Egy újságíró kolléga elmesélte, hogy miután lapjuk tudósított a dunaszerdahelyi DAC Gyirmóttal lejátszott előkészületi (?) labdarúgó mérkőzésről, egy felháborodott olvasó levelet küldött nekik, melyben az állt: hogy a faszba képzelik, hogy a települések nevét magyarul írják, ő meg emiatt nem tudja, hol van Gyirmót. Tessék leírni a szlovák nevét is. Nos, nem lennék az ügyfélszolgálatos munkatárs helyében, mert mit lehet ilyenre válaszolni. Uram, ön nyilvánvaló módon egy tudatlan fasz, hiszen Gyirmót Magyarországon van? Ki akar ilyen válságos időkben elveszíteni egy olvasót...
2009. február 17. 06:30
Kellenek-e nekünk katonai bíróságok?
A múlt héten két "fegyveres" dolog történt, de akkut időhiány miatt olyan a viszonyunk az aktuális témákhoz, mint Fábry Sándor édesanyjának a kenyérhez. Az egyiket vasárnap úgy-ahogy megírtuk, a másik is legalább ekkora horderejű, bár folyamatszerűségében szemlélve még nagyobb.
Az általam egyáltalán nem kedvelt, korábban a Speciális Bíróság megszüntetésére szerencsére sikertelenül törő, alkotmánybíró-jelölt, a Pravdát milliókra perlő, bírói osztály neki nem tetsző részét szanaszerte szopató, jó húzást csak önkielégítés közben csináló Štefan Harabin igazságügy-miniszter felszámolta a katonai igazságszolgáltatást. Hát, ezek után Szlovákia biztos nem pályázhat arra, hogy franchise-ban megvegye az NCIS-t: ehhez nemcsak a tengerészet, hanem a hadbíróság (ugye, milyen jó szó, és el fog felejtődni, mint a dunai nagy árvíz után a buzgár) is hiányzik. Bírák civilbe, oszolj!
Štefan Harabin nem párttag, bíróként nem is lehetne az, de a HZDS jelölte őt posztjára, és Vladimír Mečiar kormányzása idején lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Miniszterként csendben átalakítja az egész bírói/bírósági rendszert, de mivel kevés az ehhez igazán értő újságíró, ezt javarészt zavartalanul teheti. Az őt jelölő párt által delegált Ján Kovarčík parlamenti képviselő 2007 novemberében terjesztette a törvényhozás védelmi bizottsága elé azt a javaslatát, hogy a rendőrség, a vasúti rendőrség, a Szlovák Információs Szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a vám- és pénzügyőrség és a büntetés-végrehajtás dolgozói felett ne a katonai, hanem a polgári bíróságok ítélkezzenek. A bizottsági ülésen jelenlevő ellenzéki képviselők nem tiltakoztak ez ellen. Robert Kaliňák belügyminiszter szerint pedig egyenesen az Európai unió elvárása, hogy a rendőrök felett ne a katonai igazságszolgáltatás ítélkezzen. Kaliňák nyilván egy fasz, ezt eddig is tudtuk. A bizottság egyébként érdekes vezetője, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke, a Bugár Béla ötvenesén is jelen levő Rudolf Pučík (a negyedik képen, mellette az egészet levezénylő Ján Kovarčík) azonban megjegyezte, ha a parlament elfogadja ezt, akkor a katonai bíróságoknak bealkonyul. Kis hazánknak ui. van vagy 20 ezer fős hadserege. Ha belegondolunk, hogy egy 20 ezer fős városban mennyi bűncselekmény történik..., arra kétségkívül nem kell 3+1 bíróság.
2008 februárjában Kovarčík benyújtotta javaslatát a rendőrök jogállásáról szóló törvény módosításához. Daniel "Voltszavaztvásárlás" Lipšic ekkor már tiltakozott, Peter Miššík SDKÚ-s honatya pedig megjegyezte, ez ugyanaz, mint a Speciális Bíróság bezárása, csak pepitában. Aztán csönd.
Tavaly augusztusban Harabin miniszter nyilatkozik egy okosat: mely szerint "A katonai bíróságok fenntartása olyan luxus, amit még Kuvait sem engedhet meg magának". (Adatok Kuvait fegyveres erőiről itt.)
Aztán kisebb koalíciós villongás, Emil Vestenický (SNS) módosító javaslattal próbálja menteni a katonai bíróságokat, a védelmi bizottságban mutatkozik is némi hajlandóság, de hát ki tudja, mi dőlt el a führerek koalíciós egyeztetésén, Vladimír Mečiar, az öreg gazda mit mondhatott, melynek hatására aztán szerdán, február 11-én nemhogy a koalíció, de még az ellenzéki Magyar Koalíció Pártja is megszavazza a katonai bíróságok megszűnéséről szóló törvényt. A dologról egy rövid hírügynökségi tudósítás itt.
