tg-ltatsthtetet-06-01

Napok óta figyelem a WikiLeaks-históriát/hisztériát. Külpolitikával csak életem két rövid, nem meghatározó periódusában foglalkoztam, nem akarok sem geopolitikai, sem biztonságpolitikai szakértőként tündökölni, mert az humoros volna. De abban legyünk egészen biztosak, hogy ha az, amit Julian Assange művel, valóban olyan veszélyes lenne, mint amilyennek látszani akar, akkor J. A. már nem élne.

Közeledünk a főügyészjelölt-állítás újabb határidejéhez. Az igazságügyi szféra e kulcsszereplőjének megválasztása az ideális állapottól eltérően sosem volt – sosem lehetett – apolitikus, hisz azt a képviselők választják. A főügyészválasztás nem olyan attraktív téma, mint a területi labdarúgó bajnokság, vagy a Megasztár/X-Faktor (a nem kívánt törlendő), ráadásul csak hétévente kerül rá sor, a kormánykoalíció csetlése-botlása miatt azonban hazánkban a közbeszéd részévé vált.

Azt persze a köz nem tudhatja, hogy a politikában megőszült Mikuláš Dzurinda presztízsizmozásának lehetünk-e szemtanúi, aki akár a koalíciós egység megrezegtetése árán is meg akarja mutatni, hogy ki osztja a lapokat, vagy egyéb, pragmatikus szempontja is van annak, hogy a saját jelöltjét szeretné látni ezen a poszton. Miközben az SDKÚ jelöltjének pozícióját erősíti annak a ténynek a lebegtetése is, hogy a párt egy része számára a jelenlegi főügyész, Dobroslav Trnka személye is elfogadható.

Tegnap, mikor mindenki a nemzeti ünnep koszorúzással teljes, bágyadt hírtelenségére számított, felperegtek az események főügyészfronton. Kiderült, a koalíció képviselői mégsem vasárnap, hanem már szombaton tárgyalnak a közös jelölt személyéről. Dobroslav Trnka nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a politikai életben folytatja pályafutását. Štefan Harabin miniszter-bíró hatalmi ágak közti szlalomját látva ezen már nem is lepődik meg senki, ám politikai pályára lépni csak abban a pártban lehet, ahol erre van fogadókészség. Őt pedig egyelőre egy párt vállalta fel hivatalosan: Robert Ficóé. S még mielőtt a koalíciós színfalak mögül kiszivárgott volna, hogy Szabó József is újra játékba kerülhet, Ondrej Dostál igyekezett oktatni a nagyokat. A Most-Híd frakciójában politizáló OKS-es honatya kifogásolta, hogy a koalíciós egyeztetésekről csak a sajtóból értesülnek, majd, miután megegyeztek, a nagyok automatikusan elvárják tőlük, hogy erre ők is rábólintsanak. Jozef Kandera nem az OKS jelöltje – tette hozzá Dostál vészjóslóan. Ezek után várhatjuk, mikor közli Igor Matovič, hogy az Egyszerű Embereké sem... Miközben a főügyészválasztás folyamatának kezdete óta az SaS, a KDH és a Most-Híd úgy húzza elő az újabb és újabb jelöltek nevét a kalapból, mint bűvész a nyulat.

A sok – vélt és valós – érdek között pedig elveszni látszik a legfontosabb szempont: az, hogy a főügyészi posztot alkalmas szakember tölthesse be.

Tessék mondani, a Duna Tévében csupa olyan ember ül, akiket Barak László "Miért nem lettem lángossütő?" című versének lírai alanya is látott az önkormányzatban? Terhes nőt hasba rúgni nem szép dolog, a Duna pont ezt tette az egykor jó számokat hozó, szebb jövőre:)) jogosult, nézhető magyar filmsorozattal, a "Tűzvonalban"-nal. A premiert augusztus 6-ára tették, amikor a magyar tévénézők többsége a Balaton partján itta a sörét. Az elsősorban (fiatal) férfiakat megcélzó sorozatot pedig a lehetetlen, péntek 21 órai műsorsávba pakolták, amikor a célcsoport jelentős része kocsmázik, nagyon helyesen. Aztán meg rínak, hogy nem nézik. Pedig jó. A 10. résznél járnak.

