tg-ltatsthtetet-06-01

Ivan Gasparovic lehetne jó elnök is. Két ciklusnál tovább akkor se lehetne államfő, ha elnöksége hozadékaként nukleáris arzenálunk az USA-éval vetekedne, aranytartalékunk pedig Svájcéval. Szóval neki voltaképpen mindegy. Viselkedhetne akár államférfiként, elnökként is, a Szlovák Köztársaság minden állampolgárának elnökeként. De ő csak egy kesztyűbáb Robert Fico bábszínházában. Nem azért nem írta alá a hazafias törvényt, mert hülyeség - ezt hangsúlyozta is -, hanem mert Fico arra kérte, vagy lehet, hogy utasította őt. Mert neki mindegy. Csak hoki, meg autóverseny, meg DJ-pult legyen.

Választási év van, mindenki a voksokra hajt, így nem csoda, ha ki-ki kiszemelt magának egy-egy célcsoportot, lehetőleg jó nagyot, aki a vállán vinné őt a törvényhozásba. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom az őstermelők szekerén döcögneb e, a Szlovák Nemzeti Párt a katonákkal masírozna be, vagy éppen a himnusz hangjain szárnyalna.

Mindkét választás jónak tűnik, ugyanis a kiszemelt célcsoport sok tagból áll, és mindenkinek van családja, szomszédja, rokonsága. Hisz melyik őstermelő ne adná voksát szívesen arra a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomra, mely az ÁFÁ-t a háztáji élelmiszer-forgalmazás esetében 19-ről 6 százalékra csökkentette. Hogy emiatt az Európai Unió eljárást indíthat az ország ellen, nem érdekelte a beterjesztőket, és a törvényjavaslat megszavazóit. Az unió szerint ugyanis az azonos árukat azonos adókkal kell terhelni. A jogszabály valóságos adócsökkentési hullámot indíthat el: az őstermelők mintájára az autókat egy garázsban szerelő autószerelők, a nappalijukban könyvelő könyvelőnők, a pincéjükben reszelő fémmegmunkálók, vagy urambocsá’ a bájaikat otthonukban kínáló szerelmi szabadfoglalkozásúak is követelhetik a kisebb adót, mondván: ők is háztáji jelleggel tevékenykednek.

A katonákkal viszont lehettek volna elnézőbbek a honatyák. A nemzetiek azt javasolták, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő katonák zsoldja ne legyen adóköteles. Ez közvetlenül 560 katonát érintett volna, a hivatásos állomány pedig megközelítőleg húszezres, de a sereg soraiban erős a szolidaritás, biztosan szimpatikusabbnak találtak volna egy olyan pártot, amelynek köszönhetően több pénzt vihetnek haza. Afganisztán jelenleg nincs a 10 legvonzóbb hely között, ahova az átlagpolgárok leginkább vágynának. Mert ott napirenden lőnek és robbantanak. Ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács; aki pedig bordélyban dolgozik, ne csodálkozzon, ha üzekedni akarnak vele. A bányászra is rászakadhat a bánya, a tanár pedig több mázsa krétaport fogyaszt el, mire eléri a nyugdíjkorhatárt, feltéve ha nem kap agyvérzést korábban a sok neveletlen gyerek miatt – mondhatnánk. A maga módján minden szakma veszélyes, még a levéltárosé is, ha rádől egy ősnyomtatványokat tartalmazó állvány, biztosan nem kel már fel. A katonák viszont primér módon kockáztatják az életüket, a saját, jól felfogott anyagi érdekeiken túl az őket kiküldő ország nevében és érdekében. Ha már családi nyaralásra nem küldik őket a külföldi missziók után, ahogy azt tőlünk nyugatabbra teszik, legalább ezt az említett adókedvezményt megadhatták volna nekik. Annál is inkább, mivel az 560 hadfi adója „csak” 1,66 millió eurót tesz ki. A hazafias törvény implementációja meg 1,21 millióba kerül, ugyan csak egyszer. Igaz, nem az államnak, hanem az iskolákat fenntartó önkormányzatoknak.

A hazafias törvény főként marketingszempontból volt fontos a nemzetieknek, hogy megüzenjék a hozzájuk hasonlatos szavazótáboruknak, az ország mintegy tizedének: most megint jól megmutattuk a magyaroknak. A bár gyalázatos, de fogatlan jogszabályt 77 képviselő támogató szavazatával sikerült elfogadtatni, de megvetésre méltó a tartózkodó vagy nem szavazó honatyák sunyi alibizmusa is. A jogszabályról kialakuló vitának az ideológiai mellett csakhamar anyagi vetülete is lett, a hazafiságnak ugyanis ára van, mintegy 32 ezer tanteremmel számolva 1,21 millió euró. Ján Mikolaj miniszter – a törvényt kidolgozó Szlovák Nemzeti Párt tagja – hallatlan arroganciával üzente meg az iskoláknak, a hazafiság árát saját maguknak kell kigazdálkodniuk. A törvény egyik beterjesztője, Rafael Rafaj pedig azt mondta, szerinte nem nagy összegről van szó. Ahhoz képest, hogy a hamarosan jobb létre szenderülő régiófejlesztési minisztériumban mennyibe került egy logó, valóban csekélység.

Hogy a botor jogszabály a honfiúi keblet kívánja szabályozni, s így értelmetlen, kifejtették már tanult kollégáim e hasábokon a hét során. Ha leszámítunk nyolc hetet a nyári, kettőt a téli, egyet a tavaszi szünetre, akkor egy gyermek 41 hetet tölt az iskolapadban. Így alapiskolásként 369, középiskolásként (ha négyéves képzésre jár) 164, azaz az érettségiig csak az iskolában 533 alkalommal fogja hallani a himnuszt. A honmentők ezzel éppen az ellenkező hatást érték el. Örvendetes látni a közösségi portálokon tapasztalható önszerveződést. A javarészt szlovák diákok himnuszhallgatást elutasító csoportot hoztak létre a Facebookon, ugyanitt szerveződik egy tüntetés is, jövő szerdára, az elnöki palota elé. A két „himnuszellenes” csoportnak e kézirat leadásakor 18 ezer tagja volt. A törvény beterjesztőinek érdemes lenne beleolvasni a csoportok fórumain folytatott kommunikációba, hogy a „tanuló ifjúság”, akiknek hazafias nevelését olyannyira a szívükön viselik, mit is gondol a jogszabályról. A legszimpatikusabb megnyilvánulásnak mégis az egyik kereskedelmi televízió híradójában megszólaltatott ifjoncé tűnt, aki a riporter kérdésére vállat vonva csak annyit mondott: „Hisz, tudjuk, hogy szlovákok vagyunk, nem?”