A hibát nem most, a katonai bíróságok felszámolásával követték el, hanem azzal, amikor az egyéb fegyveres testületek tagjait kivonták a katonai bíróságok joghatósága alól. Éppen a rendőrök feletti ítélkezés jogát kellett volna megtartani a katonai bíróságok hatáskörében. Gondoljunk csak bele: egy helyi rendőr hány ponton fonódik össze a helyi bírósággal és ügyészséggel? Hisz kis túlzással naponta visz be gyanúsítottakat oda. A helyi ügyészek és a vezető beosztású rendőrök együtt söröznek. Ki van csukva, hogy mondjuk az Érsekújvári Járásbíróságon egy érsekújvári rendőr ugyanolyan büntetést kapjon, mint az érsekújvári zöldséges. Hisz egy büntetőbíró nagyon is tudja, hogy ki a "jó zsaru". Éppen ezért az állami rendőrség esetében sokkal indokoltabb lett volna a korábbi állapot fenntartása, mint a többi fegyveres testület esetében.
A fegyveres testületek dolgozói különleges emberek, mert külön törvény rendelkezik róluk, míg mondjuk az autószerelőkről, a virágkertészekről vagy a lakodalmi zenészekről nem. Hatalom összpontosul a kezükben, az igazoltatástól a fegyverhasználatig terjedő, nagyon széles spektrumon. Éppen ezért jó lett volna, ha a különlegességüket a felelősségre vonáskor is megőrzik.
A kuvaitos példához meg annyit, hogy az Egyesült Államoknak, Izraelnek, Oroszországnak, de mondjuk a szomszédos Magyarországnak is van katonai bírósága. Csehországnak viszont nincs. Lehet elmélkedni, hogy mi lett volna, ha…, de április elsejétől ez most már így lesz.
2009. január 17. 18:57
Kétszáz éve született Edgar Allan Poe
Az amerikai irodalom és a detektívregény egyik "atyja", Edgar Allan Poe amerikai író, költő 200 éve, 1809. január 19-én született.
Vándorszínész szülőktől, út közben született Bostonban. Édesanyja korán meghalt, apja a három gyermeket jómódú richmondi családokhoz adta ki. Edgar egy John Allan nevű dohány-nagykereskedő házába került, akinek felesége sajátjaként szerette a kisfiút. Öt évig Angliában éltek, ahol Edgar egy kiváló magániskolában tanult, Richmondba visszatérve pedig a tehetős déli úriemberek életét élte. Beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, ahonnan kártyaadósság miatt távozni kényszerült.
1827-ben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. Ebben az évben Bostonban beállt közlegénynek az amerikai hadseregbe, majd két év után kilépett, s a West Point-i tiszti akadémiára iratkozott be, innen 1831-be menesztették. Baltimore-ba költözött, ahol megírta első novelláit, amelyek egy philadelphiai napilapban jelentek meg. 1833-ban a Palackban talált kézirat című novellájával száz dollárt nyert egy pályázaton, s a richmondi Southern Literary Messenger tulajdonosa maga mellé vette szerkesztőnek. Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában, s annak lányát, Virginiát tanítgatta nagy örömmel.
1836-ban hatósági engedéllyel feleségül vette tizennégy éves unokahúgát, egy évvel korábbra hamisítva a lány születési dátumát. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem volt hozzá tőkéje. 1838 júliusában jelent meg egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése.
New York után Philadelphia következett, ahol a különböző magazinok szerkesztője volt. 1840-ben megjelent novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, amelyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice. A Graham,s Magazine-ban jelent meg a detektívtörténet műfaját megteremtő Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, ezt azonban beárnyékolta felesége tüdőbaja. Poe a remény és a kétségbeesés közt vergődve ivással próbálta tompítani fájdalmát. 1842-től 1849-ig keveset írt, de ekkor születtek igazi nagy művei, megjelent Az aranybogár című kötete, s A holló, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső.
1844-től New Yorkban éltek, Poe az Evening Mirror szerkesztője volt. 1847-ben meghalt Virginia, a gyászból születtek Poe legszebb lírai darabjai, az Ulalume és a Lee Annácska. Életének utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, ám a házasság Poe halála miatt meghiúsult. Halálos delírium vagy talán veszettség okozta halálát? Tény, hogy 1849. október 3-án egy baltimore-i utcán eszméletlen állapotban találtak rá, s október 7-én hajnalban meghalt.
Vándorszínész szülőktől, út közben született Bostonban. Édesanyja korán meghalt, apja a három gyermeket jómódú richmondi családokhoz adta ki. Edgar egy John Allan nevű dohány-nagykereskedő házába került, akinek felesége sajátjaként szerette a kisfiút. Öt évig Angliában éltek, ahol Edgar egy kiváló magániskolában tanult, Richmondba visszatérve pedig a tehetős déli úriemberek életét élte. Beiratkozott a charlottesville-i egyetemre, ahonnan kártyaadósság miatt távozni kényszerült.
1827-ben jelent meg első verseskötete Tamerlán és más költemények címmel. Ebben az évben Bostonban beállt közlegénynek az amerikai hadseregbe, majd két év után kilépett, s a West Point-i tiszti akadémiára iratkozott be, innen 1831-be menesztették. Baltimore-ba költözött, ahol megírta első novelláit, amelyek egy philadelphiai napilapban jelentek meg. 1833-ban a Palackban talált kézirat című novellájával száz dollárt nyert egy pályázaton, s a richmondi Southern Literary Messenger tulajdonosa maga mellé vette szerkesztőnek. Az 1831 és 1835 közötti időszak a művészi beérés és az érzelmi biztonság kora volt életében: meghitt nyugalomban élt nagynénje házában, s annak lányát, Virginiát tanítgatta nagy örömmel.