A Magyar Televízió 2-es csatornájánál is csupa szakember dolgozhat, ők ugyanis a 24 című, ZSENIÁLIS filmsorozatot vetítik péntek este, most éppen a 4. évadot. Ők is a 10. résznél tartanak. A 24 órája 21.10-kor kezd ketyegni, a stohltalanított Tűzvonalban 21 órakor kezdődik.

Gratulálunk!
(Nem akarunk demagógiába fulladni, de egy kertévénél valszeg nem engednének meg maguknak hasonló linkséget, mert úgy vágnák ki őket, mint a macskát szarni. A közszolgálatiban viszont mindenkor meglesz az állami apanázs, mert törvény rendelkezik róla.)

Knut Vollebaek tapasztalt diplomata. Sokáig nagykövetként szolgálta hazáját, Norvégiát, melynek külügyminisztere is volt. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosi széke amolyan megérdemelt politikai nyugdíjféleség számára, aktív politikai életpályája alkonyára. Ha nincs a szlovák „nyelvi imperializmus” nagykövetének, Marek Maďaričnak az államnyelv totális felsőbbrendűségét hirdető, s e primátust pénzzel is kikényszerítő, ostoba nyelvtörvénye, a közvetlenül a politikai szférában tevékenykedő szlovákiai magyarokat leszámítva valószínűleg kevesen tudtak volna a tisztességben megőszült, sármos öregúr létezéséről.

Ám így mindannyiunk Knutja lett, amolyan nyelvi megváltó, akitől a magyar kisebbség – miután a finoman szólva is kevéssé hatékonynak nevezhető MSZP-s irányítású magyar diplomácia csődöt mondott, az ellenzékben tevékenykedő hazai magyar politikai reprezentáció lehetőségei behatároltak voltak – a végső megoldást remélte, miután sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament nem tudott, de inkább nem akart mit kezdeni a két szomszédvár béka-egér harcával, mondván: ez az ő ügyük. Knut jött, látott, hazament. Mikor tavaly itt járt, tárgyalt Robert Fico miniszterelnökkel, Marek Maďarič kulturális miniszterrel, a Most-Híd és az MKP képviselőivel, a Kerekasztal lovagjaival, mosolygott, hangsúlyozta a konszenzus fontosságát, asszisztensei jegyzeteltek, majd nem sokkal látogatását követően a főbiztos kiadott egy állásfoglalást, mely a szlovákok szerint a szlovákoknak, a magyarok szerint a magyaroknak adott igazat. Patthelyzet. A héten is itt járt, lefutotta a szokásos pozsonyi körét, melyet vendéglátói nem szerveztek túl, a pénteken elfogadott törvénymódosítást csak kedden kapta kézhez a főbiztos. (Hát nem akadt az államigazgatásban egy fordító, aki a hétvégén összedobta volna? Vagy annyira nem volt fontos?) Ezzel méltatlan helyzetbe hozták őt, hisz a törvény jelen formájával nem tudott megismerkedni, így az erre irányuló újságírói kérdéseket is kénytelen volt elhárítani. Ciki. Vollebaek elmondta: „hát, jobban örülnék, ha ezek a fránya bírságok teljesen eltűnnének”, mindenki meghallgatta őt, majd kifejtették, hogy ez miért nem lehetséges. Röviden Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője fogalmazta meg lapunknak, amikor azt mondta: erre partnereink részéről nem volt kellő politikai akarat. Azt, hogy a szlovák kereszténydemokraták inkább szlovákok, és csak aztán kereszténydemokraták, már a Čarnogurský-kormány idejéből tudtuk, s ez most is bebizonyosodott, képviselőik el se mentek a törvényről szóló első egyeztetésre. Azt pedig, hogy az SaS értelmezése szerint a szlovák liberálisok számára is első a nemzet, és csak aztán jön a liberalizmus, most megtudhattuk. Olyan országban pedig, ahol még a liberálisok is úgy vélik, hogy az állam nyelve törvényi védelemre szorul – miközben az ezt bejelentő miniszter a sajtótájékoztatóján a „legfontosabb message” kifejezést használja –, a norvég mosolydiplomácia vajmi kevés sikerre számíthat. Vollebaek biztosan megint kiad egy állásfoglalást, melyet aztán...

A Most-Híd szerint a nyelvtörvény módosításával vége a félelem időszakának, az MKP szerint ez továbbra is tart. Szerintem mindkét párt rossz megközelítését választotta a dolgoknak, mert pl. sokan előtte se féltek, és most se félnek. (Biztos voltak, akik szarul érezték magukat tőle, de a legtöbb ember életébe az egyértelműen a nyelvi imperializmus szándékával létrehozott jogszabály nem avatkozott be, bár mentegetni semmiképp nem szeretnénk, korábban soxor leírtuk, mit gondolunk róla.) Szal hagyjuk már ezt az elemi ösztönökre való rájátszást.

Hanem nézzünk egy apróságot. Szerdán-csütörtökön még elfogadhatatlanok voltak a bírságok a párt számára. Pénteken pedig Bugár Béla azt nyilatkozta, ésszerű kompromisszum született.  Mi változott? - tehetnénk fel a kérdést. Persze, a már-már vicc kategóriába tartozó színházi szünetben történt megbeszélésen nem voltunk ott, és a Koalíciós Tanácson sem ültünk bent. De Daniel Krajcer azt nyilatkozta: semmi. Nézzünk bele a sajtótájékoztatóba, tekerjük át, és az újságírói kérdéseknél hallgassuk meg Katarína Ottová kérdését, mely pont ezt firtatja. A kérdésre felelve a miniszter azt mondja, a pénteken elfogadott változat = a csütörtökivel. Egyikük nyilván rosszul tudja.

*****
Olvasom Gustáv Murín legújabb könyvét.  T-től kaptam. Kicsit az előző két kötetre hasonlít. Még nem fejeztem be, de olyan menzakoszt-jellegű: nem rossz, nem rossz, de nem is jó. Valszeg majd részletesen is írunk róla, ha befejeztük, és időnk engedi.
*****
Kíváncsi vagyok, milyen hatása lesz annak, hogy a rendőrség mától bejelenti, hol mérik a sebességet. Azt csak üdvözölni tudjuk, hogy Spišiak kiparancsolta a bokorból a rendőröket.
Ami engem az első ilyen jelentést böngészve meglepett, az az, hogy milyen sok helyen mérnek. Pl. csak ma, csak a Lévai járásban 16 helyen. Gondolta a fene.
*****
Dermedt arccal olvasom Bugár Béla nyilatkozatát: „Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar kormány egy szlovákiai magyar parlamenti párt véleményére nem kíváncsi". (A teljes cikk itt. A jelenséget most nem kívánjuk kommentálni, sztem jobb lenne, ha találkoznának.)  Ej no, de önérzetesek vagyunk. Most akkor magyar, vagy nem magyar?  A magyar újságban magyar, a szlovákban nem?
*****
Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen dekoratív staff kíséri az EBESZ kisebbségi főbiztosát:

forrás: mkp.sk

*****
Nyelvtörvénnyel kezdtük, nyelvtörvénnyel is fejezzük be ma. A SZMK tegnap állásfoglalást tett közzé a nyelvtörvényről. Mi is segítünk terjeszteni:

"A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala állásfoglalása az SZK kormánya által 2010. szeptember 24-én javasolt államnyelvtörvény-módosítással kapcsolatban
2010. 09. 28.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Koordinációs Bizottsága megkülönböztetett figyelemmel kísérte, az ún. államnyelvtörvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 270/1995 sz. törvény) körül kialakult vitát, és tüzetesen áttanulmányozta a kormány által jóváhagyott módosító javaslatokat. Amennyiben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa is megszavazza ezeket a módosító javaslatokat, a törvény szigora néhány esetben ugyan árnyalatnyit enyhül, alapjaiban azonban nem módosul, a kisebbségek nyelvhasználatát továbbra is hátrányosan érinti és félreértelmezésekre adhat lehetőséget.
Szeretnénk rámutatni, hogy az államnyelvtörvény eredeti filozófiája megmaradt. A törvény továbbra is egyedüli és felsőbbrendű nyelvi normaként kezeli a szlovák nyelvet nemcsak a hivatalos érintkezésben, hanem a közélet és a magánélet egyes területein is. Továbbra is tilt, büntet és félelmet kelt.
A kormány által elfogadott javaslat meglepő módon kiterjeszti a pénzbüntetéssel sújtható alanyok körét. A tervezet szerint, elvileg, magánszemélyek is büntethetők. Megítélésünk szerint, ez komoly visszalépést jelent a nyelvtörvény korábbi változatához képest is. A magánszemélyek nemcsak az élet, az egészség, a vagyon védelmével kapcsolatos információk államnyelven történő feltüntetése hiányában büntethetők, hanem gyakorlatilag bármilyen esetben.
Nem tartjuk megfelelőnek a törvénynek az iskolai dokumentációra vonatkozó részét sem, mely a kulturális és az oktatási minisztérium megegyezése nyomán, a jövőben megalkotásra kerülő rendeletre bízza a szabályozást. Az oktatás nyelvén használatos pedagógiai dokumentáció mellett az államnyelvtörvénynek kellene szabályoznia a pedagógiai dokumentáció azon körét, amelyet szlovák nyelven is kötelező vezetni.
Az államnyelvtörvény módosítása folyamán nem folyt olyan társadalmi vita (még a politikai elit körében sem), amely megnyugtatóan rendezhette volna a nyelvtörvény kérdését. A kormány megfelelő szervei nem egyeztettek a kisebbségek szakmai, érdekvédelmi és civil szervezeteinek képviselőivel, pedig a szlovákiai nemzetiségek szervezetei és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala átadta a kormányfőnek és az illetékes szerveknek az észrevételeit. A törvényjavaslat sem tárcaközi egyeztetésre, sem pedig társadalmi véleményezésre nem került. Ehelyett politikai alkuk kérdésévé vált a törvénymódosítás végső megfogalmazása.
Az államnyelvtörvény, a kisebbségi nyelvhasználat, illetve a kisebbségek jogállása tekintetében olyan megoldási minimumra van szükség, amely megfelel az európai emberjogi és kisebbségjogi normáknak. Fontos, hogy ezekkel politikai szinten a kormánypártok, illetve az ellenzéki pártok is egyetértsenek, és egységes vélemény alakuljon ki a közgondolkodásban. E nélkül a kormányzati szervek részéről – úgy ahogy eddig – négyévente újabb és újabb módosítására kerülhet sor a kisebbségek jogállását és a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényeknek. Egy ilyen állapot nagyon instabillá teheti az államéletet és folyamatosan ronthatja Szlovákia nemzetközi megítélését.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának javaslata értelmében nem került sor egyszerre az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény (a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 184/1999. sz. törvénye) módosítására és összehangolására, illetve a kisebbségek jogállásáról szóló törvény kidolgozására. (Lásd: Az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának állásfoglalását a „Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény“ módosításáról 2009.07.22. – www.jogsegély.sk.)
Egy ilyen megoldás átláthatóbbá tehette volna az államnyelv- és a kisebbségi nyelvhasználat kapcsolatát, sok tekintetben értelmezhette és korrigálhatta volna az államnyelvtörvényben azokat a pontokat, amelyek a legérzékenyebbek a többség és a kisebbségek viszonya szempontjából. Nem világos a jogszabályok egymáshoz való viszonya sem, és hogy egyáltalán sor kerül-e a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítására.
Elvárjuk, hogy a kormány még a nyelvtörvény módosítása előtt vonja vissza a korábbi nyelvtörvény kapcsán elfogadott Irányelveket.
Mindezek fényében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala javaslatot dolgoz ki a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény módosítására, megvitatja azt a szlovákiai szakmai szervezetekkel és a szlovákiai kisebbségek képviselőivel, hogy olyan tervezet szülessen, amely a szlovákiai jogrenddel összhangban van és megfelel Szlovákia nemzetközi vállalásainak.
Kérjük az EBESZ kisebbségügyi főbiztosát, hogy szlovákiai tárgyalásai során szorgalmazza a széleskörű társadalmi vitát a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatban, és a továbbiakban is ösztönözze és kísérje figyelemmel a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítását, illetve a kisebbségek jogállását szabályozó törvény kidolgozását."