Vasárnap fejeződött be a Discovery-n Ross Kemp afganisztáni dokumentumfilm-sorozata, a nagy darab tar angol színész és újságíró hazajött az országból, melybe hazája és a szovjet birodalom bicskája is beletört korábban. És most a NATO-é is töröget.
Ross a harcmezőről tudósított. Persze, mindig voltak kétségeim, hogy az operatőt hogyan, milyen kamerával veszi fel mindezt. Ezzel együtt jó kis sorozat volt, azoknak, akik a Rambo III.-nál többre kíváncsiak Afganisztánból. És tán azok számára is, akiket nem annyira érdekel Afganisztán. Jól nyúlt a témához. (A vasárnapi részben egy katona a harc hevében azt mondta, hogy fuck, a cseh szinkronban így hangzott: do prdele.)
*****
Amikor a hírügynökségek fotókínálatát böngésztem, láttam, hogy Phil Harrisról, a világ legismertebb rákhalászáról is kiadtak egy képet. Aztán amikor elolvastam a képaláírást, nagyon szomorú lettem. Meghalt. Nem hullámsírba süllyedt hajóstul-rákostul, hanem agyvérzést kapott. Amikor azt mondta, hogy fuck, kitakarták a száját. Nyugodjék békében!
*****
A képviselők ma sem szavazták meg a mentelmi jog szűkítését. Daniel Lipšic (KDH) szerette volna elérni, hogy ha egy képviselőt bűncselekmény elkövetése során tetten érnek, akkor ne kelljen a parlament jóváhagyása ahhoz, hogy a büntető eljárást megindíthassák ellene. A képviselők viszont nem akarták ugyanezt. Itt lehet megnézni, ki hogyan szavazott.
*****
A Vasúttársaság ma bejelentette, hogy biztonsági őröket fog alkalmazni a vasúti kocsik őrzésére. Tessék mondani, a vasúti rendőrséget mi a tökömnek tartja ez az állam?
*****
És ha tegnap bemutattuk a falevő dinoszauruszt, hát van neki egy testvére, mely jéggel táplálkozik. Nem olyan látványos, de azért… Olykor előtör a bennem élő elnyomott nehézgépkezelő.
Vége Rossnak; Elment a kapitány; Genya képviselők; Furcsa vasutasok; Még egy óriás
Miért fizessünk olyan szolgáltatásért, amelyet nem használunk avagy lashee és Attila bácsi a koncessziós díjról
Vasárnap úgy gondoltam, hétfőn, ha lesz időm, a koncessziós (rádió és televízió üzemben tartási) díjakról fogok írni. A téma ugyanis kellően populista, mindenkit érint, és két párt is brűgeti, a (még nem parlamenti) Sulík-féle SaS népszavaztatna róla, a (még, hehe) parlamenti Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviselője, Tomáš Galbavý pedig a folyó ülésen vetne véget neki.
Aztán a hétfő meg a kedd elég mozgalmasra sikeredett, így nem írtunk az üzemben tartási díjakról. De majd ma.
A politikusok természetesen nem azért akarják eltörölni ezeket a fizetni valókat, hogy e népnek jó legyen, mert ez őket nem különösebben foglalkoztatja, hanem, hogy a népnél jópontokat szerezzenek. Abban viszont igaza van Sulík komának, hogy ez a díj adójellegű, és nem szolidáris, mert a háromgyerekes, elvált szomszédasszony pont annyit fizet a Szlovák Rádió és a Szlovák Televízió üzemben tartásáért, mint a Pozsony belvárosában élő topmenedzser.
Ha akarunk HBO-t, Fishing and Huntingot, vagy, urambocsá’ egy pornócsatornát. akkor előfizetünk rá. Azt azonban, hogy a fenti médiumokra elő akarunk-e fizetni, vagy sem, a kutya nem kérdezte tőlünk: köteleztek rá bennünket. Felháborító állami hatalmaskodás. S ami még ennél is felháborítóbb: olyan termékért vesz el tőlünk pénzt az állam, amit nem is használunk. Vagy fogalmazzunk egyes számban: használok. Nem hallgatom a Szlovák Rádiót, nem nézek STV-t, legfeljebb olykor belenézek a híradóba, de egyre ritkábban. Ehhez képest az egész használatáért fizetek. Egy szó mint száz: szavaznék olyan pártra, amely azt mondaná, eltörli ezeket.
