, hogy idén Morvai Krisztina lenyomta Andruskó Imrét, idén és ever leglátogatottabb napunk a Miért nem jó ötlet Morvai Krisztina komáromi sétája? c. posztunk publikálásának napja volt.  Ezernél több ember olvasta még a Marek, Matejicka vs. Bósza - ahogy a Markíza hírportálja látta(tja) és az Élet az MKP után c. posztokat is.

A blog.hu-n található biztonsági másolatot 12 287-nél többen olvasták. Azért a bizonytalanság, mert mivel a blog.hu statisztikája nem felhasználóbarát, csak a 3 és 4 jegyű látogatottsági adatokat adtam össze, a 2 és 1 jegyű napok kimaradtak, nyilván ezekből van több.

Némileg a bloghoz tartozik: a Bósza János leteperéséről készült videónkat 18 039 látogató nézte meg, a Cirill és Metód áthelyezéséről készülteket pedig 8224 (ezért elsősorban a Nitrianske noviny webjének szerkesztőit illeti köszönet). Persze, ezek csak számok, nem ezekért blogolunk.

A Bumm blogrollján kívül - ahova nem én kértem, hogy bekerülhessek -  továbbra sem használtunk közösségi oldalakat, NetworkedBlogst, bármi egyebet a blog népszerűsítésére, bár évek óta lappangó Twitteremet egy civil projekt miatt reaktiváltam, és néha pötyögük oda valamit, de csodát nem várunk tőle. Tudom, hogy van akinek ez fontos, és minden megtesz azért, hogy a blogja minél több helyen látható legyen stb. stb. stb., nekem (most) nem.

Újévi fogadalom 2011-re sincs. Augusztusig biztosan nem lesz több időnk... Igyekszünk majd írni, ha időnk engedi, csak arról, ami érdekel, oszt jónapot.

Ha azt mondjuk, hogy 2008 a berobbanás éve volt az önszerveződés és a külső kommunikáció szempontjából, akkor 2009 a csendes terjeszkedésé - ezzel zártuk a szlovmagy blogoszféra 2009-es állapota feletti töprengésünket tavaly.

Idén, miközben próbálom összegereblyézni a blogoszférában történtekkel kapcsolatos gondolataimat, a Toldi estéjéből cseng a fülembe pár sor:
“Jó Toldi tanyáján rajta ül a rontás,
Csak a pöcsét veri néha méla kondás.”
Hát, valami ilyesmi volt 2010 a szlovmagy blogoszférában.

Megint eltelt egy év, ideje van a számadásnak. Ha arra keressük a választ, milyen volt 2009 a szlovmagy blogoszféra számára, számottevő, a reveláció erejével ható változásról nem nagyon számolhatunk be.

Ilyenek utoljára a 2008-as esztendőt fémjelezték. Ebben az évben sikerült a bumm.sk blogrolljának köszönhetően több olvasóhoz eljuttatni tudati tartalmainkat; a 2008. június 11-én megújult Új Szó Online Integrál rovatában gyakorta ajánlott szlovmagy blogokat; ebben az évben jött létre a szlovmagy bloggerek egy csoportjának levlistája; ebben az évben tartották az első szlovmagy bloggertalálkozót,   melyet még abban az évben egy újabb követett; ebben az évben indult meg az Új Szó Szalon című értelmiségi rétegmellékletének hasábjain a Blogmustra című rovat.

2009-ben a hazai magyar blogger önszerveződés ehhez hasonló eredményeket nem tudott produkálni.
/.../
Tehát új, a Felvidéket sarkából kimozdító blogger nem akart betörni Dévénynél 2009-ben - írtuk tavaly. (Az egész egyébként itt olvasható.)

2010-ben a hazai magyar blogoszférát jobbára a hallgatás jellemezte. Poli újra nekifutott a blogolásnak, kevés sikerrel.  Kívüle nem indult új szlovmagy polblog (ill. igen, de erről később).
A már meglevő polblogokon is kevesebb a poszt ránézésre.

A Komáromi blog műszaki problémák miatt hónapokig állt. A műszaki problémák elhárultak, a srácok alkotókedve viszont nem tért vissza, pedig Komáromban lenne miről írni. Ehhez képest még a választási reflexió is késik.

