tg-ltatsthtetet-06-01

Ma délelőtt újra vizsgálati fogságba helyezték Vologyimir Jegorovot. (A vizsgálati fogság termszetesen nem büntetés, és nem is jelenti azt, hogy akire kiszabták, az bűnös.)

Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jegorovot, akit az egyik legerősebb szlovák–ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandósok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosságban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már – kétszeresen is – letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna érvényességüket. Így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési javaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően tevőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán határon túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer valaki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’ jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Ám a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföldiek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása végett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Büntetőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem minden esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a levegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság döntését, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefuthatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette.

Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek – korábbi legfelsőbb bírósági elnökként – azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. A jog kikényszeríthetőségének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is elegendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgáltatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat.

Múlt csütörtökön került sor az egyik legjobb szlovák újságíró, Štefan Hríb Lámpa című műsorára a Joj plus csatornán. Az élő adás vendége Bugár Béla, Ján Figeľ, Richard Sulík és Ivan Mikloš volt. Ez utóbbi a miniszterelnök asszony helyett jött, aki az adás idején a miniszterelnöki hivatalt vette át elődjétől. A műsor sokadszorra jött össze, de ennek az információnak nem szükséges birtokában lennünk.
Az adás rendkívül kedélyes volt, Hríb Bugárt Bélának, Figeľt Jankonak, Sulíkot Rišonak, Miklošt pedig Ivannak szólította, és természetesen tegezte.

A Lampa egy rendhagyó műsor, ahogy a Pod lampou is az volt. Hríb pedig régóta a pályán van, a .týždeň és a Joj plus pedig sokadik állomáshelye. Valszeg jól ismeri a politikusokat.

A politikusok nagy része pedig az x-edik beszélgetés után felajánlja a tegeződést az újságírónak, mikor a pán predsedázás/pán poslanecozás, ill. a pán redaktorozás kezd kínos vagy uncsi lenni, és különben is, van akivel az ember heti kapcsolatban áll, sőt, nagyobb szerkesztőségekben némelyik kollégával nem beszélgetnek annyit, mint egyes politikusokkal.

Visszagondolok, amikor első munkahelyemen nagy lelkesedéssel egy interjút készítettem, a főnököm nem engedte adásba, mert tegeztem az interjúalanyt. Azt mondta, mi közszolgálati intézmény vagyunk, és ennek nem arról kell szólnia, hogy a riporter és az alany bratyizik. H………! - gondoltam magamban, de azért megpróbálkoztam: de hát a kereskedelmi rádiók… Azok kereskedelmi rádiók! - mondta ő, és lezártnak tekintette a vitát. Na de hát mért játsszuk, hogy magázódunk, ha közben tegeződünk?! - vívódott gyermeki lelkem. A beszélgetés egy irodalmárral készült, akkoriban még nem nagyon ismertem politikusokat, vagy akiket igen, azokkal sem tegeződtünk. Pályakezdő voltam, no.

A nyomtatott és online sajtóban aztán már könnyebben ment a dolog, az interjúkat tegeződve készítettem, és magázó formában írtam le.

Na de az alapkérdés: miért magázódjunk kifelé, ha közben tegeződünk?

Talán mert a nézőt, olvasót kurvára nem érdekli, hogy úgy egyébként milyen személyes kapcsolatban vagyunk az adott politikussal. A magázás távolságtartóbbnak tűnik. Jankonak nevezni a negyedik legerősebb parlamenti párt elnökét és a kormány alelnökét már-már dehonesztáló, vagy humoros. Szal' én nem tudom, hogy jó ötlet-e egy politikai vitaműsorban vezető politikusokkal bratyizni a műsorvezetőknek. A csehszlovák viszonyban abszolút etalon Václav Moravec sem teszi, holott ő is biztosan sok politikust ismer. Inkább nem kéne. Vagy rosszul látom?

 

 

(Gondolom, a választások nem mindenkit izgatnak. A politikai iránt nem érdeklődő olvasóimnak szeretnék kedvezni, amikor a rendőrségről és a szervezett bűnözésről írok akkor, amikor minden más blogger kolléga a választásokat elemzi. A szervezett bűnözés és a politikai végül is nem áll olyan távol egymástól...)

Szerdán a pozsonyi városi rendőrség - Szlovákia legnagyobb, leggazdagabb és legprogresszívebb városi rendőrsége, melynek vannak saját motoros, kutyás és lovas rendőrrei is - prezentálni szerette volna a kerékpáros járőrök munkáját. Hát igen, a biciklis járőr jó dolog, ha jó a kondi, egy gyalog menekülő zsebtolvajt hamarabb utolér, mint a a gyalogos járőr, oda is bemegy, ahova az autós nem, és nem szarik a Hviezdoslav tér térkövére, mint a lovas. Valamint közelebb hozza a rendőrség intézményét az emberekhez, ráadásul a biciklin nem lehet aludni, mint a járőrkocsiban, szóval csupa pozitív dolgot tudunk mondani erről az intézményről.

Igen ám, de szerda délelőtt eleredt az eső, ezért a biciklis járőrökrél tartandó sajtótájékoztató elmaradt. A városi rendőrség közleményt adott ki, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt később tartják meg a sajtót. Hát tessék mondani, esőben nem kell üldözni a bűnt?

----------

Korábban mi is beszámoltunk róla - némi háttérrel elegyítve - mikor elfogták a Sýkora csoport 11 tagját, köztük a főnököt, František Borbélyt is.

A héten folytatódott a perük. František BORBÉLY, Peter DISTLER, Martin HRABÁRIK, Karol KŇAZOVIČ és Filip PECIAR szerdán állt a Pozsonyi III. Járásbíróságon az Iveta Halvoňová bíró vezette büntetőtanács elé, hivatalosan zsarolás és nyomásgyakorlás vádjával, magyarul: védelmi pénz szedése miatt.

A per tegnap folytatódott volna, ám - mily különös - Branislav Baláž koronatanú nem jelent meg. Vajon miért?

----------

Minden bűnözési forma elítélendő, üldözendő és megvetendő, de azt hiszem, valamennyi gazdasági bűnözési forma közül az egyik legmegvetendőbb a lakásmaffia. E bűnözési forma ellen elég nehéz küzdeni, mivel az áldozatok leggyakrabban elmagányosodott öregemberek, akiket a kutya sem ugat meg. Azt hiszem minden jóérzésű ember felháborodik azon, hogy egy 84 éves, Alzheimer-kóros öregasszonyt kiforgatnak a lakásából. Nemrégiben a rendőrség két nagyobb ingatlancsaló csoportot is elfogott. A Zuzana Znamenáková féle csoport (Ildikó Víghová, Ján Triskal, Zlatica Masarovičová, Karol Košík és Karol Patasy / a 2005. január 11-én ligetfalui lakása előtt géppisztollyal hátba lőtt Karol Patasy fia, de apa-fiú relációban nem büntetünk, ahogy korábban írtuk/)
a kisebbik, a másik a nagyobbik.

Znamenáková ellen egy másik ügyben már vádat emeltek. Tegnap viszont a csoport ellen egy másik ügyben nem tudtak, mivel 3 védő nem jelent meg a tárgyaláson, a védelemhez pedig mindenkinek joga van… Így húzódott évekig  Majský pere, de hogy ne mindig csak a szlovákokat fikázzuk, arra is volt példa, hogy a Pápay-gyilkossággal vádolt legények ügyvédnője megfázott, vagy megrendült a bizalmuk a védőkben. Balogh "Jotyu" József, Braňo Adamčo startere majd szárnysegédje is elvesztette a bizalmát a védőjében. Az ilyen ügyvédi toszogatásokkal tetszőleges ideig - és teljesen jogszerűen - el lehet húzni egy pert. Hát hogy legyen az embereknek így bármi bizalma az igazságszolgáltatásban?

----------

A választási eredmények olyanok, amilyenek, de külön örömömre szolgál, hogy Ján Kvorka erre a listára került, azaz a be nem jutó képviselők közé. Ha a Smer nem jut kormányzati szerephez, és nem kerül be pótképviselőként a parlamentbe, akkor a rendőrség újra megkezdheti ellene a személi szabadság korlátozása miatti eljárást. (Aki nem tudja, ki Ján Kvorka, nálam itt, vagy Tizedes kollégánál elolvashatja.) Vajon a jelenlegi parlamenti képviselők közül mennyinek van viszonya gettóban élő, fiatalkorú roma lánnyal?

T.: Min nevetsz?
Én: Egy bírósági ítéletet hallgatok.
T.: És az ilyen vicces?

Hát, nem tudom, ítélje meg a kedves olvasó:

 

Az emasa.hu-n találtam ezt a rendkívül humoros írást.

A Legfelsőbb Bíróság becsületsértés miatt megrovásban részesítette Uj Pétert, amiért a Népszabadságban két éve azt írta a Tokaj Kereskedőház olcsó boráról, hogy: szar. A TASZ a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul az ügyben.
Első fokon a II. és III. Kerületi Bíróság rágalmazás miatt próbára bocsátotta, a Fővárosi Bíróság másodfokon becsületsértéssé minősítette a Tokaj Kereskedőház borának leszarozását, és megrovásban részesítette az újságírót. Felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta az ítéletet – olvasható a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) honlapján.

Uj Péter még 2008. január 2-án írt egy glosszát a Népszabadságban, melyben szarnak minősítette egyik borukat. A Tokaj Kereskedőház feljelentést tett: első körben dr. Gál Péterné bíró mondta ki, hogy az olcsó bor leszarozása „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.”

A másodfokú bíróság ezek után becsületsértéssé minősítette a szarozást. „A megalapozott tényállásból azonban helytelen következtetést vont le az első fokú bíróság arra, hogy Uj Péter vádlott cselekménye a Btk. 179. § (1) bekezdése szerinti rágalmazás vétségét valósítja meg.”

Ezt követően dr. Masszi Katalin által vezetett tanács arra jutott, hogy „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát. A bíróság szerint a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a „becsületérzést sértő kijelentés”.

A felülvizsgálati eljárásban dr. Édes Tamás tanácsa mást nem tett, mint megismételte a másodfok indokolását.

A TASZ elítéli a bíróság gyakorlatát, mely szerint „ma Magyarországon nem lehet egy termékre azt mondani, hogy szar. Legalábbis nagy nyilvánosság előtt. Mostantól a Gálvölgyi show-t sem lehet leszarozni, a szar meló és a szar a DJ is felejtős. Kicsit bizonytalanok vagyunk az elválik a szar a májtól használatával. Az Avatárról kijövet pedig csak halkan suttogjuk a másik fülébe, hogy szar film volt. Pedig tényleg az.”

Az ügyben a szervezet a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

Szóval akkor a végeredmény az, hogy ha egy terméket leszarozunk, akkor az jóval túlmegy az újságírói szabadság és kritika határain. Úgy látszik, a sajtó és a bíróságok viszonya nem csak Szlovákiában különös.