tg-ltatsthtetet-06-01

Talán még emlékeznek kedves olvasóim, nem is olyan régen – január 14-én – ugyanezeken a hasábokon a kisebbségi nyelvtörvény jelen formájáról megállapítottuk, hogy az fogatlan, és néhány tagadhatatlan előnyét leszámítva, nem előíró jellege miatt körülbelül annyira hasznos, mint kandisznón a csöcs.

Azóta – tegnap – az új, a fennállón változtatni hivatott törvénytervezetet hivatalosan is bemutatta szülőatyja, Rudolf Chmel kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes, és csakhamar eldől, csak tisztsége kisebbségi-e a kabineten belül, vagy a véleménye is. A tervezetre a koalíció eddig ugyanis nem adta áldását. Sőt, az eredetileg javasolt tízszázalékos hivatali nyelvhasználati küszöböt már az előzetes egyeztetések során sikerült „feldolgozniuk” 15-re. Tény, hogy ez is kevesebb, mint a jelenlegi húsz, tehát eredmény. Viszont ez a módosítás, ha minden igaz, kettővel növelné azoknak a településeknek a számát, ahol a magyart hivatalos nyelvként lehetne használni. Így a magyarok – akik valamennyi kisebbség közül a legtöbben szavaztak az együttműködést zászlajára tűző, a miniszterelnök-helyettest is delegáló pártra – a hivatali nyelvhasználat terén számszerűleg vajmi csekély előrelépésnek örülhetnek. Chmel szerint a küszöbcsökkentés legfőbb ellenzője a Kereszténydemokrata Mozgalom volt. A KDH nem először mutatta meg, hogy a keresztény identitás számukra másod- vagy sokadlagos a nemzeti identitás mellett. Kisebbségi kerékkötősdijük nem egyéb nacionalista szűkkeblűségnél, mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy eljárásuk az ország érdekét szolgálja. Csak nemzeti templomi orgonákra hangolt választói bázisuknak játszanak. Így csak támogatni lehet Rudolf Chmelt, aki kijelentette: a tárgyalások során a 15-ből már nem kívánnak tovább engedni. Azt csak remélni tudjuk, hogy az elszántság mellett valami egyéb is van a tarsolyukban a renitenskedő KDH-sok megregulázására (bár szomorú, hogy egy ilyen, nem ideológiai jellegű, azaz a politikai spektrumot nem a bal-jobb tengely mentén megosztó javaslat támogatását a hazai politikai kultúrában csak a kormányoldalon lehet keresni, és eleve elképzelhetetlen, hogy az ellenzék is támogathatná).

A magyar hivatali nyelvhasználat elhanyagolható léptékű emelkedése mellett a jogszabály legnagyobb hozadéka a szankciók bevezetése. Szükség van rájuk az egyenlőség látszatának fenntartásához, hisz „abban a másik” törvényben is vannak. De míg abban ott maradtak, hogy a többségi nyelvet védjék, addig a kisebbségi nyelvekről szólóba csak az első ilyen jellegű törvény elfogadása után 12 évvel kerültek be. Persze, a magyar nyelvhasználatot nemegy esetben saját kényelmességünk, és – magyar! – hivatalnokaink, önkormányzati dolgozóink restsége (is) korlátozza. Az előbbin csak magunk tudunk változtatni, a másikra meg ott lesz a törvény. Ha másképp nem megy...

Követhetsz  Twitteren is.

Csak a kisebbségi kompromisszum a jó kompromisszum – a Koalíciós Tanács keddi ülését követően biztosak lehetünk benne, hogy ezt még a koalíciós „jószlovákok” is így gondolják. Első körben a Kereszténydemokrata Mozgalom ellenállásán elbukott a Most-Híd javaslata a hivatalos nyelvhasználati küszöb 20-ról 10 százalékra való csökkentését illetően.

