A Žurnál a szlovák médiában Csehszlovákia megalakulása óta a rádió híradását jelöli. A Radiojournal Kft.-t Eduard Svoboda és Miloš Čtrnáctý alapította 1923-ben. Az, hogy két újságíró ilyesmibe fogott, és kijárta a licencet a Csehszlovák Posta- és Telegráfügyi Minisztériumnál, kisebb kommunikációs forradalomnak számított. Később a Csehszlovák, majd a Szlovák Rádió hírműsora viselte/viseli a Rádiožurnál nevet.
Ha viszont 2007 márciusa és 2009 decembere között valaki azt mondta, hogy a Žurnálban volt ez vagy az, akkor illett visszakérdezni, hogy: a hetilapban vagy a rádióban.
2007 márciusában a TV TIPP részvénytársaság Žurnál névvel hetilapot indított. Az első számot e sorok írója is megvette, kíváncsiságból. Az első címlap egy tükörszerű valami volt. Gyakorlatilag egy darab alufóliát tettek a címlapra, mely részben tükröződött. Az üzenete az volt, hogy tükröt akarnak tartani a társadalomnak. A lapban megszólaltatták az utca emberét, hogy kell-e új hetilap. Akkoriban egy baráti társaságban erről beszélve abban egyeztünk meg, hogy a pol hetilapok piacán a Týždeň és az akkor még létező Domino Fórum mellé nehéz lesz betörni. Nos, eddig tartott.
Itt-ott megvettem a lapot, bár továbbra is masszívan Týždeň-párti vagyok. Átfogó jellegű dolgokat nem tudnék mondani róla: következzen pár flash.
Dolgozott a lapnak az egyik legjobb, egyben legzűrösebb magánéletű oknyomozó riporter, Palo Rýpal, eltűnéséig.
A Smeből átment a Javurek-házaspár is,
A Žurnál egyik legnagyobb fogása Tina Čorná megszerzése volt. Ő korábban a Smeben, ill. a TV Okoban dolgozott, ismert köz-kult. személyiségekkel készített mélyinterjú volt a fő porfilja, többször díjazták.
Michal Havran szerkesztette a véleményoldalt.
2009 novemberében jelentették be, hogy it's over. Elfogyott a zsé, majdhogynem csecsemőhalálozásról beszélhetünk, mivel a gyermek a harmadik életévét sem érte meg. A TV Tip menedzsmentje a Stratégie c. gazdasági szaklapnak ezt nyilatkozta: "A társaság vezetése szempontjából a Žurnál beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és véleményformáló hetilappá vált. Ám pozíciója a jelenlegi gazdasági helyzetben összetett volt: estek a reklámbevételek. Az olvasók körében a lap bizonyosan rokonszenvre talált, a hűséges olvasóknak hiányozni fog. A piac törvényei viszont kérlelhetetlenek."
Az ABC SR nem auditálta a lap példányszámát, de a medialne.sk szerint ez októberben 14 840 volt.
Nora Slišková főszerkesztő búcsúcikke:
Vážení čitatelia Žurnálu, dovoľte mi zaželať vám šťastné sviatky, pokoj, zdravie, spriaznenosť vo vašom okolí a nové sily, ktoré budete potrebovať nielen v ďalšom roku. Aj keď toto nie je príliš vhodná príležitosť, inú už nemáme.
Žurnál sa vám týmto číslom prihovára poslednýkrát. Končí svoje vydávanie a v tejto chvíli zostáva rozlúčiť sa.
Ďakujeme za všetku podporu, priazeň, ktorú sme od vás dostávali od vzniku Žurnálu. Aj za listy, ohlasy, najmä tie posledné, dojímavé reakcie, ktoré ste poslali po zverejnení správy, že končíme. Nebolo v našich silách zmeniť to.
Žurnál bol príliš mladý projekt, aby sa udržal v situácii, ktorá nastala na trhu hlavne tento rok v dôsledku krízy a s ňou súvisiaceho poklesu inzercie.
Preto sa vydavateľ rozhodol zastaviť naše vydávanie.