A törvény ugyan a „bolondok napján” lép hatályba – ad analogiam bolond lyukból bolond szél fúj –, de idén ez egy csütörtöki nap, az első áprilisi tanítási hét a húsvét utáni. Feltámadással és kölniszaggal vegyes hazafiság. Kíváncsian várjuk!

(kb. ott vesszük fel a szálat, ahol tegnap estve a közelgő karbantartás előtt 5 perccel letettük)
Boldogok a sajtkészítők - tudjuk meg a Brian életéből. Szlovákiában a zászlókészítők boldogok, ugyanis a 47 000 tanterem van az országban (via Pravda), s mindbe kell egy állami zászló. S miként a Brianből megtudjuk, hogy nem csak a sajtkészítők boldogok, "Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire", boldogok a himnuszkészítők, az Alkotmánypreambulum-készítők, és a címerkészítők is. A J&T által éppen most felzabált Pravda becslése szerint a "hazafias csomag" negyven eurót kóstál, így a közoktatási rendszer nemzetiesítése 1 880 000 euróba kerül. A törvény - jelenleg elérhető, tehát nem módosított - verziója viszont nem határozza meg pontosan a kihelyezendő zászló, címer, himnusz, preambulum méretét, küllemét. Lehet, hogy ez majd a végrehajtó rendelkezésben fog foglaltatni. Mindenesetre ha én iskolaigazgató lennék, akkor

a, megkérném Gizikét, a titkárnőt, hogy a régi, az iroda sarkában letakarva árválkodó Consul írógépen ugyan írja már le a himnuszt és a preambulumot, így a nyomtatási költséget is megspórolnák, kvázi, a papírköltségből kihoznák

b, megkérném az osztályelsőket, hogy a füzetükből tépjenek ki egy lapot, és arra írják le a himnuszt és a preambulumot. Így papírköltség sincs.

Aztán műhelymunka órán - persze, ha van még ilyen, mi még munkára nevelés címszó alatt tanultuk, utólag is üdvözlöm Paulisz tanító bácsit, ha olvas -  a fiúk csinálnának neki fasza keretet a meglevő anyagból.

Címert lehet gyártani rajzórán. Egyedül ez a zászló a problematikus. Azt meg nagymamák kalákában megvarrhatnánk használt ruhákból. A modern anyukák már nem tudnak varrni. Így a költségeket alaposan le lehetne faragni.

Mindenesetre Ján Mikolaj oktatási miniszter - történetes abból a pártból, amely ezt az egész faszságot kitalálta - ma megüzente az iskoláknak: gazdálkodják ki a költségeket, mert a minisztériumtól egy vasat nem kapnak erre. Azt, hogy van-e himnusz hétfőnként, meg van-e zászlóhimnuszcímerpreambulum az osztályokban, a tanfelügyelet fogja ellenőrizni. Ami érdekes, ha nincs himnusz, nincs büntetés. Egyelőre legalábbis a törvényben nem áll, hogy pedellussá fokoznák le a direktort, ha nem a Nad Tatrou sa… dallamával stratolja a hetet. "Ez az adott iskola és igazgató névjegye, a szülők, a tanulók, az állam törvényei iránti névjegye" - mondta Ján Slopa mester pincsikutyája és íródeákja, Rafael Rafaj jógi. Nos, Rafaj úr, azt hiszem, minden magyar szülő szívesen venne egy ilyen névjegyet.

Persze, a konteo blog olvasói könnyen gondolhatják, hogy az egész hazafias törvény csak a magán- és egyházi iskolák gonosz lobbijának a műve. A törvény ugyanis csak az állami iskolákra érvényes. Ha tehát ön nem akar gyermekének Nad Tatrou sá-t minden hétfőn, akkor vegye ki az államiból, és helyezze el a legközelebbi egyházi vagy magániskolába. Ez utóbbi esetben fizesse a tandíjat is. Az Alkotmány által garantált ingyenes közoktatás ugyanis áprilistól akciós ajánlatban, csak himnusszal kapható. Na de mit garantál nekünk egy olyan Alkotmány, amely úgy kezdődik: Mi, a szlovák nemzet… (Egyébként nagyon hasznos olvasmány, és nem is hosszú.)

A törvényben az is benn áll, hogy az iskolákba be kell vezetni a hazafias nevelést. Ejnye, Mikolaj úr, hát hogyhogy nem vezette be eddig, hosz már négy éve maga a miniszter. Most vagyon az oktatási reform kellős közepén. Mit akarnak, újra felülírni az egészet?

A hazafyas törvény miatt nem kell beszarni, senkit nem fognak 5000 euróra megvágni (mint a nyelvtörvény esetében), ha nem dalolja a himnusz elég hangosan. Nem is a következmények az undorítóak, hanem az elv, ahogy a bílá-modrá-červenát ránk oktrojálják. Ettől a magyar kisgyerek csak még jobban fogja utálni a szlovákokat. Kinek jó ez?

Persze, feltehetjük a kérdést, miért ne lehetne egy szlovákiai magyar hazafi. Miért  ne dagadhatna keble honfiúi érzelmektől, ha  e kis országra tekint a térképen? Azért, mert ez a kis ország, meg elődje, a sokkal nagyobb 1918-as megalakulása óta sosem tett semmit azért, hogy ez így legyen. Persze, ettől én még kiválóan érzem magam a bőrömben, és biztos vagyok benne, hogy a még meglevő (hajaj, jövőre népszámlálás, lesz itt sírás-rívás fogcsikorgatás) szlovákiai magyar kisebbség nem úgy kel fel, hogy a kisebbségi lét keserű kenyerét reggel sós könnyeivel áztatja meg, majd megreggelizik belőle. Nem ismerek embert, aki bánatos orcával járna az utcán a kissé még híves koratavaszban amiatt, hogy ez az ország nem szereti őt. De attól ez még így van.

Ráadásul ilyen pszeudotémákkal foglalkozik a sajtó és a blogoszféra, miközben az Alkotmány úgy kezdődik, hogy "Mi, a szlovák nemzet"; romokban az igazságszolgáltatás, évekig húzódnak a perek, és a bírók perlik az államot; február végéig  780,3 millió euró hiány keletkezett a költségvetésben; még mindig nem tudjuk, ki áll az Interblue Group mögött, és hogy hol a pénz; Fico nem válaszol az újságíróknak; a kormány liebling cége napilapot vesz stb.