A Szabadság és Szolidaritás álláspontja – mint magyarkérdésekben korábban is – nem egyértelmű, az opportunista Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig valószínűleg örül, hogy a kereszténydemokraták elviszik a balhét, és még legalább a hétvégéig várhatnak azzal, hogy terítsék lapjaikat; mindenesetre, ha Bugár Béla pártelnöknek tárgyalnia kell velük a javaslat támogatásáról, ez azt jelzi, ők sem lelkesednek feltétlenül koalíciós partnerük ötletéért. És jelenleg ők jelentik az alternatívát Ficóval, Slotával (Mečiarral?) szemben...
A Most-Híd egyelőre bizakodó, a törvényhozás márciusi ülésén már tárgyalni szeretnének a kisebbségi nyelvtörvényről, kérdés, hogy lesz-e hozzá politikai akarat. Mint a nyelvtörvény módosítása kapcsán az álláspontját négyszer megváltoztató párt elnökétől, Bugár Bélától megtudtuk, akkor nem volt; s az elért eredményt igyekeztek sikerként kommunikálni, feledve a választások előtti-körüli legényes hetykeségüket, mely szerint csak a bírságok eltörlése az elfogadható megoldás. Végül – a Nemzeti Színház előadásának szünetében – nekik kellett visszakozniuk, az egyeztetés, a kompromisszumkészség, így a demokrácia diadalaként prezentálva a megegyezést, és a bírságokat.
A (rendszerváltás óta hozott számtalan) kisebbségi kompromisszum után most többségi kompromisszumra lenne szükség, ráadásul egy szimbolikus jelentőségű törvény esetében, mellyel a szlovákok nem vesztenének semmit. A nyelvhasználati küszöb persze jó, hogy van, ami a hivatali írásbeli érintkezést, az utcanévtáblákat, az önkormányzati ülések nyelvét stb. illeti, ugyanakkor tipikus szlovákiai félmegoldás, mert az erről szóló törvény egy más helyen azt is kimondja, hogy az állam- vagy közigazgatási dolgozó nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet, és nem úgy tűnik, hogy ezen változtatni kívánnának. Azaz a kisebbséginek vagy szerencséje van, és olyan hivatalnokra akad, aki ismeri a kisebbségi nyelvet, vagy – küszöb ide vagy oda – beszélhet szlovákul.
A Most-Híd kisebbségi kérdésekben eddig elért eredményeit látva jogosan lehetnek kétségeink Rudolf Chmel kétoldalú tárgyalásainak sikerét illetően. Félő, hogy a koalíciós „jószlovákok” sem fogják (akarni) megérteni, miről szól a nyelvhasználati küszöb intézménye, vagy ha igen, akkor sem fogják támogatni, azt gondolva: kompromisszumot kötni a kisebbségeknek kell.

Az emberben vegyes érzelmek kavaroghatnak a Thália Színház megmentéséért kiírt gyűjtés kapcsán. Megható volt, hogy mo.-i kisnyugdíjasok 500-1500 forinttal, heti csirkefarhát-pénzecskéjükkel adakoztak a felvidéki teátrum megmentéséért. De tényleg ekkora lenne a baj? Ez hamarosan kiderül, e reggeli gyors posztban csak egy dologra fókuszálnánk. A Magyar Távirati Iroda hírének egy részlete, mely tegnap jelent meg az Új Szó Online-on:

Közös nyilatkozatban határolódott el Kassa megye elnöke és a kassai Thália Színház igazgatója azoktól a Duna Televízióban elhangzott kijelentésektől, miszerint ha a színház által augusztusban indított gyűjtés során nem sikerül többletforrásokat találni a Thália működtetésére, a szlovák hatóságok megpróbálják megszüntetni a kulturális intézményt.

