tg-ltatsthtetet-06-01

Ha a Szlovákiában jobbára csak a politikai thrillerekből ismert amerikai NSA-t (National Security Agency) a Szlovák Információs Szolgálattal, vagy a Nemzetbiztonsági Hivatallal említenénk egy lapon, az amerikai nagykövetség sajtószemlét készítő attaséja valószínűleg heveny röhögőgörcsöt is kapna reggeli kávéja mellé.

A számos különbség közül az egyik, hogy a Keith B. Alexander vezette amerikai nemzetbiztonsági csúcsszervnek egyedi elbírálás után kettős állampolgárok is a tagjai lehetnek, míg a Karol Mitrík-félének nem.

Az évtizedes terrorfenyegetettségben élő Egyesült Államokban elfér egy-egy kettős állampolgár a hírszerzési struktúrákban, a kis Szlovákia viszont attól retteg, hogy egy magyar állampolgárságú katonatiszt vagy ügynök, ha netán egy szlovák csodafegyverről szerezne tudomást, a fogai közt tartott rohamkéssel azonnal Budapestig úszna a jeges Dunán, hogy ott jelentse azt. A kormány tegnap támogatta a kereszténydemokraták javaslatát, melynek értelmében a rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a büntetés-végrehajtás, a vasúti rendőrség, a hadsereg, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vámőrség és az ügyészség kötelékében nem tevékenykedhetnek kettős állampolgárok. A törvénymódosító javaslatról februári ülésén tárgyal a parlament. S persze, mire az akta a parlament és a kormányhivatal közti 1,7 kilométeres távolságot megteszi, sok minden történhet, ugyanis a módosítást kiötlő KDH és a Híd további kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni a témában. A kereszténydemokraták látszólag hajlanak az enyhítésre, legalábbis Pavol Hrušovský a napokban ebben a szellemben nyilatkozott, de annyira azért nem voltak rugalmasak, hogy a kormányülés programjáról a KDH-s kormánytagok annak visszavonását kezdeményezzék, szokásuk szerint arra építve, hátha valahogy „átcsúszik”, ott is, a parlamentben is...

Most komolyan, egy a nagymihályi gépesített lövészeknél szolgáló kettős állampolgárságú törzsőrmester, egy ipolysági finánc, netán egy komáromi rendőrzászlós, esetleg a Nemzetbiztonsági Hivatalban elektronikus aláírásokat készítő alkalmazott ugyan mit tudna ártani e hazának? A probléma a törvényalkotók sunyi alapfeltevése – és ebben a szemforgató kereszténydemokraták kezet foghatnak az izgága Igor Matovičcsal –, hogy a kisebbségi magyarok, ha magyar identitásukat egy olyan hangsúlyozottan szimbolikus elemmel is növelik, mint az állampolgárság felvétele – lojalitásról szóló felmérések ide vagy oda –, nem lehetnek jó szlovák állampolgárok, legalábbis annyira nem, hogy az ország törvényeit, rendjét, biztonságát védjék. Mintha a koronás igazolvány munkaszerződést jelentene az Alkotmányvédelmi Hivatalhoz. Holott az ilyen szervezetek, akit akarnak, azt állampolgárság nélkül is megtalálják, a kisebbségi magyar pedig nem válik automatikusan hazaárulóvá, ha – még egyszer hangsúlyozzuk – szimbolikusan visszaveszi azt, amiről nagy- vagy dédszüleinek kényszerűen kellett lemondani. De a nemzeti ködön át ez mint ha nem (így) látszana...

Követhetsz  Twitteren is.

Daniel Lipšic belügyminiszter megvalósította elődje, Robert Kaliňák tervét, és növelte a rendőri jelenlétet a szegregált romatelepek környékén. Az intézkedés a kormányzati ciklusokon átívelő tervezés szép példája. A belügyminiszter lépése megosztotta a társadalmat, romákat, nem romákat, szakértőket egyaránt, s valószínűleg a rendőröket is (csak ők hivatalból nem nyilatkozhatnak, de az jelez valamit, hogy a romatelepi szolgálatra nem jelentkeztek önként tömegek, hanem átvezényléssel kellett feltölteni a keretet – s így is csak félig sikerült –, bár ez egy fegyveres testületnél standardnak mondható megoldás).

