tg-ltatsthtetet-06-01

Talán még emlékeznek kedves olvasóim, nem is olyan régen – január 14-én – ugyanezeken a hasábokon a kisebbségi nyelvtörvény jelen formájáról megállapítottuk, hogy az fogatlan, és néhány tagadhatatlan előnyét leszámítva, nem előíró jellege miatt körülbelül annyira hasznos, mint kandisznón a csöcs.

Azóta – tegnap – az új, a fennállón változtatni hivatott törvénytervezetet hivatalosan is bemutatta szülőatyja, Rudolf Chmel kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes, és csakhamar eldől, csak tisztsége kisebbségi-e a kabineten belül, vagy a véleménye is. A tervezetre a koalíció eddig ugyanis nem adta áldását. Sőt, az eredetileg javasolt tízszázalékos hivatali nyelvhasználati küszöböt már az előzetes egyeztetések során sikerült „feldolgozniuk” 15-re. Tény, hogy ez is kevesebb, mint a jelenlegi húsz, tehát eredmény. Viszont ez a módosítás, ha minden igaz, kettővel növelné azoknak a településeknek a számát, ahol a magyart hivatalos nyelvként lehetne használni. Így a magyarok – akik valamennyi kisebbség közül a legtöbben szavaztak az együttműködést zászlajára tűző, a miniszterelnök-helyettest is delegáló pártra – a hivatali nyelvhasználat terén számszerűleg vajmi csekély előrelépésnek örülhetnek. Chmel szerint a küszöbcsökkentés legfőbb ellenzője a Kereszténydemokrata Mozgalom volt. A KDH nem először mutatta meg, hogy a keresztény identitás számukra másod- vagy sokadlagos a nemzeti identitás mellett. Kisebbségi kerékkötősdijük nem egyéb nacionalista szűkkeblűségnél, mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy eljárásuk az ország érdekét szolgálja. Csak nemzeti templomi orgonákra hangolt választói bázisuknak játszanak. Így csak támogatni lehet Rudolf Chmelt, aki kijelentette: a tárgyalások során a 15-ből már nem kívánnak tovább engedni. Azt csak remélni tudjuk, hogy az elszántság mellett valami egyéb is van a tarsolyukban a renitenskedő KDH-sok megregulázására (bár szomorú, hogy egy ilyen, nem ideológiai jellegű, azaz a politikai spektrumot nem a bal-jobb tengely mentén megosztó javaslat támogatását a hazai politikai kultúrában csak a kormányoldalon lehet keresni, és eleve elképzelhetetlen, hogy az ellenzék is támogathatná).

A magyar hivatali nyelvhasználat elhanyagolható léptékű emelkedése mellett a jogszabály legnagyobb hozadéka a szankciók bevezetése. Szükség van rájuk az egyenlőség látszatának fenntartásához, hisz „abban a másik” törvényben is vannak. De míg abban ott maradtak, hogy a többségi nyelvet védjék, addig a kisebbségi nyelvekről szólóba csak az első ilyen jellegű törvény elfogadása után 12 évvel kerültek be. Persze, a magyar nyelvhasználatot nemegy esetben saját kényelmességünk, és – magyar! – hivatalnokaink, önkormányzati dolgozóink restsége (is) korlátozza. Az előbbin csak magunk tudunk változtatni, a másikra meg ott lesz a törvény. Ha másképp nem megy...

Követhetsz  Twitteren is.

Csak a kisebbségi kompromisszum a jó kompromisszum – a Koalíciós Tanács keddi ülését követően biztosak lehetünk benne, hogy ezt még a koalíciós „jószlovákok” is így gondolják. Első körben a Kereszténydemokrata Mozgalom ellenállásán elbukott a Most-Híd javaslata a hivatalos nyelvhasználati küszöb 20-ról 10 százalékra való csökkentését illetően.