"Kassa megye és a Thália Színház elhatárolódik azoktól a politikai és nemzetiségi reagálásoktól, amelyek a gyűjtés bejelentését követően hangzottak el" - áll a közös nyilatkozatban, amelyet Zdenko Trebuľa és Kolár Péter írt alá kedden.
A nyilatkozat szerint Kassa megyének mint a Thália Színház gazdájának - "nincs semmi oka a színház megszüntetésére". (A teljes cikk itt)

Trebula úr magyarul nem tud, de szlovákul igen, és biztos vagyok benne, hogy a megyei hivatal járatja a Korzár c. regionális lapot, így ott elolvashatta az cikket, melyből kiemeltünk egy részletet. Kedves Kolár úr, hisz az alant idézett két cikk szerint éppen ön mondta, hogy meg akarják szüntetni a színházat. Gondolom, valamelyik HTM tudósító előkotorta ezeket a cikkében, és a magyar sajtóba, vmint az emberek tudatába már olyan felhanggal került be, hogy "a kurva szlovákok be akarják zárni szegény felvidéki magyarok színházát". Így aztán lépni kellett valamit. Kolár Péter, a nemzet televíziójának újsütetű sztárja elhatárolódott önmagától.

"A to sme pritom na základe zákona museli zvýšiť platy zamestnancov. Aj tu však stojíme len na 70-percentnejhranici slovenského priemeru, pretože na osobu je to necelých 500 eur," vysvetľuje riaditeľ Peter Kolár, ktorý sa nechce zmieriť so situáciou spejúcou k zatvoreniu divadla. "Vychádzamez toho, že divadlo je zvláštna inštitúcia, ktorá nemôže vynechať jeden rok, lebo keď ho vynechá, tak nemá premiéry a potom nebude mať predstavenia a zákonite ani návštevníkov. Potom je veľmi ťažké dosiahnuť znovuzaloženie. Môže sa to vyhrotiť do toho, že keď nič nepodnikneme, tak bude naša inštitúcia zrušená. Nie preto, že by na tom niekto mal záujem, ale preto, že keďže nebude rok pracovať, stane sa zbytočnou."
ANDREA NITKULINCOVÁ: Bojuje o prežitie, vyhlásilo zbierku. Korzár, 2009. 8. 27.

A gazdasági válság negatív hatásai miatt bevezetett megszorító intézkedések a Thália színházat is komolyan érintik. Idén 54 000 euróval (1,6 millió korona) kevesebb jut a megyei önkormányzat kasszájából a Thália fenntartására. „Csak a bérek kifizetésére 25 ezer euró (753 ezer korona) fog hiányozni“ - nyilatkozott Kolár Péter, a színház igazgatója. A helyzet megoldása érdekében az 1993-ban alakult Thália Színházi Társulás a belügyminisztériumtól kért engedélyt pénzadományok gyűjtésére. „A színház vezetőségével karöltve úgy döntöttünk, gyűjtést szervezünk“ - nyilatkozott Pólos Árpád színész, a Thália Színházi Társulás elnöke.
„Ha megnyerjük a köz támogatását, úgy az intézmény a 2009/2010-es színházi évad terveit mindannyiunk örömére megvalósíthatja. Ha nem, akkor bemutató előadások és nézők hiányában ürügyet szolgáltathatunk színházunk leépítésére“ - olvasható az intézmény és a színházi társulás közleményében.
MARSOVSZKY MIKLÓS: Új évad - régi gondok a Tháliában. Új Szó, 2009. 8. 27.

Nem irigylem azt a pénzt, amit a Duna összekalapozott a Tháliának, és nyilván minden szlovmagy blogger - különös tekintettel a keletiekre, mint részben e sorok írója is, vagy mondjuk Tizedes, vagy Körkép Akatika, akik real keletiek - tiltakozna, ha bántanák a színházat, de ez, hogy vmit bedobok a kommunikációs térbe, s mikor kiderül, hogy könnyen úgy járhatok, mint az egyszeri gyerek, aki nagyobbat akart fingani, mint az apja, s beszart, akkor meg elhatárolódom önmagamtól, ez több mint gáz.