Az előkészületeket már Kaliňák is megtette, amikor a vasúti rendőrségről szóló törvény módosításába – mely az állami rendőrséggel való összevonást mondja ki – elhelyezett egy apró módosítást, mely akkor csaknem teljes egészében elkerülte a sajtó figyelmét. A jogszabály 40 § 6. bekezdését úgy módosította, hogy a tanulmányok folytatása miatt tartalékos állományba került rendőrök tanulmányaik befejezése után miniszteri utasításra legfeljebb 12 hónapra egy meghatározott egységhez vezényelhetők. Ez a módosítás lehetővé tette, hogy az iskolapadból egyenesen a péró mellé vezényelhessék az állományt. Ezúttal azonban nemcsak a szegregált romatelepek vidékén fokozták a rendőri jelenlétet, hanem erre egy komplex átszervezés részeként került sor, melynek keretében határrendészet és a vasúti rendőrséget is integrálják. Azaz: (vélhetően) kevesebb rendőr lesz a vasútállomásokon, vonatokon, és a határon.

A belügyminiszter lépését bírálók elsősorban azt kifogásolták, hogy lépése nem kínál rendszerszerű megoldást a romaproblémára, és az egész cigányságot állítja be bűnözőként azáltal, hogy lakhelyük környékén fokozza a rendőri jelenlétet. S a legmodernebb fegyverzettel felszerelt taktikai egységek a gettók közelében valóban kelthetik azt a látszatot, hogy a belügy a cigánybűnözés ellen indul harcba. Ilyen pedig nincs. Pápay Tibor rémuralma idején sem cikkeztek arról a lapok, hogy Dunaszerdahely környékén elharapózott a magyarbűnözés, pedig Papa Joe csatlósai olyannyira magyarok voltak, hogy némelyikük az államnyelvvel is hadilábon állt. Mikuláš Černák alvilági országlása alatt sem írták, hogy a Breznóbányai járásban – utóbb Besztercebánya megyében, majd a további területeken, ahol „Miki“ átvette a hatalmat – elharapózott a szlovákbűnözés. Tény azonban, hogy a szegregált romatelepek környékén bizonyos – elsősorban vagyon elleni – bűnözési formák gyakoribbak, mint az ország más részein, s ezekkel egy átlagos körzeti rendőrőrs, melyhez több község is tartozik, nehezen tudja felvenni a harcot. Ráadásul a kis értékű lopásokat szabálysértési eljárás keretében vizsgálják, az elkövetőknek általában nincs pénzük a bírság megtérítésére, az aktahalom növekszik, a bűn folyamatosan következmények nélkül marad, mely további elkövetésre buzdít... S az emberjogi harcosok jeremiádjai mellett gyakran elvész a szegregált romatelepek környékén megromlott biztonsági helyzet szenvedő alanyainak hangja, pedig ők is adófizető állampolgárok, így joggal várják el, hogy az állam épp úgy szavatolja élet- és vagyonbiztonságukat, mint a Pozsony belvárosában élőknek. Ez eddig csak papíron valósult meg. Lipšic végre tett valamit ezekért az emberekért is.

Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani – érvel Rejtő Jenő szimpatikus hőse, Fülig Jimmy egy verekedést követően. És ez Lipšic megoldási javaslatának problémája is. A rendőrség állománya körülbelül 20 ezer főből áll. Nem vezényelhet minden péró mellé készenléti egységeket, így az általa készített bűnözési térképet pirossal jelzett gócpontjait aligha tudják megfelelő rendőri erővel lefedni.

A másik dolog meg, hogy a szegregált romatelepek problémája korántsem csak biztonsági probléma. Szociális, oktatási, gazdasági, egészségügyi probléma is, mely a belügyminisztérium hatáskörében nem orvosolható, a többi tárca meg egyelőre nem nagyon igyekszik, hogy hasonlóan erélyes lépésekre szánja el magát, vagy nem vesz tudomást a problémáról, vagy konzerválja a jelenlegi állapotot. Kormányzati szintű komplex romastratégiának meg se híre, se hamva, pedig abból a pénzből, melyet a rendszerváltás óta romaügyi konferenciákon kaviáros szendvicsre fordítottak, tán egy közösségi központot is fel lehetett volna húzni, mondjuk a Dúsa utcában. De csak félmegoldások vannak.