Žurnál si zvolil náročnú cestu serióznej žurnalistiky bez bulváru, rebela proti prúdu, na ktorú potreboval viac času, jeho dvaapolročná existencia bola krátkym obdobím a nestačila na ekonomický úspech.
Žurnál sme od začiatku vnímali ako naše spoločné dieťa a nie je ani pre nás jednoduché zmieriť sa s jeho koncom.
Podstatné však je, že vy aj my poznáme odpoveď na otázku, či bude na Slovensku takýto typ časopisu chýbať.
Napriek tomu, verte mi, že nikto z nás si neželá, aby toto bola chvíľa na trpkosť. Naopak, veríme, že si na Žurnál spomeniete ako na niekoho, kto stál za to a mali ste ho radi.
Ďakujeme za všetko, veľa šťastia, úspešných dní, pevné zdravie, pravých priateľov a čo najlepšie časy.
Pekné a príjemné sviatky. (2009. dec. 16., 3.)
A lap 22 szerkesztővel kezdte, megszűnésekor 13-an voltak. Ha holnap munkába menet az autóbusz-pályaudvar újságosnál Žurnált próbálnánk venni - mindig csütörtökön jelent meg -, csak nézne elkerekült szemmel: čo ti kokot, jebe?
Az örök kérdés: hol talál most állást 13 szerkesztő…
Élt 2 és 3/4 évet, nyugodjék békében!
2010. január 06. 10:55
Lapsirató: a Žurnál befejezte avagy a homonímia vége
2010. január 05. 13:40
Lapsirató - az FHM nincs többé
Ha olyasmiről kell írni, hogy egy kilencéves meghalt, az mindig nagy tragédia. Hisz alig élt még szegény, és a legszebb évei még csak most jöttek volna. Morzsoljunk el egy könnycseppet…
2009. december 31-én volt az utolsó esély arra, hogy FHM-et vegyünk a magyarországi standokon. A Sanoma kiadó újévi ajándékként megszüntette a lapot. Január első munkanapján jöttek a szállítók, odaszóltak az újságos néninek: Csókolom, oszt’ remittenda van-e? Visszük! Az eladatlan számok a többi eladatlan lappal együtt egy zúzdában végezték, kb. 22 ezer ember pedig nem hiszem, hogy át fog szokni CKM-re, mert az egy szar, szal’ valszeg a lap árából iszik 2-3 sört vidéken, vagy Budapesten egy pohárral.
A tájékozatlan hölgyolvasók kedvéért külön hangsúlyozom, ez nem egy szexlap, hanem egy férfimagazin VOLT, amit vonaton, repülőn is lehetett olvasgatni, anélkül, hogy környezetünktől rosszalló fejcsóválásokat gyűjtöttünk volna be. E sorok írójának megvolt az első, Erős Antóniás szám is, emlékszem a bevezető, banános reklámkampányra stb. S bár hosszú ideig senior voltam egy szakkollégiumban, az utódok nem az általam végrehajtott innovációkat emlegették leggyakrabban a kiköltözésemet követő 2-3 esztendőben, hanem hogy legendás FHM-gyűjteményemet az intézmény nem tudományos tevékenységét dokumentáló Fekete Krónikával egyetemben Lee-re, koronahercegemre hagytam, ezzel fejezve ki támogatásomat irányába a következő évi seniorválasztások során, melyekre már nem volt befolyásom. (Lee-t megválasztották, de nem tudott élni a lehetőséggel. De legalább az FHM-ekkel vigasztalódhatott. Mi lehet most vele?)
Olykor a blogon is írtam a lapról, ha éppen tetszett, vagy nem tetszett. Mert igyekeztem már életem nem magyarországi szakaszában is megvenni minden számot, inkább több, mint kevesebb sikerrel.. Azt hiszem, az az embertípus, aki ezt a lapot vásárolta, nem csak és kizárólag a kevés ruhában ábrázolt női testek miatt tette ezt. Mert ilyeneket ma a neten – az alanyi jogon járó online pornó korában – tonnaszám találhat, aki csak ez iránt érdeklődik; és aki csak ez iránt érdeklődik, az elég szegényes ízlés- és egyéb világra vall, bár nem eleve megbélyegezendő, legfeljebb beszűkült látásmódnak nevezhető.
Az FHM-ben nagyon igényes képek voltak, bár előfordult, hogy elhágtak valamit, a törzsolvasók emlékezhetnek a Vesszen Birtalan képszerkesztő! feliratú transzparenst tartó kakas képével történő kvázi helyreigazításra… De emellett rövid, széles rétegek számára fogyasztható cikkek voltak benne, és nyelvileg nagyon ott volt. Most nem a „fentebb stílre” gondolok, hanem hogy az írások viccesek voltak. Nem tudom, hogy az ott dolgozó kollégák alapból ilyen jótollú, vicces fiúk-e, vagy van pár nagyon jó „humorszerkesztőjük”, aki azt átlagos cikkeket telelőtte poénnal. Különösen erősek voltak a vicces képaláírás műfajában, ami egyrészt a leghálásabb feladat, mert a képalákat azok a faszparasztok is elolvassák, akik csak a nők miatt vették meg a lapot, és a cikkeket átlapozzák; másrészt aki próbálkozott már ilyennel – főként naponta –, az tudja, milyen rohadt nehéz vicces képaláírást írni.
2008 tavaszán a lap koncepciót váltott, nem tetszett, azóta nem vásároltam.
Az alábbi szöveg a kreativ.hu-ról származik:
A decemberi lesz a For Him Magazine (FHM) magyar kiadásának utolsó lapszáma – döntött a válságra hivatkozva a magazint megjelentető Hearst Sanoma Budapest (amelynek a Sanoma Budapest ötven százalékos tulajdonosa), egyetértésben a tulajdonostárs Hearst Magazines Internationallel, valamint a licenszbeadó Bauer Mediával.
A Sanoma a Kreatív kérdésére eljuttatott válaszában úgy fogalmazott: ebben a kiadói összetételben nem jelenik meg a jövő évtől a lap. Információink szerint a licensztulajdonos nem zárja ki, hogy évek múlva egy másik kiadó újra próbálkozzon a magazin kiadásával.
A kiadó szerint a férfimagazinok piaca nemzetközi szinten és Magyarországon is évek óta nehézségekkel küzd, s ezt a tendenciát a válság csak tovább erősítette. A Sanoma "mélységeiben elemezte a férfi lapok jelenlegi és potenciális piacát", és ennek eredményei azt mutatták, hogy belátható időn belül az olvasói és hirdetési piacon nem várható a trendek olyan mértékű változása, amely a lap nyereséges működtetését tartósan fenntarthatóvá tenné – még ha a lap pozícióját igen erősnek is tartotta a kiadó a szegmensben.
Az örök kérdés ilyenkor, mikor hetente bezár egy újság: mi lesz az elbocsátott légióval? A Sanoma átcsoportosítja őket a Dörmögő Dömötörbe, vagy a NatGeo-ba? Nem tudom, de teljes részvétem mellett sok szerencsét kívánok a kollégáknak, akik már valszeg fel tudták dolgozni a döntést, hisz ha az novemberben szivárgott ki, akkor bent már hamarabb tudhatták.
Az újságosbódék helyett így már csak az OSZK-ban találkozhatunk vele. Nyugodjék békében!
2010. január 04. 21:00
20 éves a Szindikátus
Ma húsz éve, hogy megalakult a Újságírók Szlovákiai Szindikátusa (SSN). „Az SSN megalapítása logikus folyamata volt az 1989. november 16-án kezdődött események után” – áll a szindikátus nyilatkozatában. „A szindikátus célja kezdettől fogva a sajtószabadság kivívása, az újságírói munka feltételeinek megteremtése.” A szervezetnek jelenleg 1760 tagja van.
2010. január 01. 13:20
Író vagy újságíró?
"Voltak dolgok, amiket szerettem, voltak, amiket nem, de az az igazság, hogy történt velem valami. Ahogy elkezdtem újságba írni, rögtön elakadtam a prózaírásban, Ellensége is vagyok annak, hogy valaki egyszerre legyen újságíró és író. Vagy újságíró vagy, vagy író. Esetleg ha valaki az újságcikkeiből csinál egy könyvet, azt még elfogadom, az rendben van, az mehet."
N. Tóth Anikó: Isten állatkertjéből operettországon át a shopping centerig. Beszélgetés Pablo Urbányival. Opus, 2009/3, 61.
2009. november 27. 08:00
A szlovák közszolgálati oknyomozás vége?
Nos, a műsor számára nagy törés volt, mikor Eugén Kordát a Malina Hedvig-riport miatt kibaszták. Korda 2007. január 8-án jelentette be távozását a közszolgálati intézményből. A Hedviga I. és Hedviga II. c. riportjai miatt kellett mennie. Jellemző az STV hozzáállására, hogy be akartam linkelni ezeket, de a videótárban csak a jól ismert 404-es hibaüzenet fogadott. Pedig a szerző az Újságírói Díjon megkapta értük a legjobb tényfeltáró riportnak járó díjat. Ám a műsor Korda távozása után sem lett nézhetetlen, és pl. a TA3-ból távozó Ivan Brada kimondottan pozitív hozadéka lett a műsor számára. De hát a közszolgálati oknyomozás egy ilyen banánköztársaságban bajos dolog. Láthatjuk, hétfőnként a Reportéri ČT - most már a 112 előtt - bátra rámegy nagy állami genyaságokra is. A szlovák nem annyira, sőt…
Aztán a Kordát kirúgó Hreha eltűnt, nem lett belőle ČTK-főnök sem, pedig valakik nagyon akarták… És jött helyette ez a Nižňanský. Magyar billentyűzeten nehéz leírni a nevét. NiALT167ALT229anskALT236. A Reportérivel kapcsolatban több negatív megnyilvánulása is volt. Egyszer – lusta vagyok visszakeresni, mikor – azt mondta, hogy valakinek a „frajeriná”-jáért (ezt a szót használta) nem fognak büntetést fizetni. Aztán leállította a szociális vállalatokról szóló riport, aztán mikor a szakma felhördült, és a tévétanács is foglalkozott ezzel, akkor kénytelen volt engedni, hogy leadják. Láttam én is, semmi extra nem volt benne, arról szól, hogy a smeres bagázs hogyan lop, és hogyan számláznak körbe egymásnak.
Legutóbb pedig azzal állt elő – igaz, ehhez már nem volt pofája személyesen, ezért a programigazgató faszával verte a csalánt –, hogy decemberben nem lesz Reportéri. Takarékossági intézkedésekre hivatkozva leveszik a műsorról. S csak az ünnepi műsorstruktúra végén, azaz vmikor vízkereszt után jöhetnek vissza. Nižňanský azt szeretné, ha a "polgári publicisztika" felé k9zelítene a műsor. Így mondta. Občianska publicistika. Hogy ez mi a csoda, azt nem fejtette ki bővebben.
Úgy látszik, az oknyomozás - a társadalmon kívül - egyik, tévék mögött álló nagy pénzügyi óriásnak sem jó. A JOJ-on már rég nincs, azt hiszem, Črepiny volt a címe. A TA3 is becsukta a Čierny Petert. Maradt a Reportéri az STV-n, és a Markízán a Paľba. Most már csak ez az utóbbi.
(És akkor abba már ne is menjünk bele, hogy olyan könyvek már rég nem születnek, mint pl. Végh Antal: Erdőháton, Nyíren c. opusza 1972-ből, vagy Moldova György elborulása előtti, vállalható írásai. Az ezekben levő buzizásról és cigányozásról, mi több, cigány buzikurvázásról - bizony! - tervezünk egy külön posztot, de hát a munka...)
Volt ügye a Fülöp-szigeteken az a borzalmas mészárlás. Maguindanao tartományban 57 embert gyilkoltak meg. (Megyei választások nálunk és más nemzeteknél...) Az 57 áldozatból 27 újságíró volt. Szlovákiával szemben a Fülöp-szigeteken veszélyes dolog regionális tudósítónak lenni. Nyugodjanak békében!
Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.
Utolsó kommentek