tg-ltatsthtetet-06-01

A fotós kolléga iPhone-ján nézzük az új szerverre költöztetett, az olvasók rohamát becsülettel, ufófejmentesen álló Új Szó Online-t. Egy-két érdeklődő is rá-ránéz a kijelzőre. Ez még csak 4 százalékos eredmény, ez semmi - mondják. Aztán 25, 50, 56, 60, 75, 90, teljes feldolgozottság, már otthon a Mac előtt, de bizony a magyar párt neve mellett a szám nem emelkedik magasabbra 4,33-nál. Azért nem, mert elkúrták - mondhatnák némileg leegyszerűsítő módon, de azért nézzük meg, hogy kik és hogyan.

Az idei parlamenti választás legnagyobb vesztesége az a 110 ezer magyar szavazat, amely elveszett.

Az MKP nem vett róla tudomást, hogy
a, attól, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
b, attól, hogy ők azt mondták, hogy Bugár Béla azt mondta, hogy a Most-Híd nem egy másik magyar párt
c, attól, hogy kimondják, hogy ők a magyar párt, és a másik, az nem az - mert BB tényleg ezt mondta -
a népek még azt fogják gondolni, hogy: de, az. Lebo Bugár! Értem, amit mond, magyarul beszél. El tudom olvasni a plakátját.

Az MKP úgy vélte, hogy a szlovákok nem fognak egy magyar pártra szavazni. Ez logikusnak tűnő, és hihető megállapítás. A felvidéki magyarok jó része egyetértene vele. És valóban, Gyetván és Csacán nem tépték ki egymás kezéből a szavazók a 18-as listákat, de ha belepillantunk a kerületek és járások szerinti bontásba, akkor bizony láthatjuk, hogy a Most-Híd ott is kapott, ahol az MKP nem, vagy alig. Pl. a Bazini járásban a M-H 924 szavazatot kapott, az MKP meg annyit, mint Jack Bauer kedvenc száma: 24-et. Ez azért csak 900 szavazatnyi különbség. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a M-H még Dunaszerdahelyen is rányomott laza 12 ezret az MKP-ra Galántán kétszer annyit ért el stb. stb. stb., szal' ha így végignézzük az egész tabellát, akkor láthatjuk, hogy a megyei választási Bukásban még kiparodizált szlovák szavazatok is hozzájárultak ahhoz, hogy annak, aki most kívülről fogja nézni az Alexander Dubeček téri épületet, 109 638, míg annak, akinek bent 14 képviselője lesz, 206 538 szavazata lett. Sok kicsi sokra megy.

Az emberek megették a szlusnoszty, meg a szeressük egymást gyerekek maszlagot. Amivel nincs gond, mert - mint korábban írtuk, még akkor is, ha az emberek nem érdemlik meg - szabad választójog van. Elméletileg a választó képes rá, hogy eldöntse, mi a jó neki. Persze, a gyakorlat azt mutatja, hogy egy Smer-SNS-HZDS annyira nem jó a választónak, sem rövid, sem hosszú távon, itt bukik meg az elmélet...

Szőcs Gézának van egy drámája, Ki cserélte el a népet? Ez a címe. Sántha Attila-szemináriumon egyetemi éveimben elemeztük, természetesen poétikai szempontok alapján, de a népet nem lehet lecserélni. Mi baja hát a népnek, hogy így bemutatott az "egy igaz magyar pártnak"?

A szlovák és magyar sajtóban és blogoszférában egyaránt van egy olyan erős vonulat, mely szerint az MKP a kettős állampolgárságra, a Trianon-törvényre, a választás napja előtti Orbán-találkozóra, a Fidesz exkluzív figyelmére baszott rá. A korombeli vagy idősebb olvasók emlékezhetnek rá, mikor Duray Miklós azt mondta a Fidesz-nagygyűlésen Viktornak, hogy a Felvidék veled van, mekkora böfögés lett belőle idehaza, hogy nem, nincs vele, vagy messze nem az egész. Ez most beigazolódni látszik. A kettős állampolgárságot, miértjét, hogyanját, értelmét, úgy tűnik, a nép egy része felé nem kommunikálták le kellő alapossággal, mert nagyon rágörcsöltek. A túlzott Magyarország felé való fordulás visszaütött, az emberek inkább hittek annak a Bugárnak, aki a választások előtti napon megjelentetett fizetett hirdetésében azt írta, a kettős állampolgárság fontos, de problémáinkat itt kell megoldani.

