tg-ltatsthtetet-06-01

A Ján Kvorka volt smeres parlamenti képviselő elleni eljárás folytatásáról határozott a Turócszentmártoni Járási Ügyészség, még júniusban. Tegnap Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum volt elnökét és Herényi Károly volt frakcióvezetőt, kedden Tóth Károlyt, a Magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s alelnökét gyanúsítottként hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség, az ügy harmadik gyanúsítottja Szilvássy György volt titokminiszter. Két teljesen eltérő ügy.

Dávid Ibolya esetében „kifinomult“ politikai bűncselekmény miatt folyik nyomozás, az UD Zrt. halandók számára egyre átláthatatlanabbá váló ügyében, a volt elnök asszonyt, az előző Orbán-kormány igazságügyi miniszterét két rendbeli személyes adattal való visszaélés és egy rendbeli kényszerítés bűntettével gyanúsítják. Ján Kvorka esete egyszerű, mint egy fakocka, a féltékenység Othellóénál lényegesen kisszerűbb megnyilvánulásával van dolgunk. A lyuksógorságot nehezményező férfi megrongálta az akkor még nem honatya autóját, amiért Kvorka elhurcolta őt, majd megverte. A már nem honatya ellen személyes szabadság korlátozása miatt folytatódik az eljárás. (Úgy látszik, a vadnyugati fellépés követelmény ahhoz, hogy valaki smeres parlamenti képviselő lehessen, a legismertebb videomegosztó portálon több mint 16 ezren látták azt a videót, amelyen Vladimír Matejička komáromi smeres parlamenti képviselő a földön cibálja az autonomista harc kóbor lovagját, Bósza Jánost.) Természetesen az ártatlanság vélelme mindenkit megillet a jogerős bírósági ítéletig. Azt azonban, hogy Dávid Ibolya és Ján Kvorka ügyét az illetékes szervek mihamarabb tisztázhassák, kimondva ártatlanságukat vagy bűnösségüket, egyvalami akadályozta: a mentelmi jog intézménye. Az kellett hozzá, hogy a gyanúsítottak kibukjanak a parlamentből. A Smernek 62 mandátum jutott. Kvorka a 67. helyen volt a pártlistán. Ha a Smer kicsivel jobban teljesített volna, bekerül a parlamentbe, és újabb négy évig nevet az igazságszolgáltatás szemébe. Iveta Radičová kijelölt miniszterelnök a koalíciós szerződés aláírását követően elmondta, kormányának első intézkedései közé fog tartozni a mentelmi jog korlátozása. A jelenlegi formájában feudális előjogként létező intézmény ellen már sokan, sokszor akartak tenni - verbálisan. A szájkaratén túl nem sikerült érdemi döntést hozni a megnyirbálása érdekében. Ha a jelenlegi koalíció a mentelmi jogot a parlament falai közé szorítja vissza - ahová való -, eltüntetve ezzel egy állampolgárok közötti irritáló különbséget, máris hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi klíma jobb legyen az országban.

Ma  megkérdezték Robert Ficótól, mi lesz Ján Kvorkával. (Aki nem tudja, ki Ján Kvorka, távozhat, nem fogok megsértődni.) Erre Fico azt válaszolta, hogy "Az egész ügy annyira ellentmondásos, hogy nem szívesen nyilatkoznék róla." Sőt, már azt is megpendítette, egy kizárás is elképzelhető,  mert "Kvorkán áll, hogy ügyvéd segítségével hogyan fogja kezelni az ügyet, amellyel gyanúsítják." Jano kegyvesztett lett. Szurkolunk a Turócszentmártoni Járási Ügyészségnek.

Kíváncsi voltam, hány szlovák sajtótermék számolt be arról, hogy pénteken Komáromban Bósza Jánost  a Smer parlamenti képviselője, Vladimír Matejička rángatta a földön. Mert ez nem szlovákkérdés vagy magyarkérdés, vagy szlovmagyar kérdés, ez nem Bószáról szól, hanem a hazai demokráciáról. Testi kényszert ugyanis csak a rendőrség alkalmazhat (illetve más szervezetek is, ez pontosan le van fektetve, de ez most nem tárgya ennek a bejegyzésnek), az is csak indokolt esetben. Matejička pedig nem rendőr; azzal, hogy hozzáért, taszigálta, vonszolta, egyértelműen korlátozta személyes szabadságát, mivel Bósza ezt láthatóan nem akarta, és meg is mondta (BTK 183§). Ha tehát a sajtó minden ittasan vezető képviselőn csámcsog, akkor legalább annyira indokolt, hogy erre is odafigyeljen. Mert hova jutna a világ, ha a 150 parlamenti képviselő azt vonszolhatna a földön, akit akar…

