Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Roháč, Roháč, mi lesz veled?

Néha nem a terjedelem, hanem az információérték a fontos, szal' most már tudja meg mindenki, hogy a Prágai Városi Bíróság ma dönt Jozef Roháč kiadatásáról. Bizony! Részletek egy magyarországi napilapban.
Update: Roháč ügyvédje dr. Sekyrka. Egy ilyen nevű fószer, Václav Sekyrka az ŠtB tagja volt. Csak nem ő az?
0 Tovább

Jozef Roháč vs. István Habodász

Amióta van Roháč-ügy, a következő keresőkifejezések száma nőtt meg ugrásszerűen a blogon: jozef rohac, Róbert Remiáš, Jozef Rohác, oskar fegyveres, Jozef Roháč, miroslav sýkora, Rohac, josef rohac, madarský denní o Roháčovi, Imrich Oláh a Jozef Roháč, výbuch v budapešti Roháč, papayovci mafia na slovensku, ludovit sator maffiavezér - csökkenő sorrendben. Tehát úgy is mondhatnánk, hogy Jozef Roháč lenyomta István Habodászt, a múlt héten még a szavalót keresték itt rendszeresen. A GM49 együttes száma jut eszembe, mely szerint Bélát itt már ne keressék, mert elköltözött.

Na de hogy a sok vérszomjas olvasó ma se maradjon Roháč nélkül, álljon itt ma is egy összefoglaló a témában. Mert Nekünk Roháč kell!
 
Bírálja a szlovák sajtó a hatóságokat a Roháč-ügy miatt. Vasárnap véletlenül akadt fenn egy közúti ellenőrzésen Prágában a szlovák alvilág a – a jelenleg börtönbüntetését töltő „Lojzo, a takarító” mellett - leghírhedtebb bérgyilkosa, akit hazájában nem is köröztek, így a Magyarország által kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján vették őt őrizetbe. A baloldali Pravda című napilap kommentárja szerint a szlovák rendőrség és a bűnüldöző szervek számára a Roháč-ügy az év leégése. "Valóban hihetetlen, ahogy a szlovák rendőrség szinte büntetendő módon elvetette a Roháč-ügyet. És eltolta." A Nový čas című bulvárlap munkatársa, Szlovákia egyik legelismertebb bűnügyi riportere, Vladimír Donner is felteszi a kérdést: kinek árthat a legtöbbet, ha Roháč elkezd beszélni. Véleménye szerint az ügy hullámai elérhetnek olyan politikusokat is, akik a mai napig ott állnak bizonyos felderítetlen ügyek hátterében.

Vladimír Mečiar bukása után derült fény arra, hogy állítólag az Ivan Lexa vezette Szlovák Információs Szolgálat szervezett bűnözői csoportokkal együttműködve próbált káoszt és bizonytalanságot előidézni Magyarországon. Bomba robbant a kisgazda Torgyán József, és a fideszes Szájer József háza előtt. Szlovákiában pedig 1995-ben elrabolták a köztársasági elnök fiát. A SIS egyik ügynöke, Oskar Fegyveres vallomást tette, melyben elmondta, az ügy mögött a SIS áll. Vallomása után azonnal külföldre ment, összekötője barátja, a rendőrként dolgozó Róbert Remiáš volt. Őt intenzíven követte egy nyitrai szervezett bűnözői csoport. Vladimír Mečiar kormányfő a 26 éves rendőr meggyilkolása - autójában robbantották fel Pozsony külvárosában - után gyakran hangoztatta: Remiáš kapcsolatban állt alvilági figurákkal, ezt azonban bizonyítania nem sikerült. Egyébként a rendőrség egy jól irányzott akcióval két nagyhalat is foghatott volna, Luba Lesná oknyomozó újságíró szerint ugyanis a merénylet helyszínének környékén "véletlenül" ott járt a pozsonyi éjszakában meghatározó Dinič-testvérekkel jó kapcsolatot ápoló „kisfőnök”, Roman Deák és Pápay Tibor is. A gyilkossággal Jozef Roháčot és Imrih Oláhot gyanúsították, azonban 2006-ban ejtették a vádat. A sajtóban megjelent információk szerint Ivan Lexán keresztül az akkor a szlovák alvilág fejének tartott Miroslav Sýkora rendelte meg a gyilkosságot, melyért Roháč kétmillió koronát kapott. Lexát ugyan gyanúsították a gyilkosság megrendelésével, de vádemelésre nem került sor. Egyébként Lexát szlovák bíróság nem ítélte el semmilyen „titkosszolgálati” ügyben, Sýkora pedig már soha nem fogja megmondani, hogy kitől jött a megbízás. Halott. 1997-ben, egy pozsonyi szálloda előtt terítette le egy géppisztolysorozat.