Nem egy MKP-s képviselőjelölttől hallottam, hogy ők nem a szlovák pártok, hanem a Most-Híd ellen küzdenek. Hiba volt.

Azt, hogy gyenge volt az MKP kampánya, nem mondhatnánk. Voltak nagy, monstre akciók, melyekre sok ember elment. És biztosan jól érezte magát. De hát azok közül, akik Csepregi Éva végett elmentek egy Híddal rendezvényre, sem mindenki szavazott rájuk. Az internetes jelenléttel azonban továbbra is voltak gondok.

Az MKP a kampányt túlzottan a 40+ korosztályra, a stabil, megbízható, fegyelmezett választókra építette. Ugyanakkor – ezt több MKP-s képviselő-jelöltnek többször mondtam, sőt, már abban az időben, mikor BB volt az MKP elnöke, írtam róla - az MKP alig tett valamit, hogy megszólítsa a fiatalokat. A M-H meg igen. Honnan van itt ennyi jó nő? – veti fel a kérdést az Új Szó azon munkatársa, M-H rendezvényéről tudósított. l Az MKP-s tudósításban nem olvastam ilyent.

Persze, amellett, hogy elmondjuk, mit tett rosszul szerintünk az MKP, elmondhatnánk, hogy mit csinált jól a Most-Híd, ez azonban nem érdekel bennünket. Azt kétségkívül el kell ismerni, hogy az OKS bevásárlása ragyogó húzásnak bizonyult, hisz olyan szürkeállományt sikerült venni, amely nekik nem volt. Šebej a szlovák külpolitikai publicisztika csúcsán tanyázik, Dostált nem kell bemutatni, Peter Zajac az egyik legjegyzettebb irodalomtudós, Peter Osusky pedig rektorhelyettes. Azért a magyar névsorban messze nincsenek ilyen kaliberek.

Az MKP kibukása több kérdést is felvet. Mi lesz a politikából élő emberek tömegével, parlamenti képviselőkkel, akik most döbbentek rá, hogy biz a parlamenti szék nincs hozzájuk ragasztva, asszisztensekkel, pártmunkásokkal. Egy részük biztosan nem tud visszatérni az eredeti foglalkozásához, tehát ez most számukra komoly egzisztenciális válság is lehet. A párt ugyanis messze nem fog tudni mindenkit elhelyezni, mindenkiről gondoskodni, hisz neki is elég lesz a baja. Egy parlamenten kívüli pártnak akkora apparátusra sincs szüksége.

És – mivel a politika jórészt a pénzről szól –: hogyan fogja befolyásolni a szlovmagy pénzelosztó mechanizmusokat a M-H győzelme. Vajon fognak-e zsét juttatni a köztudottan MKP-közeli kulturális- és civil szervezeteknek? Avagy, tágabban, úgy is feltehetnénk a kérdés, fogják-e azokat is képviselni, akik nem rájuk szavaztak? Például engem, vagy Kövesdi kollégát?

Mi lesz a magyar-magyar kapcsolatokkal, hisz Budapest kegyeltjei egyértelműen nem ők voltak.

Újságírói és blogger szempontból érdekes periódus elé nézünk.

És ne feledjük, nemcsak 7 hídász magyar képviselő van, hanem az SaS listáján bejutott Somogyi Szilárd is, aki szintén magyar gyerek. Bízzunk benne, hogy ő is a szlovákiai magyarság érdekeit fogja képviselni.

(Ja, és az MKP mellett a választás másik nagy vesztese a közvélemény-kutató szakma egy szegmense. Az eredmények ismeretében most már tudjuk, ki az aki összevissza mér. Győztesei pedig a M-H mellett a reklámszakma lovagjai, akik akkorát szakítottak, mint már régen…)

(Ez az írás nem vizsgálja, a Most-Híd létrejöttének körülményeit.)