Na de, van a témának egy jelen sorok írójánál sokkal nagyobb tudora, ez pedig Attila bácsi, azaz Lovász Attila, az MR6 főszerkesztője. Alant idézném két kommentárját, nem teljes terjedelmében, hanem az eredeti webhelyre mutató linkkel, hogy clear legyen.
2006. 02.18, Új Szó
Uzsorás állam
A tavaly jóváhagyott büntető törvénykönyv 235. §-a az uzsorát a következőképpen fogalmazza meg: "Aki más kényszerhelyzetét, tájékozatlanságát, tapasztalatlanságát kihasználva olyan teljesítést követel, amelynek az ellenértéke nagy mértékben aránytalan, vagy aki ilyen teljesítést megvásárol vagy átvesz, egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető." Aki tehát egy negyvenkoronás kinnlevőséget 5000 koronás szankcióval követel, vagy ilyen követelést átvesz, uzsora bűncselekményét követi el. A néha érthetetlen jogásznyelvet magyarra fordítva: a szlovák rádiós és televíziós előfizetési díj szankciói, azoknak behajtási kísérletei joggal ébresztik fel a gyanútlan Olvasóban is azt a feltételezést, hogy állami uzsorával állunk szemben a demokrácia 16. évében. Igaz, a probléma nem új keletű, hiszen a koncessziós törvény 1996-tól hatályos, de csak a múlt évben jutott el oda a nyilvántartását is megkérdőjelezhető módon vezető Szlovák Rádió, hogy többéves elmaradásokat (amelyek viszont néha csak két-három havi díjra vonatkoztak) egy maszek céggel akarta behajtani. Volt eset, amikor a szankció elérte a másfél millió koronát.
Mondhatnók, lett volna szíves a tisztelt kuncsaft becsületesen fizetni a negyven koronát, most nem lenne gond. Ez az érvelés viszont azonos azzal a jogértelmezéssel, amely a tyúklopást halállal büntetné. Az aránytalanság akkor is aránytalanság, ha fegyelmezetlen a polgár, esetleg ki akar bújni kötelezettségei alól. A rádió és a televízió koncessziós díja adójellegű, amióta létezik rádió és televízió. Az adót az adóhivatalnak kell kirónia és behajtania, nem egy magáncégnek. Tovább>>
És akkor a szerző hétfői írása hasonló témában
2010. 02.01., Új Szó
A koncesszió védelmében
Az SaS elnöke, Richard Sulík a múlt héten közölte, kezdeményezése elérte azt a támogatottságot, amelynél a parlamentnek kötelezően meg kell tárgyalnia a rádiós és televíziós előfizetési díjról készülő népszavazást. A lánykori nevén koncessziónak nevezett járulék a lakosság körében nem örvend nagy közkedveltségnek: ha lesz referendum és ha az érvényes lesz, az eredmény akár borítékolható is. Kérdezzük meg a polgárokat, akarnak-e valamiért fizetni, a válasz egyértelmű (lásd még: ún. szociális népszavazás Magyarországon).
Richard Sulík, az SaS elnöke még három éve vetette föl az ötletet, annak idején meg is indokolta. Indokai között szerepelt például az, hogy a koncessziós díjnak adójellege van, hogy a befizetés módja nem szolidáris, mert a díj egységes, s végül attól függetlenül kell fizetni, az ember médiafogyasztó-e vagy sem.
Amikor Sulíkék elkezdték az aláírásgyűjtést, még a régi előfizetői törvény volt érvényben, amely a vevőkészülékhez kötötte annak fizetését, a szankciók pedig – mint arról annak idején rengeteget írtunk – vérlázítóan magasak voltak, esetenként anyagi gondokat okoztak. Sőt, mindehhez jött még a közrádió és egy magán jogi iroda közötti szerződés, amelyben a rádió a díjat az irodával hajttatta volna be, az iroda meg lefölözte volna a hatalmas büntetéseket, de most ezt is hagyjuk. A Szlovák Rádió közben kiegyezett az irodával, a koncessziót pedig villanyórák alapján fizetjük. Tovább>>
E sorok írója valszeg négy év múlva is azt fogja gondolni, hogy az előfizetői díjat el kell törölni.
*****
És emiatt nem akarunk külön posztot írni, de az Appleblog ma egy nagyon fontos képet tett közzé, melyet Appleblog olvasóként és macesként én is szeretnék tovább népszerűsíteni. Nem csak Jack Bauer és Obi használ Mac-et.
Újabb blogmérföldkő
Blogtörténelmi pillanatnak lehettek tanúi azok, akik ma Új Szót vásároltak. Akik csak az Online-t olvassák, azok nem, mivel a Presszó melléklet nem kerül fel.
Ma az Új Szó 3 oldalas interjút közölt sixx-szel, a comment:com főbloggerével. Juhász László flogger kolléga tavalyi, úttörő, Pátria-beli blogbeszélgetését – melyről az évzáró összefoglalóban is beszámoltunk – nem számítva ez az első alkalom, hogy a szlovákiai magyar (nyomtatott) sajtóban valakivel azért beszélgetnek, mert blogger. Köszönjük, sixx és Borka Roland!
Miért utáljuk a rendőröket?
Alant egy különösen gusztustalan videót tekinthetünk meg. A zsolnai járási rendőrkapitány, és a közlekedésrendészet igazgatója arról számol be rajta, milyen sikeres akciót hajtottak végre. Mintegy csalétekként kiállítottak egy járőrt az útra. Amikor az autósok villogni kezdtek, azt levideózták, majd megvágták a villogó autósokat.
Nos, ha megnéztük a videót, láthatjuk, hogy a közlekedésrendészet igazgatója azzal indokolja e furcsa razziát - és most ne ítéljük el a kandi kamera használatát, mert a sajtó is beveti olykor, és akkor hogy örül neki a néző, akár politikai, akár szórakoztató műsorokban -, hogy a szabál az szabál kérem. Nem szabad villogni. És aki villog, azt megvágjuk. Mert a szabál, az szabál.
Ha átmegyünk egy országgal arrább, és ott megállít bennünket a labanc rendőr, be nem kapcsolt lámpával, akkor azt mondja, hogy uram, nincs bekapcsolva a lámpája, kérem, kapcsolja be. Ha viszont nálunk állítanak meg - e sorok írójával is történt ilyen, még a régi világban, március 13-én, két nappal a kötelező világítás vége előtt, és egy ezresbe került, rohadjanak meg -, azt mondják, hatvan euró. Be kell gyűjteni valahol a szociális kormány irdatlan kiadásait. És az autós jó alany erre, mert mindig kéznél van, és sok van belőle.
Villogó autósokat baszogatnak, miközben ők... soroljam? Malina Hedvig, DAC-meccs, Ernest Valko, kínaiak, Roman Červenka, kassai cigánygyerekek, nyitrai bevetés, hexogén a villanyszerelőnél, és ezek csak a legismertebbek. És még van pofájuk a szabályok betartásáról prédikálni.
A Szindikátus díjai; a másik díj zsűrije, a legokosabb emberek
Ma klasszikus „mottóm-helyzetben” vagyok, There are so many stb. Helyette három rövid megnyilatkozásra szorítkoznánk a média berkeiből.
1. (A múlt heti sajnálatos események miatt permanens csúszásban vagyok.) Pénteken tették közzé a Szlovákiai Újságíró Szindikátus díjazottjainak névsorát. A lista megtekinthető az újságíró-szövetség honlapján. Aki magyarokat keres, ne kattintson.
2. Mától tudjuk, kik lesznek a 2009-es Újságírói Díj zsűrijében. A rangos elismerésről már korábban is írtunk a blogon. Ami a zsűrit illeti, különösebb, sokkoló felfedezésre nem bukkantam a nevek áttanulmányozása során. Örülök, hogy Grendel Lajos fogja az interjúkat elbírálni, és nagy plusz, hogy Marek Wollner, a Reportéři ČT dramaturgja is az egyik zsűriben van. A blogokat a köv. zsűri fogja elbírálni:
Vladimíra Bukerová, konzultantka pre webové projekty a bývalá redaktorka BBC
Adam Javůrek, online.zurnalistika.cz (ČR)
Juraj Mesík, publicista
3. A Slovak Press Watch blogon Gabriel Šípoš közreadta a leggyakrabban idézett szakértők listáját. Itt megtekinthető.
Utolsó kommentek