(A Sme blogjai a hazafias törvényről.)

------------------------------
Az élet úgy hozta, hogy ez A hírlapíró és a halál blog ezredik bejegyzése.

A poszt elolvasása előtt hallgassuk meg a szlovák himnuszt!

Öt óra után egy-két perccel kongani kezdett a parlament üléstermi harangja, vecsernyére hívta a házban kószáló 122 honatyát.

Az esti kismisét Pavol Abrhan kereszténydemokrata képviselő celebrálta, a kulturális bizottság megbízásából.

Nem volt olyan régen, február 12-én, hogy az ellenzéki tréfagép miatt elmaradt a hazafias törvény. Akkor, mivel a parlament nem bizonyult határozatképesnek – a kormánykoalícióból 75-en nyomták meg a jelen gombot, a kormánykoalíciónak egy voks hiányzott, az ellenzékiek pedig kivették a kártyájukat a berendezésből – Pavol Paska házelnök úgy döntött, a jogszabályról a márciusi ülésszak kezdetén, március 2-án fognak szavazni. Az ügy pikantériája, hogy a nemzetiek számára sorsdöntő voksolás idején Ján Slota, a párt elnöke sem volt jelent az ülésteremben.

A törvény másik kidolgozója, Rafael Rafaj, a nemzetiek frakcióvezetője úgy fogalmazott, két hétig még él a remény, hogy elfogadják a jogszabályt. A nem szavazó szlovák képviselőket viszont éles bírálattal illette. "Ez hazafiasságuk mutatója. Nyugodtan szavazhattak volna akár nemmel is. A rendelkezésünkre álló időt arra fogjuk fordítani, hogy az embereknek elmagyarázzuk, milyen módosításokon ment át a törvény a törvényalkotási folyamat során. Hiszem hogy jelen formájában már mindenki számára elfogadható" - mondta Rafaj.

A nemzetiek a mintegy három órás parlamenti vita során elálltak több radikális javaslatuktól is. Így például a 15 éveseknek a személyi igazolványuk átvételekor nem kellene hűségesküt tenniük. A köz- és államigazgatásban dolgozóknak sem, csak az újonnan felvett közalkalmazottaknak. Ők a következő szavakkal fejezik ki hűségüket Szlovákia iránt: "Becsületemre és lelkiismeretemre hűséget fogadok a Szlovák Köztársaságnak, alkotmányos alapelveinek és demokratikus berendezkedésének. Fogadom, hogy mint a Szlovák Köztársaság állampolgára, lehetőségeimhez mérten elhivatottan és hűségesen védem hazámat, területi egységét, függetlenségét, szuverenitását, és tisztelem jelképeit".

Nos, ma Abrhan mester előbb a módosító indítványokat bocsátotta szavazásra. Majd sitty-sutty a harmadik olvasatba utalták. Vita itt sem volt. Csak szavazás. Nézzük, hogyan!

Igennel szavaztak:

Bačík, Branislav    Belásová, Milada    Belousovová, Anna    Bobrík, Anton
Burian, Jozef    Cabaj, Tibor    Čech, Ján    Číž, Miroslav
Damborská, Marta    Demian, Jaroslav    Dubravay, Peter    Ďuračka, Jozef
Džurina, Pavol    Faič, Vladimír    Gabániová, Darina    Gajdošík, Jakub
Galis, Dušan    Géci, Milan    Glenda, Tibor    Goga, Pavol
Halecký, Jozef    Haľko, Marián    Horváth, Juraj    Hradecký, Boris
Chrbet, Ján    Izák, Jaroslav    Jánoš, Vladimír    Jarjabek, Dušan
Jasaň, Viliam    Jureňa, Miroslav    Kondrót, Maroš    Korba, Anton
Košútová, Magda    Kotian, Miroslav    Kovačócy, Marián    Kovarčík, Ján
Krajkovič, Mikuláš    Kramplová, Zdenka    Kvorka, Ján    Laššáková, Jana
Lebocký, Tibor    Líška, Jozef    Lukša, Michal    Madej, Róbert
Mamojka, Mojmír    Martinák, Ľuboš    Matejička, Vladimír    Mazúrová, Viera
Mečiar, Vladimír    Müllerová, Emília    Mušková, Ľudmila    Nachtmannová, Oľga
Obrimčák, Peter    Pavlis, Pavol    Pelegrini, Peter    Petrák, Ľubomír
Podmanický, Ján    Pučík, Rudolf    Rafaj, Rafael    Rehák, Milan
Richter, Ján    Rošková, Ľubica    Rydlo, Jozef    Sániová, Beata
Senko, Ján    Slota, Ján    Šaško, Ivan    Švidroň, Valentín
Tóthová, Katarína    Valocký, Jozef    Vaľová, Jana    Varga, Ivan
Vestenický, Emil    Záhumenský, Marian    Zelník, Štefan    Zmajkovičová, Renáta
Zvonár, Ján

Nekik köszönjük szépen.

Nemmel szavaztak:

Andruskó, Imre    Bárdos, Gyula    Berényi, József    Biró, Ágnes
Bugár, Béla    Csáky, Pál    Duray, Miklós    Farkas, Iván
Juhász, György    Köteles, László    Miklós, László    Mikloško, František
Minárik, Pavol    Nagy, László    Palko, Vladimír    Pásztor, István
Sárközy, Klára    Simon, Zsolt    Szigeti, János    Szigeti, László
Szögedi, Anna

Hazafiatlan árulók!

Tartózkodtak:

Abrhan, Pavol    Brocka, Július    Fronc, Martin    Gibalová, Monika
Golian, Ján    Grečková, Lea    Hrušovský, Pavol    Pataky, Ján
Sabolová, Mária    Šimko, Jozef    Urbáni, Milan    Žitňanská, Lucia

Nem szavaztak:

Devínsky, Ferdinand    Frešo, Pavol    Hort, Milan    Ivančo, Jaroslav
Janiš, Stanislav    Lipšic, Daniel    Markovič, Peter    Miššík, Peter
Novotný, Viliam    Pado, Martin    Paška, Pavol    Rosová, Tatiana

Ott se voltak:

Babič, Ján    Bastrnák, Tibor Bauer, Rudolf    Cibulková, Katarína
Dzurinda, Mikuláš    Fedor, Martin    Gabura, Peter    Gál, Gábor
Galbavý, Tomáš    Horváth, Zoltán    Chelemendik, Sergej    Kahanec, Stanislav
Kubánek, Stanislav    Kubovič, Pavol    Kuruc, Martin    Kužma, Štefan
Liška, Juraj    Micheľ, Ľuboš    Mikloš, Ivan    Mikuš, Jozef
Mikuš, Tibor    Prokopovič, Pavol    Rusnák, Ján    Slafkovský, Alexander
Štefanec, Ivan    Tarčák, Jozef    Tkáčová, Jarmila    Vášáryová, Magdaléna

A parlament honlapján egyelőre csak a módosító indítványok nélküli szöveg érhető el. 5-kor szavaztak, így gondolom, hivatalnok, aki megcsinálta volna, már nem volt az épületben. De majdcsak felkerül az is. (A poszt végére odakopizom a módosító indítványok nélküli változatot.)

Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban.

A jogszabályból fakadóan a kormány- és parlamenti, valamint önkormányzati üléseket a szlovák himnusz meghallgatásával fogják kezdeni; az iskolákban is így fog kezdődni az oktatási hét. A diákoknak azonban az akusztikus élményen túl vizuálisban is részük lesz, a tantermekben el kell helyezni a szlovák zászlót, a címert, a himnuszt, és az Alkotmány preambulumát, mely így kezdődik: „Mi, a szlovák nemzet”. A közalkalmazottaknak hűségesküt fog kelleni tenniük. Nem tisztázott azonban, hogy ez a Munkatörvénykönyvhöz hogyan fog viszonyulni. Azaz, az alkalmazás feltétele lesz a hűségeskü? Mert akkor európai bíróságokon ez elég komoly teret enged az állam ellen.

Erre a jogszabályra egyrészt marketingszempontból volt szüksége Slotáéknak. A fapicsa Belousovová nagy nemzeti sikerként könyvelte el, és azt ígérte, lesznek még ilyenek. Hát, kíváncsian várjuk.

A normális szlovákok épp úgy megütköznek a törvényen, mint a magyarok. Hiheti valaki komolyan, hogy egy jogszabály javítja egy átlagember államhoz való viszonyát? Ugye nem?

A polmarketingen túl ez az egész törvény csak arra kellett, hogy újra pofonszarják a felvidéki magyarságot. Most képzeljünk egy egy bodrogszerdahelyi, ipolyfödémesi vagy csákányi testületi ülést, szlovák himnusszal... Gömöralmágyi, palásti, zétényi, alistáli iskolakezdést himnusszal. Biztosan lesznek törvénytisztelő beszari magyar iskolaigazgatók, akik egy jottányit sem engednek a jogszabályból... Sima szellemi terület-körbehugyozás ez, hogy a kurva magyarok lássák, kik az urak itten.

És akkor keressünk válaszokat a kérdésre: miért is legyen a felvidéki magyar lojális ahhoz az országhoz, ahol ilyen törvényeket fogadnak el?

(Még lenne mit írni, de éjféltől karbantartás lesz a freeblogon, úgyh gyorsan kilőjjük ezt a posztot.)

------------------------------------------------

Az eredeti törvényszöveg:

NÁRODNÁ RADA SLOVENSKEJ REPUBLIKY

IV. volebné obdobie

N á v r h

Zákon

z  ................ 2009

na podporu vlastenectva

Národná rada Slovenskej republiky, vedomá si dôležitosti hodnôt pozitívneho vlastenectva, národnej identity, štátnej suverenity a zvrchovanosti, rozvoja kultúrnych a duchovných tradícií a ich podpory zo strany štátu sa uzniesla na tomto zákone:

§ 1

Predmet zákona

Tento zákon upravuje základné princípy, ciele, formy a právne pravidlá, smerujúce na podporu výchovy k vlastenectvu, ako súčasti národného povedomia, sebavedomia a národnej identity, k vernosti a oddanosti k vlasti, k hrdosti na minulosť a prítomnosť a k vernosti a úsiliu  ochraňovať svoju vlasť.

§ 2

Pôsobnosť zákona

Pôsobnosť tohto zákona sa vzťahuje na:

(1)       fyzické osoby, ktoré sú občanmi Slovenskej republiky,

(2)       právnické osoby, štátne a neštátne inštitúcie, ktoré pôsobia na území Slovenskej

republiky.

§ 3

Podpora vlastenectva

(1) Štát prispieva k podpore vlastenectva v každej oblasti plnenia  funkcií štátu tým, že vytvára právne a iné mechanizmy na podporu vlastenectva, ako prirodzeného vzťahu štátu a osôb, na ktoré sa vzťahuje tento zákon. Osobitnú pozornosť podpory vlastenectva venujú Ministerstvo školstva SR, Ministerstvo kultúry SR, Úrad pre Slovákov žijúcich v zahraničí a Matica slovenská.

(2) Každý je povinný zachovávať úctu k štátnym symbolom Slovenskej republiky, štátnemu jazyku, k samotnému štátu a jeho ústavným orgánom a inštitúciám.

(3) Pred každým začiatkom rokovania Národnej rady Slovenskej republiky sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

(4) Pred každým začiatkom rokovania Vlády Slovenskej republiky sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

§ 4

Výchova k vlastenectvu

(1) Súčasťou výchovy mladej generácie v celom systéme vzdelávania je aj ich výchova k vlastenectvu, výchova pre záujmy štátu a výchova k  úsiliu ochraňovať štát.

(2) Výchova k vlastenectvu a jeho obsahu, musí byť zaradená do učebných osnov výchovno-vzdelávacieho procesu na všetkých stupňoch školskej vzdelávacej  sústavy.

(3) Školy majú povinnosť, aby v každej  miestnosti, v ktorej prebieha vyučovanie, bol umiestnený štátny znak, štátna zástava, text štátnej hymny a preambula Ústavy Slovenskej republiky.

(4)  Pred začiatkom prvej vyučovacej hodiny v týždni je povinný riaditeľ školy alebo ním poverá osoba zabezpečiť, aby sa v miestnostiach, v ktorých prebieha vyučovanie, hrala štátna hymna Slovenskej republiky. Na splnenie tejto povinnosti sa osobitne prihliada pred začiatkom každého školského zhromaždenia, najmä v súvislosti s odovzdávaním vysvedčení.