A hírlapíró hétvégén a szórványban járt (pontosabban ne specifikáljuk a tetthelyet, mert nem akarunk senkit bántani). A kultúrház díszterme zsúfolásig megtelt. A rendezvényen a magyarok voltak kevesebben. Az elsőként szóló ember - 50-60-as csóka - neve ugyan még cs-vel és y-nal volt írva, de a magyar szöveget papírról olvasta. Rosszul. A hosszabb szavakat csak második-harmadik nekifutására tudta kiolvasni, az esemény jellegéből adódó fennköltebb regiszterbe tartozó szavakat másképp olvasta, vagy elharapta a végüket. A beszédén érződik, valamikor magyar volt, ma már csak tud magyarul.

A következő matador fiatalabb srác. Ő is papírról olvas. Rosszabb perceiben a hírlapíró arra gondol, gondos kezek fonetikusan írták le neki a szöveget a papírra. Nehezen érteni, mit szeretne. Nagyon rossz hallgatni.

Talán csak egy kilencvenes évek közepén volt krízis idején szakadt fel a(z akkor még nem) hírlapíróból olyan elemi erővel a "A Tisza-parton én mit keresek?" kérdése, mint most a "Mi a faszt csinálok én itt?" Elment volna, de nem lehetett...

Komáromban, Párkányban, Szerdahelyen, Szepsiben, Megyeren mi könnyen vagyunk. De a szórványban szar. Mi lesz velük?

Csaknem az összes szenci járásbeli községben túljelentkezés mutatkozik az óvodákban. Kivételt képeznek a magyar nevelési nyelvű óvodák. A vegyesen lakott települések szlovák óvodáiban, ahol lehetőség van magyar foglalkozásokra, a szülők nem tartanak erre igényt. A magyar óvodákban is általában kétnyelvű foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek. Anton Kubliniak, a Szenci Városi Hivatal iskolaügyi szakosztályának vezetője elmondta, hogy Szenc összes óvodájába túljelentkezés van – kivéve a magyar óvodát.

A Szenczi Molnár Albert óvodába tíz gyereket vesznek fel szeptembertől a két csoportba. A zonctoronyi magyar óvodában másfél csoport működik, harminchét gyerekkel, közülük várhatóan nyolcan mennek szeptembertől iskolába. A községben az elmúlt napokban húsz gyereket írattak be az intézménybe. Az óvodában szlovák és magyar foglalkozásokat is tartanak, viszont évente csak egy-két gyerek megy magyar iskolába.

Magyarbélben 36 gyereket írattak be az óvodába, ezzel szemben az intézmény várhatóan csak tizennégyet tud majd fogadni. Az óvodában három és fél csoport működik hetven gyerekkel. Simon Adrianna, az óvoda vezetője közölte, hogy a szülők a beíratás során igényt tarthatnak a magyar nyelvű foglalkozásokra is. „A múltban még éltek ezzel a lehetőséggel, de ma már senki sem kéri ezt. Tavaly tőlünk már senki sem ment magyar iskolába” – mondta el az igazgatónő. Hozzátette, hogy a községben megközelítőleg húsz éve nincs magyar óvodai csoport.

Boldogfán tizenkilenc gyerekkel működik magyar óvoda, napokkal ezelőtt négy gyereket írattak az intézménybe, szeptemberben ugyanennyien mennek majd iskolába, így nem lesz gond az elhelyezésükkel.

Nagy Edittől, a gútori óvoda igazgatónőjétől megtudtuk, hogy egyelőre húsz gyereket írattak az óvodába. „Szlovák óvodaként működünk, korábban még néhányan igényt tartottak magyar foglalkozásra, viszont tavaly és idén ezt már nem kérte senki” – nyilatkozta Nagy Edit. Félben a magyar óvodába íratott gyerekek egyre csökkenő száma miatt szeptembertől már csak egy csoport nyílik, a szlovák óvodában pedig kettő helyett három. A magyar intézménybe eddig három gyereket írattak be.

Rétéről néhány gyerek Szencre vagy Boldogfára jár magyar óvodába. Egyházfán kilenc gyereket írattak óvodába. Az intézmény kétnyelvű. Éberhardon csak két-három érdeklődőt kellett visszautasítania az óvodának. Antónia Pócsová igazgatónőtől megtudtuk, hogy az óvodában nincs külön magyar csoport, ugyanis nem tartanak rá igényt a szülők. „Azoknak a gyerekeknek, akik magyar iskolába készülnek, biztosítani tudjuk a magyar foglalkozást, viszont külön csoportnyi magyar gyerek nincs a faluban” – nyilatkozta Pócsová.

Juhos Melinda írása az Új Szó c. napilap március 30-i, Csallóköz-Mátyusföld regionális kiadásában.
A cikk az eredeti környezetben itt olvasható.

Amikor ilyent olvas az ember, arra gondol, vajon hányan leszünk a 2011-es népszámláláskor? A szlovák óvodából egyenes út vezet a szlovák iskolába. Az ilyen szülők azzal védekeznek, hogy: de hát beszél a gyerek magyarul. Az lehet, de a kulturális identitása már szlovák lesz. Ha őt ez boldoggá teszi, akkor jó, de ha valami identitászavaros szerzetté lesz, akkor sikeresen megalapozták a jövőjét.

A cikk talán legirritálóbb mondata ez: az óvodában nincs külön magyar csoport, ugyanis nem tartanak rá igényt a szülők.

És ezért nem szidhatjuk a szlovákokat. Ez csak a mi saját magyar hülyeségünk.

Beadta a kulcsot a nyomtatott PRESStige és a Felvidék Ma.

A PRESStige megszűnését a lap online - s immár egyedüli - változatában jelentette be Laczkó Sándor aka Sanya lapigazgató - 2 Mac jelenleg bizonyára boldogtalan birtokosa -, 2010. március 31-én. A gyászközlemény szerint a lap 3 év és 16 szám után szűnik meg.

Nekem is van itt pár szám az íróasztalom mellett, egészen pontosan 5 darab. Köztük az utolsó szám is. Alattuk egy Alma Mater. Nem szimbolika, csak ilyen sorrendben kerültek a zavaros könyv-, fénymásolat- és folyóirathalomba.

Egy hete egy civil fórumon arról beszéltem, hogy ingyenes ifjúsági lapot, ahol a szerkesztők a jól végzett munka örömén túl nem kapnak mást, és a vezetés kezében sincs olyan motivációs eszköz, mint a munkahelyszerűen működő lapoknál, a legnehezebb csinálni. Ha valakinél hibádzik a lelkesedés, vagy becsúszik egy fizetős meló, persze, hogy a nem fizetőst tolja hátrább. Igazából egy diáklap addig tartható fenn, amíg van egy lelkes gárda, amelyik nyomja. Az alapító atyák már kikopóban vannak az egyetemi struktúrából, a fiak nemzedéke pedig, úgy látszik, nem volt eléggé lelkes. A dolgok mélyebb miértjéről nem rendelkezem bővebb infókkal, a gyászközleményben feltüntetett "anyagi és perszonális okok" első része érthető, a második viszont sok mindent jelenthet.

Az egyetemi hírek koromnál fogva mérsékelten érdekelnek, viszont voltak benne jó könyvajánlók, és olykor a véleményrovat is kellően színes volt.

T. már többet nem fogja csillogó szemmel azt mondani, hogy hoztam neked egy PRESStige-t. Kár. Az pozitív, hogy legalább a weben megpróbálnak megmaradni, de az már nem ugyanaz...

**********

Más a helyzet a Felvidék Ma nevű marokkói hírportállal. Fejlécében már múlt hét óta kint virít:  Portálunk áprilistól sajnálatos kényszerszünetet tart!
"Azt reméljük, a Felvidék Ma hiányára talán felfigyelnek azok, akik a portál további megjelenéséért tehetnek is.
Kérjük, keressenek meg bennünket, támogassák a portált működtető társulást."
Ez vajon kinek szól?

Tegnap pedig, utolsó cikként kikerült a Megkezdődött a kényszerszünet… című írás.
Tisztelettel értesítjük kedves látogatóinkat, hogy április 1-jén 0.00 órakor kényszerszünet kezdődött a Felvidék Ma hírportálon – annak a reményében, hogy tartalmi frissítéseink belátható időn belül újraindulnak. Tovább››

Bármit is írnék a portálról, ki ezért, ki azért mondhatná azt, hogy csak azért tettem, mert én egy másiknál dolgozom, és… Azt viszont a portál kőkemény rajongói sem tagadhatják, hogy a lap közelebb állt az MKP-hoz, mint ahogy az egy sajtóterméknél kívánatos lenne.