tg-ltatsthtetet-06-01

E sorok írója viszonylag gyakori vendég Szímőn, így a Jedlik-emlékszobát is többször látta már. Nemes dolog, hogy a derék tudós szerzetes emlékét szülőfaluja igyekszik méltóképp megőrizni.

A mini múzeum látogatottságát a nyári hónapokban bizonyosan növelné, ha az érdeklődők a villanydelejes forgony mellett a fröccsel is kapcsolatba kerülhetnének, hiszen a szódavíz nagyüzemi gyártásának meghonosítójaként Jedlik Ányosnak is elévülhetetlen érdemei vannak (ám a felfedezés dicsősége az angol Joseph Priestley-é). Mert – természetesen a párás korsóba csapolt hideg sör mellett – mi oltaná jobban a szomjat az ilyen pusztítóan meleg, hőmérsékleti rekordokat döntögető időben, mint a bor és a szikvíz megfelelő elegye,melyet – a legenda szerint – Fáy András szőlőbirtokán kevertek először 1842-ben, amikor a jeles író és közgazdász fóti szüretre invitálta barátait, köztük Jedliket. Annak függvényében, hogy a pohárban a bor és a szóda milyen arányban elegyedik, különböző fröccsfajtákat ismerünk. A két szélsőség – aszódát csak elenyésző mennyiségben, tíz százalékban tartalmazó Krúdy-fröccs, és ennek ellentettje, az egy deci borra spriccelt kilenc rész szóda, a távolugrás – között számos fröccsfajta létezik, melyek enciklopédikus jellegű ismertetésétől jelen írásban eltekintünk. Egyet mégis kiemelnénk, az instant fröccsöt: ennél egyenesen a szódásszifonba kell tölteni a bort, és ráküldeni a patront – a végeredmény így már határterületet alkot a habzó borral. A kulcsszó a szódásszifon. Napjainkban már alig akad „rendes” patronos szódásszifon. Így jobb esetben ezt kisiparosoktól származó, műanyag, de immár patron nélküli pszeudoszifonokkal pótolják, melyek azért még hitelesen hozzák a „fröccs”-enést (bár az instant fröccs készítésének lehetőségét eleve kizárják). Rosszabb esetben a bort ásványvízzel hígítják, mely nem lövell peckesen a pohárba, nem úgy keveredik a borral, mint a szóda, oda a fröccsenés – a hang és az élmény egyaránt. Ez merénylet a fröccs intézménye ellen.
Az ilyen trópusi időjárási viszonyok közepette talán a száraz, fehér hosszú lépés az ideális – csakis szifonból származó szódával. Fogyasszuk mindig mértékkel...

Ma délelőtt újra vizsgálati fogságba helyezték Vologyimir Jegorovot. (A vizsgálati fogság termszetesen nem büntetés, és nem is jelenti azt, hogy akire kiszabták, az bűnös.)

Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jegorovot, akit az egyik legerősebb szlovák–ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandósok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosságban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani szabadságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már – kétszeresen is – letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna érvényességüket. Így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési javaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően tevőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán határon túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer valaki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’ jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Ám a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföldiek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása végett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Büntetőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem minden esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a levegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság döntését, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefuthatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette.

Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek – korábbi legfelsőbb bírósági elnökként – azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. A jog kikényszeríthetőségének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba vetett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer strukturális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is elegendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgáltatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat.

Múlt csütörtökön került sor az egyik legjobb szlovák újságíró, Štefan Hríb Lámpa című műsorára a Joj plus csatornán. Az élő adás vendége Bugár Béla, Ján Figeľ, Richard Sulík és Ivan Mikloš volt. Ez utóbbi a miniszterelnök asszony helyett jött, aki az adás idején a miniszterelnöki hivatalt vette át elődjétől. A műsor sokadszorra jött össze, de ennek az információnak nem szükséges birtokában lennünk.
Az adás rendkívül kedélyes volt, Hríb Bugárt Bélának, Figeľt Jankonak, Sulíkot Rišonak, Miklošt pedig Ivannak szólította, és természetesen tegezte.

A Lampa egy rendhagyó műsor, ahogy a Pod lampou is az volt. Hríb pedig régóta a pályán van, a .týždeň és a Joj plus pedig sokadik állomáshelye. Valszeg jól ismeri a politikusokat.

A politikusok nagy része pedig az x-edik beszélgetés után felajánlja a tegeződést az újságírónak, mikor a pán predsedázás/pán poslanecozás, ill. a pán redaktorozás kezd kínos vagy uncsi lenni, és különben is, van akivel az ember heti kapcsolatban áll, sőt, nagyobb szerkesztőségekben némelyik kollégával nem beszélgetnek annyit, mint egyes politikusokkal.

