tg-ltatsthtetet-06-01

Így legyen ötösöm a lottón! Robbanékony helyzetek című írásunkban ez állt:

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot…

És akkor a Hospodárske novinyban olvasom, hogy a belügyi államtitkár asszisztense lett. Ok, világos, van egy becsületben megőszült rendőrtiszt, ha egyszer hibázik, nem kell azonnal agyonlőni, legyen egy járási bűnügyi osztályvezető. Ehelyett...

Ma klasszikus „mottóm-helyzetben” vagyok, There are so many stb. Helyette három rövid megnyilatkozásra szorítkoznánk a média berkeiből.

1. (A múlt heti sajnálatos események miatt permanens csúszásban vagyok.) Pénteken tették közzé a Szlovákiai Újságíró Szindikátus díjazottjainak névsorát. A lista megtekinthető az újságíró-szövetség honlapján. Aki magyarokat keres, ne kattintson.

2. Mától tudjuk, kik lesznek a 2009-es Újságírói Díj zsűrijében. A rangos elismerésről már korábban is írtunk a blogon.  Ami a zsűrit illeti, különösebb, sokkoló felfedezésre nem bukkantam a nevek áttanulmányozása során. Örülök, hogy Grendel Lajos fogja az interjúkat elbírálni, és nagy plusz, hogy Marek Wollner, a Reportéři ČT dramaturgja is az egyik zsűriben van. A blogokat a köv. zsűri fogja elbírálni:
Vladimíra Bukerová, konzultantka pre webové projekty a bývalá redaktorka BBC
Adam Javůrek, online.zurnalistika.cz (ČR)
Juraj Mesík, publicista

3. A Slovak Press Watch blogon Gabriel Šípoš közreadta a leggyakrabban idézett szakértők listáját. Itt megtekinthető.

E sorok írója részben hivatalból, részben hobbiból sok bírósági döntéssel kerül kapcsolatba, s olykor nem győz rácsodálkozni az ítéletekre. Tavaly nyáron már elmélkedtünk arról, hogy ha valakit szögbelövővel lövünk le, azért kevesebbet adnak, mint ha agyonverjük.
A módszer a régi, vegyünk elő két hírt.

Kilenc év és hat hónap börtönbüntetésre ítélte ma a Besztercebányai Kerületi Bíróság a 24 éves, csábrágvarbóki Ján Suját. A férfit bűnösnek találták egy 9 éves fiú megrontásában. A vád szerint Suja az óvoda udvarán fogdosta egy enyhén szellemi fogyatékos kisfiú intim testrészeit, miközben maszturbált. Egy tanú szerint orális szexre is akarta kényszeríteni áldozatát.

A bűncselekményre 2008 szeptemberében került sor. A férfit már tavaly elítélte a Zólyomi Járásbíróság, de fellebbezett az ítélet ellen. A fellebbezést azonban elutasították, így az ítélet jogerős. Suja visszaeső, hasonló bűncselekményért már 2004-ben is elítélték, 14 hónapra.

És nézzük a másikat:
Öt és fél év, fogházban letöltendő börtönbüntetésre ítélte ma a Besztecebányai Járásbíróság a 23 éves Pavol Hruškát, és a 22 éves Peter Kováčot emberölés miatt.

A vádlottak 2006. július 2-ra virradóra, egy születésnapi buli után indultak hajléktalanokat verni. Az egyik panelház lépcsői alatt ott találták a 35 éves Milan Chriašteľt. Összeverték- és rugdosták, és Kováč többször megszúrta őt egy tőrrel. A szerencsétlen férfi nem tudott elmenekülni, mivel üszkös volt a lába. Sérüléseibe belehalt.

Ugyancsak megtámadták a 43 éves Štefan Birast, akinek azonban sikerült elmenekülnie, mert éppen arra ment egy autó. A támadás során arc-. koponya, kéz- és lábsérüléseket szenvedett. Időközben ő is meghalt.

Mindkét férfi megbánta tettét. Hruška azt mondta, nem akartak senkit megölni, Kováč pedig azzal védekezett, hogy ittas volt.

A bíróság enyhe ítéletet szabott ki, mivel az ügyész nem fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen. A bíró elrendelte az ítélet végrehajtását, így Pavol Hruškát azonnal a börtönbe szállították, Peter Kováč nem jelent meg a tárgyaláson, így ellene elfogatóparancsot adtak ki.

Nos, e sorok írója egy gyermekszervezetben végez önkéntes munkát hosszú ideje, valamint Drasius Kedys-rajongó lenne a Facebookon, ha fent lenne ezen a közösségi portálon, így a pedofíliát éppúgy megveti, mint minden ép lelkű ember. Nem vitás, hogy a pedofil állatot azonnal kasztrálni kellene, és nem vegyi úton, hanem egy lemezvágó ollóval, lehetőleg érzéstelenítés nélkül. Kilenc és fél év alatt lehet, hogy ez is megtörténik, mert a pedók a gyerekgyilkosokkal együtt a börtönranglétra alján állnak, az őrök is utalják őket, így félrenéznek, ha elcsattan egy-két pofon, ami jogilag kétségkívül helytelen. Na de az, hogy valaki szórakozásból egy szerencsétlen, üszköslábú hajléktalant halálra szurkál, és öt és fél évvel megússza, és a bünti letöltésének 2/3-a után kérheti a szabadulást, ráadásul fogházban fog ülni, ami olyan, mint egy rosszabb üdülő... Nyilván ne a pedofil kapjon kevesebbet, hanem a gyilkos többet. De mindkét ítélet jogerős. Az elkövetők mennek a rácsok mögé, a miértek kint maradnak.

- Hány szlovák rendőr kell ahhoz, hogy robbanóanyagot juttassanak fel egy repülőgép fedélzetére?
- Kettő: az egyik elrejti, a másik nem találja meg.
2010 vízkeresztje nemcsak a keresztények, hanem a folklórkutatók számára is jelentős mérföldkő: az Írországba küldött hexogén miatt a rendőrviccek a reneszánszukat élik.

Az átlagpolgárok többségének a TNT-ről sem a robbanóanyag, hanem a kicsi gesztenye jut eszébe, a hexogén létezéséről pedig a szakmabelieken túl legfeljebb azok a felnőttek tudtak, akik vagy a kémiai olimpiászon próbálkoztak tanulóéveik során, vagy valamelyik akciófilm-sorozat megrögzött rajongói. Ma pedig már az is köpi, hogy e plasztik robbanóanyag összegképlete C3H6N6O6, aki azt sem tudja, ki az a Jack Bauer. Egy biztos: a poprádi repülőtéren szolgálatot teljesítő határrendészek ellen nem fegyelmi eljárást kellene indítani, hanem az országimázs alakítására szánt pénzből egy nagyobb összeget átutalni a helyi őrs számlájára, az ebnek - amely egyébként nem hibázott - pedig egy nagyobb fajta csontot venni: a csapatnak, kijelenthetjük, bizonyosan sikerült elérnie, hogy Szlovákiát soha többé ne keverjék össze Szlovéniával. Szlovéniának tengere van, Szlovákiának pedig plasztik robbanóanyaga.

A botrány kirobbanása óta eltelt alig négy nap során a történtek - részben a webkettőnek köszönhetően - olyan szinten folklorizálódtak, hogy tán' nem is él ember e hazában, aki ez addig elhangzottakból ne tudná kikövetkeztetni, hogy e sorok írója az egy héttel ezelőtti poprádi történésekre próbált utalni, amikor egy aktivációs gyakorlat során -nem a 49 éves villanyszerelő hátizsákjába, hanem a csomagok közé - elrejtett harcászati robbanóanyag szerencsés módon Írországban landolt. (Csak tudnám, hogy ha nem ismerték a konkrét batyut, akkor honnan tudták, hogy a villanyszerelő fog kirobbanó jókedvvel megérkezni Szent Patrik és James Joyce országába?) Tibor Mako, a határ- és idegenrendészet igazgatója a helyi parancsnokkal együtt hosszú, kínos sajtóértekezletet tartott, melyen csak úgy záporoztak rá a kérdések, és most nem volt olyan helyzetben, hogy azt mondhassa: itten most én vagyok a rendőr, én kérdezek. A nagyközönség és a sajtó pedig máig kétségek közt vergődhet, ki kit mikor (nem) értesített, faxon, nem faxon. Az ünnepi reagálások vérlázítóak voltak, már-már úgy tűnt, hogy a végén csak a kutyát fogják megrugdosni, másnak a haja szála se görbül. Szlovákia belügyminiszterét a jelen írás kéziratának leadásakor is Robert Kaliňáknak, országos rendőrfőkapitányát továbbra is Ján Packának hívják. Egyedül Mako mondott le, ő is csak a történtek másnapján.

Ez a magatartás egyébként jellemző a belügyérre, amikor a nyitrai rendőrök elpuskáztak egy bevetést, melynek során egy fedett nyomozó és egy együttműködő civil vesztette életét, akkor is a kerületiekre hagyta a mentegetőzést, ő maga a távolból figyelt. Ján Štark kerületi rendőrfőkapitány eleinte nem érezte magát felelősnek a történtekért, majd hosszas gondolkodás után lemondott. Egyszer csak a Rendőrakadémia élén találta magát: hiába, aki nem tudja, az tanítja. Kíváncsi vagyok, Makónak hol találnak egy magas polcot… A világ pedig Szlovákián röhög, bár igazából félnie kellene tőle: ha akaratukon kívül képesek robbanóanyagot juttatni egy repülőgép fedélzetére, a világszerte egyre szigorodó ellenőrzések ellenére, mi lesz, ha akarni is fogják. Oszama bin Laden szervezetének lenne mit tanulnia rendőreinktől.

Aki a történtek után azt mondja, soha többet nem utazik repülőgéppel, az menjen vonattal vagy hajóval, mert nem biztos, hogy autóval vagy busszal messzire jut a napokban. Sőt, az is előfordulhat, hogy a szerző, a szerkesztő és a nyomdászok minden igyekezete ellenére sem jutnak el önökhöz ezek a sorok, mert a kamionok, amelyek szállítanák, éppen egy blokád elemei valahol, vagy csak nem tudnak átkelni azon. Ľubomír Vážny közlekedési miniszter szerint az útdíj bevezetése ha nem is pazarul, de nagyon jól sikerült. Ez a kijelentés talán a globális értékválság fokmérője is lehetne, immár ennyire devalválódott a jó fogalma. A fuvarozók a minisztériumra mutogatnak, a minisztérium a fuvarosokra. Kétségtelen, hogy akik idejében regisztráltak a rendszerben, azoknak nem kell a határon várakozniuk, de erős túlzás a tárcavezető részéről azt állítani, hogy csak azok a kamionosok feszedeznek, akik elaludtak a regisztrációval. A bézbólspakás, kockás inges embereknek valószínűleg az összeg nagyságával, és a rendszer hibáival van bajuk.

Világos, hogy a legszociálisabb kormány kiadásait és válságellenes intézkedéseit fedezni kell valamiből, de miért éppen mi legyünk azok - vethetik fel a kérdést a „fuharosok“. Valószínűleg azért, mert ők nem egy multinacionális vállalat, amely, ha nem tetszenek neki az adott ország feltételei, akkor továbbáll, oszt' jó napot. A közúti fuvarozás a kerék feltalálásával egyidős elfoglaltság, művelői jól körülhatárolhatók, és tanyasi földutakon nem lehet eljutni mindenhova. Az rendben van, hogy az autópályák és a gyorsforgalmi utak használatáért fizetni kell, de hogy egy olyan út, mint a pl. az örökké zsúfolt, csúcsidőben járhatatlan 63-as használatáért kilométeralapon pénzt kérjenek, a pofátlansággal határos. Talán ezért hördültek fel a sofőrök. Az internetes fórumokon számos drukkerük akad, bár olyanok is sokan vannak, akik nem értik, miért nekik kell szívni amiatt, hogy egy csoport elérhesse a követeléseit. És igazuk van. Az a(z egyik) baj ezzel az országgal, hogy ha valaki valamit el szeretne érni, kénytelen ilyen eszközökhöz nyúlni. Ha egy negyventonnás konténerszállítót valaki ottfelejt egy kereszteződésben, netán százat egy utcán, abból mindenki ért. De a szintén nehéz helyzetben levő levéltárosok, egészségügyi nővérek, pedagógusok stb. mit tegyenek az utcára, hogy rájuk is figyeljen a hatalom?

Ha azt mondom, hexogén, az a háziasszony/kiégett humánpolitikai menedzser/nyugalmazott latintanár/december után depressziós pontyárus is tudni fogja, hogy az egy harcászati robbanóanyag, aki életében nem látott egy részt sem a 24-ből, a világsajtót bejárta poprádi bombahír, így a hír szintjén nem is írunk semmit arról, hogy a fatökű szlovák rendőrök gyakorlatozás közben robbanószert hagytak egy utas hátizsákjában.

Inkább egy elmaradt eseményről teszünk rövid említést. Ma lett volna a napja, hogy 11 órakor Robert Kaliňák belügyminiszter, és Ján Packa országos rendőrfőkapitány értékelte volna a közúti közlekedési törvény hozadékát. Ám a belügy kommunikációs osztályától ma kaptam egy levelet (persze nem exkluzíve, egy vagyok az 50 ezer címzett között).

Ebben azt írják, elmarad a sajtótájékoztató, mert: a 2009-es év közlekedési statisztikáinak kiértékelése több időt vesz igénybe. Hát érti ezt valaki? Egy adóinkból élő intézmény meghirdeti, hogy beszámol a közlekedési statisztikákról, aztán – mit tesz Isten? – kiderül, hogy a saját maga által felállított határidőn belül nem tudja elkészíteni a statisztikát. Hát ki látott már ilyent? Egy magáncégnél ezért úgy vágnák ki az alkalmazottat, mint a macskát szarni.

Nem arról van szó, hogy tudják: a kutyát nem érdekli a közlekedési törvény, és mindenki a plasztikról kérdezne... Meg arról, hogy nem akarnak-e lemondani, ami minimum elvárható lenne.

Érdekes mód, 2006. szeptember 12-én nemcsak e két férfiú, de még Robert Fico is talált időt arra, hogy nyomozói és vérbírói szerepben páváskodjon. De azon a lányon kívül ki emlékszik már erre?