A 2010-es év egyik blogmélypontját paulus.r, a Felvidéki blog szerzője produkálta, amikor egy kedvezőtlen magánéleti esemény után szuicid hajlamait borította az olvasóra, és bejelentette, hogy leteszi a pennát. A blog szertelen műfaj, mi is tartjuk magunkat megengedő álláspontunkhoz, mely szerint blogoljon mindenki, amit akar, és akinek nem tetszik, majd nem olvassa. 2 hónapos szünet után a szerző visszatért. Hozzá fűződik az év talán egyetlen újítása, a blogoszféra a Facebookon, és újabban van heti posztajánlója is. Ugyanő twitteren is kevélyen nyomatja, Szótlan Szemtanú is próbálkozott hasonlóval.

Ugyancsak tweetel Párkányer (és még sokan mások, mindenkit nem sorol6unk fel), akiről tavaly mint a Körkép sikeres beszerzéséről  emlékeztünk meg. SzSz mellett valszeg a Körkép kezelte legjobban a választási előkészületeket. A Körkép jelentős létszámbővítést hajtott végre, így a hangok és a témák diverzitása jellemezte, színes, változatos is tudott lenni, bár volt egy olyan érzésem, hogy a blog  továbbra is nyomkereső-centrikus (az érzést év végi számadásuk is megerősítette, ő jegyzi a legtöbb posztot). Úgy is mondhatnánk, a Körképen belül van nyomkereső, és vannak a többiek. Nyomkereső - és itt már lassan áthajlunk a következő kategóriába - politikus-blogger, legalábbis én így olvasom őt. A Körkép és a Felvidéki blog a Facebookon is jelen van, sok olvasót kívánok nekik onnan is.

Brutális választási évet zárunk, a “blogzást” a politikusok is felfedezték, (CSP, BB) bár gyanítom, némelyikük (nem kettejük közül némelyikük, hanem úgy általában a blogoló politikusok közül) ghostwriter segítségét is igénybe veszi. Mindez rámutat szlovmagy amatőrségünkre is: a választást egyik góré sem tudta jól kezelni a blogján. Ha komolyan vették volna a blogolást, június 13-ra el kellett volna készíteni egy beszélyt győzelem és egyet veszteség esetére. Ehhez képest az MKP-ból még nyilatkozót is gond volt találni a sajtónak, CSP fészbúkján június 2. után július 30-i a következp bejegyzés, BB pedig 17-én reagált, ez kicsivel jobb eredmény. Amit az MKP-ról mondtam, megváltoztatva a megváltoztatandókat, Komáromra, november 28-ra, és a Basti blogra is igaz.

Tavaly külön bekezdésben szóltunk a Paraméter bloggereiről is. Az ott elmondottak nagy része idénre is igaz. A Teddy által kommentben pöcsfedőnek nevezett Felvilág sem támadt fel (7 poszt), és valószínűleg ParaBaraknak is sok idejét veszi el a hírportáli napi susztermunka, mert sokkal kevesebbet blogol. Ugyanez elmondható Méla Béláról és Tizedesről is, mindkettőről más miatt, bár ez utóbbinak a szabadideje kedvezően alakult, de ezt a blogon nem észleltük.

Fentebb szóltunk a Twitterről, említsük meg a Tumblr-t is, ahol egyelőre a Felvidék Népe Front viszi jó hírünket a nagyvilágba, de akadnak más, igéretes polblogba hajló kezdemények is.

Ami a közösségi életet illeti, egy jó hangulatú bloggertalálkozóra kerüt sor DS-en, mivel a többség autóval érkezett, ez tudatmódosító szerekben szerényre sikeredett; illetve egy (mások elmondása szerint) pozitív blogger-olvasó találkozóra a gombaszögi nyári táborban.

Összefoglalva: elég gyenge évet zártunk.

Pártot gründolna Igor Matovič, az Egyszerű Emberek Polgári Társulásnak a Szabadság és Szolidaritás választási listáján parlamentbe jutott képviselője. (Politikai hovatartozásának meghatározása legalább olyan bonyolult, mint „a Most-Híd parlamenti frakciójában politizáló polgári konzervatív párti politikus” szókapcsolat az OKS-es honatyák esetében, akiket Bugár Bélának eddig nem sikerült meggyőznie arról, hogy az OKS nem parlamenti párt; de úgy tűnik, ez most egy ilyen év volt, illetve ilyen ciklus lesz.)