Csütörtökön már csak egy Fico-kiprovokálta rendkívüli ülésre ült össze a parlament. Szerdán, az utolsó “rendes” munkanapon módosították a települési rendőrségekről szóló törvényt.

(Akinek nem clear, mi az, olvassa el a témát boncolgató korábbi bejegyzést.)
Az amerikai bűnügyi filmek jól körülhatárolható csoportjában markánsan tematizálódik a helyi és a szövetségi bűnüldöző hatóságok ellentéte. Elég csak a kultikus Twin Peaksre gondolni, a helyi seriff hogy utálja Cooper ügynököt...

Az is toposz - lásd Hazárd megye lordjai -, hogy a seriff fékez, rávág a kormányra, elnyom egy damn it-et, mire a seriffhelyettes megkérdezi: Mi a baj, főnök? A válasz: A megyehatáron túl nem üldözhetjük őket. Amerika messze van, az állami, szövetségi és helyi egyenruhás és civil fegyveres erőszakszervezeteket blogposztban nem, legfeljebb könyvben lehetne áttekinteni, a megyei a rendszer a bűnüldözésben is másként működik, mint nálunk, ahogy a büntetés-végrehajtás is. Lásd A Király Jailhouse Rock c. számát, melynek helyszíne egy megyei börtön. Így a seriffek és a városi rendőrök közé sem lehet egyenlőségjelet tenni.

Mit mond a két SDKÚ-s honatya, Štefan Kužma és Martin Pado volt belügyminiszter javaslata? 2011 áprilisától a települési rendőrségek előzetes megegyezés alapján olyan falvakban és városokban is intézkedhetnének, ahol nincs községi rendőrség.

A jelenlegi törvényi szabályozás ezt nem teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a városi vagy falusi rendőrség más településen is beavatkozhasson, az önkormányzatok előzetes, írásbeli szerződése szükséges.

A városi vagy falusi rendőrök önkormányzati alkalmazottak, mint az anyakönyvvezető, a polgármester titkárnője stb. Ezért ha eddig üldöztek valakit, és az a szomszéd faluba menekült, ott már nem tudtak vele mit kezdeni. Ugyanúgy, ha a szomszéd településen tömegverekedés tört ki, csak állampolgárként léphettek volna fel, rendőrként nem. Ezen kíván változtatni a jogszabály.

Nem rossz, nem rossz, de kérdés, hogy ez valós igényt elégít-e ki.

Daniel Lipšic belügyminiszter tegnap bejelentette: a rendőrautókat - elsőként a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal járműveit - üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel. A cél, hogy csökkentsék az üzemanyaggal való visszaélések számát.
Magyarul: hogy a rendőrök kevesebb benzint lopjanak. Na, szépen vagyunk...
Akit már hívott vissza irodai vezetékes telefonjáról köz- vagy államigazgatásban dolgozó ismerőse, hogy aztán korlátlanul cseveghessenek, mondván, ez ingyen van, tudja: az állami szférában a céges tulajdon saját célú használatát tekintve a versenyszféráétól némileg eltérő munkaerkölcs uralkodik. A társadalomtörténeti gyökerek feltárása terjedelmes tanulmányt igényelne, de az okokat valószínűleg a létező szocializmusban kell keresni, ahol a dolgozók úgy vélték, alacsony fizetésük kiegészítéseként jogosan kanyaríthatnak le ezt-azt az állami/közös tulajdonból. A kisebb irodai papír-, és a műhelybeli alkatrészlopások felett elnézően hunytak szemet, hiszen mindenki ezt csinálta, a rendszer is egy kollektív hazugságra épült. A társadalom az elmúlt két évtizedben bizonyos területeken továbblépett, a multiknál dolgozó elárusítónőket biztonsági őrök ellenőrzik, amikor távoznak a munkahelyükről, az állami szférában azonban - részben a perszonális kontinuitás miatt -vajmi kevés változott.