A kilencvenes évek második felében a szlovákiai alvilágban számottevő átrendeződésnek lehettek tanúi Szlovákia polgárai. Kelet-Szlovákiában a Borža-klán próbálta magához ragadni a hatalmat, de Róbert Holub csoportja is kért egy szeletet a tortából. Őt a szomszéd ház tetejéről, egy bérgyilkos kórházi ágyán ölte meg, ahova egy sikertelen merénylet után szállították. Közép-Szlovákiát a jelenleg is az állam vendégszeretetét élvező, emberrablással és gyilkossággal gyanúsított, ám jogerősen "csak" zsarolás miatt elítélt Mikulás Černák uralta. A breznóbányai autószerelőből lett, panziójában tigriseket tartó besztercebányai keresztapa minden valószínűség nélkül nem nélkülözte a politikai hátszelet sem, a Mečiar-kormány belügyminisztere, Gustáv Krajči kedélyesen pózolt vele egy alapkőletétel során, később a tárca hivatalnokai azt állították, nem tudták, ki áll az építkezési vállalat mögött. A Remiáš-ügyhöz neki is köze van, áttételesen: őt gyanúsítják Imrich Oláh meggyilkolásával.

Pozsony ilyen szempontból problematikusabb volt, a főváros piacát több csoport szerette volna az ellenőrzése alá vonni. Ezt a harcot a mai napig sem tekinthetjük lezártnak, bár a módszerek már nem olyan durvák, mint Jozef Roháč fénykorában. A fővárosi alvilág erős emberei Fratisek Sýkora és Eduard Dinič voltak. Emellett meg kell említeni a magyar kisebbség képviseletét is a szervezett bűnözésben: itt két meghatározó csoportot tartottak számon, Sátor Lajosét, és Pápay Tiborét, mindkettő dunaszerdahelyi kötődésű, sajtóinformációk szerint Roháč mindkettőjükkel kapcsolatban állt. Mint tudjuk, Sátor bizonyult erősebbnek. Azóta ő is ismeretlen helyen bujkál. A bekezdésben említett többi szereplő pedig halott.

Roháčot és Imrich Oláhot a Karcsi néven ismert Karol Szatmáry vallomása alapján vádolták meg. Besorolták őt a tanúvédelmi programba, azonban később visszavonta vallomását. Ezt egy másik védett tanú is megerősítette. Szatmáry azt vallotta: Oláh 1997-ben beszélt neki a Remiáš-gyilkosságról. Azonban ezt nem tehette, akkoriban ugyanis már halott volt, állítólag Mikulás Černák ölte meg. A tanúvédelmi programot önként elhagyó egykori koronatanú Szatmáry eltűnt, tetemét 2006-ban emelték ki a Vágból. Az ügy tehát minimum szövevényesnek nevezhető. Jozef Roháč azonban új megvilágításba helyezhetné a történteket.

