Először a felszisszentem, mikor a SITA hírei között megjelent a következő:  CIRKEV: Maďarsky hovoriaci veriaci poputujú na Staré Hory (EGYHÁZ: a magyarul beszélő hívők Óhegyre zarándokolnak). Merthogy a hírt a hírügynökség a XX. Komáromi Imanap előtt adta ki. Az anyja fiskusát! Hát rászerveztek az imanapra? Aztán ha az ember a címnél tovább kattint, akkor lecsillapodhat. A Remény  által szervezett zarándoklatra május 8-án, azaz öt nappal az imanap után kerül sor. Huh! Így már nincs rászervezésíze./?

Most az Óhegy és Komárom közt félúton lakó Mariska néni gondolkodhat, hogy kis nyugdíjából  melyik nagy egyházi megmozdulásra buszozzon el, a helyi Rózsafüzér Társulattal karöltve.

Ez a Komáromi Imanap egy furcsa rendezvény. Célja tiszteletre méltó, hatásfoka egyelőre kétséges. A marketingje rendkívül gyarló. Amikor az egyik civil szervezetet, melyhez valami közöm van, a szervező bizottság felkérte valamire, a kérelmüket egy 1/3 A/4-es lapon, helyesírási hibákkal telegépelve juttatták el az illetékeshez. Na de vonatkoztassunk el ettől. Még mielőtt bárki bőcsködözni s feszedezni kezdene, a miheztartás végett közlöm, hogy e sorok írója a rendezvény rendszeres résztvevőjének mondható, arányaiban többön volt, mint nem. Az első tíz imanap, az még húzós volt, nagy tömegek a Klapka téren stb. stb. stb., a tizediknél mindenki azt várta, hogy hátha addigra II. János Pál majd ad egy püspököt nékünk. Nem adott. Mert az egyház nem olyan, mint a parlament, hogy írok egy petíciót, és aztán lesz valami. Nem lesz. Mert ez egy ilyen cég.

Aztán egyre kevesebben lettek. Volt év, hogy már-már ciki volt a Klapka téren tartani, akkora foghíjak voltak a népben, mint ide Hetény. A kívülálló - azaz az egyszerű hívő számára - átláthatatlan háttérmunka után az egész imanap átkerült a Szent András templomba. Sajnos, az elmúlt 2-3 évben már csak annyian voltak rajta, mint egy átlagos komáromi vasárnapi misén. Gond nélkül le lehetett ülni a Szent Andrásban.

Idén, a huszasra valahogy összeszedték magukat, ám sem az Új Szó, sem a Felvidék Ma tudósítása nem vállalkozik arra, hogy konkrét számot írjon.  Ezt mindig nehéz megsaccolni. Az a kérdés, hogy majd jövőre a 21-en hányan lesznek, mikor nem lesz jubileumi, meg minden.

Az imanap szervezői a helyi plébánia, a Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Társulás. És akkor ehhez képest 5 nap múlva egy újabb nagy eksön: a szlovákiai magyar hívek zarándoklata. Ezen az oldalon nem kevésbé tiszteletre méltó arcok állnak. Rudolf Baláž, a normális püspök, akik az elsők között nevezett ki vikáriust a magyar hívek részére, Mahulányi József személyében, aki, ha emlékeim nem csalnak, palásti plébános korában még Gellért néven premontreiként is nyomult, majd a fehér csuhát a szögre akasztva lett nyékvárkonyi plébános, ahol renoválta a templomot, és felhúzott egy közösségi házat. A nagymisét Székely János esztergom-budapesti segédpüspök celebrálja. Ki mondaná, hogy ők rossz csávók?

Persze, az imanap nem szent tehén, és inkább marketingrendezvény, célja a világi nyomásgyakorlás, annak felmutatása, hogy hö, hát vagyunk itt egypáran, jó lesz szóba állni kaszás népemmel…; a tulajdonképpeni cél szempontjából közömbös, mert nem hiszem, hogy a Jóisten jobban meghallgat egy imát, ha azt 100 ember egy helyen mondja, mintha tízen tíz helyen, ergo ha a résztvevők ezen a vasárnapon ugyane célért saját egyházközösségükben fohászkodnának, a hatás ugyanaz lenne, sőt, többen imádkoznának. És attól még, hogy az egy bejáratott brand, meg kell hagyni a hívőknek a választás szabadságát, hogy eldönthessék, melyik rendezvényen szeretnének részt venni. És ha valaki mondjuk bodrogszerdahelyi, annak Óhegy Komáromnál lényegesen közelebb van. Ez mind igaz. De így a szlovmagy katolikusoknak kesernyés szájízzel van két kisebb/közepes rendezvénye, holott lehetne egy nagy is. Hát ennyire jól állunk?