tg-ltatsthtetet-06-01

Ma a változatosság kedvéért a Komáromi blogon jelentünk meg.

Eddig sem Robert Fico miniszterelnök, sem Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke nem kérvényezte semmilyen illetékes hatóságnál, hogy pénteken Komáromban Trianon-emléktáblát avathasson.

Persze, péntekig még sok víz lefolyik a Dunán, és elképzelhető, hogy Ficóéknak gyorsított eljárásban sikerül engedélyt szerezniük – gyorsított eljárásban erősek... –, ám egyelőre úgy fest, hogy a köztársasági elnök, a parlament elnöke, és a miniszterelnök – egy parlamenti párt elnöke és jó pár parlamenti képviselő társaságában – törvénysértésre készül. Aki szerint nem, az helyezzen el engedély nélkül tetszőleges közterületen egy Trianon-emléktáblát (majd számoljon be tapasztalatairól olvasói levélben...).

Megmosolyogtató  volt Bugár Béla érvelése a Markíza televízió vasárnapi vitaműsorában, amikor azt mondta: azért nem folyamodik kettős állampolgárságért, mert nem szeretne rossz példával elöljárni. A közélet ficói léptékű lezüll(eszt)ése után senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy politikusra példaként tekintenek az állampolgárok, még akkor sem, ha az illető történetesen népszerű pártelnök. Az azonban, amire a nemzeti érzésektől elborult agyú legfőbb közjogi méltóságok készülnek, a nemzeti falka – tán’ nem csak a nemzeti érzéstől megittasodott vezérének – csaholása mellett, nemcsak rossz példa lehet, hanem veszélyes precedenst is teremthet. A nemzeti máz nyilvánvaló: ez egy terület-körbevizelő gesztus Ficóék részéről, most már kitűzhetik a kis szlovák zászlócskát Komáromra is a dolgozószobában levő térképen. Megjelölték. Hadd tudják meg azok a kurva magyarok, hogy kik itt az urak. Ám ami ennél a gyarmatosítók kulturális imperializmusára hajazó, szánalmassággal határos gesztusnál sokkal veszélyesebb: Ficóék meg akarják mutatni, hogy a törvények felett állnak. „Meg akarjuk mutatni Komárom képviselőinek, hogy nem fogják nekünk megszabni, mit tehetünk egy szlovák városban” – hörögte Slota kedden, miközben keblében dúlt a hazaszeretet és a nemzeti gerjedelem. Példájukkal azt szeretnék demonstrálni, hogy a nemzet nevében bármit meg lehet tenni, a nemzet, az valami olyasmi, ami a hatályos törvények felett áll. Persze, egy márványdarab kapcsán botorság lenne háborút vizionálni, de azok is így szoktak kezdődni.

Ján Mikolaj egy balfasz. Ezt eddig is tudtuk, de akinek ezzel kapcsolatban akár szemernyi kétsége is akadt, azt a tegnapi, érettségi hír kapcsán bizonyosan eloszlott. Na ja. Mikolaj úr, én is jobban tudok magyarul, mint szlovákul, ez van.
A dologban nem a fasisztoid párt politikusának a butasága a legégbekiáltóbb, hanem hogy ebben az országban lassan odáig jutunk, hogy az állam nemcsak abba akar beleszólni, hogy milyen identitásunk van, hanem abba is, hogyan gondolkodunk. Nem baj, Jano, 4 hét, azt még bírd ki valahogy, aztán mehetsz vissza Zsolnára.

∗∗∗∗∗

A tegnap híre számomra azonban nem ez volt, hanem az, hogy igazságügyi eljárás akadályozása miatt őrizetbe vették az embert, aki időben távozott a Fontánából. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy tavaly, mikor szintén bevitték, akkor, mire a rendőrség sajtósai kiadták az erről szóló hírt, már újra kint volt. Most javasolták vizsgálati fogságba helyezését. Kíváncsi vagyok, a Dunaszerdahelyi Járásbíróság (muhaha) mit fog lépni.

∗∗∗∗∗

Míg Jozef Hrdlička, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke a közszolgálati Szlovák Rádióban szónokolt, ismeretlen tettesek feltörték a KSS szolgálati kocsiját, mely az épület előtt parkolt. Ez a blog erősen rendpárti, így elítél minden törvényellenes cselekedetet, a gépkocsifeltöréstől az állam kifosztásáig terjedően. A tolvajt valszeg nem vezérelték ideológiai okok, de ha azokat a cuccokat akarnánk összehordani egy helyre, amit a kommunisták loptak el az emberektől, nemhogy a Szlovák Rádió, Pozsony összes parkolója nem volna elég.

Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Pozsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkor valószínűleg a hét második felében minden mértékadó lap a görögöknek folyósítandó pénzügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parlamenti ülésről értekezett volna. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-információja nincs erről. De a kettős állampolgárság is ilyen.

Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök – vagy a hazai politikai spektrum tetszőleges szereplőjének – szavait – boldog-boldogtalan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért –, ugyanúgy nem ismerik a szlovák–magyar kapcsolatok e legújabb botránykövéül szolgáló jogszabály betűit, mint az azt vehemensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Országgyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják beterjeszteni, csütörtökön és pénteken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, amilyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthattak volna sajtótájékoztatót a szlovák pártok, azokat is annyian látták, mint a kettős állampolgárságról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is kiválóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik juttatandó, Szlovákia pénzügyi lehetőségeit tekintve lécrezgető csomagról elmaradt rendkívüli parlamenti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak.

A trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a magyarkártyát az idei választási hadjárat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választások mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állampolgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül játszó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyar iskolába jártam, magyarul használom a nevemet, életem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás magyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve arról, hogy a kettős állampolgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus – ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni Robert Fico miniszterelnökkel –, mintegy jóvátétel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel a jelenlegi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttatni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozitívabban fogunk tekinteni, mint elutasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk döntés lesz, mint a népszavazás eredménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a témával megvárni a szlovákiai választások eredményét. Ha a sajtónak így nyilatkoztak, feltételezhetjük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt véleményük „mérsékelten érdekelte”. A Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt már nem is problematizálta, Bugárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a politikai csatározások során.

A kettős állampolgárság témájában meglódultak az internetes fórumok is. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügyminiszter szerint a kettős állampolgárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt írta: „Akkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrappánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszközökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mielőtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh–szlovák, amerikai–szlovák stb.–szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magyarok. És ez az igazi gond.

Azt, hogy mi történt ma kettős állampolgárság ügyben, feltételezem, még a csecsemők is tudják, ill. a szlovmagy hírportálokon visszaolvasható - szegény politikai iránt nem érdeklődő olvasók, ti ma nem kaptok semmit -, így az összefoglalás felesleges lenne.

Csak három vonatkozását emelnénk ki. Az egyik egy technikai. A baloldali Smer jobbról előzi a szélsőjobb SNS-t. A hírügynökségek minden nap kiadják a napi várhatót, ill. előző nap a következő napit. Ezzel segítik a szerkesztőségek munkáját. Aki nincs benne a "prehľadban", az nincs. A tegnapiban sem a Fico-, sem az SNS-sajtótájékoztató nincs benne. Valszeg, amikor kiderült, hogy Fico már 9-kor sajtózik, akkor eszméltek Slopáék. Nehogymá' ezt a jó kis témát ne tudják meglovagolni ők is. Sajtótitkáruk 3/4 10 körül alarmírozta a médiát, hogy ők is, ők is, ők is.

A másik megfontolásra érdemes dolog pedig, amely Fico száját elhagyta, az volt, amikor a szlovmagyok identitásáról beszélt. (Itt megnézhető teljes terjedelmében.) Azt fejtegette e nagy államférfi, hogy most akkor mi lesz, ha a szlovmagyoknak kettős állampolgárságuk lesz. Mi lesz az identitásukkal? Valaki mondja már meg neki, hogy a szlovákiai magyarok az elmúlt négy évben nem nagyon szerették Szlovákiát, van, aki előtte sem. Persze, szeretni nem kell, elég a törvényeket betartani, és az adót befizetni. Azt, hogy kit szeret, hadd döntse el az állampolgár.

A harmadik. Elvtársak! Mi történt ma a görögökkel. Ja, hogy semmi? Hogy nem volt parlamenti ülés, mert a smeresek nem mentek be? Magyar ködfüggöny.