Visszagondolok, amikor első munkahelyemen nagy lelkesedéssel egy interjút készítettem, a főnököm nem engedte adásba, mert tegeztem az interjúalanyt. Azt mondta, mi közszolgálati intézmény vagyunk, és ennek nem arról kell szólnia, hogy a riporter és az alany bratyizik. H………! - gondoltam magamban, de azért megpróbálkoztam: de hát a kereskedelmi rádiók… Azok kereskedelmi rádiók! - mondta ő, és lezártnak tekintette a vitát. Na de hát mért játsszuk, hogy magázódunk, ha közben tegeződünk?! - vívódott gyermeki lelkem. A beszélgetés egy irodalmárral készült, akkoriban még nem nagyon ismertem politikusokat, vagy akiket igen, azokkal sem tegeződtünk. Pályakezdő voltam, no.

A nyomtatott és online sajtóban aztán már könnyebben ment a dolog, az interjúkat tegeződve készítettem, és magázó formában írtam le.

Na de az alapkérdés: miért magázódjunk kifelé, ha közben tegeződünk?

Talán mert a nézőt, olvasót kurvára nem érdekli, hogy úgy egyébként milyen személyes kapcsolatban vagyunk az adott politikussal. A magázás távolságtartóbbnak tűnik. Jankonak nevezni a negyedik legerősebb parlamenti párt elnökét és a kormány alelnökét már-már dehonesztáló, vagy humoros. Szal' én nem tudom, hogy jó ötlet-e egy politikai vitaműsorban vezető politikusokkal bratyizni a műsorvezetőknek. A csehszlovák viszonyban abszolút etalon Václav Moravec sem teszi, holott ő is biztosan sok politikust ismer. Inkább nem kéne. Vagy rosszul látom?

 

 

Elismerem, úgy tárgyalni, hogy az előző este sörétessel lőtték fejbe az egyik járási elnököt, nem lehetett túl felemelő, de ez a fiatalítás nem sikerült valami fényesre.  Berényi József újsütetű pártelnök azt nyilatkozta egy magyarországi napilapnak, hogy most ennyire tellett. Mindenesetre a kampányfőnök Bárdos Gyula az OT elnöki poszton nekem azért túlzásnak tűnik. Nekik is jár a száz nap, aztán majd meglátjuk. Lesz mit csinálni…

----------

Ma kiszabadult Vologyimir Jegorov, mivel az elbaszott szlovák bíróságok csak egy szar autólopást tudtak rábizonyítani, a gyilkosságok miatt kiszabott életfogytot a Legfelsőbb Bíróság - hm, nem jut az eszembe, hogy is hívják az elnökét? - megsemmisítette.
Annyi pozitív, hogy nem járkál közöttünk szabadlábon, hanem elvitte az idegenrendészet, mivel nincs vízuma. De azok legfeljebb kitoloncolhatják.
Žitňanská asszonynak sok sikert kívánunk az igazságügyi tárca élén…

----------

Pénteken épp az Irish-ban söröztem, amikor utolért a hír. A kívánságműsorban Basternák Lászlónak valaki Ganxsta Zolee első albumáról a 15. számot küldte. Az eset megdöbbentő, azt nem írom, hogy elítélendő, mert minden gyilkosság az.
Na de Ógyalla nem Dunaszerdahely, Basternák László egy jól körülhatárolható csoport szemében volt szálka, így bízzunk benne, hogy az után, aki meghúzta a ravaszt, az is kézre kerül, aki ezt mondta neki.

Így nem is erről kívánunk értekezni, hanem a magyar sajtó hozzáállásáról. A nagy magyar újságírók egyszeriben felfedezték a tanyasi szlovmagy kollégákat, és hirtelen felértékelődtünk a nagy pesti sztárriporterek szemében. Még szerencse, hogy szombaton egy másik bizniszen dolgoztam, offline, így csak vasárnap szembesültem azzal a rengeteg maillel, ami a szerkesztőségi és magán postaládámba jött. Ok, még egy-egy zsandár számát az ember passzolja is, de azzal sokra nem mennek, ugyanis az érintettek közül egyik sem beszél magyarul, vagy bárhogy a szlovákon kívül. Voltak viszont akik majdhogynem azt akarták, hogy mondjam tollba a sztorit. Lószart, mama. Kell a sztori? Dolgozz meg érte.

----------

A mai HN kész tényként tálalta, hogy a testületből ezredesi rangban leszerelt Jaroslav Spišiak lesz az új országos rendőrfőkapitány.  Volt egy ilyen érzésünk, hogy vagy őt, vagy Šáteket reaktiválni fogja az új vezetés. Amúgy ez a Kopčík nem volt rossz gyerek, de az ő tapasztalatával talán kevés volt a szervezetirányításra, az öregebb, tapasztaltabb régiós vezetők előtt nem volt tekintélye, és alig oldott meg valamilyen nagy ügyet. E sorok írója nagy Spišiak-fan, de attól még, hogy jó a vezetés, a posztos rendőrök, akikkel a lakosság kapcsolatba kerül, nem lesznek intelligensebbek.
Na de ez egyelőre egy megerősítetlen hír. Várjuk meg, amíg kinevezik.