1836-ban hatósági engedéllyel feleségül vette tizennégy éves unokahúgát, egy évvel korábbra hamisítva a lány születési dátumát. New Yorkba költöztek, ahol saját lapot szeretett volna indítani, de nem volt hozzá tőkéje. 1838 júliusában jelent meg egyetlen regénye, az Arthur Gordon Pym nantucketi tengerész elbeszélése.
New York után Philadelphia következett, ahol a különböző magazinok szerkesztője volt. 1840-ben megjelent novelláinak első, kétkötetes gyűjteménye, amelyben olyan remek írások találhatók, mint az Usher-ház vége, a Ligeia és a Berenice. A Graham,s Magazine-ban jelent meg a detektívtörténet műfaját megteremtő Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája. Ezek az évek sikert és viszonylagos anyagi biztonságot hoztak számára, ezt azonban beárnyékolta felesége tüdőbaja. Poe a remény és a kétségbeesés közt vergődve ivással próbálta tompítani fájdalmát. 1842-től 1849-ig keveset írt, de ekkor születtek igazi nagy művei, megjelent Az aranybogár című kötete, s A holló, amelyet magyarra olyan kiváló költők is lefordítottak mint Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső.
1844-től New Yorkban éltek, Poe az Evening Mirror szerkesztője volt. 1847-ben meghalt Virginia, a gyászból születtek Poe legszebb lírai darabjai, az Ulalume és a Lee Annácska. Életének utolsó nagy érzelmi fellángolásaként 1849 nyarán eljegyezte ifjúkori szerelmét, ám a házasság Poe halála miatt meghiúsult. Halálos delírium vagy talán veszettség okozta halálát? Tény, hogy 1849. október 3-án egy baltimore-i utcán eszméletlen állapotban találtak rá, s október 7-én hajnalban meghalt.
(Ezt nem írtam, hanem az MTI.)
2009. január 16. 15:20
Hát milyen gyermekkor az...
A napokban fejeztem be Nemes Nagy Ágnes: Metszetek című esszégyűjteményének újraolvasását. A kötetet még az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros egyik útjáról elnevezett antikváriumban vettem, 450 forintért. (Ma kb. másfél BKV-jegyet kapnék érte.) A hátuljába ceruzával van beleírva az ár, ugyanazzal a kézírással, mint sok más könyvemben: a köteteket - bár a gyerekei és a négerei is ott dolgoztak - csak az öreg vehette át, és árazta be. Öreg rája volt, jó szemmel a régi könyvekhez. A kötetet 1982-ben adták ki.
Nos, kár lenne leírni, hogy Nemes Nagy Ágnes a magyar esszéirodalom kimagasló egyénisége bla-bla-bla, mert mindenki tudja, hogy az. Ebben az efemer bejegyzésben csak egy esszéjének egy mondatáról szeretnék írni. A Verne Gyula gyermekei című esszéjében - tegye fel a kezét az az olvasóm, aki már elmúlt harminc, és nem volt neki hatalmas csalódás, mikor kiderült, hogy Verne Gyula nem magyar - NNA azt írja: "milyen nehéz ma már egy Verne nélküli gyerekkort elképzelni".
Kedves Ági néni, nem is tetszene gondolni, hogy mennyire el lehet... De biztos rossz nekik.
Nos, kár lenne leírni, hogy Nemes Nagy Ágnes a magyar esszéirodalom kimagasló egyénisége bla-bla-bla, mert mindenki tudja, hogy az. Ebben az efemer bejegyzésben csak egy esszéjének egy mondatáról szeretnék írni. A Verne Gyula gyermekei című esszéjében - tegye fel a kezét az az olvasóm, aki már elmúlt harminc, és nem volt neki hatalmas csalódás, mikor kiderült, hogy Verne Gyula nem magyar - NNA azt írja: "milyen nehéz ma már egy Verne nélküli gyerekkort elképzelni".
Kedves Ági néni, nem is tetszene gondolni, hogy mennyire el lehet... De biztos rossz nekik.
2009. január 04. 13:35
Bloggerhalál
Január 7-én lesz egy éve, hogy a kínai rendőrök halálra verték Wei Wenhuát. Wei Wenhua blogger volt, tüntetők és rendőrök összecsapását filmezte, ezért kellett meghalnia. 41 éves volt.
2008-ban világszerte 58 bloggert börtönöztek be, 45-öt támadtak meg, vagy inzultáltak más módon. Gondolom, ezek egyike sem egoblogger volt, mert azokat ritkán bántják.
Az újságírók sem jártak jobban. Eredménynek tekinthető-e, hogy tavaly csak 60 újságírót öltek meg, míg 2007-ben 87-et?
További részletek a Riporterek Határok Nélkül honlapján, ahonnan letölthető az éves jelentés is.
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek