tg-ltatsthtetet-06-01

Barack Obamának nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta az idei Nobel-békedíjat, nyilatkozta az amerikai elnök tanácsadója. Ez a Nobel-békedíj már akkor sem volt kóser, amikor Jasszer Arafatnak ítélték oda. Akkor is bírálatözön zúdult a bizottság nyakába a civil szféra egy részétől, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség kapta, 2005-ben. Még jó, hogy a mi Mečiarunknak nem ítélték oda.

A karizmatikusnak mondott, ám politikailag kétségkívül üresnek bizonyuló, elnökké választása előtt külföldön jószerivel ismeretlen politikus rakétasebességgel kapta meg a kitüntetést. Ha végigtekintünk a névsoron, elődei némiképp többet és hosszabb ideig munkálkodtak a békéért és/vagy az emberi jogokért, mint amennyit Barack Obama országlásának alig egy éve alatt. Ha nem tudnánk, hogy ilyesmit nem lehet venni, könnyen azt gondolhatnánk, hogy ez csak egy marketingfogás a már tervfázisában ezer sebből vérző egészségügyi reform, és az egyre romló amerikai gazdasági helyzet miatt sebesen süllyedő népszerűségi mutató felturbózására.

S míg a világ Oslóra és Stockholmra figyelt – mely 45 év után újra női kémiai Nobel-díjast adott a világnak, az irodalmi Nobel pedig újfent egy kisebbségi íróhoz került, akit szülőhazája jószerivel eladott –, idehaza már mindenki a 2010-es parlamenti választásokra készülődött, melynek a megyei választások csak gyarló előjátékát jelentik. Persze, a megyékben is rengeteg pénz van, amit le lehet nyúlni, ráadásul, ha nem túl pofátlanul csinálják, a gyenge és kiszolgáltatott regionális sajtó miatt ezt szinte zavartalanul tehetik. Ám ahogy ez kiviláglott, ahhoz, hogy ki tudjanak venni, előbb be kell tenni. Ahhoz, hogy valaki felkerüljön a megyei listára, szerény ajándékkal kell gazdagítani a pártkasszát. És ez csak az, amit hivatalosan is beismernek a pártok…

Ha már Belousovová asszony, a nemzet első honleánya is beismeri, hogy a koalícióban minimum rossz a helyzet, mivel már mindenki a választásokra készülődik, akkor ott tényleg nem lehet elfedni a csatazajt. Az SNS mozgástere egyre szűkül, miként egy megunt, gyurcsányi öregecskécske feleségé, ezért igyekeznek hétről hétre vadabbakat mondani, de ezek már messze nem címlapképesek, legfeljebb mínuszos hírek. A héten azzal próbálkozott az ország legutáltabb politikusa – és ez most nem e sorok írójának magánvéleménye, hanem egy közvélemény-kutatás eredménye –, hogy őt meg akarják ölni. De ő még egy golyót sem kapott postán – bezzeg az MKP-s politikusok! –, csak egy szerény fenyegetést egy napilap fórumán. Hasonlókat tucatszám törölnek bármely hírportál adminisztrátorai. Naponta. Ez az egy valahogy ott maradt. Az is lehet, hogy valamelyik inasa írta, csak a Vezér elmondhassa újabb veretes beszédét. Azonban címlap ezzel már csak akkor lehetne, ha a bejegyzés szerzője valóra is váltaná, amit leírt. Addig csak egy rövidhír. Vagy a Napi vicc rovat várományosa.

S míg az SNS seprűjével a még mindig dúsgazdag, de már messze nem negyvenszázalékos kérő körül sündörgő frajlákat próbálja elzavarni, vagy becsmérelni, azok egyre lengébb ruhát öltve riszálják magukat. S amiként elborzadva figyeljük a csúf megyeikoalíció-mutánsokat, ahol a helyi (fiskális?) érdekeiket szem előtt tartva a magyar pártok egy magyar jelölt ellenében képesek besorakozni a volt kommunista csinovnyik Smer-jelölt mögé, nem kisebb érdeklődéssel szemlélhetjük a potenciálisan kialakuló kormánykoalíciókat. Az mindenesetre más most szembeötlő, hogy az egyre inkább „ľudákosodó”, és mint azt az új elnök első megnyilvánulásaiból leszűrhetjük, nem Pavol Hrušovský miatt fundamentalista KDH egyre inkább a nacionalista térfélre tolódik. És az SDKÚ-nak ez, úgy tűnik, megfelel, miközben a Csáky Pál vezette MKP radikalizálódásáról hadoválnak valamit, amit tán maguk sem hisznek el, hisz a tömörülést legfeljebb akkor nevezhetjük radikálisnak, amikor a vágfarkasdi nyugdíjasklubot terrorszervezetnek. A politika promiszkuis terrénumán tehát érdekes násztáncokat láthatnak majd azok az ínyencek, akik nem hagyják, hogy a kormány kommunikációs gépezete elterelje a figyelmüket arról, ami már itt jó ideje készülőben van.

 

Ha közelebbről megnézzük, ez áll rajta:

A negyedik fóliából a szél elfújhatta a papírt, mert az tegnap üres volt, ez pedig a harmadik, ugyanolyan felirat.

A komáromi Selye János Gimnázium  igazgatója Andruskó Imre. Ugyanaz az Andruskó Imre, aki a Magyar Koalíció Pártja hivatalos honlapja szerint  az alábbi tisztségeket tölti be: „Parlamenti képviselő, Az MKP Komáromi Helyi Szervezetének elnöke, Az SZMPSZ komáromi területi választmányának elnöke; A komáromi városi képviselőtestület tagja; A komáromi MKP-frakció elnöke”.

Ha egy ilyen magas polcon ülő ember, a nyelvtörvény ellen nap mint nap hadakozó párt parlamenti képviselője nem veszi a fáradságot arra, hogy kiírja az iskolájára magyarul is: Vigyázz, hullik a vakolat!, akkor milyen alapon várjuk el a sarki fűszerestől, hogy a boltjára a Potraviny mellé kiírja azt is, hogy Élelmiszer?

Mikor először megláttam a feliratot, azt gondoltam, a jelenségről megszülető poszt végén az intézményvezetőt simán elküldöm oda, ahonnan érkezett, azonban ezzel kibújnánk a társadalmi felelősség terhe alól. Nyilván a fenntartó, a Gaz Nagyszlovák Koalíció által uralt Nyitra megye nem ad elég pénzt az iskolának. Ezért takarékoskodni kell a nyomtatópatronnal. Valszeg emiatt lett csak szlovák a felirat.

Cselekednünk kell! Ezért úgy döntöttem, nyílt levélben fordulok az igazgatóhoz.

Tisztelt Igazgató Úr!
A minap a Király püspök utcán áthaladva észrevettem, hogy a Selye János Gimnázium oldalán csak szlovák nyelven van elhelyezve a hulló vakolatra figyelmeztető felirat. Sajnos, nem vagyok építési vállalkozó, hogy a vakolat állapotán változtatni tudjak. Azt azonban felajánlhatom, hogy a feliratot kétnyelvűen kinyomtatom, s eljuttatom az intézménybe. Szívesen kinyomtatom színesben is, sőt, akár be is lamináltatom. Ha igényt tart egy volt diákja ilyesfajta támogatására, kérem, kommentben jelezze!
Üdvözlettel: Lashee

Ahogy az előző poszt kommentjében a tüntetésen szintén jelenlevő Nyomkereő kolléga jelezte, alábecsültem a létszámot. Hála Istennek. A nyelvtörvény elleni dunaszerdahelyi demonstráción egyébként a hazai magyar blogoszféra több arcát is láthattuk. Ott volt pl. a blogjában tetszhalott, de 1ébként nagyon is élő Polák kolléga, aki az egyik napilap tudósítója számára még értékes információkkal is szolgált; találkoztam - mint mondtam - Nyomkeresővel, aki ezúttal operatív feladatokat látott el, és mintha a Komáromi Blog szerzőjét is látni véltem volna, fehér ingben, szakállban. Mást nem láttam, ami persze nem zárja ki, hogy ott volt, a 6500-12 000-15 000 (a nem kívánt törlendő) fős tömegben.