§ 5

Sľub vernosti Slovenskej republike

(1) Sľub vernosti Slovenskej republike znie : „Sľubujem na svoju česť a svedomie vernosť a oddanosť Slovenskej republike, jej ústavným zásadám a jej demokratickému zriadeniu. Sľubujem, že ako občan Slovenskej republiky, budem podľa svojich možností a schopností, oddane a verne  chrániť svoju vlasť, jej územnú celistvosť, zvrchovanosť, štátnu suverenitu a mať v prirodzenej úcte jej štátne symboly“.

(2) Sľub vernosti Slovenskej republike sa skladá vždy do rúk zástupcu príslušného orgánu štátnej správy ústne, položením dvoch prstov pravej ruky prisahajúcej osoby na  Ústavu Slovenskej republiky. O zloženie Sľubu vernosti Slovenskej republike sa spíše záznam, ktorý vlastnoručne podpíše osoba, ktorá takýto sľub zložila, ako aj zástupca správneho orgánu.

(3) Sľub vernosti Slovenskej republike skladá osoba vždy :

a) pred právnym aktom prevzatia dekrétu o jeho zvolení za poslanca Národnej rady Slovenskej republiky,

b) pred právnym aktom, keď po prvý krát preberá od zástupcov štátneho orgánu svoj občiansky preukaz,

c) pred právnym aktom prevzatia osvedčenia o štátnom občianstve Slovenskej republiky, ak bolo štátne občianstvo takejto osobe udelené príslušným orgánom štátnej správy,

d)  pred právnym aktom prevzatia služobnej zmluvy osobou ustanovenou do štátnej služby, alebo ustanovenej do verejnej služby príslušným orgánom štátnej správy.

§ 6

Podpora vlastenectva zo strany orgánov samosprávy

(1) Samospráva prispieva k podpore vlastenectva  pri výkone svojich kompetencií tak v originálnej pôsobnosti ako aj v oblasti preneseného výkonu štátnej správy tým, že vytvára právne a iné mechanizmy na podporu vlastenectva, ako prirodzeného vzťahu orgánov samosprávy a osôb, na ktoré má tento zákon pôsobnosť.

(2) Sľub vernosti Slovenskej republike skladá, pred prevzatím dekrétu  o svojom zvolení vo voľbách do samosprávy  osoba:

a)  zvolená za primátora mesta alebo starostu obce,

c) zvolená za poslanca miestneho, obecného, mestského  zastupiteľstva alebo zastupiteľstva samosprávneho kraja.

(3) Štátna hymna sa hrá vždy na začiatku každého zasadnutia obecného, miestneho, mestského zastupiteľstva alebo zasadnutia zastupiteľstva samosprávneho kraja.

(4) Mestá, obce a samosprávne kraje majú povinnosť, aby v každej miestnosti, kde prebieha zasadanie obecného, miestneho, mestského zastupiteľstva alebo zasadnutie zastupiteľstva samosprávneho kraja bol umiestnený štátny  znak, štátna zástava  a preambula Ústavy Slovenskej republiky.

(5) Na začiatku každého verejného zhromaždenia obce, mesta alebo samosprávneho kraja sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.

§7

Štátna hymna sa hrá povinne na športových podujatiach a športových súťažiach vyhlásených alebo organizovaných národnými športovými zväzmi.

§ 8

Podpora vlastenectva verejnoprávnymi médiami

(1) Verejnoprávne média prispievajú k podpore vlastenectva v oblasti svojej pôsobnosti tým, že :

a) každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00.30 hodiny vždy zaradia do vysielania hranie štátnej hymny Slovenskej republiky,

b)  v rámci svojej programovej skladby zaradia v deň štátneho sviatku program obsahovo a tematicky zameraný s predmetom tohto zákona a súvisiaci s týmto štátnym sviatkom.

Čl. II.

Zákon č. 308/2000 Z. z. o vysielaní a retransmisii a o zmene zákona č. 195/2000 Z. z. o telekomunikáciách v znení zákona č. 147/2001 Z. z., zákona č. 206/2002 Z. z., zákona č. 289/2005 Z. z., zákona č. 95/2006 Z. z., zákona č. 121/2006 Z. z. zákona č. 13/2007 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 654/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 167/2008 Z. z., zákona č. 287/2008 Z. z., zákona č. 516/2008 Z. z., zákona č. 77/2009 Z. z. a zákona č. 318/2009 Z. z. sa dopĺňa takto:

1.         V § 16 sa za písmeno g) vkladá písmeno  h), ktoré znie:

„h) zabezpečiť v dennom programe hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame,“.

Doterajšie písmená h) až q) sa označujú ako písmená i) až r).

2.         V § 17 ods. 1sa za písmeno e) vkladá písmeno f), ktoré znie:

„f) zabezpečiť v dennom programe hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame,“.

Doterajšie písmená f) až h) sa označujú ako písmená g) až i).

Čl. III.

Zákon č. 619/2003 Z. z. o Slovenskom rozhlase v znení zákona č. 587/2006 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 68/2008 Z. z., zákona č. 70/2008, zákona č. 312/2009 z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 5 sa za odsek 1 vkladajú odseky 2 a 3, ktoré znejú:

„(2) Slovenský rozhlas vysiela každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny štátnu hymnu Slovenskej republiky tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame.

(3) Slovenský rozhlas v rámci svojej programovej skladby zaradí v deň štátneho sviatku alebo pamätného dňa program, ktorý je obsahovo a tematicky zameraný na štátny sviatok alebo pamätný deň.“.

Doterajšie odseky 2 a 3 sa označujú ako odseky 4 a 5.

Čl. IV.

Zákon č. 16/2004 Z. z. o Slovenskej televízii v znení zákona č. 588/2006 Z. z., zákona č. 220/2007 Z. z., zákona č. 343/2007 Z. z., zákona č. 68/2008 Z. z., zákona č. 70/2008 Z. z., zákona č. 516/2008 Z. z., zákona č. 312/2009 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 5 sa za odsek 1 vkladajú odseky 2 a 3, ktoré znejú:

„(2) Slovenská televízia vysiela každý deň v čase od 23:30 hodiny do 00:30 hodiny štátnu hymnu Slovenskej republiky tak, aby hranie štátnej hymny Slovenskej republiky bolo predelom medzi programovými zložkami a nebolo súčasťou reklamy a ani nenasledovalo bezprostredne pred reklamou alebo po reklame.

(3) Slovenská televízia v rámci svojej programovej skladby zaradí v deň štátneho sviatku alebo pamätného dňa program, ktorý je obsahovo a tematicky zameraný na štátny sviatok alebo pamätný deň.“.

Doterajšie odseky 2 a 3 sa označujú ako odseky 4 a 5.

Čl. V.

Zákon č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení v znení zákona č.96/1991 Zb., zákona č. 421/1991 Zb., zákona č.500/1991 Zb., zákona č.564/1991 Zb., zákona č. 11/1992 Zb., zákona č. 295/1992 Zb., zákona č.43/1993 Z. z., zákona č.52/1994 Z. z., zákona č.287/1994 Z. z., zákona č.229/1997 Z. z., zákona č.225/1998 Z. z., zákona č.233/1998 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.185/1999 Z. z., zákona č.389/1999 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.6/2001 Z. z., zákona č.453/2001 Z. z., zákona č.205/2002 Z. z., zákona č.515/2003 Z. z., zákona č.369/2004 Z. z., zákona č.535/2004 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z., zákona č.615/2004 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z., zákona č. 757/2004 Z. z., zákona č.171/2005 Z. z., zákona č.628/2005 Z. z., zákona č.616/2006 Z. z., zákona č.267/2006 Z. z., zákona č.334/2007 Z. z., zákona č.335/2007 Z. z., zákona č.330/2007 Z. z., zákona č.205/2008 Z. z., zákona č.384/2008 Z. z., zákona č.445/2008 Z. z., zákona č.583/2004 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 11b sa na konci textu paragrafu pripája nová veta, ktorá znie:

„Na začiatku každého verejného zhromaždenia obyvateľov obce alebo jej časti sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

V § 12 sa za odsek 6 vkladá odsek 7, ktorý znie:

„(7) Na začiatku každého rokovania obecného zastupiteľstva sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

Doterajší odsek 7 sa označuje ako odsek 8.

Čl. VI.

Zákon č. 350/1996 Z.z. o rokovacom poriadku Národnej rady Slovenskej republiky v znení zákonač.  77/1998 Z.z., zákona č.86/2000 Z.z, zákona č.138/2002 Z.z., zákona č.138/2002 Z.z., zákona č. 100/2003 Z.z., zákona č.551/2003 Z.z., zákona č.215/2004 Z.z., zákona č.360/2004 Z.z., zákona č.253/2005 Z.z., zákona č.320/2005 Z.z., zákona č.261/2006 Z.z., zákona č.199/2007 Z.z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 25 odsek 1 znie:

„(1) Na začiatku každého rokovania schôdze národnej rady sa hrá štátna hymna Slovenskej republiky.“.

Doterajší text paragrafu sa označuje odsekom 2.

Čl. VII.

Zákona č. 224/2006 Z.z. o občianskych preukazoch a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení zákona č.693/2006 Z. z., zákona č.647/2007 Z. z., zákona č.445/2008 Z. z. sa mení a dopĺňa takto:

V § 6 odsek 1 písm.a) sa vypúšťa čiarka a vkladajú sa slová „a po zložení sľubu vernosti podľa osobitného zákona,“

Čl. VIII.

Tento zákon nadobúda účinnosť 1. apríla 2010.

Dôvodová správa

A. Všeobecná časť

Vlastenectvo patrí medzí základné hodnoty civilizovanej spoločnosti a vyspelého národa. Preambula Ústavy SR zdôrazňujúc hodnotu identity sa odvoláva na  politické a kultúrne dedičstvo našich predkov a na stáročné skúsenosti Slovákov zo zápasov o národné bytie a vlastnú štátnosť. A to v zmysle cyrilo - metodského duchovného dedičstva a historického odkazu Veľkej Moravy.

Európska demokratická spoločnosť sa riadi empirickou zásadou z histórie, že štát je národný a spoločnosť je občianska. Každý národný štát má svoj jedinečný znak, ktorým potvrdzuje svoju výnimočnosť, zároveň sa ním odlišuje od ostatných a súčasne však potvrdzuje občiansky charakter spoločnosti.

Napriek týmto skutočnostiam špecifická norma - zákon na ochranu vlastenectva v právnom poriadku Slovenskej republiky zatiaľ chýba. Existujú čiastkové normy, ktoré upravujú napr. použitie štátneho symbolu, ale len v súvislosti so štátnymi sviatkami, resp. medzinárodnými podujatiami - ide teda skôr o usmernenie výzdoby či zásad diplomatického protokolu a prevažne len jedného zo štátnych symbolov. Komplexná a osobitá úprava zatiaľ v právnom systéme SR chýba.

Slováci sú starý európsky národ, ich korene siahajú do 5. storočia a do čias Veľkomoravskej ríše v 9. storočí. Boli aktívnou súčasťou Uhorského štátu, pomáhali v stredoveku aj  v novoveku brániť jeho kresťanskú civilizáciu. Žiaľ, Uhorsko sa na konci svojej existencie v 19. storočí, uchyľovalo k priamemu odnárodňovaniu Slovákov. Preto aj Rakúsko-Uhorská monarchia dostala prívlastok „žalár národov“. Krutá maďarizácia bola nielen popieraním občianskych práv, ale aj prirodzeného práva Slovákov na prejavenie vlastnej identity a práva na sebaurčenie.

Z úcty k stovkám národovcov, ktorí trpeli za národné presvedčenie, osobitne z úcty ku generáciám bernolákovcov a štúrovcov, vnímame zodpovednosť za dorastajúcu mládež, ktorej chýba jasné vedomie slovenskej identity, a u ktorej sa prejavuje národné bezvedomie hraničiace s ľahostajnosťou, ktorú paradoxne médiá vystavujú na obdiv.

To je stav znesväcovania základných hodnôt nášho štátu. Pri výskumoch sa sebavedomie a národné vedomie Slovákov preukázalo, ako jedno z najslabších v celej Európskej únii. Malé národy majú povinnosť voči sebe samým, preto treba tento škodlivý a nebezpečný stav zmeniť. Aktuálna je myšlienka Ľudovíta Štúra: „Najskôr musíme slúžiť sebe, potom iným!“ Na posilnenie národného povedomia, hlbokého vzťahu k národným tradíciám a na pestovanie moderného vlastenectva má slúžiť aj tento zákon.

Zmyslom predkladaného zákona je zásadná zmena postojov a prístupu zo strany štátnych a verejných orgánov na podporu vlastenectva. Ide o legitímne opatrenia a mechanizmy, ktoré by mali vyvolať pozitívnu zmenu  postojov občanov k štátu. Predpokladajú sa taktiež stimuly pozitívne ovplyvňujúce nielen výchovu mládeže k vlastenectvu, ale zvyšovanie národného povedomia a identity  u ostatných generácii občanov, žijúcich v Slovenskej republike. Slovenská republika je štát národný s rešpektom k budovaniu občianskej spoločnosti. Aj tento zákon bude rešpektovať všetky záväzky, ktoré má naša republika k Európskej únii.

Navrhujeme, aby  sa pôsobnosť tohto zákona vzťahovala len na fyzické osoby, ktoré sú občanmi Slovenskej republiky. Súčasne navrhujeme, aby  pôsobnosti  tohto zákona podliehali aj právnické osoby, štátne aj neštátne  inštitúcie, ktoré pôsobia na území Slovenskej republiky.

Ďalej navrhujeme priamu podporu pestovania vlastenectva zo strany štátu,  zo strany samosprávnych orgánov, národných športových zväzov a verejnoprávnych médií. Ide o také formy podpory vlastenectva, ako je povinnosť, aby pred zasadnutiami vlády Slovenskej republiky, zasadnutiami Národnej rady Slovenskej republiky, zasadnutiami mestského i obecného zastupiteľstva, na verejných zhromaždeniach obcí, v školách na začiatku školského roku, každého školského vyučovacieho týždňa, aj pri odovzdávaní vysvedčení za prospech žiakom a študentom, vždy zaznela štátna hymna Slovenskej republiky.

Osobitne navrhujeme, aby školy v učebniach, kde prebieha vyučovanie mali povinnosť zabezpečiť, aby v nich bol štátny znak,  štátna zástava, text hymny a preambula Ústavy Slovenskej republiky. To isté sa navrhuje v miestnostiach, kde prebieha rokovanie Národnej rady Slovenskej republiky, rokovanie Vlády Slovenskej republiky, rokovanie miestneho, obecného a mestského zastupiteľstva a zastupiteľstva samosprávneho kraja.

V súvislosti zo získaním občianstva (prevzatím prvého občianskeho preukazu), získaním občianstva podľa osobitných predpisov, keď sa preberá dekrét o zvolení za poslanca Národnej rady Slovenskej republiky, alebo služobná zmluva v súvislosti s nástupom do štátnej služby alebo verejnej služby, ak sa preberá dekrét o zvolení za primátora mesta alebo starostu obce, ak sa preberá dekrét o zvolení za poslanca mestského,  obecného alebo miestneho zastupiteľstva, alebo zastupiteľstva samosprávneho kraja takýto občan alebo osoba skladajú Sľub vernosti Slovenskej republike. Obsahom tohto sľubu je  zachovávať v každej situácii vernosť Slovenskej republike, jeho ústavnému zriadeniu, osobný záväzok chrániť územnú celistvosť, zvrchovanosť, suverenitu štátu, štátny jazyk a mať v úcte štátne symboly Slovenskej republiky.

Návrh zákona je v súlade s Ústavou Slovenskej republiky, predovšetkým Preambulou Ústavy SR, čl.1., čl. 2., čl. 3.,  čl. 5., čl. 6.,čl. 7.,  čl.8., čl. 9.,  čl.12., čl. 13., čl. 14.,  čl. 19.  a  čl. 23.

Návrh zákona je tiež v súlade s ústavnými zákonmi, zákonmi a ostatnými všeobecne záväznými právnymi predpismi, ako aj s medzinárodnými zmluvami, ktorými je Slovenska republika viazaná.

B. Osobitná časť

K Čl. I

K § 1 až 3

Navrhované ustanovenia ustanovujú predmet zákona, pôsobnosť a  základné povinnosti zachovávať k štátnym symbolom Slovenskej republiky a k štátnemu jazyku Slovenskej republiky úctu.

K § 4

Upravuje výchovu k vlastenectvu vo výchovno-vzdelávacom procese a stanovuje povinnosti riaditeľom škôl zabezpečiť hranie štátnej hymny SR.

K § 5

Predmetné ustanovenie definuje sľub vernosti Slovenskej republiky. Sľub skladá každý, komu bol prvýkrát vydaný občiansky preukaz, cestovný pas Slovenskej republiky, udelené štátne občianstvo Slovenskej republiky a kto vstupuje do štátnej služby alebo verejnej služby. Sľub tiež skladajú poslanci NRSR a na začiatku školského roka žiaci základných a stredných škôl a to individuálne alebo hromadne.

K § 6

Ustanovenie na podporu vlastenectva zo strany orgánov samosprávy. Upravuje sa sľub vernosti povinnými osobami, hranie štátnej hymny orgánmi všetkých stupňov samosprávy ako aj na začiatku každého verejného zhromaždenia obce, mesta alebo samosprávneho kraja.

K § 7

Upravuje sa povinné hranie štátnej hymny SR aj športových podujatiach a súťažiach organizovaných národnými športovými zväzmi v SR.

K § 8

Ustanovuje sa podpora vlastenectva verejnoprávnymi médiami hraním štátnej hymny SR v čase medzi 23:30 a 00:30.

K Čl. II

V Čl. II sa ustanovuje pre vysielateľa a prevádzkovateľa retransmisie povinnosť zabezpečiť hranie štátnej hymny Slovenskej republiky v čase od 23.30 hodiny do 00.30 hodiny podľa podmienok ustanovených v navrhovanom znení.

K Čl. III a IV

V uvedených článkoch sa ustanovuje povinnosť hrania štátnej hymny v Slovenskej rozhlase a v Slovenskej televízie za podmienok určených v tomto zákone.

K Čl. V

Upravujú sa povinnosti v zákone č.369/1990 Zn. o obecnom zriadení.

K Čl. VI.

Upravuje sa zákon č. 350/1996 Z.z. o rokovacom poriadku NR SR

K Čl. VII

Upravuje sa zákon č. 224/2006 Z.z. o občianskych preukazoch v znení neskorších predpisov.

K Čl. VIII

Navrhuje sa, aby zákon na podporu vlastenectva nadobudol účinnosť 1. apríla 2010.

Doložka finančných, ekonomických, enviromentálnych vplyvov, vplyvom na zamestnanosť, podnikateľské prostredie a informatizáciu.

Návrh zákona nezakladá zvýšené nároky na výdavkovú časť rozpočtu, rozpočtov územných samospráv ani verejných rozpočtov.

Navrhovaná zákonná úprava nemá vplyv na zamestnanosť, podnikateľské prostredie, životné prostredie ani informatizáciu spoločnosti.

Doložka zlučiteľnosti návrhu zákona s právom Európskych spoločenstviev a právom Európskej únie.

1.         Predkladateľ návrhu

skupina poslancov Národnej rady Slovenskej republiky

2. Názov návrhu zákona

Návrh zákona na  podporu vlastenectva

3. Problematika návrhu zákona

a) nie je upravená v práve Európskych spoločenstiev,

b) nie je upravená v práve Európskej únie,

c) nie je obsiahnutá v judikatúre Súdneho dvora Európskych spoločenstiev alebo súdu prvého

stupňa Európskych spoločenstiev.

Keďže problematika návrhu zákona nie je upravená v práve Európskych spoločenstiev a práve Európskej únie, je bezpredmetné vyjadrovať sa k bodom 4 až 6 doložky zlučiteľnosti.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ha a kézirat leadása és a lapzárta között eltelő időben nem csatolják vissza a Felvidéket Magyarországhoz, akkor a hét legjelentősebb eseménye hétfőn történt, a kora esti órákban: elvérzett a vén matador, a szemünk előtt megszürkült Mikuláš Dzurinda nem bírta már harcát vitézül.

Tömegek léptek 1990-ben politikai pályára, egy ismeretlen vasutas is ott sündörgött a Kereszténydemokrata Mozgalom megalapításakor, majd egy évtized múltán kis híján szétverte a pártot. A jelenlegi kabineten magyarellenességben és aljasságban némileg túltevő harmadik Mečiar-kormány ellenzéki képviselőjeként kezdett rakétaként felívelni politikai pályája, amikor létrejött a Szlovák Demokratikus Koalíció. Dzurinda szóvivőből elnökké dolgozta fel magát. Hogy ez nekem hogy nem sikerült? – pödörhetett egyet akkoriban bajszán Bárdos Gyula, akinek hasonló rajtpozícióból „csak” alelnökségig sikerült jutnia. E terjedelem csekély ahhoz, hogy mérlegre tegyünk egy (eddig) két évtizedes politikai pályát, melyből nyolc év a miniszterelnöki székben telt el, de hiba lenne, ha bedőlnénk annak, amit a miniszterelnök sugallni szeretne: ők is szemetek, mert ők is loptak. Azt, hogy a jelenlegi kormánykoalíció lopott, Robert Ficónak nem különösebben kell bizonygatnia, azt mindenki tudja. Hisz alig alakult meg a kormány, a sajtó attól volt hangos, hogy a fél Magas-Tátrát Mečiar-közeli cégek nyúlták le, a védelmi minisztert sebtében le kellett cserélni a takarítási tender miatt. A nemzetiek uralta környezetvédelmi minisztériumban, úgy látszik, komolyan vették a reciklációt, és a tárcavezetők is erre a sorsra jutottak. A régiófejlesztési minisztériumban jószerivel csak a faliújságot nem lopták el… És ezek csak a legzajosabb botrányok. Ám Fico populizmusra éhes választóit ezek vajmi keveset zavarják. A jobboldali választó meg ilyen finnyás lenne? A büntetőjogi, az adó-, a közigazgatási, a nyugdíj- és az egészségügyi reform levezényléséért nem hunyhatunk szemet valami nehezen átlátható múltbéli pártfinanszírozás felett?Nem. Ez a csontváz most kiesett a szekrényből.

Igaz, a pártvezető könnyebb helyzetben lenne, ha a nyilvánosság elé kiállva azt tudná mondani, egy szó sem igaz az egészből. Mondani ugyan mondhatja, de bizonyíték is kellene, mert a sajtó felkapta Fico témáját, s viszi, mint csibe a taknyot, egyik-másik sajtótermék szinte a görög istenek családfájához hasonlatos ágrajzokat közöl az adóparadicsomokban bejegyzett vállalatokról, londoni postaládákról, bankszámlákról. És ha ezek között egy pártpénztáros az összekötő kapocs, az felettébb kellemetlen, mint ahogy az is, ha erre a pártelnök csak annyit tud mondani, hogy időközben lecserélték a könyvelőnőt. Mindenesetre Dzurindát még korai volna temetni, bár parlamenten kívüliként ritkábban lesz reflektorfényben, de pártelnökként bizonyosan megőrzi befolyását, és hatással lesz a közéletre. Pedig két ciklus után politikai nyugdíjba menni nem ciki.

Kedden, miközben az ország a Fico–Dzurinda adok-kapokot figyelte, a rendőrök gyorsan felmorzsolták a kamionosok ellenállását. Rendőrállam! – kiabálták a kormányhivatal előtt tiltakozó fuvarozók, akiket a rendőrség már nemhogy kamionokkal, de személyautókkal sem engedett a fővárosba, hivatalos indoklás szerint azért, hogy megóvja Pozsony közlekedését az összeomlástól. Kora este úgyis naponta összeomlás tapasztalható a főváros közlekedésében, így arra hivatkozva megakadályozni pár gépkocsit a behajtásban ugyancsak álságos indok, hisz akkor kitilthatnák a forgalmat a városból, amivel garantáltan megelőznék a közlekedés összeomlását. A mai, nehéz gazdasági helyzetben mindenki félti az állását, s ha egy rendőr bevonja egy kamionos jogosítványát, máris munkanélkülit csinált belőle. Így a tekintélyes súly ellenére a kamionosok könnyű prédának számítanak. A hatalom most odavágott nekik. Egyelőre 1:0 a rendőrök javára. Ez a két, kiterjedt társadalmi csoport eddig sem szívelte egymást, különösen a kamionosok a rendőröket. A kettejük közötti szakadék most tovább mélyült.

Amíg a Smer az SDKÚ-val, a kamionosok a kormánnyal voltak elfoglalva, csendben megkezdte utolsó előtti rendes ülését a törvényhozás. Pavol Paška ugyan márciusban még összetrombitálja a képviselőket, de akkor fejben már mindenki a pódiumokon lesz, kampánylázban égve. Nap mint nap feszült figyelemmel követtem a programot, mikor kezdődik már a hazafiassági törvény vitája. Kíváncsian várom, valaki beveszi-e még e hazában, hogy a nemzet nevében és nevével próbálja elfedni üzelmeit a nemzeti párt. Így erős kezdet után hátralevő részében is tartogat számunkra meglepetéseket a február.