Matovič esetében nehéz eldönteni, hogy a törvényhozásban utcai harcos módjára viselkedő honatya eredeti ötleteivel idézettségi mutatóján szeretne-e emelni, vagy valóban komolyan gondolja-e, amit éppen mond. (Nem mintha ez más politikusok esetében könnyű lenne, hisz Matovič július végi „lázadása” idején Richard Sulík azt mondta róla, már nem tartja őt korrekt partnernek, most meg azt mondja, korrekt partnernek tartja. Fene se érti ezt.) A júliusi lázadást lezáró augusztus 2-án aláírt nyilatkozat értelmében Matovičék mandátumvesztés terhe mellett írásba foglalták, hogy a ciklus végéig nem lépnek ki az SaS frakciójából. Azóta ő és társai nem, csak a hat áruló veszélyeztette az ingatag koalíciót. Most nem a pártelhagyás, hanem a pártalapítás szava harsog bele a politikai kommunikációs tér vízkeresztig dermedt, eseménytelen csendjébe. Matovič a TA3 hírtelevízió keddi műsorában indirekt módon arról beszélt, új pártot alapítana. A pártalapítás felelősségét a többi képviselőre hárította. Ha azok beleegyeznek a választási törvény olyan módosításába, hogy ne csak pártlistán indulók, hanem autonóm, független személyek is indulhassanak a parlamenti választásokon, akkor nem alapítja meg az új pártot. Ezt másnap sajtónyilatkozatban is megerősítette. Matovič hozzáállását akár gyerekesnek is nevezhetnénk: vagy az lesz, amit én akarok, vagy nem játszom veletek – üzente politikustársainak. Akik viszont mind pártkatonák, így – a helyüket preventíve féltve Matovič celebpártjának lehetséges jelöltjei előtt – bizonyosan nem mennek bele a módosításba, s megnyílik az út a pártalapítás előtt. Pártot alapítani legitim törekvés, még ha az átlagpolgárok zöme rosszallóan néz is a menet közben mezt váltó politikusokra, ám a választópolgár nagyon hamar felejt. Egy olyan virtuális párt, amilyent az „egyszerű” honatya szorgalmaz – melynek nem lennének helyi struktúrái, csak papíron létezne pártként, tevékenysége pedig az önjelölt politikusok befogadására korlátozódna –, akár sikeres is lehetne, bár az eddigi hazai „polceleb” pártok zömmel elbuktak. A sok dörzsölt, a munkaerőpiacon életképtelen, tehát bizonyos tekintetben megélhetési politikus között sokan bizonyosan szívesen látnának független, valódi személyiségeket, bár kérdéses, a jelenlegi, pártokráciára épülő parlamentben mit tudnának elérni. Egyelőre azonban úgy tűnik, Matovič – nem bízva abban, hogy legközelebb (azt, hogy 2014-ben, a kolíció törékenységét látva túlzó merészség lenne leírni) is helyet kap az SaS listáján – saját politikai túlélésén kezdett idejekorán munkálkodni.

Vasárnap volt. Tunéziai harmadik műszak után ültem a Mac előtt, üres aggyal meredtem a képernyőre. Vasárnapi hírtelenség, a polműsorok már lementek a tévében, este még a focieredmények, aztán ennek a napnak is vége. Megint egy átlag mínusz ügyelet.

Családi idill, mellettem Toshibáján T. dolgozott, valami iskolai szart írt, közben a Mac megosztott wifijén netezett. Egyszer csak a kommunikációs helyzetből egyáltalán nem következő módon azt mondta: “Nem érzed úgy, hogy mostanában szar a blogod? Unalmasak az írásaid.”

T. minden írásomat elolvassa, azokat is, amelyek nem érdeklik őt - a többség ilyen. Nagyon szigorú kritikusom, egyáltalán nem elfogult, egy Németh Zoltánba oltott Bán Zoltán András kutya f@sza lenne hozzá képest. Ha tehát ő ad visszajelzést, nem árt komolyan venni.

Mi egy blog “jóságának” vagy “szarságának” fokmérője? A látogatottság? Azt - Networked Blogs, Facebook, Twitter, Iwiw, bármi nélkül - 12 ezer egyedivel sikerült emelni. Tavaly 29 725 volt, idén eddig 42 304. Pontos számok az év végi összegzésben. De valszeg nem itt kell keresnünk.

Én is érzem, hogy - főként az utóbbi hónapokban - a blog nem olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen. Hogy analógiával éljek, egy nőgyógyász sem szokott pornóoldalakat nézegetni szabadidejében. Ha az ember hivatalból ír, lehet, hogy szabadidejében inkább horgászni kellene, ahogy Vályi Pista javasolta, egy autószerelésről szóló beszélgetés során...

A válasz keresése a 2011-es év to do listjén szerepel.