A Szabadság és Szolidaritás álláspontja – mint magyarkérdésekben korábban is – nem egyértelmű, az opportunista Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig valószínűleg örül, hogy a kereszténydemokraták elviszik a balhét, és még legalább a hétvégéig várhatnak azzal, hogy terítsék lapjaikat; mindenesetre, ha Bugár Béla pártelnöknek tárgyalnia kell velük a javaslat támogatásáról, ez azt jelzi, ők sem lelkesednek feltétlenül koalíciós partnerük ötletéért. És jelenleg ők jelentik az alternatívát Ficóval, Slotával (Mečiarral?) szemben...
A Most-Híd egyelőre bizakodó, a törvényhozás márciusi ülésén már tárgyalni szeretnének a kisebbségi nyelvtörvényről, kérdés, hogy lesz-e hozzá politikai akarat. Mint a nyelvtörvény módosítása kapcsán az álláspontját négyszer megváltoztató párt elnökétől, Bugár Bélától megtudtuk, akkor nem volt; s az elért eredményt igyekeztek sikerként kommunikálni, feledve a választások előtti-körüli legényes hetykeségüket, mely szerint csak a bírságok eltörlése az elfogadható megoldás. Végül – a Nemzeti Színház előadásának szünetében – nekik kellett visszakozniuk, az egyeztetés, a kompromisszumkészség, így a demokrácia diadalaként prezentálva a megegyezést, és a bírságokat.
A (rendszerváltás óta hozott számtalan) kisebbségi kompromisszum után most többségi kompromisszumra lenne szükség, ráadásul egy szimbolikus jelentőségű törvény esetében, mellyel a szlovákok nem vesztenének semmit. A nyelvhasználati küszöb persze jó, hogy van, ami a hivatali írásbeli érintkezést, az utcanévtáblákat, az önkormányzati ülések nyelvét stb. illeti, ugyanakkor tipikus szlovákiai félmegoldás, mert az erről szóló törvény egy más helyen azt is kimondja, hogy az állam- vagy közigazgatási dolgozó nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet, és nem úgy tűnik, hogy ezen változtatni kívánnának. Azaz a kisebbséginek vagy szerencséje van, és olyan hivatalnokra akad, aki ismeri a kisebbségi nyelvet, vagy – küszöb ide vagy oda – beszélhet szlovákul.
A Most-Híd kisebbségi kérdésekben eddig elért eredményeit látva jogosan lehetnek kétségeink Rudolf Chmel kétoldalú tárgyalásainak sikerét illetően. Félő, hogy a koalíciós „jószlovákok” sem fogják (akarni) megérteni, miről szól a nyelvhasználati küszöb intézménye, vagy ha igen, akkor sem fogják támogatni, azt gondolva: kompromisszumot kötni a kisebbségeknek kell.

A kisfilm polgári kezdeményezésre, a Vox Juventae, a Diákhálózat és magánszemélyek támogatásával készült. A kezdeményezők a nyelvhasználat népszerűsítése mellett az egyéni adakozás, filantrópia fontosságát és életképességét is szeretnék demonstrálni.
hasznaldanyelved@gmail.com

A fenti ismertető áll az alábbi kisfilm alatt a YouTube-on. A "Felvidék, én így szeretlek" nekem nem tetszett, ezért nem foglalkoztam vele. Az igenek itt is visszafogottak, aki jött már ki nehéz vizsgáról, vagy éppen zsákolt (a kosárpályán vagy az ágyban), az nem így mondja, hogy igen, de ettől most vonatkoztassunk el. A filmben egy újságíró kolléga is feltűnik amatőr színészként. Akinek tetszik, terjessze, és persze beszéljen magyarul.

-------------------------

És emiatt nem írunk új posztot, de az Aspekt szerkesztőségének figyelmébe ajánlanám a következőket. Daniel Krajcer kulturális és idegenforgalmi miniszter ma így reagálta le Pfundtner Edit (Most-Híd) parlamenti képviselő hozzászólását a nyelvtörvény-módosítás vitájához: "Som džentlmen, a preto tolerujem dámam aj niektoré emócie. Aj keď sú na úkor politickej korektnosti". Én nem ismerem Pfundtner Editet, semmit se tudok róla, egyetlen történetem vele kapcsolatban, hogy amikor megválasztották, akkor a helyszínen tartózkodó kollégának sms-ben kellett elküldenie a nevét, mert harmadszor sem tudtam diktálás után leírni a zmrzlina-szerű mássalhangzó-torlódás miatt, a parlamentben nem sokat tett le az asztalra eddig (a legaktívabban az OKS-es hidászok), de ez egy primitív fallokrata hozzászólás volt a liberális Krajcer részéről. Nő is, ráadásul szőke, biztos csak egy hisztérikus picsa lehet, gondolhatta a miniszter, és ennek hangot is adott, visszavetve ezzel a törvényhozást a nemek közti egyenlőség előtti időbe. Bravó!

Knut Vollebaek tapasztalt diplomata. Sokáig nagykövetként szolgálta hazáját, Norvégiát, melynek külügyminisztere is volt. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosi széke amolyan megérdemelt politikai nyugdíjféleség számára, aktív politikai életpályája alkonyára. Ha nincs a szlovák „nyelvi imperializmus” nagykövetének, Marek Maďaričnak az államnyelv totális felsőbbrendűségét hirdető, s e primátust pénzzel is kikényszerítő, ostoba nyelvtörvénye, a közvetlenül a politikai szférában tevékenykedő szlovákiai magyarokat leszámítva valószínűleg kevesen tudtak volna a tisztességben megőszült, sármos öregúr létezéséről.

Ám így mindannyiunk Knutja lett, amolyan nyelvi megváltó, akitől a magyar kisebbség – miután a finoman szólva is kevéssé hatékonynak nevezhető MSZP-s irányítású magyar diplomácia csődöt mondott, az ellenzékben tevékenykedő hazai magyar politikai reprezentáció lehetőségei behatároltak voltak – a végső megoldást remélte, miután sem az Európai Bizottság, sem az Európai Parlament nem tudott, de inkább nem akart mit kezdeni a két szomszédvár béka-egér harcával, mondván: ez az ő ügyük. Knut jött, látott, hazament. Mikor tavaly itt járt, tárgyalt Robert Fico miniszterelnökkel, Marek Maďarič kulturális miniszterrel, a Most-Híd és az MKP képviselőivel, a Kerekasztal lovagjaival, mosolygott, hangsúlyozta a konszenzus fontosságát, asszisztensei jegyzeteltek, majd nem sokkal látogatását követően a főbiztos kiadott egy állásfoglalást, mely a szlovákok szerint a szlovákoknak, a magyarok szerint a magyaroknak adott igazat. Patthelyzet. A héten is itt járt, lefutotta a szokásos pozsonyi körét, melyet vendéglátói nem szerveztek túl, a pénteken elfogadott törvénymódosítást csak kedden kapta kézhez a főbiztos. (Hát nem akadt az államigazgatásban egy fordító, aki a hétvégén összedobta volna? Vagy annyira nem volt fontos?) Ezzel méltatlan helyzetbe hozták őt, hisz a törvény jelen formájával nem tudott megismerkedni, így az erre irányuló újságírói kérdéseket is kénytelen volt elhárítani. Ciki. Vollebaek elmondta: „hát, jobban örülnék, ha ezek a fránya bírságok teljesen eltűnnének”, mindenki meghallgatta őt, majd kifejtették, hogy ez miért nem lehetséges. Röviden Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője fogalmazta meg lapunknak, amikor azt mondta: erre partnereink részéről nem volt kellő politikai akarat. Azt, hogy a szlovák kereszténydemokraták inkább szlovákok, és csak aztán kereszténydemokraták, már a Čarnogurský-kormány idejéből tudtuk, s ez most is bebizonyosodott, képviselőik el se mentek a törvényről szóló első egyeztetésre. Azt pedig, hogy az SaS értelmezése szerint a szlovák liberálisok számára is első a nemzet, és csak aztán jön a liberalizmus, most megtudhattuk. Olyan országban pedig, ahol még a liberálisok is úgy vélik, hogy az állam nyelve törvényi védelemre szorul – miközben az ezt bejelentő miniszter a sajtótájékoztatóján a „legfontosabb message” kifejezést használja –, a norvég mosolydiplomácia vajmi kevés sikerre számíthat. Vollebaek biztosan megint kiad egy állásfoglalást, melyet aztán...