Nosza, beírtuk a gugliba hogy Matejička és Bósza. Zömmel magyar találatok jöttek ki, de ott volt a Markíza hírportálja, a tvnoviny.sk is. A videó azonban csalódást kelt.  Ugrás a 36. másodperchez. Azt látjuk, hogy a smeres honatya fogdossa Bószát, de azt, hogy a földön rángatják őt, azt már nem. Holott ezen a videón, és sok hírportál fotóján napnál világosabban látszik, hogy ez történik.
Persze, a dolognak több magyarázata is lehetséges.
1. Az operatőrnek éppen akkor fogyott el a szalagja. Ez esetben azonban rúgják ki a picsába, mert arra még a lagzis videósok is figyelnek, hogy a gyűrűhúzáskor legyen elég hely a kazettán.
2. A  szerkesztő nem tartotta fontosnak, hogy egy parlamenti képviselő egy állampolgárt rángat a földön. (Pedig mi hozna nézettséget - az egyenes adásban közvetített kivégzés mellett - ha nem ez?)

Ha a guglinál komolyabb mélyfúrásra vágyunk, és a médiafigyelő adatbázisba írjuk be az erőszakos képviselő nevét, akkor láthatjuk, hogy július 3-6. között 5x írták le ezt a nevet a szlovák sajtóban, de ebből egy sportoló. A dulakodásról pedig csak a Joj híradója számolt be, a tudósítások átirata szerint.

(És akkor most jöhet az, hogy ebben a régióban alig van tudósítója a szlovák sajtótermékeknek; meg hogy ha a magyar sajtó leír valamit, abból úgysem lesz semmi stb., de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne.)

Tegnap az egyik pozsonyi alapiskolában – stílszerűen – a vuvuzela hangjaira fejezték be az iskolaévet. A diákoknak és a tanároknak megkezdődött a jól megérdemelt két hónapos pihenés. Szokás pedig, hogy félévkor és az év végén az oktatási miniszter megkönnyíti egy-egy osztályfőnök dolgát, és a kiválasztott iskolákban kiosztja a bizonyítványokat.

E szokásnak megközelítőleg annyi értelme van, mint annak, hogy az amerikai elnök hálaadáskor megkegyelmez egy pulykának – egy kisdiák vélhetően nem látja át a kormányzati struktúrát, s benne az oktatási miniszter helyét és szerepét, így ez a gesztus leginkább a mindenkori tárcavezető láttatását szolgálja, de legalább nem kártékony, és a költségvetést sem terheli meg. Ján Mikolaj, az oktatási tárca Szlovák Nemzeti Párt által delegált vezetője tegnap – rövid távon bizonyosan, hosszú távon is remélhetőleg – utolszor osztott bizonyítványokat. A bizonyítványosztás kapcsán elmondta, a minisztériumot konszolidált formában adja át utódának, a kormányprogram oktatással kapcsolatos fejezetét sikerült teljesíteni. Ha a tanulók teljesítményéhez hasonlóan a miniszterét is osztályozni kellene, nem állna bukásra, sőt, kis jóindulattal akár egy erős közepessel is kihúzhatná, hiszen részben sikerült módosítania a felsőoktatási törvényt, sikerült nyélbe ütnie a felsőoktatási intézmények besorolását, elfogadtatni a pedagógusok jogállásáról szóló törvényt, és – ami a legfontosabb – elfogadtatni az új közoktatási törvényt. Igaz, ez utóbbi fejetlenül, kaotikusan történt, a reformtankönyvek éveket késtek, a pedagógustársadalmat nem készítették fel ilyen átfogó változásra, és a "nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" elvét követve a tankönyvpiac ostoba és antidemokratikus centralizációjával egyben korlátozták is a tanárok lehetőségeit. Így itt feltétlenül "utómunka" vár a következő tárcavezetőre, tovább fokozva a bizonytalanságot abban az ágazatban, mely közvetve és közvetlenül érinti az egész társadalmat, hisz gyereke/unokája/pedagógus ismerőse a lakosság többségének van.

De nem ez Ján Mikolaj főbűne, hanem az, hogy – miként pártbeli elődje, Eva Slavkovská Vladimír Mečiar harmadik, és feltehetően utolsó kormányában – az oktatási minisztériumot a magyar kisebbség identitása elleni szisztematikus harc fegyverként kezelte. Szlovák földrajzi neveket íratott a magyar gyerekek tankönyveibe, folyamatosan a szlovákórák számának emelésével riogatott, egyfajta új alternatív oktatási modell rémképével. A magyar iskolákat az Állami Tanfelügyelettel akarta csicskáztatni, egy-egy Tesztelés 9 vagy érettségi értékelése kapcsán soha nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a magyar iskolákba. Megszólalásait nem egyszer a legteljesebb abszurditás jellemezte, egy alkalommal azért kárhoztatta a magyar diákokat, mert azok nem szlovákul gondolkodnak. Így vélhetően sem a szülők, sem a pedagógusok nem fognak bánkódni amiatt, hogy június 12-én a választók kibuktatták őt az oktatási minisztériumból. Ez esetben azonban – szerencsére – a bukást nem követi évismétlés.