Azonban a Prágai Városi Bíróság szóvivője Peter Kulawiak azt nyilatkozta: korai találgatásokba bocsátkozni arról, kinek adják ki Roháčot. A legfőbb ügyészség szóvivője, Svetlana Močková viszont úgy nyilatkozott a Pravdának: "Az elfogás Magyarország kérésére történt, Csehországnak teljesítenie kell a nemzetközi kötelezettségeit, így csaknem biztosra vehető, hogy Magyarországnak fogják kiadni."

0 Tovább

Szarházi-gate

Ján „Kettőskeresztállító” Slota startolta a hetet: míg Gyurcsány Ferenc és Robert Fico békülni próbált Brüsszelben – mérsékelt sikerrel, még a kameráknak szóló diplomáciai bájmosoly is alig-alig jött össze –, addig ő ornitológiai ismereteit csillogtatta Malackában, ezzel voltak tele a keddi lapok, hétfői lapok ugyanis nem voltak, az alkotmány ünnepe miatt. Ugyancsak államunk alaptörvényének köszönhetik a nebulók, hogy hétfőn még önfeledten játszadozhattak kis barátaikkal, iskolába menni ugyanis csak kedden kellett. Robert Fico Légen (igen, a dunaszerdahelyi járásbeli településről van szó, nem tévedés) is átadott egy – reméljük nem kisebb, nem rosszabb, hanem pontosan – olyan sportpályát, amilyenből már van pár az ország nemzetiségi szempontból kevésbé heterogén településein.

A hét eseménye azonban kétségkívül a Tisztelt Ház rendkívüli ülése volt. Szeretem a rendkívüli üléseket, feltéve, ha nem tudósítóként vagyok jelen. A tisztelt olvasó/tévénéző ritkán gondol bele, hogy egy híradóban látott, alig egyperces tudósításban olykor egy nap munkája is benne van, a rendkívüli ülés ugyanis azért rendkívüli, mert senkinek fogalma sincs, hogy mikor lesz vége. És ilyenkor az újságírók reménytelenül várnak az előcsarnokban. A parlamentben legalább kényelmesek a bőrfotelok…, de láttam én már a Markíza televízió szőke, a mikrofon sajátos szájba emelésével naponta férfiak tízezreit izgalomban tartó sztárriporternőjét egy zsák műtrágyán ülni a köztévé brüsszeli tudósítójával. Az nem volt akkora buli.

A rendkívüli ülés tárgya Štefan Harabin igazságügyi miniszter menesztése volt. (Itt jegyzem meg, erről a Harabinról nem lehet ám akármit csak úgy leírni, a kiadói csoportunkba tartozó nagyobbik napilappal éppen folyamatban van egy peres ügye; a kormányfő által lefasisztázott tulajdonosú baloldali napilapot is súlyos milliókra perelte. Itt a botrány köve a glosszák mellett pár karikatúra volt. Mintha ő volna Mohamed, még jó hogy kevesebb híve van, mint a prófétának.) Az ellenzék azért szerette volna az egykori parlament háta mögötti épületen kívül látni a HZDS által delegált tárcavezetőt, mert tizenegynéhány évvel ezelőtt – egy telefonbeszélgetés átirata szerint – állítólag meghitt viszonyt ápolt egy albán drogbáróval. Na lett is ebből nemulass! Robert Fico előre jelezte, az ellenzék 70 422 vödör szennyet fog a kormányoldalra borítani – nem tudni, honnan a szám, de tagadhatatlanul impozáns látvány lett volna, ha valóban így történik. Ehelyett a kormányoldal támadta az indítványt beterjesztő Daniel Lipšicet, azért, hogy az indítványt beterjesztette. A sokat megért törvényhozásban veretes szavak hagyták el a honatyai ajkakat. Vladimír Mečiar hozzászólása volt az egyik legalpáribb. Olyan messze állt az európai politikai kultúrától, mint a somorjai ONE Fesztivál a Szigettől. A HZDS vezetője Lipšic zsidó őseit firtatta. Az igazságügyi minisztert pedig hazugságon csípték a vita hevében. A jellegzetes arcszőrzetű tárcavezető – a Vladimír Palko által primitívnek nevezett (most egyet tudok érteni Palkóval) – felszólalásában nyíltan kilátásba helyezte, hogy a volt miniszter rabként fogja sikálni a minisztérium műmárvány lépcsőit, magánbeszélgetésben is odavetette neki: „Sittre kerülsz, te szarházi!” Államférfiúi szavak, melyeket Harabin előbb letagadott. Ám ezek a mikrofonok csúnya dolgok, a szarházizással meg már mások is ráfáztak. 2005 januárjában Pavol Rusko – emlékszik még rá bárki? –, akkoriban talán gazdasági miniszter nevezte ekként az akkoriban házelnökként ténykedő Pavol Hrušovskýt, de pechje volt: egy kamera ezt rögzítette. Így Rusko nem próbálta meg letagadni, Harabin igen. Csak akkor „tört meg”, amikor a helyzet már menthetetlen volt, kiderült, hogy a sommás beszólásról hangfelvétel is készült. Ekkor azonban mentegetőzni kezdett: tudják, eldurrant az agyam, ez a nyápic beszólt nekem, a bírónak... Egy igazságügyi miniszter, aki hazudozik. Lehetne jobb védjegye Robert Fico kormányának?