A rendezvényről az Új Szó, a Bumm, és a Paraméter is helyszíni tudósításban számolt be, így ki-ki választhatott a számára ideológiailag leginkább megfelelő  oldal közül, az rss-esek meg egyszerre olvashatták valamennyit.

Az mkp.sk is aktív volt. Ez abban is manifesztálódott, hogy már akkor kint volt az elfogadott nyilatkozat szövege "nyilatkozatot is elfogadtak" bevezetővel, amikor Berényi Jóska azt még javában olvasta a színpadon. Ok, evidens volt, hogy igennel fognak felelni, de ez akkor sem szép dolog.

És – azért sem nyeljük le ezt a békát - az MKP - amióta új vezetés és új sajtótitkár van - immár gondolom, sokadszor, de jelenlétemben harmadszor szarta szájon az újságíró-társadalmat, amikor nem biztosított se sajtóközpontot, se áramforrást. Ezért egy Dell Duo akkuval érkeztem, mely öt-hat órát bír, de azt hiszem, nem ez a megoldás. A DAC-nak van rendes sajtóközpontja wi-fivel, annyit kellett volna, hogy a szendvicseket egy másik teremben osztogatják, ide meg beengednek bennünket. Mi időben érkeztünk, és egy pizzériában lecsaptunk egy elosztóra. De nem volt mindenkinek ekkora szerencséje. És akkor Benkő Géza a színpadról köszöntötte az újságírókat. Köszönjük.

 

Jó magyar szokás szerint két nyilatkozat is készült, mert a Szlovmagy Kerekasztal lovagjai és az MKP nem tudtak megegyezni. Mivel nekünk egyik sem rokonunk, természetesen mindkettő nyilatkozatot közzétesszük.

A tiltakozás megvolt, a sajtóvisszhang is, mely bizonyosan megérne egy újabb posztot, együtt sokan jól érezték magukat (remélem), és kb. ennyiben maradtunk. Változni nem fog semmi. De legalább jól megmutattuk nekik. Bár azt se feledjük, mit válaszolt erre a Júdea Népe Front Elit Öngyilkos Alakulatának Brian a keresztről.

A Szlovmagy Kerekasztal nyilatkozata
Államnyelvtörvény helyett egyenjogúságot!

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának nyilatkozata

Tiltakozunk a szlovákiai államnyelvtörvény diszkriminatív rendelkezései ellen!

A törvény jelenlegi formájában nem old meg semmilyen valós társadalmi problémát, feszültséget kelt, és megalázó a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekre nézve. Sérti jogaikat, nemzeti identitásukat, önérzetüket és emberi méltóságukat. Hazájukban másodlagos állampolgárrá degradálja őket kultúrájuk legfontosabb eleme, a nyelvük használatában. De sérti a többségi nemzet tagjait is, hiszen arra kötelezi őket, hogy besúgók és feljelentők legyenek, hogy gyanúval szemléljék szomszédjaikat, munkatársaikat, barátaikat, ahelyett, hogy békességben és barátságban élnének.

Mi, szlovákiai magyarok, Szlovákia egyenrangú polgárai vagyunk. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, a szülőföldünkön akarunk boldogulni. Elutasítjuk, hogy az államnyelvről szóló törvény alapján törvényszegéssel vádoljanak majd bennünket és pénzbírsággal sújtsanak azért, mert az anyanyelvünket használjuk. A nyelvhasználatról szóló törvénynek elsősorban a hivatalos érintkezést kellene szabályoznia, nem szabadna korlátoznia a szólásszabadságot és beleavatkoznia a magánélet területeibe.

A szlovák nyelvet tiszteljük és becsüljük. Elvárjuk, hogy az állam a mi magyar anyanyelvünket is tisztelje és becsülje. Az állam egyformán köteles védeni és tevőlegesen támogatni a szlovák nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is. A kisebbségi nyelvhasználat átfogó reformjára van szükség, amit a nemzetközi emberi jogi intézmények, elsősorban az Európa Tanács, már évek óta szorgalmaz. Szlovákiában a nagyobb létszámban élő nemzeti kisebbségek nyelve legyen egyenrangú és egyenjogú a többség nyelvével ott, ahol ezek a közösségek élnek, úgy, ahogy az más európai országokban már régen gyakorlattá vált. A tényleges kétnyelvűség legyen érték.

Követeljük, hogy az állam az alkotmány 34. cikkelye és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa a nemzetiségi politikáját. Ne döntsön nélkülünk azon ügyekben, amelyek bennünket is érintenek! Ne játssza ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű közösségeket! Ne Budapestre mutogasson, amikor velünk kellene tárgyalnia! Eljött az ideje egy átfogó, a nemzeti kisebbségek státuszát rendező törvény kidolgozásának, az EBESZ kisebbségi főbiztosa és az Európa Tanács ajánlásának megfelelően.

Nem kívánunk politikusok és politikai pártok állandó céltáblája lenni csak azért, hogy ők háborítatlanul űzhessék hatalmi játékaikat. Elegünk van abból, hogy hűtlenséggel vádolnak egy egész népcsoportot és ártatlan emberek becsületébe gázolnak.

Nagyra becsüljük mindazokat a szlovákokat, akik eddig is partnereink voltak a kulturált párbeszédben. A kormánypártokkal is készek vagyunk tárgyalni. Hiszünk abban, hogy a békés együttélés szabályait ki tudjuk alakítani, amennyiben a hatalom őszintén kívánja azt.

Dunaszerdahely, 2009. szeptember 1.



A Zemkápé nyilatkozata
Mi, a dunaszerdahelyi tiltakozó nagygyűlés résztvevői együtt, egy emberként mondjuk ki: Elég volt!

Elegünk van a kormánykoalíció politikusainak magyarellenes kirohanásaiból. Felháborítónak tartjuk, hogy Malina Hedvig Szlovákiában, állampolgárként nem tudja érvényre juttatni igazságát. Elfogadhatatlannak tartjuk a dunaszerdahelyi szurkolók elleni rendőri beavatkozást, valamint azt, hogy a mai napig nem hozták nyilvánoságra az ezzel kapcsolatos videófelvételeket. Nem tűrjük tovább, hogy a jelenlegi kormánykoalíció néhány politikusának állandó céltáblája legyünk.

Szlovákiának egyenrangú polgárai kívánunk lenni. Nem vagyunk sem bevándorlók, sem albérlők ebben az országban, ezért követeljük, hogy az állam a kisebbségekkel történt érdemi konzultációk alapján alakítsa ki a nemzeti kisebbségi politikáját, az alkotmány 34. cikke és a Kisebbségi Keretegyezmény 15. cikke szellemében. Ne döntsenek nélkülünk azokban az ügyekben, amelyek bennünket érintenek! Ne játsszák ki egymás ellen a különböző nagyságú és más-más igényű szlovákiai kisebbségeket!

Elutasítjuk a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvényt. Felháborítónak tartjuk, hogy magas pénzbírságokkal kívánják büntetni a közéleti nyelvhasználat néhány területét. Ez sérti az alepvető emberi jogokat, név szerint a szólásszabadságot. Követeljük, hogy a parlament törölje a törvény azon elemeit, amelyek a hátrányos megkülönböztetés alapját képezik. Elvárjuk, hogy az ún. kétnyelvűség törvény általi megjelenítése ne csak ránk, kisebbségekre rójon feladatot és kötelességet, hanem mindenkire arányosan, aki az általunk lakott régiókban velünk él.
Követeljük továbbá, hogy Szlovákia fogadja el az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának azon ajánlásait, amelyek a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítését szorgalmazzák, és amelyeket a szlovák kormánykoalíció felháborító módon három éve ignorál.
Szorgalmazzuk, hogy készüljön el egy átfogó nemzetiségi törvény, az EBESZ kisebbségi főbiztosa ajánlásának megfelelően.

Felszólítjuk a szlovák kormánykoalíció politikusait, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel.

Igazságot és kártérítést követelünk Malina Hedvignek és a Dunaszerdahelyen megvert, ártatlan szurkolóknak.

Szlovákia minden tisztességes polgárának azt üzenjük, hogy mi nem támadjuk a szlovák nyelvet sem a szlovák anyanyelvű polgártársainkat. Nagyra becsüljük azokat, akik eddig is partnereink voltak a párbeszédben. Meggyőződésünk azonban, hogy nem attól lesz erősebb a szlovák nyelv, ha pénzbírsággal kényszerítik ki annak használatát. A szlovák nyelvet nem egy ilyen arrogáns törvénnyel kell védeni. A kormánykoalíció tudatosítsa végre: az erőszakra alapozott nyelvvédelem soha nem éri el a célját, viszont mindig megrontja az egymás mellett élő népek viszonyát.

Szándékaink békések, de határozottak, megmaradásunkat szolgálják.

Elfogadva Dunaszerdahelyen 2009. szeptember 1.

Kiállunk nyelvi jogainkért. Ki is kell. A nyelvért azonban nemcsak kiállni kell tudni, hanem használni is tudni kell azt. A református atyafiak kereszTYénként határozzák meg önmagukat. Ehhez képest az MKP meghívójában Szlovákiai Református KereszTéNY Egyház áll (kiemelés tőlem).

Tegnappal óhatatlanul véget ért a nyár. S bár a kedves kis gyerekek a jóságos állam bácsi államünnep-mániájának köszönhetően csak 2-án ülnek vissza a padokba, azt hiszem, ezt a periódust lezártnak tekinthetjük, így valszeg a blog is visszatér nyári tetszhalott állapotából. Masszív nyár áll mögöttünk. Baráti magánblogok mellékszálain visszaköszön, merre is jártunk ezen a nyáron. Tegyünk pontot ennek az időszaknak a végére ezzel a dalocskával, mely gyakran előkerült a 21 és 22 óra közötti sávban:


Ma megyünk kiállni nyelvi jogainkért. Úgy hallottam, hogy a szlovákiai magyar napilap online közvetítés formájában fog tudósítani a tetthelyről, persze, jó lenne, ha nem onnan, hanem a november 1-jei véres rendőrattak helyszínéről követnék minél többen figyelemmel a dolgok alakulását.

Persze, a mi fajtánk, a felvidéki magyar egy elég közönyös fajta, nem olyan, mint a pesti magyar vagy a székely. Nem fog tankot beindítani, és huzamosabb tüntetéssorozatra sem lenne kapható, s a milicistát se veri meg. Örüljünk, ha ma sikerül megtölteni a stadiont, vagy legalább egy tisztes 3/4 házat produkálni... Mert a szerdahelyiek akár önmagukban is képesek lennének megtölteni a sportszentélyt, ám nagy részük még lélekben vidéki, aki legfeljebb azt tudja neked mondani a kocsmában rád dőlve, hogy "nekem a Sátor Lajos a padtársam volt, kisköcsög". Sokan a kertbe fognak menni, mondván, hogy "engem nem érdekel a politika meg a Zemkápé". De ez nem politika és nem MKP. Sokan nem is tudnak róla, hogy lesz valami, mert se újságot, se hírportálokat nem olvasnak, tudatosult bennem újra(és újra) nyári csavargásaim során. Egyszerű nép vagyunk, a szó Sárközi Sándor-i értelmében.

Miért menjünk el Szerdahelyre? Hisz valószínű, hogy az egész csak böcsködözés s feszedezés  lesz, hisz nem valószínű, hogy a nemzetiszocialista kormány a megmozdulás után térden állva fogja szeretni Csáky Pál (vagy Bugár Bélát, a nem kívánt törlendő), Marek Madarič kultuárlis főgeci, a gonosz törvény névleges szülője - persze az egész büdösszájú vörösbarna brigádot ott kell látnunk mögötte, akik állami szintre emelték a fasizmust e hazában, ahogy arról már egy korábbi posztban írtam - pedig vásárol egy Grendel-életműsorozatot, magyarul, és elkezdi kiszótárazni. Ettől a tüntetéstől semmi nem fog megváltozni. Benne lesz a tévében, és írnak róla az újságok. Ahogy eddig is. Azért kell(ene) elmennünk, hogy megmutassuk, legalább valamilyen szinten mozgósíthatók vagyunk még, és nem hagyjuk, hogy a szánkba szarjanak. Akad-e 6000 igaz ember Ninivében? Idézzük fel még egyszer a címmé emelt mondatot: aki 13.30 után kommentezik, és nem a DAC-stadionból, mobilnettel, az büdösbunkó! (Vagy legalábbis mérsékelten érdekélődik a közügyek iránt.)