UPDATE

A DTV a következő közleményt adta ki:

„Sajnálom, hogy a szlovákiai belpolitikai villongások miatt, a Duna Televízió jó szándéka ellenére negatív színben tűnt fel”

- Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója cáfolja a Duna Televíziót ért vádakat-

Valótlan hírt közölt kedden a szlovákiai pozsonyi hírügynökség a Duna Televízió által indított „Mentsük meg a kassai Thália Színházat! című jótékonysági felhívásról. A kassai Thália Színház direktora, Kolár Péter felháborodását fejezte ki a megjelent hír kapcsán, és azonnali helyreigazítást kért. A teátrumot fenntartó Kassai Megyei Önkormányzat is cáfolta a hírt. A TASR szerint - melyet aztán az MTI is átvett - „közös nyilatkozatban határolódott el Kassa megye elöljárója és a kassai Thália Színház igazgatója azoktól a Duna Televízióban elhangzott kijelentésektől, miszerint ha a színház által augusztusban indított gyűjtés során nem sikerül többletforrásokat találni a Thália működtetésére, a szlovák hatóságok megpróbálják megszüntetni a kulturális intézményt.” A Thália Színház igazgatója megdöbbenését fejezte ki a hír hallatán. Elmondta: „az eredeti, nevével fémjelzett nyilatkozat egy szóval sem említi a Duna Televíziót”.  A Kassai Megyei Önkormányzat alelnöke, Szőllős János és Zuzana Bobríková szóvivő is sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a Duna Televízió gyűjtését politikai felhangok kísérik.

Kolár Péter direktor a kedden megjelent téves hír kapcsán azonnali helyreigazítást kért, mellékelve az eredeti, a Kassai Megyei Önkormányzat és a Thália Színház közös nyilatkozatát, melyet ő személyesen és Zdenko Trebuľa, a Kassai Megyei Önkormányzat elnöke jegyez. „Sajnálom, hogy a Kassai Megyei Önkormányzat és a kassai Thália Színház által kiadott közös közleményünk félreértésre ad okot, hiszen a pozsonyi szlovák hírügynökség, a TASR tévesen adta hírül, hogy elhatárolódtunk a Duna Televízió jótékonysági akcióján elhangzottaktól” – tájékoztatott Kolár Péter igazgató. Ebben a nyilatkozatban ugyanis egyetlen szó sem esik a Duna Televízióról és a műsoraikban elhangzottakról. Az eredeti nyilatkozatban Kolár Péter és Zdenko Trebul’a úgy fogalmaznak: „A Kassai Megyei Önkormányzat és a Thália Színház egyaránt elhatárolódnak a gyűjtés ténye által kiváltott politikai és nemzetiségi reagálásoktól.” Kolár Péter hangsúlyozta: „A közös nyilatkozattal tehát épphogy a nemes gyűjtést kívántuk megvédeni az aktuális politikai polémiáktól és felhangoktól. Ebben egy szóval sem említettük a Duna Televíziót, hanem a gyűjtés ténye által kiváltott politikai és nemzetiségi reagálásoktól határolódtunk el.”


Zuzana Bobríková, a Kassai Megyei Önkormányzat szóvivője hangsúlyozta: „A gyűjtés teljesen legitim volt, amiért kizárólag köszönettel tartozunk a Duna Televíziónak”. Hozzátette: „Nagyon örülünk annak, hogy a Duna Tv így viszonyult a Thália színházhoz. Jó lenne, ha a többi intézményünk is hasonló segítségben részesülhetne. A Duna Televízió felhívása példaként szolgál.”
A Kassai Megyei Önkormányzat alelnöke, Szőllős János úgy fogalmazott: „sajnálom, hogy a Duna Televízió által indított felhívást politikai felhangok kísérik”.

Kolár Péter igazgató még szeptemberben kereste fel a Duna Televízió elnökét, Cselényi Lászlót. „Elnök urat azért kerestem meg, hogy segítségét kérjem fennmaradásunk érdekében. Tájékoztattam arról, ha teátrumunk harmadik éve is veszteségesen működik, akkor a színházunk elveszítheti függetlenségét, önállóságát” – fogalmazott a direktor. Külön sajnálatát fejezet ki amiatt, hogy a gyűjtés és a jótékonysági tematikus műsorok kapcsán negatív színben is felmerült a közszolgálati adó neve. „Sajnálom, hogy a szlovákiai belpolitikai villongások miatt a Duna Televízió jó szándéka ellenére negatív színben tűnt fel. A Duna Tv nem gerjesztett semmiféle politikai és etnikai feszültséget, hanem a Thália Színház működésének ellehetetlenülését akadályozta meg gyűjtésével” – reagált a vádaskodásokra a Thália direktora. „ A gyűjtést, a felhívás közzétételét ezúton is köszönöm elnök úrnak, a Duna Televíziónak, a nézőknek, a világ magyarságának” – mondta Kolár Péter. A társulat egyébként a hétvégén tartott jubileumi gálaműsorán, valamint saját honlapján is háláját fejezte ki a Duna Televíziónak és nézőinek az akcióért.

A Duna Televízióban meghirdetett jótékonysági felhívás sikerre járt: mindössze három nap leforgása alatt 24 164 925 forintot ajánlott fel a világ magyarsága a kassai Thália Színház megmentéséért.

Kolár Péter igazgató ma este élőben vendégünk lesz a Közbeszédben (20:00). Szőllős János alelnök (Kassai Megyei Önkormányzat) és Zuzana Bobríková szóvivő (Kassai Megyei Önkormányzat) nyilatkozatát a Duna Televízió ma esti Híradójában (18:00) és Közbeszéd (20:00) című műsorában láthatják nézőink.


HÁTTÉR:
Negyven évvel ezelőtt a szlovákiai magyarság önfeláldozásának és anyagi támogatásának köszönhetően alakulhatott meg az ország második magyar színháza, a Thália. Szlovákiában azóta is csak két magyar ajkú színház létezik. A kassai Thália Színház fenntartó szerve a világgazdasági válságra hivatkozva 2009-ben olyan mértékben csökkentette az intézmény költségvetési támogatását, amely nem teszi lehetővé egyetlen előadás bemutatását sem a 2009/2010-es színházi évadban. „Ha egy ilyen intézmény megszűnik, az óriási veszteséget jelentene nemcsak a szlovákiai, hanem az egész világ magyarságának is” – hangsúlyozta Kolár Péter direktor. A Nemzet Televíziója elsőként állt a teátrum mellé. November 27-28-29-én tematikus összeállításokkal, színházi közvetítésekkel, dokumentumfilmekkel és adományvonal létrehozásával buzdított adakozásra, hogy megmeneküljön a fennállása 40. évfordulóját ünneplő felvidéki teátrum. Az összefogás példás volt: a Duna Televízió három napon át tartó felhívására nem kevesebb, mint 24 164 925 forintnyi felajánlás gyűlt össze. A nézők lehetőségükhöz mérten próbáltak segíteni: 500 forinttól egészen milliós nagyságrendekig adakoztak a nemes célra. A világ minden tájáról érkeztek felajánlások, Magyarország mellett, többek között Szlovákiából, Csehországból, Romániából, Szlovéniából, Szerbiából, Ausztriából, Svájcból, Franciaországból, Belgiumból, Hollandiából, Olaszországból, Spanyolországból, Németországból, Svédországból, Norvégiából, Finnországból, Angliából, Törökországból, Izraelből, az Amerikai Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából is.

A kassai Thália Színház számlaszámára befolyt adományok végösszegéről - a banki átfutási időt is figyelembe véve - hamarosan bővebb tájékoztatást ad a Duna Televízió (www.dunatv.hu/kassa).