A hadsereg és a rendőrség a két legnagyobb állami erőszakszervezet, egyben saját törvényekkel bíró szubkultúra, mely jellege, és a rá vonatkozó törvényi szabályozás miatt jóval kevésbé nyitott az ellenőrző mechanizmusok előtt. Az ellenőrzést is belsőleg végzik, az ellenőrzők számára is komoly súllyal esik latba a mundér becsülete, ennek megfelelőek az eredmények is. A hadsereg az egyik legnagyobb üzemanyagfaló. E sorok írója egy harckocsizó egységgel szomszédos faluban töltötte gyermekkorát, ahol köztudott volt, hogy a katonáktól lehet olcsó gázolajat vásárolni.

Nemrégiben „tachométertekergető“ katonai rendőröket vittek el kommandósok, akik olyannyira pofátlanok voltak, hogy még Jaroslav Baška védelmi államtitkár (később miniszter) szolgálati útját is megtoldották pár kilométerrel, az üzemanyagot pedig értékesítették.

Tíz hónappal ezelőtt egy rendőr, aki 1991-től van állományban, tehát nem holmi lelkes zöldfülű - megérdemli, hogy leírjuk a nevét: Jozef Žaťko - megtörte a hallgatás falát, és elárulta: a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal elit rendőrei lopják a benzint. Az előző rendőri vezetés nem kezdett semmit az információval, sőt, Žaťkót büntette meg. Daniel Lipšic válaszként az egészpályás letámadást választotta: előbb a kritikus egység, majd a rendőrség, végül az államigazgatás járműveit üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel, hogy képet kapjanak a tényleges fogyasztásról. Egy szerkezet kiskereskedelmi ára 500 euró körül mozog, kezdhetünk számolgatni, mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, hogy ne lopjanak azok, akiknek a lopások ellen kell(ene) küzdeniük. A rendőrség 20 ezer fős szervezet, a becsületesen dolgozó többséget nem szabadna leírni az üzemanyagtolvaj kisebbség miatt.

Elméletileg az lenne a jó megoldás, ha rendőrnek csak talpig becsületes hölgyek és urak mennének. Gyakorlatilag meg ne csodálkozzunk, hogy ahol 150 képviselő között legalább hat hazug van, ott 20 ezer egyenruhás között is akad pár tolvaj. Nincs jó megoldás.

(Ezt a posztot munkaidő után update-elni fogjuk.) A rendőrséggel kapcsolatos dolgokat figyelő ember szinte megijed, mikor az Országos Rendőr-főkapitányság sajtósa egy olyan eseményre invitálja őt, ahol "személyi változásokról" lesz szó. Ez a blog egyértelműen Spišiak-fan, a törzsolvasók tudják, már 2004-2005-ben is az volt, de hát Jaro baze, már kicseréltél mindenkit, aki él és mozog, kivéve a kutyás és lovas rendőrök parancsnokát. Íme:

Kassai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Juraj Bukuš (korábban távozott, formailag üres volt a poszt)→Jana Baranová
Eperjesi Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Leško→Jozef Seman
Pozsonyi Kerületi Rendőr-főkapitányság: Pavel Brath→Faragó Csaba
Nagyszombati Kerületi Rendőr-főkapitányság: Bystrík Stanko→Puha Imre
Zsolnai Kerületi Rendőr-főkapitányság: František Posluch→Peter Fízel
Trencséni Kerületi Rendőr-főkapitányság: Vladimír Šramka→ Peter Müller
Nyitrai Kerületi Rendőr-főkapitányság: Dušan Síleš→Pavol Šrámek
Besztercebányai Kerületi Rendőr-főkapitányság:  Marián Slobodník→maradt

Az ORFK-n belül
Az országos rendőrfőkapitány első helyettese: Michal Kopčík→Ján Vaľo
Országos rendőrfőkapitány-helyettes: Stanislav Jankovič→Ľubomír Ábel
Belső ellenőrzés: Štefan  Kočan (korábban távozott)→Milan Jonis
Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal: Ivan Ševčík→Peter Krajíček
Korrupcióellenes Hivatal: Tibor Gašpar→Peter Kovařík
Nemzeti Kábítószer-ellenes Egység: Branislav Botto→

Kíváncsian várjuk, hogy 15 órakor mit fog bejelenteni.

UPDATE: 12:50-kor az volt az állás, hogy Marián Slobodník marad. 15 órától: Marian Slobodník megy.