Robert Fico egyébként a Dunaszerdahelyhez közeli Légen járt, ahol elmondta, szurkol a magyaroknak és a szlovákoknak, majd egy jót focizott a helyi öregfiúkkal, akik vagy nagyon öregek voltak, vagy nem a legerősebb formációban álltak fel, de a meccs eredménye végül 13:10 lett. Focieredménynek sok, kézilabdának egész jó. Csak arról nem szólnak a hírek, ki volt a bíró. Meg arról sem, hány gólt lőtt Robert Fico. Sajnos, a Šport című napilap sem hozta címlapon. Ha légi olvasóink tudják, írják meg nekünk. De függetlenül attól, hányszor rezgette a hálót a kormányfő, ő nagy játékos. Sajnos, magyar partnere messze nem egy súlycsoportú vele. Ficónak – egyebek mellett – van egy stabil koalíciója, ahol azt csinál, amit akar, igaz, a nemzetiekkel olykor kell egyeztetnie, Mečiarék meg kénytelenek elfogadni ezt, hisz az egyre apadó népszerűségű párt örülhet, hogy egyáltalán kormányközelben lehet, a témái szavazóival arányosan fogytak el, s agg vezérük már tán’ csak dolgozószobája mélyén gondol arra, hogy köztársasági elnök legyen, hangosan nem meri mondani, mert kiröhögnék. Fico ezzel a magyar kormányfővel, akinek nemhogy stabil, de semmilyen koalíciója nincsen, azt csinál, amit akar. A hivatalos találkozó előkészítése körüli kutyakomédiának Gyurcsány Ferenc bukása vethet csak véget. Ezt nem egy magyar ellenzéki napilapból idéztem, egy szlovák lap kommentátora írta. Talán ezért maradt meg a brüsszeli informális találkozó is a szájkarate szintjén.

S míg Robert Fico az EU szívében arcizmait edzette, idehaza Ján Slota egy újabb kettős kereszttel jelölte meg a szlovák területeket, miként az ebek is körbevizelik territóriumukat. A nemzeti vezető nem vizsgázott jelesre természetismeretből, a magyarok turulmadarát ugyanis a papagájalakúak rendjébe sorolta, holott köztudottan a sólyomalakúak rendjébe tartozik. Annak ellenére, hogy mindkettő testét toll borítja, különbség első látásra nyilvánvaló: az egyiket j-vel, a másikat ly-vel kell írni. A nemzeti vezető – majdnem nemzetvezetőt írtam – keresztállító buzgalmához meg csak annyit, hogy van, aki azt állít, amit akar, és van, aki csak azt, amit tud.

0 Tovább

tg-ltatsthtetet-06-01

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek