tg-ltatsthtetet-06-01

Mint már korábban jeleztük, az évvég az összefoglalók ideje. A körképen pl. jobbnál jobb összefoglalók láttak napvilágot a napokban, de összefoglal Párkányer is. És bár ma a három faszkalapnak köszönhetően azért nem maradtunk valós hírek nélkül (itt, itt és itt)- basszák meg - , azért minden lapban mennek az összefoglalók, vastagon. Az egyik magyarországi napilapban találtam én is egy összefoglalót a szlovákiai telekbizniszekről. Hátránya, hogy felületes, előnye, hogy tömör.


Valóságos 21. századi földéhség uralta el Szlovákiát 2008-ban, legalábbis erre következtethetünk a számtalan napvilágra került botrányos állami kötődésű, kétes telekügyletből.
Törvénytervezetet dolgozott ki januárban a szlovák Mezőgazdasági Minisztérium, amelynek értelmében előnyös feltételekkel vásárolhatták volna meg a termőföldeket a mezőgazdasági területek aktuális bérlői. A javaslat hátterét vizsgálva azonban kiderült, hogy azok a cégek, ahol a Szlovák Földalap smeres igazgatója, Miloslav Sebek tulajdonos vagy részvényes, több mint tizenkét és fél millió négyzetméter földet bérelnek, s egy négyzetméterért kevesebb mint négy fillért fizetnek csupán.

A Szlovák Földalap igazgató- és felügyelőtanácsát január 16-i ülésén váltotta le a kormány, az igazgatóhelyettes, Branislav Bríza – a HZDS jelöltje – már tavaly lemondásra kényszerült több, kétes restitúciós döntés miatt, amelyet ő írt alá. Ez a tranzakció korábban Miroslav Jurena miniszteri székébe került. Velky Slavkovban, egy tátrai településen, egy Vladimír Meciarhoz közelinek mondott cég jutott jóval a piaci ár alatt nagy értékű földterületekhez, s Branislav Bríza ellen a rendőrség még februárban eljárást indított.
A cikk az eredeti helyen folytatódik tovább.

Egy általam olykor látogatott egoblogon találtam egy vállalható interjút Menyhárt Józseffel, a Kicsi Hang mindenesével. A cikk eredetileg a Diákhálózat kéthavilapjában jelent meg.

A Kicsi Hang verséneklő együttes 1999-ben alakult, Borbély Katalin és Menyhárt József ekkor még csak egy estét betöltő műsort hoztak össze. Nagy sikerük volt, újabb költeményeket zenésítettek meg. 2003 tavaszán kiadták a már meglévő dalokat, Egyszerű ez címmel. Az albumon József Attila költeményei dominálnak, de helyet kaptak más szerzők művei is. Az éneklés és a versek iránt érzett alázatuk és szeretetük nem hagyott alább, hanem újabb dalok születtek, melyekből lassan összegyűlt egy újabb cédére való anyag. Így született meg két évvel később a Ki viszi át?, melyen a magyarság-, szerelmes és gyerekverseken van a hangsúly. S most kezünkben tarthatjuk a Dúdolót. Menyhárt Józseffel, az együttes egyik tagjával beszélgettem legújabb lemezükről.

 

A cikk az eredeti helyen folytatódik.

Vártam ezzel a bejegyzéssel, vártam, de nem kerültem ihletettebb állapotba (az ihlet a lusták mentsvára). Először azt gondoltam, hogy halálhírének közzététele napján, november 9-én írok róla.

A Magyar Írószövetség fájdalommal tudatja, hogy 2008. november 8-án elhunyt Czigány Lóránt író, irodalomtörténész.
Czigány Lóránt 1935-ben született. Számos fontos magyar és angol nyelvű kötet szerzője. Kimagasló jelentőségű műve (a The Oxford History of Hungarian Literature – From the Earliest Times to the Present) 1984-ben jelent meg. Az angliai magyar emigráció intellektuális fórumának, a londoni Szepsi Csombor Körnek (1964–1989) is az elnöke volt. Írok, tehát vagyok – Emigráns napjaim múlása, 1971-1981 című önéletrajzi írása 2005-ben a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg.
Czigány Lóránt temetéséről később gondoskodnak.

Aztán sok volt a meló, a napi is, meg a nagy F-projekt, meg minden. Mert ezt a bejegyezést nem lehet úgy megírni, mint valamelyik másikat. Gondoltam, hogy majd a temetés napján

"mind vándorok és jövevények vagyunk e földön" (Szent Pál levele a zsidókhoz 11.13)
Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Czigány Lóránt író, irodalomtörténész 2008. november 8-án, 74. életévében elhunyt. Búcsúztatása a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában lesz, november 21-én, pénteken, 12.45 órakor.

Aztán ez is elmúlt, de csaknem volt időm olyan hangulatba kerülni, hogy méltathassam a jeles literátust. Czigány Lóránt érdemei a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén elévülhetetlenek. A hivatalos irodalom biztosan ekként méltatja őt.
A blog azonban egy szertelen műfaj, emlékezzünk meg róla, mint a Pajzán Toldi tudós szerkesztőjéről. Aki keresni kezd a weben, hibázik, ott ugyanis csak a brutális, szövegromlásos verzió érhető el. A Pajzán Toldi szövegileg leghitelesebb változata ugyanis csak az általa szerkesztett, és a Kortárs kiadónál napvilágot látott könyvecskében érhető el. Ennek főbb könyvészeti mutatói a következők:

Főcím:
    Pajzán Toldi : a szexuális őserő eposza ; [a fellelhető kéziratos, nyomtatott és hangszalagon megőrzött forrásokból készült kritikai kiadás] / Czigány Lóránt

Megjelenés:
    Bp. : Kortárs, 1997

Dokumentumtípus:
    könyv

Formátum:
    127 p. ; 14 cm

Nyelv:
    magyar

Tárgyszó:
    Magyar irodalom — erotikus — 20. sz.

ISBN:
    963 8464 08 9

Elment hát Czigány Lóránt. Emlékére álljon itt pár passzus a jeles írásműből, melyet ő tett élvezhető formában elérhetővé az utókor számára (csak pár passzust idézünk, melyet emlékezetből tudunk, a könyv ui. otthoni könyvtáramban van, én meg nem otthon írom ezt a posztot).

Nagyfalu határán csend honol a tájon,
Csak egy beteg borjú fingik néha fájón.
Alvó béresektől tarkállik az asztag,
Jaj de régen volt már, mikor itt még basztak.

Haj magyar dicsőség, talmi, tűnő holmi,
Hol késel legendás, nagy pöcsöddel, Toldi?

Csótáros lováról pattant Miklós lábra,
Felgerjedt haragja horgadt mérges lángra,
Égnek álló fasszal Pisa tornyát verte,
Élő bizonyság rá, hogy még ma is ferde.

Koporsó fedele szilánkokra mállott,
Hogy az iszonyú fasz utolszor felállott.
S rácsapott a nádor rücskös valagára,
Aki ijedtében…

Lekortyolt egy liter rumos kávét zaccal,
S nekirugaszkodott kevély magyar daccal.


Nem tud itt már dugni, csak néhány kun, s pár móc,
Bukjék ki a ködből faszod, mint az árboc.
Szaladj öreg tökös, leckéztesd a hordát,
Nyerd meg ez utolsó, e leghősibb tornát.

Kedves Czigány Lóránt, öreg tökös, ki az egész SSPESZK úri közönségének szereztél feledhetetlen perceket egykor: nyugodj békében!

A Riperterek Határok Nélkül tájékoztatása szerint Qari Muhammad Shoaibot, a pakisztáni Khabar Kar regionális lap munkatársát pakisztáni katonák lelőtték. Aki vele volt az autóban, azt állítja, hogy a katonák figyelmeztetés nélkül nyitottak tüzet. A hadsereg szerint az újságíró a figyelmeztető lövések ellenére sem állt meg, a biztonsági erők ennek következtében nyitottak tüzet. A kollégának két feleségétől hat gyermeke született. Egy olyan országban, mint Pakisztán, kétlem, hogy valaha kiderül az igazság.  

Ehhez képest kutyafasza, hogy Polgár Gézát, a Fókusz riporterét a hosszú, kínkeserves munkával megszervezett, rejtett kamerás, korrupcióellenes riportja miatt rabosították. Mert - mint a fenti példa mutatja -, akár le is lőhették volna. De a tendencia mindenképp figyelemre méltó. Azt üzeni a nézőnek/olvasónak, hogy ha korrupciót látsz, hajtsd le a fejed, ne próbálj tenni ellene, mint köcsög Imre a Barátok köztben, mert majd téged is jól rabosítanak, és ott majd análisan inzultálnak az ózdiak.

Pokolgépes merényletben meggyilkolták csütörtök este Zágrábban a Nacional című horvát hetilap volt főszerkesztőjét és a lap egy másik munkatársát - közölte az újság egyik újságírója a közszolgálati televízióval. Ivo Pukanic volt főszerkesztőt és Niko Franjic marketingigazgatót valószínűleg a gépkocsijuk alá rejtett pokolgép ölte meg a Nacional lapcsoport székházának udvarán, a Vlaska körúton - mondta Plamenko Cvitic újságíró. Az idén már több újságírót és üzletembert gyilkoltak meg hasonlóan kegyetlen módon Zágrábban, ami miatt tüntetésen tiltakoztak a horvát újságírók, továbbá leváltották az igazságügy- és a belügyminisztert. (MTI)

 

Lassan itt a december, és a különböző nemzetközi újságíró-szervezetek ki fogják adni a mérleget, hányan haltak meg közülünk. Az se normális, hogy egy újságírót (autószerelőt,  kórboncnokot, hidegburkolót, átlagosnál több animal pornót fogyasztó Linux-rendszergazdát) agyonlőnek Afganisztánban vagy Irakban, de ott az ember könnyebben rámondja: hát, igen, ott háború van, "s a falhoz lapulsz, mert bazmeg itt lőnek, csak ne képzeld soha magad nagymenőnek". Na de Horvátországban? Zágrábban? Ahol nemrég jártam? Európában?